A jövő szakmáinak 65 százaléka még nem is létezik most, amikor a 14 éveseknek döntést kell hozniuk a pályaválasztásról. Önmagában ez a tény is jól érzékelteti, hogy mennyire nehéz feladat előtt állnak a nyolcadikos diákok és a szüleik. Nekik segít a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, amely átfogó kutatást végzett a szakmaválasztás szempontjairól és hiányzó feltételeiről.
A szakmavilag.hu mintegy 1200 válaszadó részvételével készült nem reprezentatív felmérése azt vizsgálta, hogy a szülők szerint hogyan lehet megfelelően támogatni a gyerekek pályaválasztását, mi fejezi ki legjobban gyermekük sikerességét, vagy hogy milyen típusú iskolát tartanának számára megfelelőnek.
A szülők 90 százaléka a gyermek képességeinek megfelelő iskolát gondolja választandónak
– emelte ki Vörös-Gubicza Zsanett, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara oktatási és képzési igazgatója. Hozzátette: a szülők többsége igyekszik nem rákényszeríteni a gyerekre a saját szakmáját, hanem olyan foglalkozást keresnek, amiben a gyerek sikeres és jó tud lenni.
A kutatás szerint a szülők kihangsúlyozták, hogy olyan bemutatókra, workshopokra vagy pályaválasztási rendezvényekre lenne nagyobb szükség, amelyek során a gyerekek vagy ők maguk közelebbről megismerkedhetnek a szakképesítésekkel, esetleg ki is próbálhatják magukat az adott területeken. Ebben szeretne a szakmavilag.hu pályaorientációs honlappal is segíteni a kamara – a portálon pályaorientációs tesztekkel, egyes szakmák konkrét leírásával, sikeres emberekkel készült interjúkkal várják az érdeklődőket.
A munkaerő-piac nagyon gyorsan változik, és senki sem tudja előre, mit hoz a következő 5-10-20 év, de
“a pályaválasztási döntést most meg kell hozni, hiszen valamilyen úton el kell indulnia a diáknak egy életpályán. Ám a korábbiakkal ellentétben ez a döntés ma már nem hosszútávra szól”
– emelte ki Vörös-Gubicza Zsanett. Arról is beszélt, hogy a felnőttképzésben nagyon sok lehetőség van, és a kor sajátossága az élethosszig tartó tanulás. “Az alkalmazkodóképességet fontos a gyerekben és akár a szülőben is erősíteni, hiszen lehet, hogy 2-3-4 év múlva egy teljesen más területen fog dolgozni, vagy a munkaköre egy teljesen más területen jelenik meg. Kutatások szerint a jövő szakmáinak mintegy 65 százalékát ma még nem is ismerjük.” – emelte ki a szakember, hozzátéve: fontos a rugalmasság, és nem szabad elfelejteni, hogy mindig van lehetőség a változtatásra.
Dalcsokorba öntötte a válása kapcsán kelt gondolatait a népszerű énekesnő, aki szerint a párkapcsolatok problémáinak gyökere a szőnyeg alá söprés.
Dalokban dolgozta fel, és a Hazatalálok című lemezen tárta a nagyközönség elé válását Palya Bea. Az énekesnő szerint azzal, hogy egy problémáról beszélünk, “már félig megoldottuk”. A Szeretlek Magyarországnak adott terjedelmes interjújában ugyanakkor a művész azt is nyomatékosította, nem csak róla van szó, hogy ezek a dalok mások hasonló gondjaiban is segíthetnek.
Mint elmondta, “ezer dolog, ezer történet van egy kapcsolatban, amiről nem beszélünk, és dalok sem születnek róla, mert az egész a szégyen fekete leple alá van még mindig bújtatva”.
Ilyen szerinte például a képernyőfüggőség és az intimitás viszonya, vagy a hála kifejezése a volt párunknak. “Vagy az, hogy igenis egy férfi is tele van érzésekkel és igenis ő is gyötrődik, amikor azon gondolkozik, hogy megy vagy marad” – tette hozzá.
Szerinte őszintébb lehet magával szemben az, aki új albuma dalait meghallgatja, sok ilyen visszajelzést is kapott. A dalok egyébként sem csak a saját történetéből merítettek, hanem mindazokéiból is, akik hasonló történeteket osztottak meg egymással.
Az énekesnő úgy látja, csak társadalmi sztereotípiák, hogy a nők gyöngék, vagy hogy a férfiak nem mutatják ki az érzelmeiket.
“Nézzük már meg ezeket a hiedelmeket, miket állítunk egymásról, ahelyett, hogy magunkra fókuszálnánk.””Meddig kell még képmutatóan azt játszani, hogy minden rendben van a házasságokkal?” – teszi fel a kérdést, amibe ő is “beleállt”. Mint fogalmazott, attól, hogy egy férfinak és egy nőnek gyereke van, attól még “nem marad fent” a kapcsolat magától.
“Úgy veszem észre, hogy az elméletet tudjuk, például hogy ne feküdjünk le mással, de a gyakorlatot, annak a konkrét lépéseit és technikáit, hogy mitől marad élő egy kapcsolat, azt nem” – tette hozzá Palya Bea, aki szerint a problémák gyökere az, hogy szőnyeg alá söpörjük ezeket a gondokat.
