A Fed döntéshozói sosem fogják bevallani a nyilvánosság előtt, hogy nem a buborékokkal van a baj, hanem azzal, ha kidurrannak – pedig már jó ideje nyomasztják őket a végrehajtott hatalmas pénznyomtatás potenciális következményei. Többek között ezekről a kulisszatitkokról is beszélt a Portfolio-nak adott interjúban Thomas Sargent, aki 2011-ben kapott közgazdasági Nobel-díjat az eszközárbuborékok terén végzett munkásságáért. A New York-i Egyetem professzora méltatta az Európai Unió hatalmas jelentőségét az európai béke megteremtésében, a híres tudósokra tekintettel pedig “a világ csúcsának” nevezte Magyarországot, illetve a térség országait. A bitcoint és társait buboréknak tartja, de egyúttal a jelenség mögötti okot is megvilágította a beszélgetés során. Ma jelentik be a 2017-es közgazdasági Nobel-díj nyertesét, így a mára időzített interjúval is tisztelgünk a hat évvel ezelőtti díjazott előtt.
Portfolio: Professzor úr, Ön többször is említette a megszólalásaiban, hogy az európai integráció hozzávetőleg ott tart, ahol az Egyesült Államok tartott 1780 körül. Kétségtelen, hogy az eurózóna, mint integráció intézményei még fejletlenek, de meglátása szerint mennyire tekinthető ez problémának?
Thomas J. Sargent: Egyszer Gerhard Schröder korábbi német kancellártól azt hallottam, hogy az európai projekt az Európai Egyesült Államok megteremtéséről szól a 20. század és az azt megelőző időszak történelme miatt. Ez egy béke projekt, amelynek egyrészt az a célja, hogy az emberek olyan európaiként gondoljanak egymásra, akiknek közösek az érdekei, másrészt az, hogy ki lehessen küszöbölni a konfliktusokat.
Ugyanez volt az Egyesült Államok alapító atyáinak is a fejében. Bizonyos értelemben azonban nekik könnyebb dolguk volt, például mindenki – többé-kevésbé – ugyanazt a nyelvet beszélte, és csak 13 szuverén állam volt akkoriban. Ugyanakkor még mindig nem teljesen értjük, hogy hogyan alakult ki az Egyesült Államok. És csak részben van köze a közgazdasághoz.
Amikor Schrödert hallottam, arról beszélt, hogy az egész európai projekttel hozzá akarták kötni Németországot egy békés célú vállalkozáshoz, hiszen az országnak nagy szerepe volt a két szörnyű világháborúban. Azt is mondta Schröder, hogy mindezért nagy árat is hajlandó fizetni. Így tehát vannak hasonlóságok az amerikai és az európai folyamatok között. Az Európai Unió óriási jelentőségű történelmi projekt.
Természetesen mindig felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban, hogy az EU miféle uniót jelent, például milyen erős legyen a közösségi kormánya. Ez minden szövetség esetén felmerül, az Egyesült Államok esetén is. Ezt egyébként láthatják most Önök is az Egyesült Államokban, ahol van egy új elnöki adminisztráció, amely rengeteg olyan dolgot tesz, ami sokaknak nem tetszik. Ilyen például a Párizsi Klímaegyezményből való kilépés. Rengeteg amerikai benne szeretne maradni, talán az emberek többsége. Vagyis a szövetségi és az állami kormányzás egyensúlya soha nem tökéletes.
Mostanában azt látjuk, hogy a német-francia tengely mélyíteni készül az európai integrációt, elsősorban az eurózónán belül, amely az optimális valutaövezetek elméletére alapulva jött lére. Meglátása szerint hozott-e új tanulságokat az optimális valutaövezetek feltételeiben az európai adósságválság? Ezek tükrében kijelenthetjük-e, hogy az eurózóna optimális valutaövezetnek számít?
