Székelyföld legnépesebb községében, Gyergyóditróba születtem, majd Csíkszeredába költöztünk szüleimmel, 3 éves koromban. Kisiskolás éveim alatt rengeteg tanítónői beírással örvendeztettem meg szüleim. Hiába voltak a kötelező házi olvasmányok, úgyis a foci volt az elsőszámú tevékenység, amit minden időjárásban nagy előszeretettel űztünk a barátokkal.  Fiatalon nősültem, aminek egy kislány és egy válás lett a következménye. Kislányommal kettesben, pár év sikeres túlélés után hozott össze a gondviselés életem párjával, akinek úgyszintén kettétört az előző családja egy tragédia folytán. Így aztán a két fél családot kovácsoltunk eggyé, ezáltal lett egy fiam is. Azóta is együtt vagyunk négyen, új hazánkban, itt Clevelandbe, 2001 óta.

A túlélésre való koncentrálás és a beilleszkedés mellett számunkra nagyon fontos volt és ma is nagyon fontos a magyarságunk megőrzése. Ennek tükrében vállaltam el a Bocskai Rádió vezetését. Ezzel ( remélem )  nagyban hozzájárulok a magyarságunk megmaradásáért, amit a nyelvünk megtartásával, irodalmunk használatával, múltunk, történelmünk megismerésével érhetjük csak el. Ezért is igyekszem, igyekszünk minden vasárnapra tartalmas, érdekes műsort összeállítani, ameddig igény lesz rá. Márpedig igény az van és ennek szívből örülök.

Az igazság minden előtt!

Reklám

Székelyföldön születtem és éltem 30 évig. Nyeszlett kislány voltam, soha nem voltam éhes, nem akartam enni. Csak úgy voltam hajlandó táplálkozni, ha falatonként az ételt bevonatozták a szájamba – többnyire édesapámnak volt rá türelme. Édesanyám csak mondogatta, “legyen olyan rosszevő gyereked, mint amilyen te vagy!” Hát lett!  Csongor fiamat etetni, felért egy edzéssel. Azóta azért javult a helyzet; mostanság csak ritkán nem eszik jól – mikor nem fogára való.  Viszont megajándékozott a sors egy jóevő kislánnyal, Kincsővel és az apukájával, Lórival, aki úgyszintén imádja a hasát. Akkoriban, sokszor még be sem fejeztük az ebédet és már arról érdeklődtek, hogy mi lesz a vacsora. 🙂 Szóval főzni kellett és főztem is szívesen az ő nagy örömükre, persze a saját örömömre is. Szívet melengető érzés látni, ahogy az ember főztjét jóízűen falatozzák.

Nagyszüleim földműves gazdák voltak – Székely emberek – azt hiszem, innen jön a jól megszokott falusi ételek iránti szeretetem. Minden nyári vakációt náluk “szolgáltam” végig, úgymond. Volt sok rántottás rétespuliszka reggeli, tárkonyospityókaleves, tokány, káposztástészta, csöröge, kürtőskalács. Imádom a csülkösbablevest, a füstölt szalonnát, hagymával, és jó ropogós vastag karéjú kenyérrel.

Szüleim köztisztviselők voltak, most már nyugdíjasok és otthon élnek szülőfalumba Ditróba, ahol egyszem húgom is él kislányával, Borókával.

Az élet Clevelandbe hozott ide-s-tova immár 12 éve. Nem volt könnyű a kezdet, de belerázódtunk. Megtanultuk az életet és megtaláltuk a helyünket itt az USA-ban is. Szeretem a munkám, egy  biotechnológia cégnél dolgozom. Szeretem az itteni embereket, a clevelandi Magyar közösséget – úgy általában szeretem az embereket. Talán ezért tudtak rávenni a fiúk, hogy “főzzek” a Bocskai Rádióba. Úgy gondolom, a Bocskai Rádió révén kerül egy kis ízig-vérig magyar szó, és persze magyar ételrecept is a clevelandi magyarság életébe.

Úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne legyen! Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni és kamatoztatni!

U.I. – A macska a kedvenc állatom. Csodaszépek. 🙂

Reklám

A forradalom leverése után érkeztem az Egyesült Államokba 1957 januárjában, 12 éves koromban. Iskoláimat Clevelandban folytattam egészen a diplomáig, amit a Cleveland State University-n szereztem meg.

Magyar vonalon is folytattam a tanulást a Szabadkai házaspár féle magyar iskolában és a cserkész éveimet is 1957-ben kezdtem el. Már a gimnáziumi éveimben tagja lettem a Magyar Felszabadító Bizottság ifjúsági csoportjának, ami több alkalommal színdarabokat rendezett a clevelandi magyar közösség részére. Egyéb magyar rendezvényeken is részt vettem ifjú éveimben, legtöbbször versmondással vagy konferálással.

Diploma után hamarosan megnősültem és miután fiaink elérték azt a kort, hogy megkezdjék a magyar iskolát és a cserkészetet, nejemmel, Mónikával együtt aktív szerepet vállaltunk. Ő a magyar iskolában tanított, míg én a nyugat oldali fiú cserkészcsapatnál a fenntartó testület elnökeként működtem jó pár esztendeig.

A Magyar Baráti Közösségnek hosszú évekig voltam a pénztárosa és aktívan részt vettem az évi Itt-Ott találkozó megrendezésében az ohiói Lake Hope Parkban úgy mint az MBK helyi csoportjának a munkájában. Ugyanakkor a Clevelandi Magyar Fejlesztési Bizottságon szolgáltam először, mint tag s utána, mint az egyesület elnöke több éven át. A Panel tagságomat csak ez évben szüntettem meg.

Mivel már több mint két éve nyugdíjba vonultam, lassan egy éve, hogy alkalom nyílt a Bocskai Rádió munkájába bekapcsolódni, mivel az előző szerkesztők Magyarországra költöztek. Kedvem támadt ezt az alkalmat megragadni, mert felismertem, hogy ennek a médiumnak mekkora hordereje lehet és mily nagyszerű szerepet tud vállalni a clevelandi magyarság összetartásában az éter hullámain úgy, mint az interneten keresztül a magyar identitásunk, értékeink megtartásában és hagyományaink kultiválásában.

Reklám