Romániai magyar parlamenti képviselők levélben fordultak Klaus Iohannis román államelnökhöz, hogy tegyen lépéseket a „székely terrorperben” szerintük ártatlanul elítélt kézdivásárhelyi fiatalok ügyének megnyugtató rendezése érdekében, és egyúttal iktattak egy több mint 10 ezer támogató aláírást tartalmazó petíciót is.
Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő pénteken az MTI-nek elmondta: összesen öt romániai magyar törvényhozó nyújtotta be a petíciót. Kezdeményezői és aláírói azt kérték a román elnöktől, lépjen fel minden rendelkezésére álló diplomáciai és egyéb eszközzel azon bírósági ítélet ellen, amelynek alapján öt év szabadságvesztésre ítélték a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) két erdélyi aktivistáját, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt.
A petíciót Fejér László Ödön szenátor, valamint Kulcsár-Terza József, Benkő Erika, Bíró Zsolt és Csoma Botond képviselők iktatták.
A romániai magyar törvényhozók abban bíznak, hogy a petícióban foglaltak elegendő érvet szolgáltatnak az államelnöknek ahhoz, hogy meggyőződjön az ítélet megalapozatlanságáról, valamint annak súlyos eljárásjogi hibáiról, és ennek nyomán elkezdődjön a megsemmisítésére vonatkozó folyamat.
Beke Istvánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi elnökét és Szőcs Zoltánt, a HVIM erdélyi szervezetének vezetőjét júliusban öt-öt éves börtönbüntetésre ítélte terrorizmusért a román legfelsőbb bíróság. Azért állították őket bíróság elé, mert lehallgatott beszélgetéseikből és az előbbi lakásán talált petárdákból a román hatóságok arra következtettek, hogy házi készítésű bombát akartak robbantani Kézdivásárhely főterén 2015-ben, a december elsejei román nemzeti ünnepre szervezett katonai parádén.
A MUE egyházi képviselő tanácsa által pénteken kiadott állásfoglalás felidézte: ez erdélyi történelmi egyházaink az 1989-es rendszerváltozás óta állhatatosan kérvényezik a román állam által elkobzott ingatlanok teljes körű természetbeni visszaszolgáltatását, illetve az esetenkénti méltányos kárpótlást, de a kezdeti felemás eredményeket az elmúlt években felváltotta a visszaszolgáltatási folyamat leállítása.
A MUE úgy értékeli: a református Székely Mikó Kollégium épületének újraállamosítása azt jelenti, hogy ezentúl a tulajdonjogilag rendezett javaikat sem tudhatják biztonságban, mert a magántulajdon és a közösségi vagyon sérthetetlenségét szavatoló jogállami alapelv érvényesülése kétségessé vált.
“Az Erdélyi Országgyűlés 1568-ban a világon először, addig sehol nem ismert mértékben foglalta törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadsághoz való jogot. A jubileumi év ünnepségeire keserű árnyékot vet a 450 éves szellemi és jogelvi örökséget hordozó egyházaink jogfosztása. Ennek jegyében, az együttérzésünk és tiltakozásunk újbóli kifejezésén túlmenően testvéregyházainkkal közösen kívánunk fellépni minden lehetséges fórumon igazságunk és tulajdonjogaink maradéktalan érvényesüléséért” – zárul a MUE Mikó-ügyben kiadott állásfoglalása.
A KMKSZ Nagyberegi Alapszervezete és a Nagyberegi Református Líceum ünnepi megemlékezést szervezett november 17-én és 18-án. A rendezvény a helyi líceumban kezdődött, ahol az 1944-es vészterhes eseményeket és következményeit a Nagy Zoltán Mihály azonos című regénye alapján Zsigmond Dezső által rendezett A Sátán fattya című nagyjátékfilm vetítésével idézték fel az emlékezők.
Másnap a helyi református templomban folytatódott a megemlékezés. Az istentiszteletet követően a részvevők a temetőkertben felállított emlékműhöz mentek. A harangszó elhalkulása után az emlékbeszédek következtek.
– Emlékezzetek az ősrégi dolgokra (Ézsaiás 46,9) – kezdte beszédét Tóth László, a Nagyberegi Református Egyházközség lelkipásztora. – Nekünk kötelességünk az emlékezés. Ezt pedig kétféleképpen tehetjük meg: Istennel vagy nélküle. Ő mindennek az Ura, a történelemnek is, nem vizsgálhatjuk nélküle. Istennek terve van velünk, ha segítségül hívjuk és állhatatosan imádkozunk hozzá. Akkor szabadít meg, ha Benne bízunk, nem pedig emberekben, politikában vagy pártokban. Bármennyire el akarnak szakítani az Úrtól, tudnunk kell, hogy minden helyzetben megtapasztalhatjuk az Ő szavát, bármilyen nehézséggel kell szembe néznünk, Ő ott lesz velünk. Istenbe kapaszkodva emlékezzünk.
A rendezvényen a helyi református líceum diákjai emlékműsorral tisztelegtek az elhurcoltak emléke előtt. Az elmúlt évekhez hasonlóan a megemlékezésen idén is részt vettek határon túlról érkezett nemzettestvéreink.
Végezetül a résztvevők közösen elénekelték a Himnuszt, majd elhelyezték az emlékműnél a kegyelet virágait és koszorúit.
