Azt mondják, hogy  a dolgok egyszerűen csak vannak, és kész. Nem kell elemezni mindent százszor, hogy miért? és hogyan? Néha érdemes egy pillanatra elfelejteni ezeket a szavakat, és megtanulni kimondani: köszönöm.

Szerintem azért fontos azt hallani valakitől, hogy “köszönöm”, vagy az, hogy valaki azt mondja, hogy szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik. Amit én teljes mértékben megkaptam kollégáimtól és családtagjaiktól is. Azzal, hogy a tengeren túlra kerültem, elszakadva családomtól, mégsem éreztem magam egyedül, mivel fogadásom napjától kezdve olyan volt, minta hazajöttem volna azzal, hogy ilyen közösség vett körbe. Sőt még azt is mondhatom, amit egyébként ritkán tesznek meg az emberek, hogy élveztem a munkát. Szerencsére sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy úgy érezzem magam, hogy most egy nagy rakás trágya venne körbe. De ha így is lett volna, akkor ez a közösség megtanított rá, hogy ilyenkor is azt kell mondani, hogy köszönöm Istenem, hogy legalább nem hullámzik.

Szóval hálás vagyok mindenért, a segítségekért, az intelmekért, a jó tanácsokért és a szeretetért amit kaptam Tőletek!

"Bocskais családom"-Imelda
“Bocskais családom”-Imelda

 

1 COMMENT

  1. Kedves Bocskai Rádió!
    Minden kedves munkatársa és tisztelt hallgatósága!

    Nagyon nagy szeretettel és hálatelt szívvel szeretnénk megköszönni minden pillanatot, amellyel gyermekünket, Imeldát megajándékozták.
    Élményben gazdag három hónapot tölthetett Önök között, amely egy nagy családdá összefogva, ölelő karrá alakulva, biztonságot adományozott Imeldának, és ezáltal mi is nyugodtak, boldogok voltunk.
    Isten áldását kérve nemes és önfeláldozó munkájukra, Babits Mihály Áldás a magyarra című versével kívánjuk, hogy nagyon sok magyar embernek adjon erőt, egészséget magyarságuk megmaradásában.

    Áldás a magyarra

    Ne mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
    A haza, a haza egyenlő volt mindig
    ezer év óta már, és mindig az marad,
    mert nem darabokból összetákolt darab:
    egytest a mi hazánk, eleven valami!
    Nem lehet azt csak úgy vagdalni, toldani.

    Máskor is hevert már elkötözött tagokkal.
    Zsibbadtan alélt a balga erőszakkal.
    De mihelyt fölengedt fojtó köteléke,
    futni kezdett a vér elapadt erébe.
    Visszakapta ami soha el nem veszett.
    Nagyobb nem lett avval. Csak egészségesebb.

    Lám, igaz jószágunk visszatér kezünkre,
    bár a világ minden fegyvere őrizze.
    Mert erős a fegyver és nagy hatalmasság,
    de leghatalmasabb mégis az igazság.
    Útja, mint a Dunánk és csillagok útja:
    nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.

    Él a nagy Isten és semmise megy kárba,
    Magyarok se lettünk pusztulni hiába,
    hanem példát adni valamennyi népnek,
    mily görbék s biztosak pályái az égnek.
    Ebből tudhatod már, mi a magyar dolga,
    hogy az erős előtt meg ne hunyászkodna.

    Erős igazsággal az erőszak ellen:
    igy élj, s nem kell félned, veled már az Isten.
    Kelnek a zsarnokok, tünnek a zsarnokok.
    Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.
    Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,
    és jön az igazság, közelebb, közelebb…

    Maradunk őszinte szeretettel:
    Lajos és Gizella

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.