Nagyon nehéz megértenie a közgazdászoknak azt, hogy valójában mi is számít optimális valutaövezetnek, mert van egy olyan pont, amikor az elméleteink nagyon gyengévé válnak. Ha megnézi az optimális valutaövezetekről szóló klasszikus anyagokat, láthatja, hogy mindegyik nagyon gyenge feltételezésekre épült.
Az egész az árfolyamok rögzítéséből indul ki, de a teljes összefüggésrendszert nem igazán értjük. Nagyon sokan dolgoznak az elméleten, sok fiatal tehetség is viszi előre az ügyet, de lassú a haladás.
A fentiek fényében milyen jövőt jósol az Európai Uniónak, amelyben jelenleg az integráció mélyítése zajlik?
Úgy gondolom, hogy erről nem a közgazdászokat kell kérdeznie, mivel ez alapvetően politikai kérdés, így a választóknak kell döntenie a kérdésről. Így tehát lényegében azt kéri, hogy jósoljam meg, hogy hogyan fognak dönteni a választók. Ezt az Egyesült Államok esetében sem tudtam megtenni, teljesen meg vagyok lepődve az amerikai választók döntésén is. A kérdésére a politikatudósoknak kell válaszolnia, hiszen az EU is egy politikai projekt.
Nyilván lehet az EU-ról hosszan beszélni, hogy mennyire előnyös gazdasági értelemben is, de fontos látni, hogy nem ez az egésznek a lényege, hanem a békeprojekt.
Egyébként most járok először Magyarországon és nagyon sok lenyomatát látom az uniós folyamatnak a kultúrában, az intézményekben, az ötletekben és az oktatásban is. Egyúttal fantasztikus intellektuális töltetet is érzékelek. Az Egyesült Államok nagy ország, de úgy érzem, hogy ez a térség, Magyarország, Ausztria, Németország a világ csúcsa. Számos híres, Amerikában élt/élő magyar tudóssal találkoztam, dolgoztam együtt. Sokan voltak hatással a munkámra, akik intellektuálisan is inspiráltak.
Mostanában sok szó esik a globális gazdasági folyamatok kapcsán a jegybankok szerepéről. Hogyan tekint a Fed, az EKB, a BoE és a BoJ által is végrehajtott eszközvásárlási programokra, és az általuk keltett áremelkedésekre? Újabb buborékok képződését láthatjuk például az amerikai részvénypiacokon? Vissza lehet-e valaha süllyeszteni a kiinduló szintek közelébe a jegybanki mérlegekben a felvásárolt eszközök volumenét?
Éppen ez a kérdés foglalkoztat mindenkit, a legnevesebb szakembereket is, mint Janet Yellen Fed-elnököt. És azt gondolom, hogy ők sem tudják a választ. Azt viszont tudják, hogy mit akarnak: nem akarják azt tenni, amit egyébként megtesznek. Az egész eszközvásárlási program politikai jellegűvé vált. Korábban, amikor felállították a független jegybankokat, például az Egyesült Államokban nem arra hozták őket létre, mint amiket mostanában megtettek. Nem az lett volna a dolguk, hogy olyan eszközöket vegyenek, mint amilyeneket vettek, illetve nem olyan volumenben, mint amilyenben megtették.
Az egész témáról zárt ajtók mögött folyik az egyeztetés, de a Fed vissza akar térni a normál jegybanki működésre és azt kívánja, hogy bárcsak sose került volna sor az eszközvásárlási programra, amellyel egy hatalmas portfólió került be a mérlegébe. Már jó ideje zajlik az egyeztetés arról, hogy mindezt hogyan lehet kezelni.
A válság előtt egy nagyon “kényelmes” narratívája, illetve működési kerete volt a jegybanki tevékenységnek, de ez a válság hatására teljesen megváltozott.