Már csak pár napja maradt Theresa Maynek, hogy rábírja a képviselőket a kilépési tervezetek támogatására, valamint arra, hogy eloszlassa több ország kételyeit. A teljes szöveg elfogadása elvben a vasárnapi csúcson esedékes, ahol a 27-ek csak ezzel a témával foglalkoznak majd.
A brit miniszterelnök szerint nem lehet arra számítani, hogy az Európai Unió a brit EU-tagság megszűnésének (brexit) feltételeiről és a majdani kétoldalú kapcsolatrendszer kereteiről kidolgozott tervezeteknél jobbat ajánlana fel Londonnak, ha a brit parlament e dokumentumokat elutasítja.
Theresa May péntek délután a BBC News brit közszolgálati hírtelevízió és a BBC rádió közös betelefonálós műsorának vendége volt. Arra a hallgatói kérdésre, hogy “van-e B-terv” arra az esetre, ha a londoni alsóház a december második hetében esedékes szavazáson nem fogadja el a brexit-megállapodásokat, May kijelentette: ha a megállapodás “nem megy át, akkor kezdhetünk mindent elölről”, és az országra még több bizonytalanság, megosztottság nehezedne.
A kormány ebben az esetben hiába térne vissza Brüsszelbe azzal, “hogy az embereknek ez az egyezség nem tetszett, kaphatnánk-e egy másikat. Nem hinném, hogy az Európai Unió válasza erre az lenne, hogy tessék, adunk egy jobb megállapodást” – fejtette ki.
Theresa May szerint az nem szerepelhet a lehetőségek között, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unió tagja marad,
mivel az uniós tagságról 2016-ban rendezett népszavazáson a többség a kilépésre voksolt, és a kormánynak ezt teljesítenie kell.
A brit kormányfő azonban a múlt héten, amikor a londoni alsóház képviselőit tájékoztatta a kilépési megállapodástervezet részleteiről, még úgy fogalmazott, hogy a dokumentum elfogadásával szemben csak két egyéb választási lehetőség létezik: a megállapodás nélküli kilépés, vagy az, hogy az Egyesült Királyság ki sem lép az EU-ból.
Theresa May érvei
A BruxInfo írása szerint a brit kormányfő korábban utalt arra, hogy
az általa képviselt úton szavatolt lesz az Egyesült Királyság számára saját szuverén kereskedelmi megállapodások kötése – amelyek tárgyalásait már az átmeneti időszakban megkezdhetik -,
miközben a kilátásba helyezett igen szoros piaci-kereskedelmi-vámpolitikai EU-brit együttműködésnek, valamint jövőbeni technológiai fejlesztéseknek köszönhetően minden mód meg lesz arra, hogy egyszer és mindenkorra szavatolt legyen az ír-északír határ változatlanul teljes átjárhatósága.
Az érzékeny kérdések kapcsán Theresa May leszögezte, hogy nem lehet, és nem is lesz szó arról, hogy kormánya halászati jogokat „adna el” az EU-oldalnak a tárgyalások során más területeken remélt előnyökért. Hasonlóképpen, szerinte „Gibraltár szuverenitása” is szavatolt az asztalon lévő dokumentumok alapján.
Két elégedetlen tábor
A brexit-feltételeket tartalmazó 585 oldalas dokumentummal és a majdani kapcsolatok keretrendszerét felvázoló 26 oldalas politikai deklarációval a kormányzó Konzervatív Párt keményvonalas brexit-tábora és az ellenzék egyaránt rendkívül elégedetlen.
Az EU-szkeptikus tory frakciócsoport megítélése szerint e tervezetek a brexit után is túl szoros szálakkal fűznék az Egyesült Királyságot az EU-hoz.
A legnagyobb ellenzéki erő, a Munkáspárt ugyanakkor olyan módosításokat követel, amelyek lehetővé tennék Londonnak egy állandó vámuniós viszonyrendszer fenntartását az EU-val a kilépés után is, a Liberális Demokraták pedig új népszavazást követelnek, azzal az érvvel, hogy a 2016-os népszavazás kampányában a brexit-párti tábor félrevezető ígéretekkel vette rá a választókat a kilépés megszavazására.
Kérdéses az elfogadása
Ebben a helyzetben egyelőre kérdéses, hogy a kormány el tudja-e fogadtatni az alsóházzal a kilépési tervezeteket a decemberi szavazáson, különös tekintettel arra, hogy a Konzervatív Párt a tavalyi előrehozott választásokon addigi csekély többségét is elveszítette, és jelenleg a legnagyobb észak-írországi britpárti protestáns erő, a szintén rendkívül EU-szkeptikus irányvonalú Demokratikus Unionista Párt (DUP) frakciójának külső eseti támogatására szorul.
A DUP is jelezte már, hogy a kilépési tervezeteket jelenlegi formájukban nem tudja támogatni.
Theresa May a pénteki BBC-műsorban mindazonáltal kijelentette:
a következő napokban az ő feladata az lesz, hogy meggyőzze a képviselőket a megállapodástervezet támogatásának szükségességéről, és igyekszik elmagyarázni a választóknak is az egyezség előnyeit.
