Főoldal Blog Page 842

Pécsi Református Kollégium Énekkara koncertezett Clevelandon

Augusztus 18-án a Pécsi Református Kollégium Énekkara koncertezett a Walton Hillsi Első református templomban. A 40 diák és 6 kísérőből álló csoport egy pár nappal korábban Kanadán keresztül érkezett Clevelandbe. Első fellépésük a Loraini Református templomban volt, Majd Clevelandben és Torontóban léptek fel.

A kórus angolul és magyarul énekelt neves zeneszerzők műveiből, mint Claude Goudimel, Maróthi György, Gárdonyi Zoltán, Berkesi Sándor, Kodály Zoltán, Johann Sebastian Bach, Tillai Aurél, Pap Tamás és Michael Praetorius. Az énekeket angolul felolvasott bibliai igeversek kísérték, kötötték össze.

A koncert sikerét az állva visszatapsolás is bizonyította, látszott hogy a kórus több hónapja készül erre a turnéra, aminek meg is volt a gyümölcse.

Az koncert alatt és a látogatás előtt is a loraini és clevelandi hívek a Pécsi Református Kollégium új szárnyának építését adományokkal támogatták.

A kollégium igazgatójával, Dr. Kádár Péterrel és két diákkal a következő interjút készítettük:

Interjú Dr. Kádár Péterrel

A Pécsi Református Kollégium igazgatójával, Dr. Kádár Péterrel és két diákkal készítettem az interjút a clevelandi fellépésük után.

Posted by Bocskai Rádió the Voice of Hungary at WJCU on Saturday, August 26, 2017

 

A koncertről készült felvétel megtekinthető a Bocskai Rádió Facebook oldalán

Pécsi Református Gimnázium Énekkara

A Pécsi Református Gimnázium Énekkarának előadására Clevelandben. Osztható!

Posted by Bocskai Rádió the Voice of Hungary at WJCU on Wednesday, August 23, 2017

 

Reklám
Tas J Nadas, Esq


KÁLMÁN OLGA SZAVAI TÉNYSZERŰTLENEK ÉS LOGIKÁTLANOK

Meglepő kijelentéseket tett Kálmán Olga műsorvezető a HírTV Egyenesen című, pénteken reggel sugárzott műsorában.

Úgy fogalmazott: az, amit a bevándorló szülők gyerekei a magyar határnál vagy a Keleti pályaudvaron „végigéltek”, a „melegágya” lehet a jövőbeni terrorizmusnak, a sokadgenerációs bevándorlók fanatizálódásának. Galló Béla politológus szerint azonban nem csak tényszerűségét, de a logikát tekintve is hibádzik a műsorvezető véleménye.

A valamikori KDNP-s Lukácsi Katalinnal beszélgetett pénteken reggel Kálmán Olga a Hír TV Egyenesen című műsorában. A beszélgetés közben a műsorvezető úgy fogalmazott: mindaz, amin a magyar határon a migránsok gyermekeinek keresztül kellett menniük, az a kereszténységgel kapcsolatos rossz tapasztalatként rögzül bennük. Azt mondta, „ezeket az embereket lehet majd fanatizálni valamikor”, és hogy ez a sok rossz tapasztalat lehet egyszer a jövőbeni terrorizmus melegágya. (A műsorvezető szavai keretes írásunkban olvashatók, a kapcsolódó videó a fenti linken indul – a szerk.)

GALLÓ: EZ A PROBLÉMA ELFOGULT MÓDON NEM OLDHATÓ MEG

„Nagyon veszélyes hozzáállásnak tartom azt, ha nagyon komoly civilizációs problémákat valamiféle párt- vagy kampánylogika mentén próbálunk meg értelmezni, és ahhoz képest nyilvánítunk erről véleményt, hogy éppen milyen megfelelési kényszer alatt állunk” – kommentálta általánosságban Kálmán Olga szavait a hirado.hu megkeresésére Galló Béla politológus, aki úgy látja: a terrorizmus és az azzal összefüggő problémarendszer nem olyan dolog, amit elfogultan meg lehet oldani. „Ehhez itt, Európában kollektív bölcsességre van szükség mindenekelőtt” – fogalmazott.

TÉNYSZERŰTLEN, LOGIKÁTLAN

A politológus szerint a műsorvezető megnyilvánulásában általánosított és nem létező összefüggéseket keresett ok-okozati kapcsolatban nem álló események között. Ezenfelül – fűzte hozzá – Kálmán Olga tényszerűen is téved, amikor a határnál „történtekről” beszél. „Úgy tudom – legalábbis ezzel ellenkező hírt nem olvastam –, a magyar rendőrség és a katonaság nem alkalmazott erőszakot a migránsok ellen”, a szakértő szerint a dolog éppen fordítva történt: ők támadták meg a magyar határon tevékenykedő embereket.

Galló Béla szerint nem csak tényszerűségét, de a logikát tekintve is hibádzik a műsorvezető véleménye. Ha a migránsok Kálmán Olga szerint a magyar rendőrök miatt válnak olyanokká, amilyenekké, akkor hogy lehet az, hogy Németországban, ahol „az állam, jelesül Angela Merkel kancellár tárt karokkal fogadta őket és együtt szelfizett velük”, mégis vannak migránsok által elkövetett erőszakos cselekmények és atrocitások? – tette fel a kérdést.

magyaridok.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Kemény üzenetet küldött Bernd Storcknak a gólkirály

Nikolics Nemanja nem lesz ott a magyar labdarúgó-válogatottban a lettek és a portugálok elleni világbajnoki selejtezőn. A Chicago Fire csatára azt mondja, először helyezte a válogatott érdekei elé a sajátját, de szeretne még gólokat rúgni, ám ehhez bizalmat kellene neki adnia Bernd Storck szövetségi kapitánynak.

Önszántából nem utazik haza Chicagóból Nikolics Nemanja a labdarúgó-válogatott következő két vb-selejtezőjére. Mint az Origónak adott terjedelmes interjúból kiderül, életében először a saját karrierjét a nemzeti csapat sorsa elé helyezte, de állítja,

semmiféle bosszúállásról, törlesztésről nincsen szó

azért, mert esetleg korábban mindössze perceket vagy negyedórákat kapott Bernd Storcktól.

