Elfogadta csütörtökön a londoni felsőbíróság azt a keresetet, amelynek beterjesztői szerint a brit kormánynak nincs joga parlamenti jóváhagyás nélkül elindítani az Egyesült Királyság EU-tagságának megszűnéséhez vezető folyamatot.
Fotó: REUTERS/Luke MacGregor
Ez azt jelenti, hogy a folyamat elindítását, vagyis a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelyének aktiválását a Brit Parlamentnek meg kell szavaznia. Az 50. cikkely szabályozza – és aktiválása hivatalosan elindítja – Nagy-Britannia kilépési folyamatát az Európai Unióból, és a tárgyalásokra kétévi időkeretet biztosít. A Downing Street szóvivője a felsőbírósági végzés ismertetése után nem sokkal bejelentette, hogy a brit kormány megfellebbezi a végzést a legfelsőbb bíróságnál, amely közben december első hetére már a tárgyalási időt is kijelölte a kormányzati fellebbezés elbírálására.
Életének hetvenegyedik évében elhunyt Molnár H. Lajos erdélyi író, közíró és újságíró – közölte csütörtökön az MTI-vel az elhunyt családja.
Forrás: memoriaonline.hu
Az író szerdán este halt meg betegség következtében. 1946. május 16-án született Marosvásárhelyen, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen szerzett pszichológusi diplomát 1971-ben. Üzempszichológusként dolgozott a resicabányai kohászati gyárban, ebből az időszakból táplálkozik az És akkor átmentem a tűzön című, a Kriterion Könyvkiadó Forrás-sorozatának részeként 1978-ban megjelent debütkötete. A kötet riportregény műfajába bújtatva számolt be a romániai acélkohó tragikus és szerteágazó hazugságok mögé bújtatott valóságáról. A szerzője még Debüt-díjat kaphatott a könyvért, viszont amikor a kritika rá akart mutatni a benne foglalt tanulságokra, a cenzúra ezt már megakadályozta. 1981-ben elnyerte a Donki Ákos című regényéért a Romániai Írószövetség Prózadíját. 1983-ban jelent meg a Falra hányt esztendő című riportregénye, amely bírálta a fennálló rendszert. A megjelenés után a szerzőt eltiltották a publikálás lehetőségétől.
A román titkosrendőrség zaklatásai következtében 1987-ben Magyarországra telepedett családjával. Újságíróként és szerkesztőként előbb a Magyar Nemzetnél, majd a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Néplapnál, utóbb a Jászkun Krónikánál dolgozott. Időközben a szolnoki Szigligeti Színház dramaturgja is volt.
A Donki Ákos című regényéből írt hangjátékért 1986-ban a Magyar Rádió Nívó-díjában részesült. A kötet a Magvető Könyvkiadó, a Falra hányt esztendő pedig a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában is megjelent Magyarországon. A huszadik század második felének erdélyi és romániai történéseit magába foglaló Volt egyszer egy udvar című nagyregénye 2000-ben jelent meg.
A Chicago Cubs lett a bajnok az észak-amerikai profi baseball-ligában (MLB), miután a Cleveland Indians elleni hétmeccses fináléban (World Series) 4–3-ra diadalmaskodott.
A finálé hetedik, utolsó felvonásán a Cubs 8–7-re győzött Clevelandben, az esőszünettel tarkított szerdai találkozó kétszeri hosszabbítással zárult. A chicagóiak összesítésben 1–3-as hátrányból fordítottak a World Seriesben.
A chicagói együttes ezt megelőzően 1907-ben és 1908-ban ünnepelhetett bajnoki címet, a mostani döntőt nem számítva azóta nyolc (!) fináléban szerepelt, ám egyszer sem tudott győzni. Idén megtört a Cubs 108 éves átka.
Egy Bostonban élő magyar közgazdász zavargásokra számít a jövő heti amerikai elnökválasztást követően, bárkit is válasszanak meg az Egyesült Államok elnökének. Felcsuti Balázs az InfoRádiónak azt mondta: muszáj megújulnia a nyugati típusú liberális kapitalizmusnak.
Az iraki és az afganisztáni háború, amelyek eladósították az országot, a különböző szabadkereskedelmi megállapodások vagy a globalizáció miatt a munkahelyek megszűnése – néhány dolog azon szempontok közül, amelyek miatt az amerikaiak csalódtak a washingtoni politikában. Legalábbis ezt mondta az InfoRádiónak az az Egyesült Államokban élő közgazdász, aki szerint érezhető az ott élők egyre fokozódó pesszimizmusa.
„Ha az emberek egyre frusztráltabbak, akkor hajlamosak mást okolni a bajaikért. És ezek a fajta hibáztatások most éppen a mexikóiakat célozzák, szeptember 11-e után pedig a muszlimellenes üzenetek szaporodtak meg. Sajnos ez egyre inkább táptalajra talál Amerikában. Azt kell, hogy mondjam, hogy ebben a republikánus párt vastagon benne van. Ez nemcsak Trumpról szól, hanem már generációk óta ezek a fajta burkolt üzenetek elhangzanak. Egyre inkább a fehér többség – ami egyre kevésbé fehér többség, mert a demográfia elmozdul a latinok, a feketék, a bevándorlók felé –, ami a republikánus párt bázisát adja, egyre inkább úgy érzi, hogy kicsúszik a lába alól a talaj, és elveszítik az országukat. Ezt az érzést lovagolja meg Trump, illetve a republikánus párt is” – fogalmazott a közgazdász.
Felcsuti Balázs szerint Amerikát is elérte az a populizmus, amely már régóta jelen van Európában.