A man holds an Estelada (Catalan separatist flag) while taking part in a reenactment of the banned referendum on independence vote during an event to mark the first anniversary of the Catalan banned independence referendum in Sant Julia de Ramis, Spain, October 1, 2018. REUTERS/Jon Nazca - RC1EACF9A480
Magasra kellett ugrania a kalapáccsal annak, aki darabokra törte a Barcellonetta és a Maiorca utcák kerámia névtábláját a házfalakon. Nem valahol Közép-Európában vagyunk, még csak nem is Romániában, ahol 1918. december 1. tiszteletére népszokássá vált a magyar településnevek román nemzeti színű átsatírozása.
Hanem Algheróban, azaz L’Alguerben, Szardínia jelentős katalán kisebbségű tengerparti kisvárosában. Kisebbség a kisebbségben: dacos katalán öntudat él itt a dacos szárd öntudatú környezetben, az olaszországi autonóm tartomány északnyugati partvidékén, ahol a lakosság 24 százaléka katalán. És ahol még a szállodai hűtőszekrényen is ott virít a Catalan Frigor márkajel a miheztartás végett…
Múlt hétvégén e városka közelében, a nyaranta felkapott, most azonban szellemtelepként kongó üdülőhelyen, Stintinóban rendeztek kétnapos konferenciát az első világháború végére emlékezve. Egyszersmind ideinvitálva Európa veszélyeztetett kisebbségeinek képviselőit, hogy száz év távlatában az „európai álomról”, identitásról, nemzetiségekről és kisebbségekről tanácskozzanak. Mindehhez a súlyos hátteret azonban a Stintinótól látótávolságra fekvő földdarab, „az ördög szigete”, Asinara, azaz Szamár-sziget szenvedéstörténete adta.
E sorok íróját, a téma kutatóját is meghívták a szervezők, hogy képviselje Magyarországot, és az első világháborús osztrák–magyar hadifogoly-kálváriát magyar szemszögből mutassa be, illetve hogy a tanácskozás záróeseményeként levetítse a Szamár-sziget rabjai című filmet, amelyet Major Anita rendezett. 1915 telétől ugyanis több ezer magyar katona raboskodott a lágerszigeten – a sok ezer más nemzetiségű monarchiabeli hadifogoly mellett –, akik közül sokan Asinarán leltek végső nyughelyet a csontkamrában. A szervezők kiemelték a meghívólevélben, hogy az asinarai centenáriumi megemlékezéssorozat négy évének legkiemelkedőbb eseménye az volt, amikor Áder János köztársasági elnök 2016-ban emlékművet avatott a szigeten a magyar kápolnánál.
A tanácskozás különlegességét az adta, hogy egy légtérben jelenhetett meg katalán, korzikai, csehországi német, dél-tiroli olasz, szardíniai magyar kutató, illetve brüsszeli kisebbségvédő politikus – összességében lesújtó képet adva a jelenkori Európa etnikai kisebbségeinek helyzetéről. Amint arra többen is kitértek, 1918 őszén a kontinens nemzeti viszonyai gyökeresen megváltoztak, a nemzetiség és kisebbség fogalma átértékelődött, és az első világháborús áldozatvállalás a későbbiekben olyan statisztikai vitákba torkollott, amelyek a mai napig meghatározzák az emlékezetpolitikát.
Jó példa erre, hogy három éve ugyanezen a helyszínen Szerbia római nagykövet asszonya hisztérikusan kirohant volna az előadóteremből, ha tapintatosan meg nem állítják, amikor e sorok írója előadásában arra figyelmeztetett, hogy a táborok áldozatait nem használhatjuk föl efféle számháborúzásra az emlékezetpolitikai vitáinkban, és hogy minden nemzet kutatóinak törekedniük kell a valós adatok megjelölésére, kezdve azzal, ami a foglyok nemzetiségi összetételét illeti. Szerbia ugyanis minden követ megmozgatott azért, hogy átírja a sziget történetét, többek között a Balkánról Szardíniára deportált hadifoglyok szerbiai őreiből és sanyargatóiból kreálva áldozatot.
Halál az életért – ezzel a címmel tartott előadást Didier Rey, a Korzikai Egyetem történésze, aki bemutatta, hogyan módosítgatták a franciák és a korzikai nacionalisták az első világháború korzikai áldozatainak számát az elmúlt száz évben, hol alá-, hol fölébecsülve azt, attól függően, melyik csoportnak éppen mik voltak az aktuális politikai érdekei.
Abban azonban mindig is nagy volt a francia konszenzus, hogy a korzikaiakat többnyire „semmirekellőnek”, „semmirevalónak” tartsák. Giorgio Ma-deddu szárd történész is azt hangsúlyozta, hogy az olasz hadseregen belül aránytalanul nagy volt a szárd férfiak mozgósítása (és persze vesztesége): a nagy háború idején 800 ezer lélek élt a szigeten, ennek mintegy tíz százaléka került ki a frontra.
Az ő munkaerejüket pótolták osztrák–magyar hadifoglyokkal, akik a legfrissebb kutatások szerint Szardínia 74 táborában voltak elhelyezve és dolgoztatva – a termőföldektől a bányákig. Azt mi tettük hozzá előadásunkban, hogy az Isonzónál és a Doberdón sokszor szárdok néztek farkasszemet magyarokkal, miközben ők egységesen „osztrák–magyarként”, mi pedig „olaszként” kezeltük az ellenséget.
