Huszárné Thuróczy Piroska és férje, András egyszerre pályáztak a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjra, és a kiküldetést teljes családdal vállalták: két kisgyerekükkel együtt. Hamarosan letelik a 9 hónap, amit New Jersey állam Garfield, Montclair és Passaic városainak magyar közösségeiben töltenek. Május 5-i adásunkban Piroskával beszélgetett a tapasztalataikról rádiónk KCSP-ösztöndíjasa, Miklós Melánia.

Interjúnk előtt nemsokkal még a nagy múltú Passaic-i katolikus templom közösségi ebédje zajlott, amelyet minden hónapban megrendeznek a vasárnapi mise után. Innen érkeztek haza Garfieldbe Huszárék, hogy telefonon beszélgethessünk. A környék magyar diaszpóra közössége főként e két szomszédos kisvárosban él, noha a Kőrösi Csoma Sándor Magyar Iskola, ahol Piroska és András is tanít, Montclairben található. Ide érkeztek meg szeptemberben két kicsi gyerekkel, egy hároméves kisfiúval és egy egyéves kislánnyal, ami Piroska bevallása szerint különösen izgalmassá teszi a feladatok elvégzését.

A mentorok és a fogadószervezetek rugalmasan álltak a családi helyzethez, és önállóan beoszthatták egymás között a munkát. Piroska a végzettsége szerint kémia és magyar szakos gimnáziumi tanár, ezért a neveléssel kapcsolatos feladatokat ő kapta, s mivel néptáncos, heti rendszerességgel táncoktatást is vállalt. Garfieldon heti kétszer tartanak óvodát, szombatonként pedig magyar iskoláznak Montclairben. A foglalkozásokat és a tanmenetet Piroska találja ki, és ő is vezényli le. András mindenbe besegít, ám az ő fő feladata a Külföldi Magyar Cserkész Szövetséghez kapcsolódik: mentora, Marshall Tamás csapatfejlesztési cserkésztiszt irányításával a világ különböző pontjain induló cserkészcsapatok munkáját segítik.

Foglalkozás Garfieldon, bal szélen: Huszárné Thuróczy Piroska

Sikerült könnyen beilleszkedniük, ami annak köszönhető, hogy sok kisgyermekes magyar család él a közelben, akik baráti szeretettel fogadták őket. Meghívást kaptak születésnapokra, ünnepekre, így ezen keresztül hamar be tudtak kapcsolódni az amerikai magyar közösségi életbe. A foglalkozásokon, amelyeket a diaszpóra tagjai számára tartanak, családilag vesznek részt, így a gyerekeik kölcsönösen tanulhatnak is egymástól. Sebő, a kisfiuk itt kezdte el az óvodát, Helka lányuk pedig felváltva játszik körülöttük hol az anyás, hol az apás teremben.

Piroska és András gyerekkoruk óta cserkészek, és a Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjjal is ezen keresztül ismerkedtek meg. Amikor jelentkeztek a programra, a kisebbik gyermekük még csak négy hónapos volt, ezért ők maguk is meglepődtek, hogy megkapták a lehetőséget, és el tudták őket helyezni Garfielben. Az Egyesült Államokba szerettek volna jönni, mert tudták, hogy itt virágzó cserkészélet van, de nem jártak korábban Amerikában, és nem voltak itteni kapcsolataik sem. Nagyon megörültek, hogy éppen a legendás cserkészközpontba, Garfieldbe kaptak kiküldetést. Nem voltak elvárásaik, ám számítottak arra, hogy itt más a cserkészélet, hiszen sokkal nagyobb hangsúlyt fektetnek a magyarságtudat kialakítására és megőrzésére, mint otthon. Mégis pozitív meglepetésként érte őket, hogy a közvetlen munkatársaikkal rögtön jól megértették egymást, pedig azok nagy része már itt született magyar.

Hagyományőrző huszárbemutató Montclairben

A legemlékezetesebb feladataik között az október 23-i és a március 15-i ünnepséget említi. Utóbbira különösen büszkék, hiszen sikerült megszervezniük, hogy András édesapja, aki hagyományőrző huszár, éppen akkor látogassa meg őket. Kihozta a teljes egyenruháját, és tartott bemutatót a cserkészeknek, az iskolásoknak, óvodásoknak, valamint ő mondta az ünnepi beszédet. A legnagyobb kihívást ellenben az jelentette számukra, hogy sok olyan feladatot is el kellett látniuk, amelyhez nincs szakképesítésük. Bár kétgyermekes szülők, és a saját tapasztalataik segítettek a felkészülésben, óvodapedagógiát pl. nem végeztek. Ezért Piroska rengeteget olvasott a foglalkozásokra, s azt mondja, most megtanulta, hogy óvónőnek lenni nem egyszerű feladat. Hasonlóan bele kellett jönnie a tánctanításba is, amit korábban szintén nem csinált, noha mindig lelkes táncházba járó volt. András számára a magyar mint idegennyelv oktatás jelentett új kihívást, hiszen ő tanította a magyar iskolában az angol osztályt.

Óvodapedagógia, nyelvoktatás és magyarságtudatra nevelés a legkisebbekkel, középen: Huszár András

Sok új tapasztalatot szereztek tehát, és jól érezték magukat Amerikában, családi életük azonban otthoni folytatást kíván. Ezért már nagyon várják a júniusi hazautazást. Amit visznek magukkal Amerikából, az a magyarságtudattal való feltöltődés: az itt élők megerősítették őket abban, hogy jó dolog, büszkeség magyarnak lenni. Emellett hatással volt rájuk a közösségi élet megtartó ereje, ezért otthon is még több időt és energiát szeretnének fordítani a közösségépítésre.

Az interjú végére András szülővárosának népszerű zenekara, a pécsi Punnany Massif egyik dalát választották. Noha a Bocskai Rádió rapzenét nem szokott játszani, ezúttal kivételt tettünk, hiszen kcsp-és interjúalanyaink nagy része szintén tőlük kért (volna) zenét. Piroska bevallása szerint azért kedvelik a bandát, mert könnyedén, mégis virtuózan bánnak a magyar nyelvvel. A Hétköznapi hősök című számot pedig azért választották, mert a diaszpórában is sok hétköznapi hőssel találkoztak, akik sok időt, energiát és szaktudást fektetnek a közösségeik ápolásába.

Huszárné Thuróczy Piroska adatlapja elérhető: IDE kattintva
Huszár András adatlapja elérhető: IDE kattintva

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.