„A kérdés az, hogy a nyugati típusú liberális kapitalizmus, és benne Amerika meg tud-e újulni. Azt hiszem, hogy muszáj megújulnia, mert ez így nem mehet tovább. Attól tartok, hogy bárki is lesz az elnök, olyan helyzet teremtődhet, amiben destabilizálódik az ország, esetleg zavargások várhatóak. Nyilván ha Trumpot választják meg, akkor az illegális bevándorlók, a muszlimok nem fogják ölbe tett kézzel várni, hogy kirakják őket az országból vagy bezárják előttük a kapukat. Ez a dolog nem folytatódhat tovább, pontosabban folytatódhat, de ez lefelé megy” – véli Felcsuti Balázs.
Az Amerikai Egyesült Államok 45. elnökét november 8-án, azaz jövő kedden választják meg.
Szeret a Paks a Ferencváros otthonában játszani, hiszen ha győzni nem is győzött még a zöld-fehér „kolléga” stadionjában az élvonalban, azért minden második bajnokiján elhozott egy pontot – arra azonban alighanem csak a leglelkesebb Paks-hívők számítottak, hogy erősen tartalékos együttesük vezetni fog a félidőben.
Egyetlen helyzetét ugyanis értékesítette a vendéggárda, de kellett ehhez Szalai András harcossága és Hahn János bátorsága mellett Michal Nalepa balszerencséje is, ugyanis róla került a kapuba a labda a peches mentési kísérlet után. 0–1!
Természetesen még többet rohamozott a Fradi, mint addig, ám a volt paksi közönségkedvenc Böde Dániel minden helyzetét elrontotta, Kemenes Szabolcs pedig nagy bravúrral védte Marco Djuricin közeli lövését.
Thomas Doll beküldte a szünetben Nagy Dominikot, majd Lovrencsics Gergőt és Busai Attilát is, de olyannyira nem kapott lendületre csapata, hogy újabb gólt szerzett a Paks. Ezúttal Bartha László készített elő erőszakosan, Koltai Tamás meg remekül játszotta el a „berepülőpilótát”: 0–2!
Bele is sérült a gólszerzésbe.
Végigtámadta a mérkőzést a Ferencváros, komoly helyzetbe azonban nem került a hajráig – akkor Busai Attila pompás góllal szépített, ám tovább nem jutott a Doll-csapat: győzött a sereghajtó a bajnok otthonában.
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Justin Trudeau kanadai kormányfők és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke
Fotó: John Thys / Europress/AFP
Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Justin Trudeau kanadai kormányfők és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke Fotó: John Thys / Europress/AFP
Aláírta a Kanada és az Európai Unió között létrejött szabadkereskedelmi és partnerségi megállapodást (CETA) Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke, Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Robert Fico, az unió soros elnökségét betöltő Szlovákia kormányfője és Justin Trudeau kanadai miniszterelnök Brüsszelben vasárnap.
A szabadkereskedelem és a globalizáció százmilliókat védelmezett meg az éhezéstől és a szegénységtől, az emberiséget pedig az ellentétek uralkodóvá válásától – jelentette ki Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke az Európai Unió és Kanada között létrejött szabadkereskedelmi egyezmény (CETA) aláírásával zárult vasárnapi csúcstalálkozót követően.
Az MTI tudósítása szerint Tusk hangsúlyozta, a szabadkereskedelem hiánya elszigeteltséghez és protekcionizmushoz, majd pedig nemzeti egoizmushoz vezet és erőszakos ellentéteket eredményezhet. „Meg kell értetni az emberekkel, hogy megállapodás az ő érdekeiket szolgálja, és nem kizárólag a vállalatokét” – fogalmazott.
A dokumentum aláírásával egy hosszas vita végére tettek pontot az uniós országok. Ismert: a tagállamok már korábban is készek voltak aláírni a szabadkereskedelmi megállapodást, azonban a belga szövetségi kormánynak az ország államberendezkedése miatt szüksége volt Vallónia beleegyezésére is. Az egyezmény elfogadását aztán két hétig tartóztatta fel Vallónia parlamentje, de pénteken ez a testület is megadta a támogatását, miután garanciákat kapott az aggályait illetően. Mégis, sokan azzal vádolták a vallon vezetést, hogy belpolitikai célokra használja fel a vétójogát.
A CETA a várakozások szerint a vámok, illetve a gazdasági kapcsolatok további mélyítését hátráltató más akadályok lebontása révén elősegítené a növekedést és a munkahelyteremtést az Európai Unióban és Kanadában is. Az ellenzők szerint ugyanakkor az egyezmény általános deregulációt von majd maga után, és korlátozza a nemzeti kormányok mozgásterét.
Tőkés László ellenezte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) azt a döntését, hogy formailag független jelöltekkel se vegyen részt a decemberi romániai parlamenti választásokon, de megérti, hogy az EMNP végül is így döntött – ezt maga Tőkés László közölte csütörtöki nagyváradi sajtótájékoztatóján.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke újságírói kérdésre nyilvánított véleményt arról, hogy a párt – melynek a védnöki tisztségét tölti be – nem indul a választásokon.
Tőkés László szerint az EMNP-nek önkritikusan kell viszonyulnia a kialakult helyzethez. „Nem tudott életképes alternatívát biztosítani az RMDSZ-szel szemben. Ennek a felelőssége azonban kisebb mértékben terheli az EMNP-t, mint a külső politikai aktorokat” – magyarázta a politikus.
Tőkés sajnálatosnak tartotta, hogy 27 évvel a rendszerváltozás után „újratermelődött a magyar egypártrendszer Romániában”. Úgy vélte: ez nagymértékben annak következménye, hogy az RMDSZ az egyedüli haszonélvezője annak a költségvetési támogatásnak, amelyet a román állam a magyar közösségnek nyújt. Szerinte az ötmillió eurós (1,5 milliárd forint) nagyságrendű összeggel az RMDSZ „megvásárolja a magyar szavazatok egy részét”.
Tőkés László kijelentette: a nemzeti önrendelkezés szempontjából vizsgálva egyértelműen kudarcos volt az RMDSZ elmúlt 27 évben mutatott teljesítménye. „Az RMDSZ jobbra jelez és balra hajt, az autonómiával kampányol, de megtagadja, elárulja, elszabotálja az autonómiát. Erről szól az elmúlt évek története” – fogalmazott.