“Én annál többet, mint amit a magyar válogatottért megtettem, nem tudok tenni. Akár a Videoton, akár a Legia Varsó, akár a Chicago játékosaként rúgtam a gólokat, csúcsformában tartottam magam, mégsem volt arról szó, hogy Nemanja Nikolics a magyar válogatott kezdőcsatára legyen” – panaszolta a csatár, hozzátéve, hogy két lehetősége volt: vagy lemondja a válogatottságot, vagy befogja a száját, és vár a lehetőségre. Utóbbi választotta, de nagy csalódásként élte meg az egyébként sikert hozó tavalyi franciaországi Európa-bajnokságot, ahová kiváló formában, 45 gólos idény után érkezett, mégis mindössze 38 percet kapott a kapitánytól. Akkor holtpontra jutott, de úgy döntött, tovább harcol, ám most mégis arról tájékoztatta Storckot, hogy nem jön haza a két vb-selejtezőre.

Arra az állításra, amelyet már Dárdai Pál és Bernd Storck is említett, hogy Nikolicsot nehezen lehet beilleszteni a magyar válogatott játékrendszerébe, a támadó azt mondta, furcsállja, amikor azt hallja, hogy azért nem illik a rendszerbe, mert a nemzeti csapat defenzív futballt játszik, mert a labdarúgást gólra játsszák, és ő klasszikus befejező csatár.

“Miért nem játszhatok egy Szalai Ádám vagy Priskin Tamás mellett,

akik erős centerek, akik meg tudják tartani a labdát, nekem pedig több területem marad mellettük, hogy a lecsorgó, lepattanó labdákat berúgjam?” – vetette fel a kérdést Nikolics, és nyilvánvalóan a kapitánynak üzenve felsorolta nyolc korábbi klubedzője nevét Prukner Lászlótól Veljko Paunovicig, akik

meximálisan megbíztak benne, és helyet találtak neki a klubcsapatuk játékrendszerében, ő pedig gólokkal hálálta meg a bizalmat.

Ennek ellenére azt álítja, hogy a mostani távolmaradása nem egy előre megtervezett folyamat része, amelynek az a vége, hogy lemondja a válogatottságot: “Én sosem felejtem el azt, mit kaptam a magyar focitól. Sokat is adtam, de szeretnék még adni. (…) De ahhoz, hogy én adhassak, bizalom kell. Ha kellek, akkor kelljek úgy, ahogyan a Chicagónak kellek, vagy ahogyan a Varsónak és a Videotonnak kellettem.”

inforadio.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Kiderült, hány magyar él már Nagy-Britanniában

Egy év alatt 11 ezerrel nőtt a Nagy-Britanniában élő magyarok száma, így már több mint 90 ezren vannak olyanok a szigetországban, akik Magyarországon születtek – derül ki a brit statisztikai hivatal (ONS) csütörtökön közölt friss adataiból.

A 2015-ös 80 ezerről tavaly 91 ezerre nőtt a Nagy-Britanniában élő magyarok száma, ebből 82 ezren Angliában élnek. Nem meglepő módon az országon belül London a legnépszerűbb a magyarok körében, 28 ezren élnek hivatalosan a fővárosban – írja a Portfolio.

A brit statisztikai hivatal adatait Magyarországon sokan kétségbe vonják, becslések szerint

a 90 ezres hivatalos számnak a többszöröse lehet a szigetországban élő magyarok száma.

Az ONS saját bevallása szerint az éves lakosságfelmérés és a munkaerő-piaci felmérés alapján állítja össze az adatokat, ebben pedig sokan nem jelennek meg a gyanú szerint.

A mostani növekedés nem biztos, hogy azt jelenti, hogy egy év alatt több mint tízezren mentek el Magyarországról Nagy-Britanniába, a növekedésben annak is szerepe lehet, hogy a tavaly nyári népszavazás után egyre többen igyekeznek regisztrálni magukat az országban, hogy az esetleges Brexit esetére bebiztosítsák magukat, és maradhassanak az országban.

inforadio.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq


A történelem megosztó időszakainak mai hatása – a Charlottesville-i tüntetések hátteréül

A virginiai Charlottesville városában halálos áldozatokkal is végződő, véres összecsapásokba torkolltak a demonstrációk, amelyeket a szervezők azért hirdettek meg, hogy tiltakozzanak Robert Lee tábornok szobrának eltávolítása ellen. Robert Lee az amerikai polgárháborúban a rabszolgatartó déliek – a konföderáció – seregeinek főparancsnoka volt.

A Charlottesville-i eseményekről szóló cikkünket itt találja.

Amikor 1864. szeptember 1-jén az északi, unionista erők William Tecumseh Sherman tábornok vezetésével felégették a déli konföderáció egyik nagyvárosát, Atlantát, az északiak katonái nem türtőztették magukat: Savannah felé menetelve farmokat és városokat fosztogattak. Útközben elfogtak egy konföderációs katonát, William Martin Buchanant, aki Atlantában megpróbálta megakadályozni a gyújtogatást. Hadifogolyként az északi Illinois államba vitték.

Történetét Pat Buchanan, Richard Nixon, Gerald Ford és Ronald Reagan elnökök tanácsadója, jelenleg politikai kommentátor írta meg, akinek William Martin Buchanan az ükapja volt. “A modern idők normái szerint ükapám, aki az ellen harcolt, hogy lángba borítsák Georgia állam fővárosát, bűncselekményt követett el. És Billy Sherman ‘bácsikánk’ (William Sherman tábornok) felszabadító volt” – írta Buchanan még májusban, amikor a déli New Orleansban távolították el Robert Lee szobrát. Rövid története érzékelteti, hogy az Egyesült Államokban még mindig milyen ellentmondásosan ítélik meg 1861 és 1865 között pusztító polgárháborút, amelyben az unionista északiak harcoltak a konföderációs déliek ellen.

