A legfontosabb tanulság az életem során az volt, hogy mindig érdemes kitartani az álmokért, és a magyarság megőrzése mindig fontos, bármi történjék is. Az én életemben a család és a magyarság mindig prioritást képviselt, és ezért mindig fontos volt számomra az emlékek és a hagyományok átadása a következő generációknak. Az élet nehéz pillanataiban mindig tudtam, hogy a magyar gyökereim és azok az értékek, amiket megőriztem, mindig az életem részét fogják képezni. És bízom benne, hogy ez az örökség továbbra is él majd a jövőben – akár ez is lehetett volna Friedrich Ottó életműve néhány sorban. De mi azért – a teljesség igénye nélkül – kísérletet teszünk egy hosszabb terjedelmű emlékezésre.
A felvidéki Kassa közelében született 1932-ben, amerikai története pedig 1951-ben kezdődött el Clevelandben. Már kiskorom óta nagyon élveztem az indián dolgokat, indián meséket, meg akartam tudni közelebbről, miről is van szó. A cserkészetben is az indián őrshöz tartozott, még jobban megnőtt az érdeklődése Amerika iránt. Gyerekként sok minden érdekelte, a németországi táborban kristályosodott ki igazán, mi szeretne lenni, ha nagy lesz: fogtechnikus. Már akkoriban is benne volt a gondolkodásban, hogy olyan szakmát érdemes választani, amiből jól meg lehet élni. A német táborban volt egy nagyon jó orvos, akitől az alapokat elsajátította, de az emigrációval másképp alakult az élete.
Első benyomása az Újvilágban a házakkal kapcsolatos, hiszen nem volt hozzászokva, hogy azok fából épüljenek. Nem nyerték el a tetszését az amerikai faházak, és fiatal gyerekként meg is jegyezte: nézd, hát itt bódék vannak! Nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, akik befogadták, pedig nem volt kolbászból a kerítés. A nyelvvel ugyan akadtak nehézségek, de nem ez volt érzelmileg a legmeghatározóbb. Ahogy ő fogalmazott: Mi már hozzászoktunk, hogy bevándorlók vagyunk, mert Németországban is bevándorlók voltunk. Nekünk már ottan megkezdődött a megszokás külföldön lenni és elfogadni a mi sorsunkat. (…) Nem azt mondom, hogy tudtam angolul, de legalább nem voltam analfabéta hozzá.
Az elhelyezkedés rendkívül szerencsésen alakult a fiatal Ottó számára: pénteken érkezett és hétfőn már volt munkahelye. Egy nyomdában kötött ki, ahol hamar ki is tanulta a nyomdászat csínját-bínját. Ez jó megélhetésnek számított, mindvégig itt dolgozott, ameddig munkaképes volt. A munkahelye mellett több magyar könyv kiadásában segédkezett, de például közreműködött a Katolikus Vasárnap folyóirat kiadásánál.
A feleségét a templomban pillantotta meg először, ahol meg is szólította a szőke fürtös lányt, és minden igyekezetével azon volt, hogy az első találkozásuk ne az utolsó legyen. Kapcsolatuk jól alakult, feleségül vette Strada Máriát, akitől két lánya született. A felesége elismert, világhírű kémikus volt, tudós. Harminchárom szabadalom köthető a nevéhez, ami kiemelkedő teljesítmény ebben a nehéz tudományágban. Mária a magyarságot érintő ügyekben is aktívan támogatta férjét, ám a feleség súlyos rákbetegsége hamar elszakította őket egymástól.
Annak dacára, hogy nehéz, kemény életünk volt (történelmileg), szép fiatalságunk volt. Szóval én nem tudok panaszkodni semmire. Az, hogy nem volt semmink, abszolút semmink, és ezt nem csak úgy mondom, mégis mindig jól megvoltunk. A cserkészetben mindig voltak énekek, játékok, kirándulások, képzések. Szóval mindig valahogyan tudtuk magunkat előre segíteni. Abban sosem volt kétsége, hogy a magyarságot meg fogja tudni tartani. Saját bevallása szerint ez a bizonyosság főként cserkész-identitásából fakadt. Megérkezését követően egy héten belül csatlakozott a helyi cserkészcsapathoz, és ameddig erejéből telt, idős koráig aktív tagja maradt a clevelandi cserkész társadalomnak: A magyar cserkészet egy életre szól, ez egy életforma, Kötelességekkel, felelősséggel. Friedrich Ottó azonban nem elégedett meg ennyivel, gyűjtő lévén nagy álma volt egy történelmi múzeumot létrehozni. Sokan tudják, hogy ennek a törekvésnek az eredménye lett 1985-ben – ugyan még nem a mai formájában és helyén – a Clevelandi Magyar Múzeum.
Mint ahogy a szenvedélyes gyűjtőknél lenni szokott, egy idő után kifogy otthon a tárhely a kincseik tárolására. Így nézett Ottó bá is egy közösségi hely után. Az ötletével először a Szent Erzsébet-templom akkori plébánosát kereste meg. A római katolikus atya azonnal felkarolta a múzeum létrehozására irányuló gondolatot és rendelkezésre bocsátotta a templom plébániájának egyik helyiségét. Csapatot is létre kellett hozni, a múzeum elnöki pozíciójára Dr. Somogyi Ferenc professzort választották ki, de a segítők közül nagyon fontos megemlíteni Dr. Mészáros Magdolnát és Dr. Mészáros Andreát (a Clevelandi Magyar Múzeum jelenlegi aligazgatója és az Egyesült Magyar Egyletek új elnöke) Az alapító okiratok egyébként máig megtalálhatóak a kiállított gyűjteményben.
Ottó bácsi úgy nyilatkozott, hogy büszke a múzeumra és mindenkire, aki hozzátett ahhoz, hogy ma egy modern és professzionális intézményként, közösségként lehessen említeni. Egyetlen szívfájdalma volt csupán a témában, hogy a múzeumnak nincs állandó otthona, és az az üzlethelyiség, ahol jelenleg székel, az is bérlemény: Azt szeretném elérni, hogy legyen egy hely, amit mondhatjuk, hogy ez a miénk. Nem is annyira, hogy a miénk, hanem a magyaroké. És ők harcoltak érte, ők gürcöltek, és azt még szeretném talán, a Jóisten megadja nekem az erőt, és a lehetőséget, hogy el tudom érni.
Amikor arra kértük, fogalmazzon meg egy üzenetet a clevelandi magyar fiataloknak, a következőket mondta: Csak csinálják tovább a munkájukat. Úgy, ahogy mi csináltuk a miénket.
Friedrich Ottó egy nagyon elkötelezett és aktív ember volt, aki mindig is fontosnak tartotta a magyar identitás megőrzését és továbbadását. Ő és a felesége nagy hatással voltak a clevelandi magyar közösségre és életre hívtak fontos kulturális kezdeményezéseket. Az életük és munkájuk példaként szolgálhat mindazok számára, akik hasonlóan fontosnak tartják a magyar hagyományok ápolását és átadását. Friedrich Ottó, a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat egyik alapítója, 92 évet élt. Elhunyt 2024. február 13-án az Egyesült Államokban.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!