Az EMNT elnöke megjegyezte: maga sem tudja, mit tanácsoljon azoknak, akik azzal a kérdéssel fordulnak hozzá, hogy miként szavazzanak a december 11-i választásokon. Kijelentette: az EMNT a november 18-án tartandó választmányi ülésén alakítja ki álláspontját a parlamenti választásokkal kapcsolatban.
A választásokon az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közösen indul. Az RMDSZ az MPP két politikusának biztosított befutónak számító helyet jelöltlistáin.
Székely és magyar zászló a székely autonómiáért gyújtott őrtűz mellett a csíkszeredai Mikó-vár előtt 2016. október 30-án. – MTI Fotó: Veres Nándor
Lármafák gyújtásával, őrtüzek, fáklyák és gyertyák ezreinek fényével világították meg a Székelyföldet vasárnap este a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által kezdeményezett Székelyföld autonómiájának napján, kiáltványban hangsúlyozva a térség autonómiatörekvéseit.
Kiáltványban kérték Székelyföld területi autonómiáját azok a székelyek, akik a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) hívására őrtüzeket gyújtottak vasárnap este a székelyföldi települések környékén levő magaslatokon. A valamennyi őrtűz mellett felolvasott kiáltványban a megmozdulások résztvevői kijelentették: élni akarnak az önrendelkezés jogával, és e jog alapján követelik Székelyföld államon belüli önkormányzását! „Ragaszkodunk a nyolc székely széket és 149 önkormányzatot magába foglaló Székelyföld határaihoz, amelyet a helyi közösségek népszavazása tesz majd véglegessé. Követeljük, hogy az Európában gyakorolt normák érvényesüljenek és a Székely Nép – Európa autonóm közösségeihez hasonlóan – megélhesse önrendelkezését Székelyföld autonómiája révén” – áll a kiáltványban.
Székely és magyar zászló a székely autonómiáért gyújtott őrtűz mellett a csíkszeredai Mikó-vár előtt 2016. október 30-án. – MTI Fotó: Veres Nándor
A kiáltványban utaltak rá: Románia kormánya nem mondott le arról, hogy Székelyföldet egy román többségű óriás-régióba olvassza be, vagy feldarabolja. Azt is megemlítették, hogy a Székelyföld autonómiájára vonatkozó, több alkalommal és több formában kinyilvánított igényt a román állam évek óta figyelmen kívül hagyja, a párbeszédre vonatkozó székelyföldi kezdeményezések rendre válasz nélkül maradnak. Izsák Balázs SZNT-elnök a Farkaslaka fölötti Gordon-tetőn meggyújtott őrtűz mellett olvasta fel a kiáltványt. Elmondta, azért választotta Tamási Áron szülőfaluját, mert a székely író által vált ismertté a székelység az egész világon.
Kovács Lehel, Farkaslaka polgármestere arra biztatta az összegyűlteket, hogy a sors fölötti siránkozás helyett dolgozzanak, használják ki azokat a közösségépítő lehetőségeket, amelyeket a jelenlegi törvények is lehetővé tesznek. szeles hideg ellenére mintegy kétszázan másztak ki a hegytetőre, mintegy ötvenen lóháton vették körül a tüzet. Az ünnepi beszédek elhangzása után a résztvevők közös énekléssel tették közösségi élménnyé a lármafagyújtást. Az SZNT szeptember végén Székelyföld Autonómiájának Napjává nyilvánította október utolsó vasárnapját. Felhívással fordult a nagyvilág keresztény, magyar gyülekezeteihez, hogy az idei autonómianapon templomaikban imádkozzanak a székely szabadságért, Székelyföld autonómiájáért, Székelyföld lakóit pedig arra kérte, hogy gyújtsanak őrtüzeket a településeik melletti magaslatokon.
Budapest, 2016. október 30., vasárnap
A székelyföldi településekhez csatlakozva, Székelyföld autonómiájának napja alkalmából szintén őrmáglyát gyújtottak vasárnap Budapesten, a főváros XXII. kerületében, Budafok-Tétényben.
Szabolcs Attila (Fidesz), a kerület országgyűlési képviselője, az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának alelnöke, az esemény kezdeményezője azt mondta: ha a székely nép nem létezne, az elmúlt ezer esztendőben kihalt volna a magyar szó a Kárpát-medencében és ma nem lennénk itt. A Jóisten – folytatta – jókedvében teremtette a székelyeket, akik egy nagyon egyszerű dolgot akarnak, ez pedig az önrendelkezés, vagyis az autonómia. Annál is inkább, mert egy népcsoport nyelvi és kulturális megmaradásának garanciája az autonómia. Ezért a székelyek a területi autonómia eléréséhez kérik minden magyar támogatását és „nekünk kötelességünk segíteni ebben; az őrtüzekkel pedig felhívjuk a figyelmet arra, hogy az autonómia nélkül veszélyben a székelység jövője” – mondta Szabolcs Attila. A fővárosi megemlékezésen részt vettek Budafok, Budatétény, Diósd, Érd, Budaörs és Budakeszi civil szervezetei és a helyi székely közösségek is.
Nem áll a zászló
Küzdelmes és hosszú út vezet az autonómia megszerzéséig, bár elvi kifogás nem lehet ellene, nincs olyan nemzetközi testület, amely azt mondaná, kötelező megadni az autonómiát – hangsúlyozta Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója vasárnap az M1 aktuális csatornán. Az igazgató a székelyföldi autonómiáról szólva azt mondta: jelenleg „nem áll a zászló” az autonómia ügyének a nemzetközi porondon, viszont sok kedvező példa van Nyugat-Európában. Megemlítette, hogy több fronton, a román közvélemény előtt és a nemzetközi porondon egyaránt tart a küzdelem a székelyföldi autonómiáért, az utóbbi években a magyarság – főleg a Székely Nemzeti Tanácsnak köszönhetően – egyre gyakrabban áll ki a nyilvánosság elé, erősítve a magyarok összetartozását, és egyben jelez a román kormánynak és a nemzetközi közvéleménynek is. Mindazonáltal az igazgató szerint a brüsszeli fórumokon belpolitikai ügyként kezelik az autonómiatörekvést, többségében a múltban sem volt nemzetközi támogatás, hanem belpolitikai tárgyalások révén jött létre autonómia.