Az Egyesült Államok déli településein, kis- és nagyvárosokban egyaránt, “szobordöntögetési”, pontosabban szoborbontási láz uralkodott el az elmúlt években. Lebontják, elszállítják a konföderációs idők köztéri relikviáit, lett légyen szó törvényhozási épületek előtt lobogó konföderációs zászlókról vagy Robert Lee tábornok szobrairól. A 2008-as elnökválasztási kampány egyik fő témája is az volt, hogy néhány déli államban loboghat-e a konföderációs zászló a helyi kongresszus palotája előtt. John McCain akkori republikánus elnökjelöltnek igennel kellett válaszolnia e fogas kérdésre, hogy elnyerje a dél-karolinai választók rokonszenvét és vele a voksaikat is. A dél-karolinai törvényhozás egyik republikánus képviselője akkor a zászló ellen szavazott, aztán a 2016-os elnökválasztási kampány idején, amikor már ő volt az állam kormányzója, eltávolíttatta Lee tábornok szobrát is. A polgárháború déli szereplőinek jelképei ellen fellépő politikust Nikki Haleynek hívják, jelenleg ő az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete.

Nem republikánusok és demokrata pártiak közötti nézetkülönbségről van szó hát az amerikai polgárháború megítélésének ügyében. Talán nem is nosztalgiáról, hanem inkább a polgárháború jellegének és céljainak tisztázásáról, amely egyelőre még csupán egyetemi berkekben indult meg.

Az idén májusban – amikor éppen a Mississippi és Alabama államokban lévő Lee-szobrok eltávolításáról folyt élénk vita – Donald Trump elnök egy rádióinterjúban sokakat meghökkentően és politikusokat is állásfoglalásra késztetően úgy fogalmazott: “Az emberek nem kérdezik meg, hogy miért volt ez a polgárháború, és miért is nem tudtak akkor valamiféle megállapodásra jutni?”.

Az elemzők szerint nem igazán kifinomultra sikeredett megfogalmazás azonban fontos kérdését érintett: a polgárháborúval foglalkozó történészek egy része is megfogalmazta már.

Az amerikai polgárháború megítélése az amerikai köztudatban meglehetősen elnagyolt. A véres konfliktust általában a felvilágosult, rabszolgaság-ellenes északiak harcának írják le az elmaradott, a rabszolgasághoz ragaszkodó déliek ellen. Pedig a kérdés ennél jóval összetettebb. Például az Egyesült Államok első elnökének, George Washingtonnak népes rabszolgahad segített a mindennapi munkában, rabszolgái voltak az ország egyik alapító atyjaként tisztelt Thomas Jeffersonnak, az Egyesült Államok harmadik elnökének – aki a Függetlenségi Nyilatkozat kidolgozásában is részt vett -, és Abraham Lincoln, akit joggal tartanak a polgárháborút lezáró nemzeti hősnek, szintén nem tartozott a rabszolgatartás ellenzői közé. Beszédeiben és leveleiben Lincoln le is szögezte, hogy a háborút nem a rabszolgatartó rendszer megszüntetése érdekében folytatják, hanem az Unió megvédéséért, azért, hogy az Egyesült Államok déli szövetséges államai ne szakadhassanak ki az Unióból. Egyes, az Egyesült Államokban revizionistáknak nevezett történészek – például az Illinois Egyetem professzora, James Randall – szerint Lincolnnak szándékában sem állt a rabszolgaság megszüntetése, “csak” azt akarta elérni, hogy az Unióhoz újonnan csatlakozott nyugati területeken ne terjedjen el. Apró, de nem érdektelen adalék: az Unió fenntartásáért harcoló északi seregek vezetője, Ulysses Grant tábornok feleségének rabszolgái voltak…

Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a rabszolgaság ne játszott volna szerepet a háború kitörésében, hiszen a déli államok valóban meg akarták védeni ezt a rút intézményt. Ezt is. És a szuverenitásukat, amely felhatalmazta őket az Unióból történő kilépésre. Erre gazdasági okokat, érveket is felhoztak.

A polgárháború vesztes vezetőinek és jelentős alakjainak állított szobrok sokak számára valóban retrográd és embertelen rendszer jelképei, ám eltávolításukkal – elemzők szerint – érdemleges vita indulhatna a polgárháború értelmezéséről.

Amikor májusban a louisianai New Orleans városában eltávolították Robert Lee szobrát, akkor a város demokrata párti polgármestere, Mitch Landrieu a volt republikánus elnököt, George W. Busht idézte. “Egy nagy nemzet nem rejtheti el a történelmét” – mondta George W. Bush.

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Tálas Péter: nem kimondottan muszlimok is az Iszlám Állam hatása alá kerülhetnek

A spanyolországi terrortámadások nem meglepőek, mert Katalóniában az utóbbi években megerősödtek a szélsőséges iszlámisták, az Iszlám Állam a kalifátusa részének tekinti Spanyolországot, amelynek katonái részt vesznek az ellene folytatott háborúban. Ez a megállapítás a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának elemzésében olvasható.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóközpontjának igazgatója elmondta, a barcelonai és a cambrilsi gázolásos támadásokat improvizált, tartaléktervként valósította meg egy tizenkét fős, jórészt észak-afrikaiakból álló terroristasejt. Elsősorban azért csinálták ezt, mert a nagyobb robbantásos merényletük terve az alcanari gázrobbanás miatt kudarcba fulladt. Ezzel megint bebizonyosodott, hogy a gázolásos támadások egyszerű, primitív módszerek, gyorsan, könnyen, olcsón és különösebb előkészítés nélkül megszervezhetők – tette hozzá Tálas Péter.

„Barcelona is mutatja, sikeresen is végrehajthatóak minden olyan, gyalogosok által tömegesen és rendszeresen használt területen, ahol a gépjárművek folyamatos és gyors közlekedését nem akadályozzák meg. Ezt meg lehetne tenni mesterséges tereptárgyakkal, például szobrokkal, oszlopokkal vagy a gépjármű elektronikájába szerelt ütközésgátlókkal.”

A terroristák helyszínválasztásáról a biztonsági szakértő azt mondta, az elmúlt években különösen Katalóniában, de Spanyolország más részein is erősödtek a szélsőséges iszlamisták. A legveszélyesebbek az úgynevezett afrikai területek. Fontos ok az is, hogy az Iszlám Állam a berberek és az arab muszlimok által lakott területeket kalifátus részének tekinti.

„Fontos lehet az is, hogy az utóbbi években megváltozott a spanyol külpolitika is.

Madrid ugyan vonakodva, de részt vesz az ISIS elleni koalícióban.