Hétmillióan beszélik a katalán nyelvet a spanyolországi Katalóniában, a világon összesen több mint tízmillióan vannak, többen, mint a portugálok vagy a görögök – nyomatékosította Joan Elies Adell Pitarch, a barcelonai Institució de les Lletres Catalanes szakembere. Annak ellenére, hogy e kisebbség története többnyire elnyomások hosszú időszakaiból áll, amelyeket időnként a demokrácia felvillanásai szakítanak meg.
A csehországi Richard Neugebauer kevésbé derűlátó képet festett a csehországi németek helyzetéről: míg a két világháború között 3,3 milliós német ajkú közössége volt Csehszlovákiának, a 2011-es népszámlálás már csak 18 ezret mutatott ki, a csehországi lakosság mintegy három százalékát. Attól tart, hogy a következő cenzus már csak tízezer alatti német kisebbségről számol be, ami szerinte egyet jelent azzal, hogy Csehországban megszűnik a németség politikai, nemzetiségi jelenléte – és kormányzati támogatása is.
Neugebauer úgy vélekedett, hogy részben a Cseh Királyság német és cseh lakossága közötti feszültségek vezettek az osztrák–magyar birodalom felbomlásához: a háború hasznából ugyanúgy részesült mindkét csoport, ám a problémáiból már korántsem; míg a németek mindvégig hűségesek maradtak a Monarchiához, a csehek előszeretettel dezertáltak, mivel „ez nem az ő háborújuk volt”; a német parasztok többsége hadikölcsönbe fektette megtakarításait (és tönkrement), míg a csehek ettől megkímélték magukat.
Richard Neugebauer érdekességként jegyezte meg, hogy a Szudéta-vidék gauleitere, náci helytartója, Konrad Henlein SS-tiszt is a közeli Szamár-szigeten raboskodott az első világháborúban mint a Monarchia hadapródja…
„Az erdélyi magyarok nem értenek minket, amikor finnországi svéd kisebbségként Finnországnak szurkolunk a Svédország elleni meccsen, náluk ez elő sem fordulhat – mondta Johan Häggman, a brüsszeli FUEN, azaz az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójának képviselője. – Mi ugyanis nem etnikai, hanem nyelvi kisebbségként határozzuk meg magunkat. Az erdélyi magyarok sosem drukkolnának Romániának, ha a magyarokkal játszanak, a katalánok pedig mindenkinek drukkolnak, aki Spanyolországgal küzd meg.”
Häggman szerint azonban tény, hogy a Minority SafePack civil kezdeményezés a maga több mint egymillió aláírásával az európai kisebbségek ügyében arra kényszeríti az Európai Tanácsot, hogy garantálja a kontinens kulturális és nyelvi sokszínűségét a törvénykezésben is.
Mindenesetre, amíg a tanács egyet megmozdul, addig is még számos névtáblát törnek össze vagy mázolnak át a szardíniai Algherótól az erdélyi megyékig. Az erdélyi magyarok és a katalánok meg elszántan szurkolnak.
Barikádokat emeltek és összecsaptak a rendőrökkel a „sárga mellényesek” közé keveredő radikális jobboldaliak.
Könnygázzal oszlatták szombaton a francia rendőrök az üzemanyagadó emelése ellen tüntető „sárga mellényesek” közé keveredő szélsőségeseket a párizsi Champs-Elysées sugárúton.
A rendőrség szerint az incidensek azért robbantak ki, mert a tömeg elején mintegy száz jobboldali szélsőséges rátámadt a rendőrökre. A szélsőségesek feltörték az utcaköveket és barikádokat kezdtek építeni az úton, illetve feldöntötték a biztosítókordonokat.
A pártoktól és szakszervezeti támogatásoktól mentes, a közösségi oldalakon spontán szerveződött tiltakozó mozgalom egy hete kezdett útblokádokkal tüntetni országszerte az üzemanyagokra kivetett környezetvédelmi adó január 1-jére tervezett emelése ellen. A tiltakozás „második felvonását” jelentő tömegtüntetést szombatra hirdették meg Párizsba. Jóllehet a prefektúra csak az Eiffel torony-előtti Mars-mezőn engedélyezte a megmozdulást, délelőtt már több ezren gyülekeztek a Champs-Elysées-n.
Soccer Football - UEFA Nations League - League C - Group 1 - Scotland v Israel - Hampden Park, Glasgow, Britain - November 20, 2018 Scotland's Stuart Armstrong in action with Israel's Dor Peretz Action Images via Reuters/Lee Smith - RC17AA0C9B20
Kedd éjszaka eldőlt, hogy labdarúgó-válogatottunk a negyedik kalapból várhatja az Eb-selejtezők sorsolását, de miként azt már megírtuk, a Nemzetek Ligája rájátszása is esélyt adhat arra, hogy kijussunk a kontinenstornára.
Nem sokon múlt, hogy az Eb-selejtezők jövő vasárnapi, dublini sorsolásán ne a negyedik kalapba kerüljünk, hanem a harmadikba. A C liga 4. csoportjában Románia kedden csak 1-0-ra győzött Montenegróban, és úgy végzett a második helyen, hogy nem nézve a negyedik, litvánok elleni eredményeit, hat pontot szerzett és 3-2 a gólkülönbsége. A Nemzetek Ligájában (NL) a végső sorrend megállapításánál a C ligában így kellett számolni, mert az 1. csoportban csak három együttes volt. Nekünk az észtek elleni 3-3 és 2-0 esett ki, így hat ponttal, 4-3-as gólkülönbséggel kerültünk be az összevetésbe, és több lőtt gólunkkal előztük meg a románokat.