Szakály Sándor: Az 1956. októberi–novemberi szovjet katonai intervenció minden jogalapot nélkülözött (Fotó: Varga Imre)
Nem a sértett kommunista értelmiségiek, nem Nagy Imre és hívei voltak 1956 főszereplői, hanem azok az egyetemi hallgatók, értelmiségiek, munkások, akik október 23-án délután és este spontán megmozdulásukkal elindították a forradalmat – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Szakály Sándor történész, egyetemi tanár, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója. Szerinte több esemény és szereplő megítélésében lehetnek még viták, de abban nem, hogy a magyar nemzet ötvenhatban egységes volt a nemzeti függetlenség, a szabadság és a demokrácia iránti elemi vágyában.
Szakály Sándor: Az 1956. októberi–novemberi szovjet katonai intervenció minden jogalapot nélkülözött (Fotó: Varga Imre)
– Közös ünneplés helyett kormányellenes nagygyűlést rendezett a baloldali ellenzék ötvenhat hatvanadik évfordulóján, egy szélsőséges kis csoport pedig megpróbálta megzavarni a Kossuth téri ünnepséget. Mi az oka annak, hogy a politikai mezőben még mindig nincs olyan közmegegyezés 1956-tal kapcsolatban, mint mondjuk 1848-at illetően?
– Sajnálatos módon vannak, akik úgy gondolják, hogy 1956 csak az övék. Úgy hiszem, hogy ’56 az egész magyar nemzeté, határon innen és túl. Személyesen is tapasztaltam, hogy a nyugati emigrációban élők október 23-át mindig közösen ünnepelték, függetlenül attól, hogy ki milyen világnézeti, politikai felfogást képviselt, mikor és miért menekült el Magyarországról. Ha egy nemzet nem képes felemelkedni odáig, hogy a huszadik századi történelem egyik legszebb és legméltóbb eseményére úgy emlékezzen, ahogy világszerte teszik a demokratikus országokban, az nagyon elszomorító.
– A baloldali pártok vezetői szerint ’56 a baloldali hagyomány része.
– Ők úgy vélik, hogy ötvenhat a kommunista-szocialista baloldal nagy reformja volt. Ezzel szemben úgy gondolom, hogy 1956-ban valóban ott voltak és szerepet – de nem főszerepet – játszottak azok a kommunisták, akik nem tagadták meg kommunista mivoltukat, eszméiket, de bizonyos változást akartak.
– Ők voltak az úgynevezett reformkommunisták?
– Nem, mert ez a kifejezés akkor nem volt ismert, ez utólagos elnevezés. Valójában a Rákosi-rendszert hűen kiszolgáló kommunista párt valamilyen okból kegyvesztett, félreállított, ezért sértett tagjairól van szó, Nagy Imrét és híveit is közéjük számítva. Például azok a személyek, akik 1956 után Nyugatra menekültek, és tiszteletre méltóan ápolták a forradalom emlékezetét, mint Méray Tibor vagy Kende Péter, az ötvenes évek elején nem éppen az antikommunista megnyilvánulásaikról voltak ismertek… Ha belegondolunk, a mai baloldal főhőse, az általam egyébként tisztelt Nagy Imre volt a Nemzetgyűlés elnöke, belügyminiszter, begyűjtési miniszter, az 1955-ös „mellőzöttségéig” ugyanolyan kiszolgálója volt a kommunista rendszernek és a szovjet birodalomnak, mint Rákosi, Gerő és társaik. A forradalom előkészítésében, a társadalmi elégedetlenség kinyilvánításában volt szerepük a kommunista értelmiségieknek, a Petőfi Körnek, de szerintem azok, akik igazán tettek azért, hogy a rendszer megváltozzon, az erre előzetesen nem készülő, nem „szervezkedő” tömegek – egyetemi hallgatók, értelmiségiek, alkalmazottak, munkások – voltak, akik október 23-án délután és este spontán megmozdulásukkal elindították a forradalmat.
– Mikortól lehet forradalomnak tekinteni az október 23-án elindult társadalmi és politikai mozgalmat?
– Én úgy szoktam szakaszolni ezt a folyamatot: népfelkelés, forradalom, szabadságharc. Ez a három lépcső nagyon gyorsan követte egymást. A spontán népfelkelés forradalommá változott, amikor az október 23-án este ismét a miniszterelnöki székbe került Nagy Imre végül rátalált a tömegekre, és „átállt” a felkelők oldalára. Ő napokig ugyanúgy – például Kádár Jánoshoz hasonlóan – ellenforradalomnak nevezte a népfelkelést, támogatta a statáriumot és sürgette a fegyverletételt. Aztán valószínűleg rájött arra, hogy az a rendszer, amelyet addig ő is szolgált és épített, nem az, amit a magyar nép kíván. Képes volt azonosulni a felkelők akaratával és a mögöttük álló többség szabadságvágyával, aminek a legfontosabb eleme a „ruszkik haza!” jelszó volt.
– Isten malmai gyorsan őrölnek – írta naplójába amerikai emigrációjában 1956. október végén Márai Sándor. Hatvan év távlatából visszatekintve, látjuk-e világosan és reálisan, hogy mi volt a forradalom főáramlata, s milyen társadalmi-politikai rendszer jött volna létre, ha nem tiporják el a szovjet tankok?