Jelen van katonáival, igaz, csak kiképzőszinten Maliban és Irakban, és ez, különösen, ha muszlimok is élnek ott, a terrorszervezet célkeresztjévé teheti az országot.”

Míg az Al-Kaidánál az a jellemző, hogy szélsőséges, radikális iszlamisták az elkövetők, az Iszlám Államnál inkább az a helyzet, hogy vannak radikálisok, akik közül sokat iszlamizálni lehet – mondta Tálas Péter.

„Ez azért veszélyes, mert olyan emberek is a terrorszervezet ideológiájának a hatása alá kerülhetnek, akik korábban nem voltak kimondottan gyakorló muszlimok. Ez olyan jelenség, amire a radikalizálódás ellen fellépő szervezeteknek oda kell figyelniük, mert kiterjeszti a toborzás körét, és kellemetlen lehet azoknak az országoknak, ahol jelentős számban élnek radikálisok.

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Földet is vettek kanadai turnéjuk bevételéből a székely zenészgyerekek

Próba a Filinél; a karnagy is hegedűt ragad. Fegyelmezett összjáték Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

„Ne légy topló, bütürmec!” – Székely gyerekek énekeltek Kanada legnagyobb nemzeti ünnepén

Próba a Filinél; a karnagy is hegedűt ragad. Fegyelmezett összjáték
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Vannak történetek, amelyeket olyan gyönyörűre ír meg az élet, hogy fölösleges utólag bármilyen cicomát rájuk tenni. A 35 éve megalakult Szentegyházi Gyermekfilharmónia idei kanadai turnéjának története és az út utóélete ilyen sztori.

Fili – így hívják a gyerekek, a szülők és immár a tágabb környék lakói is azt a gyermekegyüttest, amelynek tagjai a Székelyföld legkisebb nagyköveteiként immár túlzás nélkül bejárták a világot. A kórusból és zenekarból álló, fellépéseiken száznegyvennél is több székely ruhás gyereket felvonultató csapat hat esztendővel ezelőtt lépett ki először a Kárpát-medencéből egy brüsszeli turnéra. Több ezer kilométeres útjukból egyórás film készült, és ez eljutott a kanadai magyar televízióba is, így érkezett a meghívás a 850 méter tengerszint feletti településre: Kanada megalakulásának 150. születésnapjára szeretettel várják a csapatot. Az anyagiak előteremtése nem volt egyszerű feladat, az utolsó előtti pillanatban a magyar külügy jelentős összegű pénzzel támogatta a turnét, így majd százharminc gyerek és felnőtt kísérőik június végén Budapesten felülhettek a Torontóba tartó gépre.

Kilenc hónapos felkészítés előzte meg a nagy utat. Korrekt feltételrendszert szabtak, hogy az együttesből ki utazhat: egy gyereknek legalább negyven bónuszpontot össze kellett szednie a háromnegyed év során, hogy „Kanada-jogosult” legyen. Nemcsak szerezni, elveszíteni is lehetett pontokat, például hiányzásért vagy fegyelmi kihágásért. Fontos volt, hogy jó fizikai-szellemi erőben legyenek a gyerekek (edzésképp jó előre bevezették a hideg vízben való mosdást és a rendszeres tornát, valamint a Béres-cseppet), és azt is megpróbálták kiszűrni, hogy kinek lesznek honvágyproblémái. A kapcsolattartást az otthon maradottakkal egy gyakran frissülő, naponta rengeteg fotót közlő honlapon keresztül oldották meg; a csapat megérkezése után volt olyan rokon, aki azon kesergett, milyen kár, hogy hazajöttek, mert mit fog nézni ezután a neten.

Haáz Sándor karnagy
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Amikor megérkeztünk Szentegyházára, Haáz Sándor házába, a hatvankét éves karnagy épp a gyerekek aranyat érő naplóit olvasgatta. Kötelező ugyanis a napra pontosan vezetett napló; szociológiai tanulmány születhetne abból, hogy a 127 gyerek mit tartott fontosnak megjegyezni a hatalmas országból, és hogyan látta a vendéglátókat. A turné több állomásán előfordult ugyanis, hogy családok szállásolták el a gyerekeket, és ezek az élmények erősen jelen vannak a leírtakban. Sőt még az is, amikor a befogadó szülők egymás között angolul beszéltek, azt gondolva, hogy a kis székelyföldi településről érkező gyerek nem beszél angolul. „De mi mindent értettünk” – áll a naplóban a büszke bejegyzés. Az írásnak olyan szerepe is van, hogy amikor hazatér a gyerek, a családban felolvassa azt. Így nem tudja elintézni egyszavas válasszal azt a szülői kérdést, hogy milyen volt Kanadában. Ráadásul gyakori az olyan család, amelyben már a szülők is filisek voltak, így akár össze is vethetik a most készült naplót a sok esztendővel ezelőtt írottal.

A karnagyot faggatva annak a titkára vagyunk kíváncsiak, hogyan lehet sikerrel végigjárni egy ilyen tizenhárom napos utat, melyben öt tízéves kisgyerek is volt. Úgy, hogy a kísérő felnőttek minden pillanatban odafigyelnek a kicsikre: a buszon, a busz mellett, öltözés közben, koncert előtt és után. Szigorú szabályok vannak: egyenruhában kell lenni, hogy távolról is látsszék, ha valaki elkóborol. A nyájtól nem lehet leszakadni, és a gyerekek egymásért is felelősek: mindenkinek van egy társa, akire figyelnie kell.

– Barátjának kell lenned a gyereknek, ugyanakkor tisztelned is kell őt – fejti ki Haáz –, végül is miattuk voltunk ott mi, felnőttek is.

A tisztelet most sem marad el: a beszélgetés során sokszor „gyermek úrnak” nevezi tanítványait. Igaz, amikor kell, a fegyelmezéstől sem riad meg. Korábban magam is tapasztaltam, hogy a Fili turnéin katonás fegyelem uralkodik, és ezt el is várják a kicsik szülei: Szentegyházán ugyanis még olyan világ van, ahol a tanár tanár, a gyermek gyermek.

