Székelyföldön születtem és éltem 30 évig. Nyeszlett kislány voltam, soha nem voltam éhes, nem akartam enni. Csak úgy voltam hajlandó táplálkozni, ha falatonként az ételt bevonatozták a szájamba – többnyire édesapámnak volt rá türelme. Édesanyám csak mondogatta, “legyen olyan rosszevő gyereked, mint amilyen te vagy!” Hát lett! Csongor fiamat etetni, felért egy edzéssel. Azóta azért javult a helyzet; mostanság csak ritkán nem eszik jól – mikor nem fogára való. Viszont megajándékozott a sors egy jóevő kislánnyal, Kincsővel és az apukájával, Lórival, aki úgyszintén imádja a hasát. Akkoriban, sokszor még be sem fejeztük az ebédet és már arról érdeklődtek, hogy mi lesz a vacsora. 🙂 Szóval főzni kellett és főztem is szívesen az ő nagy örömükre, persze a saját örömömre is. Szívet melengető érzés látni, ahogy az ember főztjét jóízűen falatozzák.
Nagyszüleim földműves gazdák voltak – Székely emberek – azt hiszem, innen jön a jól megszokott falusi ételek iránti szeretetem. Minden nyári vakációt náluk “szolgáltam” végig, úgymond. Volt sok rántottás rétespuliszka reggeli, tárkonyospityókaleves, tokány, káposztástészta, csöröge, kürtőskalács. Imádom a csülkösbablevest, a füstölt szalonnát, hagymával, és jó ropogós vastag karéjú kenyérrel.
Szüleim köztisztviselők voltak, most már nyugdíjasok és otthon élnek szülőfalumba Ditróba, ahol egyszem húgom is él kislányával, Borókával.
Az élet Clevelandbe hozott ide-s-tova immár 12 éve. Nem volt könnyű a kezdet, de belerázódtunk. Megtanultuk az életet és megtaláltuk a helyünket itt az USA-ban is. Szeretem a munkám, egy biotechnológia cégnél dolgozom. Szeretem az itteni embereket, a clevelandi Magyar közösséget – úgy általában szeretem az embereket. Talán ezért tudtak rávenni a fiúk, hogy “főzzek” a Bocskai Rádióba. Úgy gondolom, a Bocskai Rádió révén kerül egy kis ízig-vérig magyar szó, és persze magyar ételrecept is a clevelandi magyarság életébe.
Úgy még soha nem volt, hogy valahogy ne legyen! Minden rosszban van valami jó, csak meg kell találni és kamatoztatni!
U.I. – A macska a kedvenc állatom. Csodaszépek. 🙂