– Tizenhárom nap alatt sokkal több történt a magyar nemzet életében, mint máskor több évtized során. Az események pillanatok alatt változtak. Október 23-án délután a békés felvonulás résztvevői még a létező rendszer valamilyen reformját követelték, sokan az 1945–47 közötti, demokratikusnak tűnő viszonyokhoz szerettek volna visszatérni. Magyarország azonban megszállt ország volt, és az 1945. november 4-i szabad, demokratikus választások egyértelmű eredménye ellenére nem az történt, amit a magyar nép túlnyomó többsége akart, hanem az, amit a Szövetséges Ellenőrző Bizottság vezetője, Vorosilov marsall, illetve moszkvai főnökei jónak láttak. Hogy milyen társadalmi és politikai rendszer alakult volna ki, ha 1956 őszén kimennek a szovjet csapatok, és szabad választásokat rendeznek Magyarországon, azt a tizenhárom nap alatt nem lehetett látni. Egy biztos: mindenkinek elege volt a szovjet megszállásból és a kommunista diktatúrából, a zsarnokságból, független, szabad, demokratikus és semleges Magyarországot akart a magyar társadalom minden rétege és csoportja, a moszkovita helytartókat és klientúrájukat leszámítva. Az, hogy néhány nap alatt újjáalakultak a régi, demokratikus pártok, újak is létrejöttek, és a többször átalakuló Nagy Imre-kormányban november 3-án már többségbe kerültek a nem kommunista miniszterek, jelezte, hogy többpártrendszerű demokrácia felé haladtak az események, ahol a kommunista párt kisebbségbe szorult volna.
– A mai baloldali pártok azt állítják, hogy 1956-ban a kommunisták is demokráciát akartak. Az MSZP jelenlegi elnöke szerint a huszadik századi haladó baloldal leghitelesebb magyarországi képviselője Nagy Imre, az akkori miniszterelnök volt ötvenhat főhőse. És ön szerint?
– Szerintem nem. Ötvenhat lényege a nemzeti egység volt abban, hogy az egész társadalom a szovjet csapatok távozását és a diktatúra bukását akarta. A magyar történelemben ehhez hasonló nemzeti egység csak 1848-ban volt, és 1920 után, amikor a magyar társadalom szinte minden tagja egyöntetűen a trianoni diktátum revízióját akarta. A szovjet csapatok kivonásának követelése már október 23-án megfogalmazódott, a szovjet megszállók elleni szabadságharc már október 24-re virradó éjjel megkezdődött. Nagy Imre csak majdnem egyheti tétovázás után vállalta ezt az össznemzeti igényt, majd november elsején felmondta a Varsói Szerződést, és kinyilvánította az ország semlegességét, amelynek védelmére a négy nagyhatalom segítségét kérte.
– Mennyire volt magától értetődő ez a követelés? Egyáltalán, milyen alapon tartózkodtak a szovjet csapatok Magyarországon, amely az 1947 szeptemberében életbe lépett párizsi békeszerződés óta elvileg szuverén és független ország volt?
– A szovjet csapatok magyarországi tartózkodása 1956. január elsejétől szerintem teljesen illegitim volt. Ugyanakkor 1955. december 31-ig a nemzetközi jog értelmében a szovjet csapatok legitim módon tartózkodtak Magyarországon, hiszen a párizsi békeszerződés alapján a Szovjetuniónak fennmaradt a joga magyar területen „oly fegyveres erők tartására, amelyre szüksége lehet ahhoz, hogy a szovjet hadseregnek az ausztriai szovjet megszállási övezettel való közlekedési vonalait fenntartsa”. Miután a négy nagyhatalom 1955 májusában aláírta az osztrák államszerződést, Ausztria visszanyerte 1938-ban elveszett szuverenitását, és az év végéig minden megszálló csapatot kivontak az országból. Ezt követően tehát Magyarországról is ki kellett vonni a szovjet csapatokat, ez azonban nem történt meg. Igaz, 1955 májusában Magyarország is aláírta a Szovjetunió által összekovácsolt Varsói Szerződést, de annak szövegében nem találunk olyan kitételt, amely lehetőséget biztosított volna szovjet csapatok magyarországi állomásoztatására. Jelen ismereteink szerint csak 1957 májusában, több mint fél évvel a forradalom és szabadságharc leverése után jelent meg az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete „az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzetéről” szóló államközi egyezményről, vagyis az 1956. októberi-novemberi szovjet katonai intervenció minden jogalapot nélkülözött! Magyarország és a Szovjetunió között 1956-ban háború zajlott, és az agresszor és csatlósai által akkor elkövetett bűnök háborús bűncselekmények, amelyek soha nem évülnek el. Sajnálatos, hogy a magyar rendszerváltoztatás után elmaradt a háborús bűnösök felelősségre vonása, s ez a magyar jogállam és igazságszolgáltatás súlyos mulasztása.
– Máig folyik a vita arról, hogy végül is Budapesten vagy Moszkvában döntöttek a szovjet csapatok bevonulásáról, és hogy magyar részről ki viseli ezért a fő felelősséget: Gerő Ernő, Nagy Imre, Kádár János, Hegedüs András? Ön szerint mi az igazság?
– Nem kívánom felmenteni az akkori magyar kommunista vezetőket a felelősség alól, de tény: amikor október 23-án este szembesültek a spontán népfelkeléssel, és katonai segítséget kértek a szovjet vezetéstől, Moszkvában már döntöttek a bevonulásról, és még a fegyveres harc kezdete előtt elindultak vidékről az első szovjet harckocsioszlopok Budapest felé. A november 4-i, második intervenció pedig vitán felül a törvényes magyar demokratikus kormány megdöntésére irányult, amit az egész szabad világ elítélt, sajnos csak szavakban.
– Ötvenhatban csak az egyik oldalon harcolt reguláris hadsereg, a másik oldalon felfegyverzett civilek, főként munkások és diákok álltak. A magyar hadsereg miért maradt tétlen?
