Naplórészlet Keszthelyről – vendégségben Mezei András atyánál a Bocskai Rádió nevében

Mezei András atya augusztus 1. óta hivatalosan a keszthelyi Kis Szent Teréz Kármelita Bazilika plébánosa. Öt évet töltött Clevelandben a Szent Imre és Szent Erzsébet egyházközösségeknél. Egy időszak lezárult az életében, amikor idén nyáron püspöke hazahívta Magyarországra. A Bocskai Rádió munkatársai felkerekedtek, hogy meglátogassák az új környezetében. Engedjék meg, hogy írásunkban a szokásosnál személyesebb hangvételben beszámoljunk erről a kirándulásról. 

Május óta, amióta munkámmal a Bocskai Rádió munkáját segítem, több írásom is született Mezei András atyával készített videointerjúk alapján. Az első publikált cikkem arról az autós felvonulásról szólt, amivel a hívek megköszönték, hogy a koronavírus-járvány ideje alatt is misézett számukra, online platformokon keresztül találkozhattak Isten igéjével. Már akkor elgondolkodtam azon, hogy személyesen megismerném az atyát, aki felé csak úgy sugárzik az egyházközösség szeretete. Ez nem lehet véletlen.

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

Bár kárpátaljai vagyok, szeptembertől Budapestre szólítottak médiás tanulmányaim, innen segítem a Rádiót is. Zsoltban [Bocskai Rádió igazgatója] az egyik megbeszélésünk során felötlött, hogy magyarországi tartózkodásom lehetőség arra, hogy ne csak a szobából írogassak, hanem kimenjek terepre. Hogy hová utazzak, az már nem volt kétséges: meglátogatni András atyát új állomáshelyén, Keszthelyen. Tudniillik Budapestről kevesebb mint két óra alatt oda lehet érni a Balaton egyik fővárosának is nevezett városba. Nagyon izgatott voltam, mert sem a felszerelésem, sem a rutinom nem ér fel egy profi stáb lehetőségeivel. Azonban elfogadtam a kihívást. Elsősorban azért, hogy az anyaggal meglepetést szerezzek a tengerentúl élő magyar testvéreimnek, másodsorban pedig kilépjek a saját komfortzónámból, fejlődjek riporterként. Egy nagyon kedves barátomat, Kriczky Gábort hívtam magammal, aki az operatőr szerepét töltötte be. Az utunk nem volt zökkenőmentes, de megérkezéskor minden kétségünk és izgalmunk elillant. András atya kedves fogadtatásának és a kisváros szépségének hála azonnal otthon éreztük magunkat.

Kiemelten nagy hőség volt múlt szombaton, mégsem a strandra tartottunk, hanem követtük az atya minden tevékenységét a templomnál. Megérkezésünkkor az ünnepi készülődés kellős közepébe csöppentünk. A Kármel templom legkisebbjei, szüleikkel együtt a vasárnapi elsőáldozásra készülődtek. A gyerekek izgatottan álltak sorba, hogy elvégezzék az első szentgyónásukat, majd pedig az atyával és hitoktatójukkal, Judittal együtt nagy lépésekben elpróbálták a mise menetét.

Amíg a Balaton partra tartottunk, hogy hosszabban is videóra vegyük a beszélgetést az atyával, már az autóból megtapasztalhattuk a Keszthely turista jellegét, kedves hangulatát. Az interjú elején egy kis nosztalgiára, a legjobb élmények felidézésére buzdítottam. Úgy érzi, azoknak a szeretetét, hűségét hozta haza Clevelandből, akik többezer kilométerre a magyar hazától is ragaszkodnak a nyelvhez, hitükhöz, saját anyanyelvükhöz. Az a mustármagnyi közösség, az a kovász, aki megélte ott magyarságát, tiszteletre méltó András atya szemében. Hiányzik neki az a nagyméretű közösségszervezés, erős önkéntesség, ami Clevelandben volt, hiszen számos nagy rendezvényt tartottak az egyházközösségben. A templom, egy értékmentő hely volt, a magyarok fő találkozási pontja. Természetesen új munkatársaira is bármikor számíthat, egyszerűen más volt Clevelandben magának a szervezésnek a módja, hangulata. Legkedvesebb eseménye a Szent István fesztivál volt, amelyet, ha jól tudom, az ő ideje alatt elevenítettek fel újra. Nagyon szerette, amikor népviseletbe öltöztek a regösök. Megteremtettek maguknak ilyenkor egy kismagyarországot, többségében magyarok jöttek el. Az egyházi szertartások közül nagyon szerette az Úrnapi körmenetet, a szórakoztató alkalmak közül azokat a koncerteket, amikor magyarországi előadók érkeztek. András atya azt tervezi, hogy ha beköszöntenek a hosszú téli esték, sokat fog mesélni a híveknek az Amerikában töltött éveiről. Olyan plébános szeretne lenni, aki folyamatosan fenntartja a két ország között a lelki köteléket.