A fellépések egyébként zajos sikert arattak Kanadában. Ottawa, Toronto, a Niagara-vízesés és megannyi más helyszínen játszottak síró magyarok és tenyerüket vörösre tapsoló kanadaiak előtt, akik külön értékelték, hogy az együttes francia és angol dalokat is énekelt. Az is kiderült, hogy szinte fölösleges volt a minden gyermeknek a zsebében lapuló angol–magyar kisokos (benne telefonszámokkal, helyszínekkel, minden tudnivalóval), mert az együttesből negyven-ötven gyermek folyékonyan beszél angolul, sokkal jobban, mint az őket kísérő felnőttek. Elhangzott a jó tanács, hogy „ne légy topló, bütürmec”, ami azt jelenti, a szentegyházi tájszólásban nem jártasak számára fordítjuk le, hogy a Székelyföldet legjobban a csillogó szemű, közlékeny, a világra nyitott gyermekek képviselik, nem a befelé forduló, zárkózott és az idegen helyen meg sem mukkanó kicsik.

A megvásárolt földterület Szentegyházán, a Hargita lábánál
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Borozgatva beszélgetünk a tanárnál, amikor lónyerítés hallatszik a szomszéd kertből. Sándor elmosolyodik, és megkérdezi, meg akarjuk-e nézni Kanadát. Nem értjük a kérdést, amikor kivisz a kert végébe, ahol egyik tanítványa, a Fili első hegedűseként szolgáló, tizennégy esztendős Tankó Gábor lovagol. A négygyermekes, gazdálkodó családból származó Gabika jó kezű hegedűs. A fellépések utáni nótázásokkor ő volt a prímás, a karnagy csak kontrázott neki, így a boldog magyarok az ő vonójába húzták a tízdollárosokat. A fiú Torontóban egy este háromszáz dollárt keresett, és ettől olyan kedvet kapott, hogy amíg a többi ment tavat vagy vízesést nézni, ő letette a hegedűtokot az utcán, és magyar nótákat játszott. Összehegedült magának ezer kanadai dollárt, de nem okostelefont vett belőle, hanem hazahozta. Arra vágyott ugyanis, hogy legyen saját lova; a pénz ugyan nem volt rá elég, de az apja kiegészítette, így most boldogan lovagol a Kanadának keresztelt hátason.

Gabika hamar betörte Kanada nevű lovát
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

Kanada robusztus termetű, erős csontozatú és nagy izomtömegű jószág, nem egy kecses versenyló, de arrafelé szekeret vagy ekét húznak az állatok, nem parádéznak. Gabikának is hamar vissza kellett zökkennie a hétköznapokba a hazatérés után: indultak a Hargitára három hétig szénát csinálni. A fiú egyébként nem távolodik el a zenétől: bejutott a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskolába, így szeptembertől oda jár.

Amikor megkérdezem a karnagyot, hogy az együttes hány tagja vett részt a brüsszeli turnén is hat évvel ezelőtt, meghökkentő számot mond: csak négy. Mivel évente 20-25 gyermek távozik a Filiből, gyakorlatilag ötévente teljesen új gárdát kell kinevelnie. Egy olyan településen, ahol egyre kevesebb gyermek van. A népességfogyás sajnos a Székelyföldet is utolérte.

Nagy kérdés, hogy a tengerentúli út után mit lehet újat kitalálni. Haáz Sándornak erre is van frappáns válasza: szerinte jövő héten sokkal erőteljesebb történet következik az együttese számára, mert elmennek oda, ahova a madár sem jár. Egész pontosan a Csángóföldre, hogy az elszórványosodott Bákó megyei magyarok családjaiba egy hétre beköltözve románul tanuljanak a szentegyházi gyermekek.

Csángóföldi útra készül a Fili
Fotó: Beliczay László / Magyar Nemzet

– Fel kell javítani a fiatalok romántudását, mert elképesztően nagy bajok vannak – meséli. – Botrányosan gyengék az érettségi eredményeik a román nyelv nem ismerete miatt; van egy görcs a gyerekekben, akik ugyanakkor játszva megtanulnak angolul. A román nyelv alól kirántja a szőnyeget az, hogy a gyermek nem motivált, ezért nem tanulja meg, és ezen próbálunk változtatni. Tudatosan nehéz sorsú, sokgyermekes családokhoz visszük őket, így amit Bákó megyében fognak látni, az legalább olyan meglepetés lesz számukra, mint amit Kanadában átéltek, csak a skála másik végéről.

Ott is lesz naplóírás, pluszpontokkal azoknak, akik románul vezetik. A kórusba most is bevesznek csángó gyermekeket, legalább harmincat, akik már tanulják a dalokat, és végül Bákóban közösen lépnek fel, majd együtt elmennek pár napra a Fekete-tenger partjára nyaralni. A tervek szerint nem egyszeri látogatás lesz: a csángó gyermekek is jönnek majd Szentegyházára családokhoz magyarul tanulni, és ha minden jól megy, hosszú és gyümölcsöző kapcsolat alakul ki a két közösség között.

A csángóföldi utazásra a kanadai turné bevételének fele adja a fedezetet; a tengerentúlra is elvitték az adományládákat, és hanglemezeket is árultak, így jelentős summa gyűlt össze. A pénz másik felét is hasznosan költötték el: földet vásároltak belőle. Amikor megkérdezem, mi szükség erre, a tanár jóval korábbról kezdi a magyarázatot.