– A Magyar Néphadsereg – többek között a nagyarányú leépítések miatt – elég rossz szervezeti és morális állapotban volt 1956-ban, a vezetése elbizonytalanodott, de tény, hogy nem lett sem a forradalom, sem a kádári ellenforradalom hadserege. Voltak kisebb egységek, amelyek aktívan szembeszálltak először a felkelőkkel, utóbb pedig a szovjetekkel, de mivel a helyzet óráról órára változott, a hivatásos állomány nagy része nem igazán értette, mi történik, ezért passzívan kivárt, gyakorlatilag szétesett.
– Ha a hadsereg egységesen a szabadságharcosok mellé áll, akkor ön szerint mekkora esélyünk lett volna a szovjet haderő ellen?
– Hadtörténészként úgy látom, semmilyen. Az akkori felelős parancsnokok jól látták, hogy az ellenállás fölösleges vérontást idézett volna elő. A helyzet hasonló volt az 1944. március 19-i német megszálláshoz: sem akkor, sem ötvenhatban nem volt értelme katonailag szembeszállni a többszörös túlerővel. Azok a fiatalok, a „pesti srácok”, akik géppisztolyokkal és Molotov-koktélokkal szembeszálltak a világ legerősebb hadseregével, és életüket áldozták a magyar szabadságért, éppen azért tiszteletre és csodálatra méltó hősök, mert katonai szempontból reménytelen volt a harcuk, és ezt többnyire ők is tudták. Igaz, sokan reménykedtek a nyugati segítségben, de ez sajnos megalapozatlan volt, mert – a nyugati rádióadók felelőtlen biztatása, buzdítása ellenére – a nyugati nagyhatalmak, élükön az Egyesült Államokkal, nem kívánták és nem próbálták megváltoztatni a Szovjetunióval Teheránban, Jaltában és Potsdamban együtt kialakított világrendet, Európa két tömbre, amerikai és szovjet érdekzónára osztását. A nyugati demokráciáknak eszük ágában sem volt katonai konfrontációt, netán világháborút kockáztatni a magyar népért, teljesen szabad kezet adtak a szovjet vezetésnek, amely – a lengyelektől eltérően – velünk szemben semmilyen engedményre nem volt hajlandó.
– Hatvan évvel ötvenhat után van-e még olyan történettudományi kérdés, amelyre ma sincsen megnyugtató, általánosan elfogadható válasz?
– A sok új ismeret ellenére számos részletet még mindig nem tudunk, és több esemény és szereplő megítélésében lehetnek viták. Egy kérdésről nem lehet szerintem vitatkozni: arról, hogy a magyar nemzet ötvenhatban egységes volt a nemzeti függetlenség, a szabadság és a demokrácia iránti elemi vágyában. Ötvenhat öröksége ezért mindenkié, aki magyarnak érzi és vallja magát.
Budapest, 2016. november 4.
Áder János köztársasági elnök beszédet mond a XVIII. kerületi, Hargita téri 1956-os emlékmûnél az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 60. évfordulóján tartott nemzeti gyásznapon, 2016. november 4-én.
MTI Fotó: Máthé Zoltán
1956. október 23. után a világ visszavonhatatlanul másmilyen lett – mondta Áder János köztársasági elnök pénteken, a nemzeti gyásznapon a főváros XVIII. kerületében lévő Hargita téren tartott megemlékezésen.
“Forradalmunk új irányt adott a történelem menetének, alapjaiban rengetve meg az addig rendíthetetlennek hitt szovjet birodalmat” – hangsúlyozta az államfő, hozzátéve, hogy ’56 erkölcsi ereje, a magyar emberek példája emberek millióiban erősítette meg a reményt Európa-szerte.
Nem véletlen – folytatta -, hogy a magyar forradalom 12 napját 12 évente újabb és újabb felkelés követte a birodalomban: előbb a csehszlovák, majd a lengyel hazafiak lázadtak fel az elnyomó rendszer ellen, mígnem 34 év múlva a fal leomlott, a vasfüggöny szétszakadt, a kommunista birodalom pedig szétesett.
A forradalom utáni megtorlásról Áder János úgy fogalmazott: azok, akik Szabó Jánost, Dudás Józsefet, Iván Kovács Lászlót, Tóth Ilonkát, Mansfeld Pétert, Angyal Istvánt, Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst és velük együtt magyarok százait küldték a vesztőhelyre, egytől egyig elárulták Magyarországot és a magyar szabadságot.
Budapest, 2016. november 4. Áder János köztársasági elnök beszédet mond a XVIII. kerületi, Hargita téri 1956-os emlékmûnél az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének és a szovjet csapatok bevonulásának 60. évfordulóján tartott nemzeti gyásznapon, 2016. november 4-én. MTI Fotó: Máthé Zoltán
Kádárék azzal a szándékkal küldték hóhérkézre honfitársainkat, hogy elvegyék a magyaroktól a legdrágábbat, szabadságukat, függetlenségüket – hangoztatta a köztársasági elnök, aki szerint Kádárék nem akarták megérteni: 1956-ra az embereknek elegük lett abból, hogy a kommunista diktatúra csak elvenni tudott, házat, vagyont, jószágot, közösségeket, nemzeti ünnepeket, lelkipásztorokat, a szabad választás lehetőségét. Utóbbit azzal példázta, hogy a hatalom hazugságait megfellebbezhetetlen igazságként kellett hallgatni, hogy aztán a választásokon kötelezően az egyetlen jelöltre szavazzanak, ahogyan az áruházakban is csak egyfajta kabátból lehetett “választani”.
A kommunista diktatúra elvette a szabadságot: Kádárék nem akarták megérteni, hogy a forradalom legfőbb hajtóereje az emberekből kiirthatatlan szabadságvágy volt – mondta. Pedig a szabadság iránti vágy évszázadok óta kódolva van a magyarok lelkébe – hangsúlyozta -, Rákóczi, Kossuth és az 1956-os forradalmárok örököseiként “a szabadság nemzetének nevezhetjük magunkat”.