Az 1. csoportból az ott második izraeliek ugyanígy hajszállal kerültek elénk, nekik a hat pontjukhoz 6-5-ös gólkülönbség társul. Kedden Glasgow-ban az izraeliek szerezték meg a vezetést, de ezután Forrest háromszor is bevette a kapujukat, és a 3-1-es skót győzelem nagyon jól jött volna nekünk. Ám a 75. percben a túloldalon Zahavi is betalált, így az NL-ben Izrael lett a 30., mi pedig a 31. helyen kötöttünk ki.
Ezt azért bánhatjuk, mert az Eb-selejtezők sorsolásán a kiemelésnél az első, a második és a harmadik kalapban is tíz csapat lesz, így mi a negyedikbe kerültünk. Szívhatják a fogukat a németek is, akik az A liga 1. csoportjában utolsók lettek, és a ligán belül csak Izlandot előzték meg, így Dublinban a második kalapban lesznek. Kedden a lengyelek idegenben 1-1-et játszottak Portugáliával, és a németekhez hasonlóan kiestek az elitből, de a ligában jobb gólkülönbségükkel megelőzték Thomas Mülleréket. Akik hétfőn talán nem is gondolták, milyen sokba kerül nekik a hollandok egyenlítése a 94. percben ellenük.
Ami számunkra jó hír: válogatottunknak él a reménye arra, hogy a Nemzetek Ligájában 2020 márciusában – sikertelen kvalifikáció esetén – részt vehessen a még négy Eb-helyért zajló rájátszásban. Alapesetben a ligák csoportgyőztesei meccselnek elődöntő, döntő rendszerben a fennmaradt helyekért, ám a selejtezőt sikeresen abszolválók helyére az adott osztály következő legjobbja lép előre. Ha valamelyik ligából kevesebb mint négy csapat nem jutott tovább a selejtezőből, akkor az NL rangsora alapján a következő legjobb(ak) tölti(k) be az űrt.
Az Eb-re a selejtezőből 20 csapat jut ki, az NL rájátszásában további 16 csapat szerepel, de ebben ott van a D ligából is négy, a miénknél rosszabb helyezésű együttes is. Vagyis a kulcsszám a 32, és ha a Nemzetek Ligájában mögöttünk végzett csapatok közül csak egy jut ki az Eb-re a selejtezőből, mi pedig nem, akkor az NL rájátszásában is esélyt kapunk. De talán egy lengyel, osztrák, finn trió mellett nem is lenne szükségünk a „pótselejtezőre”…
(A helyezések a Nemzetek Ligája végeredményét jelentik, az első négy helyezettet kivéve; a portugálok, a svájciak, a hollandok és az angolok júniusban meccselnek a négyes döntőben.)
Az összes selejtező lezárultával már matematikai bizonyossággá vált, hogy bár a magyar női kosárlabda-válogatott három ponttal kikapott Oroszországban, a legjobb másodikok közé kerülve kijutott a jövő évi Európa-bajnokságra.
Most gratuláljunk vagy részvétet nyilvánítsunk?
Komolyan így volt. A magyar női kosárlabda-válogatott hatalmasat küzdött a világ elitjébe tartozó Oroszország ellen, kis szerencsével nyerhetett is volna, de végül kikapott – hogyan lehetne egy vereség után gratulálni? A játékosok gyenge első félidővel rukkoltak elő, de a szünet után minden erejüket megfeszítve kimásztak a gödörből, ledolgozták a hátrányt, a vezetést is megszerezték, ám mindezt hiába, három ponttal kikaptak – okkal sajnálhatjuk őket.
„Inkább gratuláljanak, mert szerintem megérdemli a csapat – ezt Studer Ágnes, a válogatott egyik irányítója, a szünet utáni feltámadás egyik motorja felelte a kérdésre szemlátomást roppant fáradtan, majd így folytatta: – Egyáltalán nem vallottunk szégyent, ugyanakkor az igaz, hogy eleinte kissé megrémisztett minket az ellenfél nagy fizikai fölénye, kapkodtunk, pontatlanul játszottunk, de a jó védekezéssel tartani tudtuk magunkat. Akadtak közöttünk olyanok, akik először léptek pályára ekkora és ilyen remek hangulatú csarnokban, szóval mindent egybevetve én biztosan gratulálok a társaimnak, hasznos és jó meccset játszottunk, amelyből sokat tanultunk is.”
Valóban: vereség az oroszok ellen, mindössze három ponttal, idegenben – ez maradéktalanul vállalható. Ráadásul nagy jelentősége nincs is ennek a vereségnek, mert ahogyan arra számítani lehetett, csoda egyik meccsen sem történt, a józan számítás pedig az oroszok elleni találkozó előtt is a csapatunk kijutását ígérte az Európa-bajnokságra. Végül a csoportunkban Oroszország lett az első, Magyarország a második, a harmadik helyen a mi együttesünknél előbbre sorolt, ám a selejtezők során mindkétszer legyőzött Litvánia végzett, a pofozógép albánok negyedik helye pedig előre borítékolható volt.