– Nekem is álmatlan éjszakáim vannak amiatt, hogy az idő megbolondult, a vizek zavarosodnak, és az erdők pusztulnak. Ráadásul ezen a vidéken élesben történnek az erdővel való bonyodalmak: a faluban majdnem gyilkosság is volt, amikor a fatolvajok a rendőrfőnököt fejszével úgy megcsapták, hogy kórházba került. Az idén alakult egy nagyon egészséges hangulatú, zömükben a volt tanítványaimból létrejött közösség, amely újjászervezte a közbirtokosságot a településen. Velük közösen gondolkodva kitaláltuk, hogy az idén kerek évfordulót ünneplő filharmóniai napok keretén belül ültessünk el minél több fenyőfacsemetét a letarolt erdőrészeken. Mi motiválni is tudtuk a gyermekeinket: Kanada-pontok jártak a részvételért, sőt aki hozott magán kívül még embereket, azok után is jártak a pontok. Képzeljék el: százötven gyermek elhozta apját-anyját, rokonságát, és több mint négyszázötven ember egyetlen nap alatt, május elején el tudott ültetni tizenhatezer facsemetét. Ilyenre nem volt példa a rendszerváltás után! Nekem is felejthetetlen élmény volt, amikor a filis diákom a nagyanyjával és nagyapjával együtt ásta a lyukakat, és tette bele a csemetéket. Estére kiderült, hogy a csemeteültetés nagyszerű közösségi élmény is; még a település román rendőre is megdicsőülve jött le a Hargitáról. Akkor megfogadtuk, hogy ezt évente meg kell ismételni. Eldöntöttük, hogy a kanadai bevételből földet veszünk az iskolától nem messze, és a néhai Micsurin-kertek mintájára fenyőcsemete-kertészetet létesítünk. Ez meg is történt, jelenleg majdnem félhektárnyi területe van a Szentegyházi Gyermekfilharmónia Alapítványnak, amelyre már ki is tettük a táblát: Ontario Tree Garden. Ha volna még pénzünk, tudnánk bővülni is: a nadrágszíjparcellák korábbi tulajdonosai fellelkesültek, és eladnák a területeiket. Úgy gondolom, a csemetekert legfontosabb feladata a csemetenevelés mellett az agyak nevelése: ha a gyermek látja, mennyit kell kapálni ahhoz, hogy egyszer majd nagy fenyőfa legyen a csemetéből, talán nem fogja az erdőt sem kivágni.

Elbúcsúzunk a karnagytól, kezdődnek a próbák. Ugyan augusztus közepe van és vakáció, ennek ellenére három csoport érkezik: hattól a vonósok, héttől a fúvósok, utána pedig a kórus. Elindulunk Székelyudvarhely felé, az autó tükrében ott magasodik a Hargita. Jó tudni, hogy Szentegyházán megvan a recept, hogyan lesz a dalból erdő.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.08.19.

Forrás: mno.hu

Reklám
Tas J Nadas, Esq


NAGYSZABÁSÚ SZABADTÉRI KONCERT CSÍKSZEREDA FŐTERÉN A KODÁLY-ÉV KERETÉBEN

Magyarországi és erdélyi énekesekből álló egyesített kórus, valamint a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekar részvételével nagyszabású szabadtéri koncertet tartanak szombaton Csíkszereda főterén a Kodály-év keretében – közölték a szervezők.

A koncerten 260 énekes alkotta egyesített kar és 70 tagú zenekar lép fel Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas érdemes művész vezényletével. A koncerten Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét, Tolcsvay László zenéjére és Tolcsvay Béla szövegkönyvére készült Magyar mise című zenés rockoratóriumát, valamint az Erdélyben született és az idén 70. évét betöltött Orbán György egyik hangszeres zenekari művét adják elő.

A koncertet az Énekel az ország mintájára szervezik meg először Erdélyben. A projekt erdélyi felelőse Orosz-Pál József, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem docense szerint jó összefogásnak bizonyult a terv, hiszen Erdélyben nem volt még ilyen szabadtéri szimfonikus koncert, amelyen 160 romániai és 100 magyarországi kórustag vesz részt.

Az erdélyi kórustagok június 30. és július 2. között Székelyudvarhelyen egy intenzív tábor keretében készültek fel az előadásra. A szombat esti produkción a budapesti énekesek mellett marosvásárhelyi bukaresti, brassói, szovátai, kolozsvári, székelyudvarhelyi és szászcsávási kórustagok lépnek fel.

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Arany János: Hídavatás

Arany János
Arany János
Arany János
Arany János

Szólt a fiú: „Kettő, vagy semmi!”
És kártya perdül, kártya mén;
Bedobta… késő visszavenni:
Ez az utolsó tétemény:
„Egy fiatal élet-remény.”
A kártya nem „fest”, – a fiúnak
Vérgyöngy izzad ki homlokán.
Tét elveszett!… ő vándorútnak
– Most már remény nélkül, magán –
Indúl a késő éjtszakán.
Előtte a folyam, az új hid,
Még rajta zászlók lengenek:
Ma szentelé föl a komoly hit,
S vidám zenével körmenet:
Nyeré „Szűz-Szent-Margit” nevet.
Halad középig, hova záros
Kapcsát ereszték mesteri;
Éjfélt is a négy parti város
Tornyában sorra elveri; –
Lenn, csillagok száz-ezeri.
S amint az óra, csengve, bongva,
Ki véknyan üt, ki vastagon,
S ő néz a visszás csillagokba:
Kél egy-egy árnyék a habon:
Ősz, gyermek, ifju, hajadon.
Elébb csak a fej nő ki állig,
S körülforog kiváncsian;
Majd az egész termet kiválik
S ujjonganak mindannyian:
„Uj hid! avatni mind! vigan.”
„Jerünk!… ki kezdje? a galamb-pár!”
Fehérben ifju és leány
Ölelkezik s a hídon van már:
„Egymásé a halál után!”
S buknak, – mint egykor igazán.
Taps várja. – „Most a millióson
Van a sor: bátran, öregem!” –
„Ha megszökött minden adósom:
Igy szökni tisztesebb nekem!”
S elsímul a víz tükre lenn.
Hivatlanul is jönnek aztán
A harmadik, a negyedik:
„Én a quaternót elszalasztám!”
„Én a becsűletet, – pedig
Viseltem négy évtizedig.”
S kört körre hány a barna hullám,
Amint letűnnek, itt vagy ott.
Jön egy fiú: „Én most tanúlám
Az elsőt: pénzem elfogyott:
Nem adtak: ugrom hát nagyot!”
Egy tisztes agg, fehér szakállal,
Lassan a hídra vánszorog:
„Hordozta ez, míg birta vállal,
A létet: mégis nyomorog!” –
Fogadd be, nyilt örvény-torok!
Unalmas arc, félig kifestve –
Egy úri nő lomhán kikel:
„Ah, kínos élet: reggel, estve
Öltözni és vetkezni kell!”
Ezt is hullámok nyelik el.
Nagy zajjal egy dúlt férfi váza
Csörtet fel és vigyorgva mond:
„Enyém a hadvezéri pálca,
Mely megveré Napoleont!”
A többi sugdos: „a bolond!…”
Szurtos fiú ennek nyakába
Hátul röhögve ott terem
S ketten repűlnek a Dunába:
„Lábszijjra várt a mesterem:
No, várjon, míg megkérlelem!”
„Én dús vagyok” kiált egy másik
S élvezni többé nem tudom! -”
„Én hű valék a kézfogásig
S elvette Alfréd a hugom’!”
Eltűnnek mind, a járt uton.
„Párbajban ezt én így fogadtam:
Menj hát elül, sötét golyó’! -”
„Én a szemérmet félrehagytam,
És íme, az lőn bosszuló:
Most vőlegényem a folyó. -”
Igy, s már nem egyenkint, – seregben,
Cikázva, némán ugranak,
Mint röpke hal a tengerekben;
Vagy mint csoportos madarak
Föl-fölreppenve, szállanak.
Órjás szemekben hull e zápor,
Lenn táncol órjás buborék;
Félkörben az öngyilkos tábor
Zúg fel s le, mint malomkerék;
A Duna győzi s adja még.
Néz a fiú… nem látja többé,
Elméje bódult, szeme vak;
De, amint sűrübbé, sürübbé
Nő a veszélyes forgatag:
Megérzi sodrát, hogy ragad.
S nincs ellenállás e viharnak, –
Széttörni e varázsgyürüt
Nincsen hatalma földi karnak. –
Mire az óra egyet üt:
Üres a híd, – csend mindenütt.
(1877. augusztus 22.)

Reklám
Tas J Nadas, Esq


A csendes tragédia amiről senki sem beszél, pedig mi gyerekeinket érinti

Kedves Gyermeknevelő Testvérek!!

Annak idején Kopp Mária, magyar orvos, pszichológus, a „Mentális Egészségtudományok” társult kutatócsoportjának vezetője egy magán beszélgetésben azt mondta, hogy Európát nem a harmadik világháborútól, s nem is az atombombától, hanem a semmittevésben felnövő, saját kontrollálatlan vágyainak odavetett generációktól félti!

Sajnos felnőtt egy olyan generáció melynek egy részét nem lehet feladatokkal terhelni, mert ö azt unja, s mindjárt tovább áll! Ezek a fiatalok mivel kitartó munkát se az iskolában, se az életben nem végeztek ezért nem is tudnak maguknak parancsolni, más véleményét még kevésbé elfogadni, így a házasságban, családi életben, de a munkahelyen is nagyon sok kudarccal találkozva megkeserednek.

Érdemes az alábbi írást ilyen szempontból elolvasni! Ne okozzunk szeretetből, könnyelműségből maradandó kárt gyermekeinknek!!

Szomorú szívvel,

Csaba t.  

A csendes tragédia amiről senki sem beszél, pedig mi gyerekeinket érinti 

A mostani kor otthonaiban van jelen ez a csendes, de annál szomorúbb tragédia, mely a szemünk láttára ragadja el a nekünk legkedvesebbet: a gyermekeinket.

Gyermekeink ugyanis szörnyű mentális állapotban vannak!

A legutóbbi 15 év statisztikájából egyértelműen kiviláglik, hogy a gyermekek pszichológiai rendellenességei egészen elképesztő mértéket öltenek:

minden ötödik gyerek mentális rendellenességben szenved,

a figyelemhiányos rendellenességek száma 43%-kal nőtt,

a serdülőkori depressziós betegségek száma 37%-kal nőtt,

a 10-14 évesek gyermekek körében az öngyilkossági arány 200%-kal nőtt.

Mit tehetünk, hogy szembenézzünk az igazsággal?

– Rossz válasz, hogy javítsuk a diagnosztikai lehetőségeket.

– Rossz válasz, hogy hát, így születtek.

– Szintén rossz válasz, hogy az iskolarendszer a hibás.

Igen, az a valóság, hogy, bár fáj ezt saját magunknak is bevallani, mi, egyedül MI szülők vagyunk a hibásak, nekünk kell segíteni a gyermekünknek.

De miben is áll ez a probléma?

A modern kor gyermekei nem élik meg az egészséges gyermekkor élményét, amihez tartozik például:

érzelmileg elérhető, megközelíthető szülők,

egyértelműen meghatározott határok és erkölcsi minta,

felelősség,

kiegyensúlyozott étrend és megfelelő mennyiségű és minőségű alvás,

megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött aktív mozgás,

kreatív játékok, a közös, önfeledt szabadidő eltöltése.

Ehelyett a gyerekek ezt látják:

örökké elfoglalt szülők,

a végletekig kényeztető szülők, akik mindent megengednek a gyermeküknek,

az érzés, hogy „nem kellesz senkinek”,

kiegyensúlyozatlan étrend és hiányos alvás,

„otthonülős” életmód.

Végtelen stimuláció, technológiára alapuló szórakoztató eszközök hada, az igények azonnali kielégítése. Hogyan lenne lehetséges, hogy ilyen körülmények között egy mentálisan egészséges gyerek nőjön fel? Természetesen sehogy…

Az emberi természetet nem lehet megvezetni, becsapni: a szülői nevelést nem lehet megkerülni sehogy sem. Ahogy látjuk, ennek hiánya egyszerűen szörnyűségekhez vezet. Az igazi gyermekkor elvesztéséért, vagy meg nem éléséért később hatalmas árat fizet maga az áldozat: az érzelmi jóléte kerül veszélybe.

Mit lehet tenni?

Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünknek valóban egészséges és önfeledt gyermekkora legyen, akkor vissza kell térnünk egészen az alapokig. Még nem késő!

Íme, ezeket kell a szülőknek megtenni:

Állítsunk fel korlátokat, közben ne feledjük: mi a gyermekeink szülei és nem barátai vagyunk.

Azt biztosítsuk a gyermekünknek, amire szüksége van, és ne azt, amit szeretne. Nem kell félni nemet mondani az igényeire, ha azok ellentétben állnak a szükségessel.

Biztosítsunk számára egészséges ételeket és korlátozzuk a nassolást.

Naponta legalább egy órát töltsünk a természetben.

A családi, közös vacsora alatt felejtsük el az elektronikai eszközök nyomogatását.

Rendes, asztali játékokkal játsszon a gyerek.