Az államfő elmondta, a megemlékezésre a 301-es parcellától érkezett, ahol a magyar szabadság példaképeivé vált hősök nyugszanak. Sokáig jeltelen sírjaik örök jelet hagytak az időben emberi tisztességről, hazafiságról, szabadságszeretetről, halálmegvető bátorságról és a Kádár-rendszer ’56 után elkövetett elévülhetetlen bűneiről, aljas brutalitásáról, gyáva embertelenségéről – fogalmazott.
A XVIII. kerületi megemlékezés helyszínére utalva felidézte: a november 4-ét követő véres harcok vétlen áldozatai között vannak azok is, akiknek egy pusztító erejű tüzérségi gránát vette el életét egy lőrinci pékség előtt.
Az ünnepségen Balás-Piri László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy 1956. november 4-ével nem ért véget a forradalom, körülbelül hat napig még tartottak a harcok, majd amikor a fegyverek elhallgattak, az ellenállás egyéb formái vették át a helyüket. Megjegyezte, hogy még decemberben – a salgótarjáni mészárlásra válaszul – a központi munkástanács országos általános sztrájkot tudott generálni.
Ughy Attila (Fidesz-KDNP), a XVIII. kerület polgármestere arról beszélt, hogy 60 éve a világ legnagyobb diktatúrája ellen fogtak fegyvert a magyarok. 1956. november 4-én azonban a “vörös démon” visszatért, és ami utána történt, arra nincs mentség. Felidézte, hogy 60 éve a Hargita tértől nem messze lévő pékség előtt kenyérért várakoztak a helyiek, amikor “a semmiből felbukkant egy orosz tank, és célzottan tüzelni kezdett”. Huszonegyen haltak meg.
Az ünnepségen mécseseket és koszorúkat helyeztek el a Hargita téren lévő, bazaltkockákból álló 1956-os emlékműnél.
A Jobbik szerint a három nagy hitelminősítő felértékelése után Magyarországnak már teljesen felesleges akár egy napig is a piacinál négyszer drágább, de sok biztonsági kockázatot magában hordozó letelepedési kötvények megtartása.
Mandiner
Z. Kárpát Dániel, az ellenzéki párt országgyűlési képviselője szombaton, a Moody’s hitelminősítő pénteki döntésére reagálva az MTI-vel közölte, a parlament akár már hétfőn is szavazhatna a letelepedési kötvények kivezetéséről, így minden akadály elhárulhatna az alkotmánymódosítás elől, megvédve az országot “mind a gazdag, mind a szegény migránsoktól, mind Juncker (az Európai Bizottság elnöke), mind Rogán (a Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszter) betelepítéseitől”.
A Moody’s Investors Service pénteken visszaemelte a befektetési ajánlású kategóriába a magyar államadós-besorolást.
A Jobbik korábban a letelepedési kötvények megszüntetéséhez kötötte az alaptörvény hetedik módosítását, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök kezdeményezett az idegen népesség Magyarországra telepítésének tiltásáért. Az előterjesztés elfogadásához valamennyi képviselő kétharmadának támogatására, vagyis legalább két ellenzéki szavazatra is szükség van.
2016 október 29.-én kedvező időjárásra ébredtünk, hét-ágra sütött a nap már 11 órakor és úti célunk a Walton Hills-i Első Magyar Református Templom volt. Itt már az ünneplésre készülő vendégek ültek a padokban, hogy e jeles nap egyedi eseményén vegyenek részt, ahol Főtiszteletű Dr. Krasznai G. Csaba, református lelkipásztor püspöki beiktatására került sor.
Az istentiszteletet orgonajátékkal nyitották meg, miközben a színes metszett ablakokon a napsugár is mosolyogva kukucskált be az ünneplőkre, de elsősorban az ünnepeltre, Dr. Krasznai Csabára. Ft. Medgyesi Lajos tolmácsolta az Apostoli köszöntést, az Apostoli hitvallást pedig Nt. Tóth L. Péter olvasta föl. Az orgona újra felcsendült és a résztvevők közösen énekelték a Szent vagy, szent vagy című éneket. Az istentisztelet magyar és angol nyelven zajlott le. Ezt követően a Rómaikhoz írt levelekből Ft. Ludwig K. Koloman, nyugalmazott református püspök olvasott fel. Majd az imádság után az Apostolok Cselekedeteiből való részlet került felolvasásra, amit az igehirdetés követett.
Ezzel el is érkeztünk a nap fő eseményéhez, Ft. Dr. Krasznai Csaba püspöki beiktatásához, amit Ft. Medgyesi Lajos és Ft. Ludwig Koloman nyugalmazott püspökök végeztek el. E lélekemelő ceremónia után, az újonnan felavatott püspök úr mondott köszönetet és szólt a jelenlevőkhöz, majd a jelenlévő egyházak képviselői személyesen pár biztató szót is szóltak az új püspök úrhoz.
Az első padban ült az ünnepelt családja, azaz kedves felesége Beáta és három gyermekük. Az áldást Ft. Medgyesi Lajos és Ft. Ludwig Koloman lelkipásztorok tolmácsolták. Az amerikai és magyar himnusszal záródott az ünnepi istentisztelet.
Az előcsarnokban került sor a gratulációkra. Így a résztvevők, egyénileg is gratulálhattak a most már Ft. Dr. Krasznai Csaba püspök úrnak. Ezek után a díszteremben, azaz a Bethlen teremben finom ebéddel vendégelték meg a résztvevőket. Az ebéd keretében még folytatódott a gratulációk sora, ahol többek között felszólalt Dr. Márkusfalvi Tóth Ádám, Magyarország chicagói főkonzulátusának vezető konzulja, aki szintén gratulált a frissen püspökké avatott Dr. Krasznai Csabának. Így az ünneplés a késő délutáni órákban fejeződött be.