Székely Norbert szövetségi kapitány közvetlenül a mérkőzés után azt hangsúlyozta, hogy mennyire büszke a csapatára, tegnap reggel pedig lapunknak már a jövőre, azaz az Európa-bajnokságra is gondolva fogalmazta meg az oroszok elleni találkozó tanulságait: „Láthattuk, hogy tudunk mérkőzés közben taktikát változtatni, tapasztalhattuk, hogy az összpontosítást rövid időre sem szabad lazítani, érezhettük, a világ elitjébe tartozó válogatottak ellen milyen sebességgel kell kosárlabdázni, és mi képesek voltunk felvenni ezt a ritmust. Bizonyságot nyert, hogy lehet magyar fiatalokkal magas szinten kosárlabdázni, és mindez biztató az Eb-re gondolva.”
A kapitány arra a felvetésre, hogy bár a válogatott elérte a célját, ott lesz június-júliusban az Európa-bajnokságon, cseppet sem tűnik felszabadultnak, azt felelte, hogy nagyon fáradt, még emésztenie kell ezt a sikert, de ígéri, hamarosan sokat fog mosolyogni. Már csak azért is, mert szerinte remek csapata van. „Ezek a lányok nekem végig nagy biztonságérzetet adtak. Nehéz kiszámítani, hogy adott napon ki mire lesz képes, de ők a selejtezősorozatban mindig hozták a magas színvonalat. Hittek magukban és az elképzeléseinkben. Sokat jelentett az is, hogy a problémákat a pályán és azon kívül is jó szellemben kezelték.”
A magyar női válogatott tehát sorozatban harmadszor is ott lesz a kontinens legjobbjainak tornáján, a nyolc csoport hat legjobb másodikjának dukál a részvétel, és Székely Norbert együttese ebben az összevetésben majdnem kétszázas pozitív pontkülönbségével a negyedik helyen végzett.
Az Európa-bajnokság csoportjainak a sorsolását december 12-én rendezi meg a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség. A magyar együttes nevét alighanem a harmadik kalapból húzzák majd ki, és ez akkor is így lenne, ha szerdán legalább nyolc ponttal legyőzve az oroszokat a selejtező csoport élén végez. A kapitány tehát rövid pihenőt engedhet meg magának, máris kezdheti a felkészülés megtervezését, az ellenfelek feltérképezését.
Ám ismerjük el: ezek kellemes gondok egy kapitány életében.
“Csomafalva terjedelmes erdőségei között egy Várhegy nevezetü havas levén, ez elnevezés oly vonzerővel hatott reám, hogy bár nagy távolra van, bár utja kényelmetlen és fáradságos, én egy várrom felfedezésének vágyától lelkesedve, mégis elhatároztam oda rándulni. Utunk jó darabig a Somlyó vize* terén vezetett, azután a Kis-Somlyó hegyek közé mélyedő völgyébe tért be, hol fürészmalmok és kásatörők* képviselik az ipart. Fennebb e völgy havasias küllemet ölt, szép fenyvesek-koronázta sziklák tornyosodnak fel, melyek alján az összeszoritott patak haragosan tombol sziklamedrében, aKőzúgónál pedig szép zuhatagot alkotva rohan le. E zuhatag nem annyira nagy esése (alig 3 öl), mint környezete miatt nem csak meglepően szép, hanem nagyszerünek mondható. Mindkét oldalán függélyesen felmeredő sziklák emelkednek, melyeknek fenyves-árnyalta alján szirtfokról zobognak le a pataknak habbá tört hullámai, ezredévek türelmével vájt gyönyörü sziklamedenczébe veszve, mely fölé függő pallókat maga a patak elsodort fatörzsekből alkot, keresztül fekteté szirtöble felett azokat, hogy legyen erkély, a honnan elbámulja a néző vizének szeszélyes játékát, hogy legyen alap, a honnan gyönyörködjék az ezüst hullámoknak zajongó lerohanásán, de mintha a természet a nagyon ritkán idejövő utasnak minden kényelmet biztositani akart volna a sziklaszorulatban, hol különben lennebb menni nem lehetne, kényelmes lépcsőzetet vésett a meredek sziklaoldalba, ekként alólról valódi festői nézpontjáról is bámultatni engedvén ezen sajátszerü zuhatagot, melynek környezetét nagyszerüen ékité, a mennyiben a sziklák oldalait élénk szinü mohákkal, lecsüngő zuzmókkal vonta be, a mederszéleket pedig a vizi flóra gazdag szinvegyületü virágágyaival ültette be, hogy a sziklák kietlenének ezen büvös oázát nagyszerüsége mellett kiessé is tegye.”
Az első fagyokkal együtt megkezdődött a madáretetés szezonja, hiszen ilyenkor a madarak is kevesebb táplálékot találnak. Ha viszont odaszoktak az etetőnkre, tartsunk ki tavaszig, mert számítani fognak ránk. S ne csak ennivalóról, hanem vízről is gondoskodjunk – figyelmeztet a Magyar Madártani Egyesület, egy nemrégiben kiadott útmutatójában.
Mire figyeljünk az etető kihelyezésekor?
Az etetőt célszerű mellmagasságban rögzíteni, így a madaraknak van idejük észrevenni a lopakodó macskákat. A természetes ragadozókkal szemben nem tudjuk megvédeni őket, ám arra ügyelhetünk, hogy a vetélytársak, mint pl. a mókusok vagy a galambok minél kevésbé férjenek hozzá az eleséghez. Ezért érdemes olyan etetőt kihelyezni, ahova ők nem férnek be, vagy amin nem tudnak megkapaszkodni.