Minden napra kapjon a gyerkőc valamilyen feladatot, például: beágyazás, a játékok összeszedése játék után, kiteregetés, táskák elrendezése, megterítés stb.

Minden nap ugyanabban az időben feküdjön le a gyermek, és tiltsuk meg neki, hogy az ágyba vigye a különböző eszközöket, tárgyakat.

Tanítsuk meg a gyermekünknek a felelősségtudatot és az önállóságot. A kis sikertelenségektől ne védjük meg őket. Ezzel megtanítjuk megbirkózni a nehézségekkel, leküzdeni az akadályokat.

Ne csomagoljuk össze, illetve hozzuk a gyermek helyett az iskolatáskát. Ne vigyük neki az iskolába az otthon hagyott ételt, házi feladatot stb. Ha elmúlt 5 éves, ne tisztítsuk meg neki a banánt se. Tanítsuk önállóságra. Tanulja meg, mi az a türelem, és adjunk neki esélyt, hogy a szabad idejét valóban szabadon töltse el. Ezalatt kissé unatkozhat, mely arra sarkallja majd, hogy alkotó tevékenységet végezzen.

Az élet ne csak szórakozásból álljon.

Ne vegyük körül gyermekünket állandóan technikával, hogy addig se unatkozzon.

Semmilyen oda nem való tárgy se legyen az asztalon, amikor étkezésről van szó. Akkor sem, ha autóban vagy étteremben ül, vagy akár az üzletben vagyunk vele. Ezzel arra ösztönözzük a gyermek agyát, hogy gondolkozzon és kitaláljon valami unaloműzőt.

Legyünk ne csak fizikálisan, de emocionálisan is elérhetőek gyermekünk számára. Tanítsuk meg gyermekünknek, mik is azok a szociális készségek.

Ne a telefonon lógjunk, gyermekünkkel beszélgessünk.

Tanítsuk meg gyermekünknek, hogyan birkózzon meg a haraggal és az ingerültséggel.

Tanítsuk meg gyermekünket kezet fogni, helyet átadni, megosztani valamit, együttérezni, illetve megfelelően viselkedni az asztalnál, vagy beszélgetés közben.

Tartsuk vele az érzelmi kapcsolatot: nevessünk rá, pusziljuk meg, csiklandozzuk meg, olvassunk neki, táncoljunk vele, ugráljunk vele, kússzunk-másszunk együtt.

Változtatni kell eddigi szemléletünkön, különben az egész utánunk következő generáció pirulákon fog élni. Még nem késő, de az idő egyre csak fogy és fogy…

Fotó (Via): yourot.com
https://bidista.com

Forrás: magnificat.ro

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Sonkás tepsis brokkoli

Hozzávalók:

  • 1 font brokkoli
  • 0.5 font főtt sonka
  • 0.5 rud vaj
  • 2 édes fehér hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 piros kaliforniai paprika
  • 6 tojás
  • 3 ek. mustár
  • frissen őrölt bors
  • 6 dl tej
  • 10 dkg reszelt füstölt sajt
  • 1 francia kenyér

Elkészítés:

A brokkolit 6-7 percre forrásban lévő sós vízbe dobjuk, ezután jeges vízbe szedjük, amíg lehűl), majd leszűrjük. A hagymát vékonyan felszeleteljük, a fokhagymát összezúzzuk, a paprikát kis kockákra vágjuk, majd mindezt serpenyőben hevített vajon átforgatjuk. A tojásokat enyhén felverjük, elkeverjük a mustárral, sóval, borssal ízesítjük, majd a tejjel is elvegyítjük. A kenyeret kockára vágjuk, vajon kissé megpirítjuk, felét egy tepsi aljára terítjük. Elosztjuk rajta a hagymás keverék, a brokkoli és a felkockázott sonka felét, ráöntjük a tojásos tej felét, majd megismételjük a rétegzést, s rászórjuk a reszelt sajtot is. Legalább egy éjszakára hűtőbe tesszük, csak ezután sütjük készre (kb. 50-60 perc) közepesen meleg sütőben.

Reklám
Tas J Nadas, Esq


530. honismereti rejtvényjáték – 2017.08.27.

A BOCSKAI RÁDIÓ
530. honismereti rejtvényjátéka. 2017. augusztus 27.

 

A kérdéseket Veress Sándor állította össze.

 

Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:

  1. Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
  2. A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
  3. Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.

Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114

Telefon:
(216) 523-3900

Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.

Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig

Reklám
Tas J Nadas, Esq


529. honismereti rejtvényjáték – 2017.08.20.

A BOCSKAI RÁDIÓ
529. honismereti rejtvényjátéka. 2017. augusztus 20.

 

A kérdéseket Veress Sándor állította össze.

Helyes megfejtők:  Thurner Klára, Kaczvinszky Borbála.

Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:

  1. Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
  2. A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
  3. Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.

Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114

Telefon:
(216) 523-3900

Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.

Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Tehéntúrós fánk – avagy papansi

Ez inkább desszert, viszont nem olyan édes – egy kiadós csülkös bableves után ennél jobb második nincs is…

Hozzávalók:

  • 1 font tehéntúró (farmers cheese)
  • 2 db tojás
  • 1 csipet só
  • 1 csipet szódabikarbóna
  • 2 tk citromlé, reszelt citromhéj
  • 10 evőkanál finomliszt
  • 3 csomag vaníliás cukor
  • 2 dl napraforgó olaj (a sütéshez)
  • tejszín és áfonyabefőtt a tálaláshoz

Egy jókora tálban összegyúrjuk a tehéntúrót a tojással, csipetnyi sóval, a szóabikarbónával, citromlével, egy kk reszelt citromhéjjal, 2 csomag vaniliáscukorral és a liszttel – ebből készítünk egy lágyan gyúrható tésztát.  Ebből a  masszából kis gombócokat formálunk, lisztbe hömpölygetjük, majd belehelyezzük a forró olajba ugynúgy mint a hagyományos fánkokat – és szép aranybarnára sütjük őket.

Tálaláskor porcukrozzuk, vaniliás tejszít és áfonyabefőttet adunk mellé.

Reklám
Tas J Nadas, Esq


Reklám

Kövess Minket

12,419FansLike
138FollowersFollow
232FollowersFollow
1,270SubscribersSubscribe