Angela Merkel német kancellár, a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöke nem megy el a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió jövő hét végi kongresszusára Münchenbe, ahol vendégként beszédet mondott volna – közölték CSU-forrásokból.
A Bild am Sonntag című lap híradása szerint erről egy bizalmas négyszemközi megbeszélésen péntek este, a kancellári hivatalban született megállapodás Angela Merkel és Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a CSU elnöke között.
A döntés hátterében a menekültválság ügyében a két vezető német politikus között hosszabb ideje fennálló feszültség húzódik meg – írta a dpa.
Az erdélyi, illetve a felvidéki magyarságot érő jogsértések miatt három ügyben négy petíció fekszik az Európai Parlament petíciós bizottságának asztalán – jelentette be Tőkés László, a Fidesz-KDNP európai parlamenti képviselője, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke pénteki budapesti sajtótájékoztatóján.
Forrás: kolozsvariradio.ro
„Az egyik a kommunizmus idején elkobzott egyházi ingatlanok visszaadásának érdekében született, a másik a szlovák állampolgárságuktól önkényesen megfosztottak ügye. Két petíció is született a Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezésének ügyében” – sorolta a politikus. Mint elmondta, az egyházi ingatlanok ügye a tulajdonjogot és a vallásszabadságot sérti. Példaként említette, hogy csak szeptemberben 12 visszaszolgáltatási kérelmet utasítottak vissza a román hatóságok és újból államosították a református Székely Mikó Kollégiumot.
Tőkés László közölte: a szlovák állampolgárság megvonása etnikai diszkrimináció, illetve alkotmányos jogfosztás a szlovák alkotmány szerint is. Hozzátette, a Benes-dekrétumok ügyében pedig a kollektív bűnösség elve, etnikai diszkrimináció, illetve rasszizmus érvényesül a felvidéki magyarokkal szemben. Annál is inkább, mert 2007-ben a Szlovák Nemzeti Tanács megerősítette a Benes-dekrétumok hatályát – emlékeztetett.
Az EMNT elnöke hangsúlyozta: eredményként könyvelhető el, hogy a bizottság befogadta a petíciókat és várhatóan a jövő év elején tűzik napirendre. Előrehaladást jelent, hogy a bizottság azzal a kéréssel fordult Romániához, hogy adjanak magyarázatot a kialakult helyzetre. „A román hatóságok választ is adtak, ám az csupa mellébeszélés, csúsztatás és hamisítás” – fogalmazott az EP-képviselő. Közölte, az állampolgárság ügyében is bekérték a szlovák hatóságoktól a magyarázatot és az Európai Bizottságtól is szakvéleményt kértek, hozzátéve: ahogy ezek megérkeznek, készen áll az ügy a bizottsági vitára, amiben reményei szerint számíthatnak az Európai Néppártra.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke hangsúlyozta, hogy ugyan Romániával és Szlovákiával javulnak a kapcsolatok, de mindkét országban folytatódik a magyarellenes politika. Közölte, a szlovák állampolgársági törvény ügyében azt a tájékoztatást kapta Brüsszelből, hogy az Európai Bizottság elismeri: a petícióban vannak olyan elemek, amelyek esetében fennáll az európai jogszabályok megsértésének gyanúja. Ezért elképzelhető, hogy maga a bizottság indít eljárást. Ilyen jogsértés – folytatta –, hogy az állampolgárság visszavonása tekintetében teljesen hiányzik a jogorvoslat lehetősége.
Lomnici Zoltán közölte: az egész erdélyi magyarság megmaradása szempontjából fontos, hogy az egyházak folytathassák tevékenységüket. Vagyis alapvető érdekük, hogy visszakapják azokat az ingatlanjaikat, amelyek a Románia EU-csatlakozásakor tett vállalásában is szerepelnek. Az a cél, hogy az EU hívja fel Romániát és Szlovákiát arra, hogy az uniós jogszabályokat tartsa be – fűzte hozzá. Kiemelte, ha a szlovákiai és a romániai magyarság fogyását meg kívánják állítani, akkor határozottan fel kell lépni a jogsértésekkel, a beolvasztó törekvésekkel szemben. A petíciókat civil szervezetek, ezeknek vezetői, egyházi vezetők, illetve magánszemélyek adták be a bizottsághoz.
Hétfőn hallgatólagosan elfogadta a képviselőház azt a törvényt, amely feloldja a volt Szekuritate 1945. március 6. és 1989. december 22. között összeállított dossziéinak titkosítását.
A Szekuritate teljes személyzetének (tisztek, kollaboránsok, informátorok) leleplezéséről szóló tervezet megvitatásának határideje október 21-én lejárt. A Dan Cristian Popescu liberális képviselő által kezdeményezett törvénytervezet előírja egyebek mellett azt is, hogy a törvény megjelenésétől számított 60 napon belül, minden olyan intézmény, amelynek irattárában a Szekuritate személyzetére (tisztek, kollaboránsok, informátorok) vonatkozó dokumentumok vannak, feloldja ezek titkosítását és átadja a Szekuritate irattárát vizsgáló bizottságnak (CNSAS). A tervezetről a felsőház hoz végleges döntést.