Milyen eleséget rakjunk ki?
Könnyen összeállíthatunk olyan keveréket, amely minden madár igényeinek megfelel. A legfontosabb összetevő a sima, nem sózott, fekete napraforgómag, ehhez érdemes kölest keverni, és rakhatunk mellé natúr diót, mogyorót vagy más olajos magvat. Fontos az állati zsiradék is, ami lehet sertés zsírszalonna, vajtömb vagy készen vásárolt cinkegolyó. Ne feledkezzünk meg a gyümölcsökről sem, a legegyszerűbb, ha almát szúrunk a bokrok ágaira.
Soha ne adjunk: kenyeret, péksüteményt, sós szalonnát, sózott magvakat, kolbászt és töpörtyűt!
Lényeges, hogy ne csak ennivalót, hanem vizet is tegyünk a madaraknak. Különösen fontos ez a tartós fagyok idején, amikor természetes forrásból nehezen jutnak vízhez. A legegyszerűbb, ha egy nagyobb méretű virág alátétbe öntünk naponta egyszer friss, langyos vizet, és teszünk bele egy ülőágat, hogy a tál ne billenjen le a madár súlyától
Miért fontos folyamatosan etetni?
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek. Ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. lyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezett eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd továbbállnak a környékről.
Mit tehetünk, ha csak ablakpárkányunk van?
Kisebb méretben ott is minden elfér. Fogjunk egy üres virágládát, ebbe állítsuk bele az etetőt, és ide tegyünk egy kisebb virágalátétet itatónak. A ládáról lelógatva pedig a cinkegolyó is elfér. Ha virágalátétbe helyezzük a magokat, ne felejtsünk el lyukat fúrni rá, hogy az eső- és hólé ki tudjon belőle folyni.
A madáretetés egy kicsit rólunk, emberekről is szól, így ugyanis egy kis természetet csempészhetünk magunk köré, és megfigyelhetjük, tanulmányozhatjuk a madarakat.
Meddig etessünk?
Ahogy enyhül az idő, a rovarevő madarak elszoknak az etetőről, míg a magevők száma növekedhet. Április első felében abbahagyhatjuk az etetést, mert ekkor már minden madár talál magának megfelelő táplálékot. Nyáron semmi esetre se etessünk, mert az elkényelmesítheti a madarakat, és hatással lehet a fiókanevelési szokásaikra is.
Ohio állam hivatalos madara, a vörös kardinális
Milyen madarakkal találkozhatunk?
Ha erdő mellett vagy kertvárosban lakunk, akkor gazdagabb madárvilággal találkozunk, mint a belvárosban. A verebek, cinkék, harkályok a leggyakoribb látogatók, de számíthatunk galambokra, rigókra, fürjekre és sok más fajra is.
Télen nemcsak azokat a madarakat etetjük, amelyek nem költöztek el melegebb tájakra a hideg elől, de azokat is, amelyek északról érkeznek telelni hozzánk. A Nagy-tavak környékén ilyenek például a kanadai ludak, vadpulykák, a különféle kacsák, héják, darvak, varjak, sirályok, illetve a sarkvidékről ide vándorló sólymok, sasok, hattyúk, baglyok. Vízimadarakat azonban soha ne etessünk!
Egy kis “helyi” ráadás
Amikor készültem erre az adásra, eszembe jutott, hogy rádiónk munkatársa, Veres Sándor, aki a rejtvény rovatunkat készíti, fürjtenyésztő és könyveket gyűjt. Kértem tőle egy kis segítséget madár ügyben, s tőle tudom, hogy rengeteg fürjfajta él Amerikában. A legszebbek egyike a bóbitás fürj, amelynek a fő lakóhelye Kalifornia, de Oregonban és Nevadában is sok van belőle. Az ohiói Bob White fürjek vadon élnek, ezekből tart Sándor is 20 darabot. Állítólag reggel és este nagyon szép füttykoncertet adnak.
Ohio állam madarát, a kardinálist említette még, amelyekből több fajta létezik, az állam hivatalos madara azonban a vörös kardinális. A pintyfélék családjába tartozik, és szintén nagyon szépen énekel. A hím kardinális egész testét piros tollazat fedi, csőre vörös, feje pedig fekete. Úgy udvarol, hogy csőrével magokat adogat a tojó csőrébe. Télen is kitart eredeti élőhelyén, és karácsonyi képeslapokon gyakran ábrázolják.
Kaliforniai fürj
De visszatérve a fürjekhez, amikor elfogadtam az ösztöndíjat Clevelandbe, nem ismertem a környéket, viszont egyetlen referenciám volt: Oravecz Imre,kortárs magyar író-költő regénye, a Kaliforniai fürj. A 19. század végén Toledóba kivándorolt nagyszüleinek családtörténetét írta meg benne, amely Ohio után Kaliforniában folytatódott, majd az ötvenes években hazatéréssel végződött. A fürjek motívuma a vándorlást és a szülőföld utáni honvágyat jelképezi a könyvben. Érdekes és élvezetes olvasmány, szeretettel ajánlom a figyelmükbe.