Igen, abszolút és a téma a buborékokkal is kapcsolatban van. A döntéshozók nem fogják a nyilvánosság előtt bevallani, hogy nem az volt a baj, hogy buborék volt, hanem az, hogy kipukkadt és elkezdtek esni az eszközárak. Ennek lett volna még egy köre lefelé, hiszen a Fannie Mae és a Freddie Mac is összeomlott, de végül is az eszközvásárlási programok hatására az adófizetők sok pénzt nyertek. A Fednek tehát az egyik feladata az volt, hogy a hitelek mögötti fedezetek értékét felpumpálja. És ez várakozásain felül sikerült. Ha buborékokról beszélünk, nézzék meg, hogy hol állt a részvénypiac akkor és most hol áll.
A jegybankok nem minden buborékot tekintenek károsnak, például a Fed nem igazán akarta engedni az eszközárak beszakadását.
Abszolút, de megvolt rá a saját magyarázata. Ha a fedezet értéke emelkedik, akkor további hitelt lehet felvenni rá. Ha viszont csökken, akkor az összenyomja a gazdaságot. A hitelt nem véletlenül hívják pénzügyi akcelerátornak. Voltam számos Fed-konferencián, ahol lényegében az hangzott el, hogy a buborékok végül is jók, de az biztos, hogy a döntéshozók nem fognak kiállni a nyilvánosság elé, hogy ezt elmondják.
Ön szerint a hagyományos részvénypiaci értékelési modellek ebben a környezetben segíthetnek még egyáltalán annak meghatározásában, hogy most például éppen egy buborék fújódik-e, vagy sem?
Ha Milton Friedman még élne, biztos sokkolná, amit lát. Az alapvető megközelítése szerint ugyanis hagyni kell, hogy a piac határozza meg az egyes eszközök árát, így ez jutalmazza, vagy büntesse az eszköz tulajdonosát. Ez egy régi érvelés, így az is felmerülhet, hogy miért kellene a Fednek csak állampapírokat vásárolnia? Vegyen akár magánszektorhoz tartozó eszközt is? Szerintem ne, mert nem kellene ebben a szegmensben is eltorzítani az árakat. És nem kellene ide is behozni a kormányzati befolyás kérdését, így ezt az eszközosztályt jobb, ha nem veszi a Fed.
De ezzel együtt is igaz, hogy az egész eszközvásárlási program hatással van az értékelési modellekre. Minden modellre, mert az emberek azt nézik, hogy a Fed miből mennyit vesz és ez alapján próbálnak következtetni arra, hogy egy adott cég részvényárfolyama mennyit érhet. Emellett azt nézik, hogy mi történhet a céggel egy kimentés során, illetve milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. És ehhez én még hozzáveszem az érték meghatározása során az említett politikai kérdéseket. Így tehát nehezebbé vált az érték meghatározása.
Az eszközár buborék szó hallatán manapság sok ember a bitcoin, illetve egyéb kriptodevizák elképesztő áremelkedésére gondol. Ön hogyan tekint erre a jelenségre?
A kormányoknak elvileg monopóliuma van a pénz létrehozásában, de mostanában, amikor a kormányok elkezdték félremenedzselni a fizetőeszközök problémáit, megnyílt az út azok számára, akik alternatív eszközökben gondolkodnak. Vannak helyzetek, amikor egy ilyen fizetőeszközt létrehozva kereskedelmet lehet generálni, ami társadalmilag hasznos dolog, aki pedig létrehozta a fizetőeszközt, az sok pénzt keres. Buborékról van szó? Mindegyik az.
A háttérben a kormányok, a jegybankok és a szabályozó hatóságok vizsgálják, mert potenciális versenytársat látnak a kriptopénzekben. A kormányok több dolgot is tesznek, hogy korlátozhassák ezeket a folyamatokat, mert nem szeretik őket. Hogy csak egy példát mondjak, amikor valaki ellen embargót hoznak, akkor ezt a nemzetközi SWIFT rendszeren keresztüli korlátozással érik el. A kriptopénzek ezt el tudják kerülni. Ugyanakkor egy csodálatos gazdasági és technikai jelenséggel állunk szemben.
Címlapkép forrása: Portfolio
Forrás: portfolio.hu
Reklám 
