Különleges eseménnyé sikeredett április 7-én a Lajkó – Cigány az űrben című film bemutatója a Bocskai Filmklubban. A közönség egyrészt jól fogadta a film sajátos humorát, másrészt a vetítésen jelen volt egy űrkutatás témában jártas szakértő is, aki a helyi magyar közösség tagja, és a film után mesélt a tapasztalatairól.

Gyékényesi Pál családja ’56 után vándorolt ki Amerikába, ahol Cleveland híres magyar negyedében, a Buckeye-on telepedtek le. A tudományok iránt érdeklődő tehetséges fiú mérnöknek tanult, és hamar elhelyezkedett a NASA clevelandi Kutató Központjában, amelyet 1940-ben hoztak létre a világűrkutatás repülésdinamikai és -technikai fejlesztéseinek kutatására. Mai nevét 1999-ben kapta, amikor is John H. Glenn amerikai űrhajósról, pilótáról és politikusról nevezték el. A központ a NASA legfontosabb tíz kutatóintézményeinek egyike, amely mára közel 2000 főt alkalmaz, és csaknem ugyanennyi helyi vállalkozással áll kapcsolatban. Az 50-es, 60-as években, amikor a Bocskai Filmklubban vetített Lajkó – Cigány az űrben film cselekménye játszódik, főként a folyékony rakétamotorok égési folyamatait vizsgálták.

A film plakátja

Ma a világ egyetlen olyan kutatóközpontja, ahol a legtökéletesebben tudják szimulálni extrém körülmények között a rakéták, űrhajók, anyagok és egyéb hordozók teszteléséhez, de rendelkezik a légköri jegesedés vizsgálatára kifejlesztett alagúttal, valamint a zéró- és mikrogravitációs kutatásokhoz használt vákuumkamrával is, amelynek üzembe helyezése 1985-ben nagy technológiai újdonságnak számított. Az intézmény ismeretterjesztő és oktató tevékenységet is folytat (vezetett túrák, hírlevelek, utazó kiállítások, szakmai gyakorlatok formájában és a közösségi média felületein), weboldalán hírt ad a NASA legfrissebb kutatásairól, átlinkel az űrkamerák és a NASA TV adásaihoz, valamint működtet egy látogató központot (egyike az USA 11 ilyen intézményének) és egy kamarakiállítást a női pilótákról és űrhajósokról. A NASA Visitor Center 10 évvel ezelőtt költözött át az Erie tó partján található Great Lakes Science Centerbe, ahol az interaktív kiállítások mellett egyéb programok is segítik az űrkutatás népszerűsítését. Ezt a cél szolgálja az International Women’s Air & Space Museum is, amely egy ingyenesen látogatható kamarakiállítás a Burke Lakefront reptér előcsarnokában.

Azt is mondhatnánk, hogy hozzáértő közegben került tehát bemutatásra Clevelandben Lengyel Balázs 2018-as filmje, amely inkább társadalomkritikai szatíra, semmint a hidegháborús űrversenyt bemutató korhű mozi. Fiktív mese a történelem folyását és a jelent is meghatározó űrkutatás hajnaláról, középpontjában a hatalmi-politikai-ideológia játszmáknak, illetve a felsőbb hatalmaknak kiszolgáltatott (kis)emberek / (kis)nemzetek sorsával. A szórakoztatás és az elgondolkodtatás között egyensúlyoz, és ezt szolgálja minden filmnyelvi elem. Az előzetes nézői elvárásokat már a nyitó jelenetben kibillenti, amikor a cigány folklór elbeszélői stílusából a túldíszítés, a nagyot mondás, a szókimondás, a túlzás eszközeivel él. Földhözragadtság, ugyanakkor metafizikai távlatok jellemzik az abszurd történetet, aminek kontrasztjában keveredik az irónia és a búskomorság, a vaskos poénok tabudöntögetése és a sorok közötti dráma. Miközben a forgatókönyvírók, a rendező és Lovas Balázs, mindent beleszőnek a cselekménybe, ami eszükbe jutott (ez önmagában nagyon is szórakoztató), a film politikailag inkorrekt, és „kijátszik minden kártyát”. Van benne cigány főhős, összecsókolózó politikusok, férfiszerelem, nemek és fajok közötti megkülönböztetés, a náci és kommunista diktatúrák közötti áthallás, Holokauszt-téma stb.

ReklámTas J Nadas, Esq

A Bocskai Filmklub nézői jól fogadták a Lajkó – Cigány az űrbent, s hol felszabadult nevetés, hol meglepetésből fakadó kacagás hangzott fel a teremben. Pedig a szélsőségekig elvitt, direkt humorizálás vékony jég, amelyen könnyen elcsúszhatnak az alkotók. Hiszen nagyon változó, és egyéni preferencia kérdése, hogy ki mit tart viccesnek és mi sérti az érzékenységét. A film a paródia, a karikatúra, a morbid témákkal való fekete humor, a szó- és faviccek, a szituációkból vagy jellemkomikumból adódó poénok egész tárházát sorakoztatja fel, a mélyén azonban ott munkál a melankólia. „A lét elviselhetetlen könnyűsége” az emberi sors kiszámíthatatlanságával, szépségével és végességével együtt. A primer humorhoz könnyű kapcsolódni, s ha nem is nevetünk mindenen, illetve látszólag eltereli a figyelmünket a komoly mondanivalóról, mégis a film „mélyrétegére” fogunk jobban emlékezni: a társadalmi korrajzra, a politikai szatírára vagy a mesére az ember égbe vágyódásáról.

Bár a több kritikus elmarasztalta a stábot, amiért archív felvételekkel és low budget-módra épített díszletekkel ábrázolja az űrkutatás jeleneteit, Gyékényesi Pali bácsi a vetítés után megerősítette, hogy az valóban így zajlott. A NASA látogatói központjaiban is rácsodálkozhatunk a technikai fejlődésre, s a jelenből visszatekintve ugyanúgy „játékszernek” tűnnek a régi eszközök, mint a filmben. Sőt, még inkább kiszolgáltatottnak látjuk bennük az ember, aki vállalja a kísérleti alany szerepét a tudomány céljaira, amelyek mögött nagyon is materiális, hatalmi harcok állnak. Közben pedig milyen abszurd a magasra törő vágy, hogy uraljuk a fizikai törvényszerűségeket és a világűrt, amelyről gyarapodó tudásunk ellenére is legalább olyan keveset tudunk, mint a lélek és a láthatón túli világ létezéséről!

A film egyik érdeme, hogy meg tudja mutatni ezeket az ellentmondásokat, ami nagyrészt a színészek teljesítményének köszönhető. Az érzelmeket elfedő faarccal, ún. deadpan stílusban megformált karakterek szinte mindegyike kiváló. Különösen a címszereplő, illetve Karmazsin elvtárs: Keresztes Tamás és Gyabronka József alakításában, akiket színészi díjra jelöltek április végén a Magyar Filmdíjon. De versenyben volt a film a legjobb elsőfilmes kategóriában is, továbbá jelölték a zenéjét és a jelmezt is. Múlt év novemberében pedig Triesztben nyert közönségdíjat a 18. Science+Fiction fesztiválon.

Gyabronka József és Keresztes Tamás egyik közös jelenete a filmben

A clevelandiek néhol „soknak” érezték a film humorát, mégis „hatásosnak” jellemezték. Értékelték, ahogy játékba hozza ismereteinket a történelemről, a kommunizmus hőskoráról és a hidegháborús versengésről, amit innen, Amerikából nézve egészen máshogy éltek meg. Évtizedeken át nagy volt a tétje, hogy ki nyeri meg az űrversenyt az első Holdra lépéssel. A szovjet Jurij Gagarin 1961. április 12-én startolt el a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén a kazahsztáni bajkonuri űrállomásról (ahol a film cselekménye is játszódik), és első emberként 108 perc alatt kerülte meg a Földet. Előtte Lajka kutya volt az első élőlény (a címszereplő Lajkó „névtestvére”), aki 1957. november 3-án feljutott a világűrbe a Szputnyik-2-vel, de nem tért vissza, elpusztult a kilövés után néhány órával.

Az amerikaiak a 40-es évektől majmokkal kísérleteztek, és számos technikai fejlesztésben előrébb jártak az oroszoknál. Végül ők jutottak el először a Holdra, éppen 50 évvel ezelőtt, 1969. július 20-án, amikor az Apollo-11 három fős legénysége 2 és fél órás sétát tett a bolygón, és kitűzte rá az amerikai zászlót. A NASA az évforduló alkalmából egészen 2022-ig különleges programokkal emlékezik meg a nagy eseményről, amely után mérséklődött az űrverseny. Noha az ENSZ Világűrbizottságának döntése szerint már 1967-ben életbe lépett az űrtevékenység nemzetközi jogait szabályzó, Outer Space Treaty néven ismertté vált alapszerződés, a hidegháború végét a szuperhatalmak között 1972-ben és ’79-ben létrejött SALT1 és SALT2 fegyverkorlátozási egyezményekhez kötik.

A Lajkó – Cigány az űrben műfajtörténeti előképe Bacsó Péter 1969-ben forgatott A tanú című alkotása, amelyet viszont csak 1981-ben mutathattak be a Cannes-i filmfesztiválon. Az 50-es években játszódó film a szocializmus politikai szatírájaként kultuszfilmmé vált, idézetei pedig szállóigévé. Az egyik ilyen a záró jelenete, amikor a villamosra felugró Pelikánnak azt mondja Virág elvtárs, hogy „Visszasírnak még maguk engem!”, amire a válasz, hogy „Erre azért nem mernék megesküdni.” Az elmúlt hetekben jelent meg a hír, hogy A tanút a rendszerváltás 30. évfordulójára restaurálták, és 50 év után először az eredeti, cenzúrázatlan változatában mutatják be az idei Cannes-i fesztiválon, majd novembertől a magyar mozikban. A Magyar Nemzeti Filmalap közleményéből kiderül az is, hogy ez az utolsó jelenet, amit a cenzúra kérésére illesztettek a filmbe, kikerül az „új” verzióból, a záró Marx-idézettel együtt. „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától” – olvashattuk az ambivalens feliratot A tanú végén, amely minden ellentmondásosságával együtt a Lajkó-film mottója is lehetne. S hogy ez feloldást jelent-e, vagy sem? Nézzék meg a filmeket, és döntsék el önök.

YouTube player

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Previous articleMagyar Film Napja Clevelandben
Next articleKCSP családdal – Interjú Huszárné Thuróczy Piroskával
Miklós Melánia
A Bocskai Rádió Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa 2018/19-ben. Rádiós és újságírói tapasztalataival 9 hónapig segítette munkánkat. Színvonalas eseménybeszámolóival, interjúival, esszéivel gazdagította írott és rádiós anyagainkat. Részt vett a Cserkész Rádió és TV szerkesztésében, a Duna TV számára készített riportok készítésében, valamint Diaszpóra hírek és Clevelandi emlékek témában saját rovatokat indított. Ötletéből született meg az 56-os karácsonyi emlékek háromrészes filmes riport. Színházi és dramaturgi tapasztalataival hozzájárult a nemzeti ünnepek méltó clevelandi megünnepléséhez az október 23-i és március 15-i műsorok összeállításával. A Bocskai Filmklub első évadának szakmai szervezője volt.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.