Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség és a Széchenyi István társaság mind-mind a New York-i Magyar Házban működnek. Az intézményvezető, Nagy Ildikó lett a clevelandi Egyesült Magyar Egyletek szervezésében lebonyolított virtuális 1956-os megemlékezés ünnepi szónoka. 

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

Nagy Ildikó ünnepi gondolatai előtt megragadta az alkalmat, hogy bemutatkozzon a hallgatóságnak. Győrből származik, diplomát az ELTE szociológia szakán szerzett, ugyanitt járt a szociológia doktori iskolába. A társadalomtudomány és a kultúra területe mindig központi szerepet töltött be az életében, ami a legkülönbözőbb módon nyilvánult meg: tanított az ELTÉ-n, dolgozott az Magyar Tudományos Akadémián, civil szervezetben tevékenykedett. A néptánccal és népzenével is szoros kapcsolatot alakított ki, erdélyi táborokba járt táncolni. De a zene iránti szeretetének a Bartók Rádió műsorvezetőjeként is hódolhatott.

Erdélyi útjai különösen meghatározónak bizonyultak a további életében. Vidékszociológusként és néptáncos/népzenészként megtapasztalta az elzártabb paraszti közösségek életmódját, főleg a moldvai csángókkal és mezőségi, kalotaszegi falvakkal foglalkozott. Ahogy fogalmazott: “Ez a tapasztalat a későbbi közösségi munkám egyik legfontosabb referenciapontja lett.” Megszerzett tudását bemutathatta a Carnegie Hall, Lincoln Center, a bostoni Jordan Hall koncerttermekben.  

Amerikába a szerelem hozta. Férjével, aki amerikai zeneművész, Győrben hozta össze a sors. Egyből kialakultak a közös témák a közös érdeklődési kör révén: Erdély, magyar népzene, Bartók Béla, aki mindkettőjük kedvenc zeneszerzője. 2009 óta élnek New Yorkban, Ildikó 2014 óta vezeti a Magyar Házat. Akkor indult egy fantasztikus kezdeményezés, egy magyar baba-mama csoport a Magyar Házban, amiről azóta bebizonyosodott, hogy hagyományosan legfontosabb közösségi pillérek – a cserkészet, a magyar iskolák és az egyházak szervezetei – mellett a legfontosabb közösségszervező erő lett New Yorkban. Ez a vegyes összetételű baba-mama csoport alapozta meg közösségi szemléletét. Munkája kezdetén az volt a célja, hogy megértse a New York-i magyarok társadalomszerveződését, a különböző csoportok hátterét, céljait, a magyar identitás megélésének számos különböző formáját. Fontosnak tartotta és tartja, hogy az emberek számára legyenek közösségi programlehetőségek. Hat év alatt a baba-mama csoport a szívéhez nőtt, sokkal több van benne, mint a gyerekdalok közös éneklése. Stratégiailag az egyik legfontosabb programjuk, mert lehetőséget ad a családoknak belépni a közösségbe. 

A New York-i Magyar Ház nem egyházi fenntartású, nem része nagyobb szervezetnek, hanem önállóan teremti meg a fenntartáshoz szükséges anyagiakat. A körülményeik nehezek, az éves fenntartáshoz körülbelül 50 000 dollárra van szükségük, amit akkor is elő kell teremteni, ha nincsenek programok. Az elmúlt öt évben a Magyar Házban működő öt civil szervezettel közösen évi 350 magyar közösségi programot kínáltak. Önkéntességgel, jótékonysági akciók lebonyolításával egyszerre teremtik meg a közösségi szellemet és felelősségérzetet a New York-i magyarok körében. Ildikó,  mint a társadalmi jelenségek kutatója sokszor elemezte egyes csoportok viselkedését Amerikában, megfigyelései segítették a megértésben és a teljes beilleszkedésben.

Győri születésűként nem ismert sem szabadságharcost, sem szemtanút. Az 1956-os forradalmat a gimnáziumi tanulmányaiból és filmekből ismerte meg. Tudását a XX. század borzalmait illetően az egyetemen bővítette társadalomtörténet órán. Mint Magyar Ház igazgató részt vett az New York-i megemlékezések szervezésében, egyre többet kezdett foglalkozni a helyi 56’-os magyarokkal. Mivel ismert a magyarországi fiatalabb generációkban élő sztereotípiákat a forradalom után Amerikába menekültekről, kitalálta, hogy emberközelibbé teszi az októberi ünnepet.

2016-ban, a forradalom 60. évfordulóján előtérbe hozta az 56’-osok történeteit. Az 56”-os emlékműbizottság segítségével választották ki az intejúalanyaikat. A kiválasztás folyamata nem tudományosan zajlott, minden nyitott személynek örültek. A személyes történeket során számukra is meglepetésszerűen megelevenedett az addig csak könyvekben olvasott történelem. A beszélgetések során egy gazdag korképet kaptak, megismerték XX. század családjainak mindennapjait, szokásait, társasági életét, értékrendszerét. Alanyaink a társadalom egy-egy teljesen különböző szeletét fedték fel számunkra, a közös az volt bennük: mindannyian 56’-os menekültek lettek.

Nagy Ildikó ünnepi beszédében három érdekes beszélgetésrészlet segítségével történelmi utazásra invitálta a hallgatókat, hogy együtt emlékezzenek az 1956-os szabadságharcra és forradalomra a New York-i 56’-os magyarok sorsain keresztül. Az első történetben Bódis-Wollner Iván szegedi szabadságharcos Nemzetőr mesélt gyermekkoráról és a zsidó deportálásról. Egy másikban egy erdélyi arisztokrata család tagja, Bálintitt Éva mesélt a háború utáni időszakról és kitelepítésekről. Majd pedig bizonyos Szántó Zoltán, alföldi kisbirtokos háborúban árván maradt gyermekét és határátlépését mutatja be. Mindegyikük elindulása nehéz volt az ismeretlenbe. 

Úgy mint szociológus, és mint az amerikai magyar közösség tagja, és mint jelenleg egy közösségi ház vezetője, fontosnak tartja, hogy ezeket a történeteket elmesélésre meghallgatásra kerüljenek. A beszélgetéseket hamarosan könyv formájában is publikálni fogják a Bethlen Gábor Alap támogatásával.  “Bontsuk le a sztereotípiákat és ismerjük meg azokat a magyarokat, akik hiányoztak és hiányoznak a magyarországi magyar társadalomból.  Ismerjük meg és ismertessük meg az amerikai magyar diaszpóra társadalomtörténetét Magyarországon és a saját közösségünkben.” – zárta gondolatait Nagy Ildikó.

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

Dorgay Zsófia
Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.