A Bocskai rádió stábja hálás, hogy részese lehetett ennek a szép magyar eseménynek, köszönjük szépen a meghívást, a szívélyes fogadtatást és a nagyszerű vendéglátást. Gratulálunk a püspök úrnak, kívánunk neki sok erőt és kitartást a minden generációt átölelő egészséges, vallásos lelki gondozás megvalósításához.
Kicsi hugunk, te drága! Magadra hagytunk Tégedet. Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva, S Európa szívéről letéptek rőt kezek. Keresztútján a művelt világnak Magadra hagytunk Tégedet. Hogy körülálltuk földre tiprott tested, A hulló jaj és forró vér felett, Melynek árjával bepermetezted Ruhánkat, — mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk, De senki előre egy lépést se tett, Csak kezeinket emeltük az égnek, S magadra hagytunk Tégedet. Szemünk láttára tapostak a sárba, Nem távoli őserdők megett, De Európa szívében, hol drága Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt A dómokra, mely visszhangként hordta A vádat, amit Dante emelt érted, Hogy bölcsesség, jog széthúllt darabokra S Beethoven dala kilencszer zokogja: Az életünk új barbár korba tévedt. S bár vállainkon húsz évszázad súlya, Elárultuk múltunkat és újra Vak félelembe fúlt a tett, S magadra hagytunk Tégedet. Bűvölten néztük mozdulatlan Hogy gázol át törvényen az ellen, S a szörnyetegnek végső pillanatban Hogy étvágya beteljen Áldozatként a szörnyű lakomára Kis hugunkat dobtuk oda s holnap Új áldozatra vajon kit sorolnak? Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot Kívántad, mint a kék magas Büszke királya a sas. És annyi volt hős fiadnak vétke, Hogy hitvesüket úgy hívták „enyém”, Hogy anyjukat is úgy hívták „enyém”, Hogy lányukat is úgy akarták hívni, S a földbe, melybe búzát s vért vetettek, „enyém”-nek hívták a hazát, történelmet. Óh Isten mond hát vétek ez? Ezért tiportak le, — s mi szabadok Magadra hagytunk Tégedet! Kicsiny hugunk, te drága Magyarország! A lelkünk mélye és a városok Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok A vádat hordják, Hogy letiportak s friss véred kiált A szabad ember foltatlan ruháján A munkások olajos öltönyén S a vasárnapi vasalt nadrágokon … Nincs, ki lemossa véredet, Mit vád-piros ajakkal égetett A homlokunkra húszezer halott: — „Világ porondján fényes nappalon Megint magunkra hagytatok!” — És üldözni fog majd e bűnnek árnya: A béke szavát elfojtja a jaj, A szabadság új árulást takar. S ha ajkunk olykor igazságot hirdet Saját vétkünkkel hazudtol meg minket. Mert lelkük mélyén érzik már a népek, Hogy bűneiknek súlyos agyaglába Megindult és sár tapad nyomába És árulásuk, árulásba hal. És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg Rajtunk ég, — és homlokunk az égnek Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar. Mert Európa szívében előttünk Fényes nappalon megtörténhetett, Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk, S mi magadra hagytunk Tégedet.
Sóhajtozik a lelkem álmok és remények után, de fájdalmas sóhajtásom üresnek hangzik az idegen szélben. Távolra sodródik és nincs ki értse.
Szemem forró cseppeket hullat keserves sírásomban, de idegen földre esnek és bár szomjas földbe szívárog, nem táplál, nem terem semmit, mert idegen a föld, és nem értik a könnyem!
Nem értik az otlhatatlan tüzet, mely ereimben forr. Nem értik a lobogó, robbanó lángot, ‘mely nem tud elszabadulni. Erősen, büszkén új ösvényt világít és új utat vág a vadonba.
Köröttem napról-napra ereszkedik a nap, de melegítő sugaraival csak hideg világot világít meg. Hamis a virágok illata, a madarak is értelmetlenül csevegnek. Idegenek ők is, nem értenek.
Ősi sebek, miket már el is felejtettem, újra fájna és lüktetnek. Új irgatmatlan csapások alatt frissen fölnyílnak a régi forradások. Én nem felejthetem, mert bennem égnek, bennem élnek.
És bennem élnek az álmok, remények, a múltnak büszkesége s a jövőnek győzelme. Bennem élnek és égnek mind, mert ha egyedül állnék is hazámtól messze, idegen földön, egy valami biztat és szüntelen sarkall: én magyar vagyok.
Kerecseny Bárány Ida a clevelandi Magyar Negyedben született, 23 hónapos volt mikor az édesapja – magy.rep. tiszt főhadnagy hirtelen elhunyt. Nagyapja, aki költő és író volt, pótolta az édesapa hiányát. Minden magyar megmozdulásban, részt vett, az, ünnepségeken szavalt, verseket írt és beszédeket tartott. A magyar Szent Korona kiadása ellen tiltakozott az amerikai TV-ben, majd fent volt Washingtonban is a tüntetéseken. Amikor 1978-ban vissza akarták szállítni a Szt. Koronát a kommunista Magyarországra, a kezdetétől fogva mindig bízott abban, hogy sikerül azt megakadályozni. Nem tudta elképzelni fiatal 20-valahány éves korában, hogy a számára addig nagyra becsült Amerika, mely állítólag igazságra és szabadságra épült, így cserben hagyta, hiszen itt született és az amerikai történelmet éppen úgy szívre vette mint a magyart. De amikor a végső határozatát bejelentette Carter elnök és Ida megtudta, hogy nem sikerült a harc a hazaküldés ellen, nagy csapás volt számára. Szobájában magára zárta az ajtót és ez a vers akkor született meg. Egy életre megtanulta, hogy magyarsága fontosabb, mélyrehatóbb és alapvetőbb számára. Az a diaszpora amiben született váltotta ki belőle ezt a vallomást.