Elmentünk abba Magyarok Nagyasszonya templomba, ahol először szolgált felszentelése után, bemutatta a Keszthely főterét, a látványosságokat. De sietnünk is kellett vissza, mert a bazilikában még számos teendő várta. A kármelita templom egyébként nem csak a keszthelyi híveket tömöríti, de a környékbeli települések katolikusai is szívesen járnak ide. András atyának bár van segítsége a káplán úr, Bacsa Dávid személyében, mégis több szertartást végez egy nap folyamán. Ez a szombat is kiváló példa volt erre. Csatlakoztunk a bazilikához tartozó kápolnában a szentségimádáshoz, majd pedig két olyan örömteli eseménynek is tanúi lehettünk, mint a keresztség és a házasság szentségének kiszolgáltatása. Az egyházközség fiataljai bérmálkozásra készülnek. Nagyon bíznak benne, hogy a vírushelyzet nem akadályozza meg ezt az alkalmat, mivel májusban már egyszer elhalasztásra került. Részt vettünk András atyával a felkészítő hittanórán és közös imádságon.

A nap további részében megtekintettük a templom kertjét és a kolostor belső tereit. Fáradtan, de tele élményekkel foglaltuk el szállásunkat a kolostorban. Magáról a helyszínről annyit, hogy hatalmas kert és rendház tartozik a bazilikához. Az 1950-es években politikai nyomásra szűnt meg a kármelita rend, ezután az impozáns épület középiskolaként funkcionált. 1989-től működhettek ismét a kármeliták, illetve ebben az évben emelte a Kis-Szent Teréz templomot II. János Pál pápa bazilika rangra. Az egyháztörténetről az atya bővebben is nyilatkozott nekünk. A plébánia gyönyörű területéről, a kolostorról, András atya keszthelyi terveiről meséljenek majd a kisfilm képei.

Vasárnap délelőtt megtelt a templom, a harangok és az orgona ünnepi szentmisére szólítottak. Az elsőáldozást ünnepélyességét emelte András atya szónoklata, a gitáros kórus szolgálata és meghatóvá tette a sok gyerekek jelenléte.

1 of 14

Egy közös ebéd után elbúcsúztunk, hazaszólítottak minket tanulmányaink. Ezúton is hálás vagyok a Bocskai Rádiónak a lehetőségért, Mezei András atyának a szíves vendéglátásért, megtiszteltetés volt számunkra. Külön köszönet, hogy a két nap során a sok-sok kötelezettsége ellenére is időt szakított ránk, sokat sétáltunk és beszélhettünk. Nagy öröm volt megtapasztalni, hogy a clevelandiekhez hasonlóan a keszthelyi hívek is nagy szeretettel veszik körül az atyát, aki mindent megtesz, hogy a közösség tiszteletét áldozatos munkájával megszolgálja. Isten áldását kérjük az Ön lelkipásztori tevékenységére! Kívánjuk, hogy a mindennapok során ugyanolyan boldogsággal szolgálja a híveket, ahogy azt hétvége során tapasztaltuk. Kovácsolja össze a közösséget, hogy minden vasárnap megteljen a Kármel templom!

Dorgay Zsófia
Kárpátalja