Az első fagyokkal együtt megkezdődött a madáretetés szezonja, hiszen ilyenkor a madarak is kevesebb táplálékot találnak. Ha viszont odaszoktak az etetőnkre, tartsunk ki tavaszig, mert számítani fognak ránk. S ne csak ennivalóról, hanem vízről is gondoskodjunk – figyelmeztet a Magyar Madártani Egyesület, egy nemrégiben kiadott útmutatójában.
Mire figyeljünk az etető kihelyezésekor?
Az etetőt célszerű mellmagasságban rögzíteni, így a madaraknak van idejük észrevenni a lopakodó macskákat. A természetes ragadozókkal szemben nem tudjuk megvédeni őket, ám arra ügyelhetünk, hogy a vetélytársak, mint pl. a mókusok vagy a galambok minél kevésbé férjenek hozzá az eleséghez. Ezért érdemes olyan etetőt kihelyezni, ahova ők nem férnek be, vagy amin nem tudnak megkapaszkodni.
Milyen eleséget rakjunk ki?
Könnyen összeállíthatunk olyan keveréket, amely minden madár igényeinek megfelel. A legfontosabb összetevő a sima, nem sózott, fekete napraforgómag, ehhez érdemes kölest keverni, és rakhatunk mellé natúr diót, mogyorót vagy más olajos magvat. Fontos az állati zsiradék is, ami lehet sertés zsírszalonna, vajtömb vagy készen vásárolt cinkegolyó. Ne feledkezzünk meg a gyümölcsökről sem, a legegyszerűbb, ha almát szúrunk a bokrok ágaira.
Soha ne adjunk: kenyeret, péksüteményt, sós szalonnát, sózott magvakat, kolbászt és töpörtyűt!
Lényeges, hogy ne csak ennivalót, hanem vizet is tegyünk a madaraknak. Különösen fontos ez a tartós fagyok idején, amikor természetes forrásból nehezen jutnak vízhez. A legegyszerűbb, ha egy nagyobb méretű virág alátétbe öntünk naponta egyszer friss, langyos vizet, és teszünk bele egy ülőágat, hogy a tál ne billenjen le a madár súlyától
Miért fontos folyamatosan etetni?
A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről-évre akár messziről is visszatérnek. Ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, a madarak nehéz helyzetbe kerülhetnek. Az etetőre járó kistestű madarak számára -10 Celsius alatti hőmérsékleten a túlélés gyakran arról szól, tartalékaik csak arra elegendőek, hogy át tudják vészelni a fagyos éjszakát. lyenkor, ha van néhány napunk az átállásra, naponta csökkentsük a kihelyezett eleség mennyiségét. A madarak, érzékelve a táplálék megfogyatkozását, egyre nagyobb körben keresgélnek, majd továbbállnak a környékről.
Mit tehetünk, ha csak ablakpárkányunk van?
Kisebb méretben ott is minden elfér. Fogjunk egy üres virágládát, ebbe állítsuk bele az etetőt, és ide tegyünk egy kisebb virágalátétet itatónak. A ládáról lelógatva pedig a cinkegolyó is elfér. Ha virágalátétbe helyezzük a magokat, ne felejtsünk el lyukat fúrni rá, hogy az eső- és hólé ki tudjon belőle folyni.
A madáretetés egy kicsit rólunk, emberekről is szól, így ugyanis egy kis természetet csempészhetünk magunk köré, és megfigyelhetjük, tanulmányozhatjuk a madarakat.
Meddig etessünk?
Ahogy enyhül az idő, a rovarevő madarak elszoknak az etetőről, míg a magevők száma növekedhet. Április első felében abbahagyhatjuk az etetést, mert ekkor már minden madár talál magának megfelelő táplálékot. Nyáron semmi esetre se etessünk, mert az elkényelmesítheti a madarakat, és hatással lehet a fiókanevelési szokásaikra is.
Milyen madarakkal találkozhatunk?
Ha erdő mellett vagy kertvárosban lakunk, akkor gazdagabb madárvilággal találkozunk, mint a belvárosban. A verebek, cinkék, harkályok a leggyakoribb látogatók, de számíthatunk galambokra, rigókra, fürjekre és sok más fajra is.
Télen nemcsak azokat a madarakat etetjük, amelyek nem költöztek el melegebb tájakra a hideg elől, de azokat is, amelyek északról érkeznek telelni hozzánk. A Nagy-tavak környékén ilyenek például a kanadai ludak, vadpulykák, a különféle kacsák, héják, darvak, varjak, sirályok, illetve a sarkvidékről ide vándorló sólymok, sasok, hattyúk, baglyok. Vízimadarakat azonban soha ne etessünk!
Egy kis “helyi” ráadás
Amikor készültem erre az adásra, eszembe jutott, hogy rádiónk munkatársa, Veres Sándor, aki a rejtvény rovatunkat készíti, fürjtenyésztő és könyveket gyűjt. Kértem tőle egy kis segítséget madár ügyben, s tőle tudom, hogy rengeteg fürjfajta él Amerikában. A legszebbek egyike a bóbitás fürj, amelynek a fő lakóhelye Kalifornia, de Oregonban és Nevadában is sok van belőle. Az ohiói Bob White fürjek vadon élnek, ezekből tart Sándor is 20 darabot. Állítólag reggel és este nagyon szép füttykoncertet adnak.
Ohio állam madarát, a kardinálist említette még, amelyekből több fajta létezik, az állam hivatalos madara azonban a vörös kardinális. A pintyfélék családjába tartozik, és szintén nagyon szépen énekel. A hím kardinális egész testét piros tollazat fedi, csőre vörös, feje pedig fekete. Úgy udvarol, hogy csőrével magokat adogat a tojó csőrébe. Télen is kitart eredeti élőhelyén, és karácsonyi képeslapokon gyakran ábrázolják.
De visszatérve a fürjekhez, amikor elfogadtam az ösztöndíjat Clevelandbe, nem ismertem a környéket, viszont egyetlen referenciám volt: Oravecz Imre,kortárs magyar író-költő regénye, a Kaliforniai fürj. A 19. század végén Toledóba kivándorolt nagyszüleinek családtörténetét írta meg benne, amely Ohio után Kaliforniában folytatódott, majd az ötvenes években hazatéréssel végződött. A fürjek motívuma a vándorlást és a szülőföld utáni honvágyat jelképezi a könyvben. Érdekes és élvezetes olvasmány, szeretettel ajánlom a figyelmükbe.
Forrás: http://www.mme.hu/teli_madaretetes
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa
