A reformáció emlékéve, ilyenképpen jeles esztendő az idei. Szerte a nagyvilágban számos esemény zajlik a reformáció kezdetének 500. évfordulója tiszteletére. Ennek jegyében szerveztek közös istentiszteletet a Nyugat oldali Református Templomban is. Május 13-án, szombat délután Nt. Tamási Éva tiszteletes asszony köszöntötte a mintegy hetven részvevőt, akik többnyire a református, evangélikus, adventista és baptista gyülekezetből érkeztek. Bevezető szavaiban – előbb magyarul, aztán angol nyelven – hangsúlyozta az Isten és az ember közötti kapcsolatot: „Az igazi hidat Jézus Krisztus szerezte meg a Golgotán” – mondotta. „Tégy eggyé Urunk” – énekeltük ezután közösen, majd a jól ismert reformációs éneket: „Az egyháznak a Jézus a fundamentuma”.
Nt. Ferenc Endrei kezdő imájából kicsengett: „üdvösségünk egyedül Jézus Krisztusban van”. Ugyancsak angol nyelven hangzott el az első igei üzenet, nagytiszteletű Tóth Péter által. „Nem azért jöttem, hogy a törvényt eltöröljem, hanem hogy betöltsem” – idézte Jézus szavait a Máté evangéliuma 5. részéből. Az élet egy roppant komplex tapasztalat, a kultúránk is egyre összetettebb, ugyancsak nagy kihívás ragaszkodni Istenhez és ragaszkodni egymáshoz – nyomatékosította a szónok. „Van remény! Feltámadása után Jézus is ekképpen bátorította a tanítványait: Ne féljetek!”
A „Clevelandi csemeték” adtak elő pár éneket ezután: „Nem lesz egyedül szívem”, volt az első, amelyet egy Pintér Béla szerzemény követett: „Új szívvel egészen máshogyan érez az ember, és másként látja a dolgokat”. Az öt kicsike fiú és a két nagyobb kislány játékos mutatvánnyal egészítette ki a közismert dallamokat.
Luther Márton életét és munkásságát dr. Fazekas László mutatta be. Beszéde alapján nyomon követhettük a reformáció vezéralakjának gyermek és ifjúkorát, tanulmányait és fejlődése irányváltásait, majd a reformáció kibontakozását. Az előadás részletezett kevésbé ismert történelmi tényeket is, miért épp 95 pontja volt a Wittenbergi vártemplom kapujára kitűzött tételeknek, vagy hogy milyen nagy hatása volt az új szellemi irányzatnak a zeneirodalom nagyjaira, mint például Johann Sebastian Bachra és Felix Mendelssohnra.
Egy összevont kis énekkar az „Isten hord karjain”, „Jézus Krisztus értem halt” és az „Ó, maradj velem” kezdetű énekeket adta elő Nt. Tamási Zoltán lelkész vezetésével. A László gyerekek hegedű-zongora duettje után Mécs László: Meteor című versét a szokásos mély átéléssel Hargitai István mondta el. Megszólalt újból az ige, az 51. Zsoltárból hangzottak el részletek. Majd felcsendült a közismert, szívhez szóló dal: „Tudod, van egy gyertya” – Simon Judit énekelte.
Az összejövetel programjának vezetője, Tamási Éva tiszteletes asszony ismertette a evangélikus és református gyülekezetek nyári-őszi programját. Fazekas Róbert által megszólalt még egy Aranyosi Ervin vers „Háladal” címmel. Befejező imát Deák Zsolt brassói baptista lelkipásztor mondott, és közösen imádkoztuk a Mi Atyánk imádságot. Az ünnepség szeretetvendégséggel zárult a gyülekezeti teremben. A részt vevők kellemes, jó hangulatban fogyasztották el a helybeli gyülekezet által készített ételeket, és jó darabig még időztek, megosztva egymással személyes és közösségi életük aktuális történéseit.
id. Szilágyi László
a Szeretet folyóírat volt főszerkesztője