Böde Dánielék (jobbra) ismét a Haladással kezdenek (Fotó: Móricz-Sabján Simon)
A Magyar Labdarúgó-szövetség elkészítette az NB I őszi szezonjának teljes menetrendjét, így hivatalossá vált a csapatok programja a 19. fordulóig. Ezzel egy időben az MLSZ a televíziós közvetítések rendjét is közreadta, mely szerint fordulónként két bajnokit tűz a műsorára az M4 Sport. Az őszi idény december 10-én zárul a 19. kör mérkőzéseivel. A szezon első FTC–Újpest derbijét szeptember 24-én 20.30 órától rendezik meg az Üllői úton.
Böde Dánielék (jobbra) ismét a Haladással kezdenek (Fotó: Móricz-Sabján Simon)
A bajnoki idény július 16-tól 2017. május 28-ig tart. Akárcsak az előző kiírásban, ezúttal is három kört rendeznek. Az utolsó tizenegy forduló sorsolását úgy készítik, hogy a 2015–2016-os évad tabellájának első hat helyezettje hatszor otthon és ötször idegenben szerepeljen, a bajnokság többi résztvevője pedig fordítva, azaz ötször hazai pályán és hatszor vendégként lépjen pályára.
Az MLSZ versenybizottsága figyelembe vette, hogy a Vasas és az Újpest, valamint a DVTK és a Mezőkövesd, illetve az MTK és a Honvéd az első hét fordulóban ugyanazt a pályát használja, ezért e párok csapatainak – ahol lehetőség nyílt rá – ellentétes sorsolásuk lesz ősszel.
Érdekesség, hogy tavaly nyáron a Ferencváros ugyancsak a Haladással mérkőzött az első játéknapon, ám akkor Szombathelyen. Az ezüstérmes Videoton Felcsúton kezd, a Diósgyőri VTK-t látja vendégül ideiglenes otthonában.
LABDARÚGÓ NB I, 2016–2017
1. FORDULÓ Július 16., szombat 18.00: Újpest–Honvéd 18.00: Mezőkövesd–Gyirmót FC Győr (Tv: M4 Sport) 20.30: Ferencváros–Haladás (Tv: M4 Sport)
Mindenki ismeri a mondást: ép testben ép lélek. Ám ez elsősorban fordítva igaz: ha lelkünk ép, úgy testünk is jól működik, ha nem, akkor a sérült lélek előbb-utóbb megbetegíti a testet. A kettő között ugyanis életünk során egy végtelenül pontos, finom harmóniának kell fennállnia – ideális esetben.
Ha ez a harmónia megbomlik – például úgy, hogy életünk valamelyik területén nyugtalanok, boldogtalanok vagyunk –, a kapcsolat miatt a lelkünkben felgyülemlő negatív energiák „megfertőzik” a szervezetünket is. Az emberek többsége ilyenkor orvoshoz rohan, fájdalomcsillapítóért, piruláért nyúl – pedig inkább az okot kellene megszüntetni, nem az okozatot.
Ijesztő emlék is megbetegíthet
Mindig az a testrész, szerv betegszik meg, amelyik mintegy jelképezi az adott pszichés problémánkat. Ez régi megfigyelés: már az ókori görögök is meséltek egy királyfiról, aki azért nem tudott gyermeket nemzeni, mert kisfiú korában meglátott egy pásztort, aki épp egy kost ivartalanított.
A látvány nyilván annyira beégett a rémült gyerek tudatába, hogy lelki blokkot okozott, amely pont a nemzéssel kapcsolatos betegségben nyilvánult meg. Szerencsére azonban Melampusz, a híres orvos meggyógyította őt úgy, hogy jelképesen „törölte” az emléket. Ez jó példa rá, mennyire összefügg a tudat, az emlékezet, a lelkiállapot – és a testi betegségek.
A nemi téren történt sérelem, megaláztatás, gátlás például természetesen női, illetve férfibetegségeket okoz. Világszerte megfigyelték, hogy a nők meddőségét okozhatja, ha tudat alatt félnek a szüléstől, vagy az anyaságtól – például azért, mert nem tartják magukat elég érettnek a gyermekvállalásra. Hangsúlyozzuk: ez általában tudat alatt lapul, így az illető nő elkeseredve bizonygatja: „pedig én igenis nagyon, nagyon szeretnék gyereket!”
Nem bírom megemészteni…
„Kirúgtak a munkahelyemről, és ezt annyira a szívemre vettem!”, „Allergiás vagyok a szomszédomra!”, „Nem bírom megemészteni, hogy otthagyott a férjem!” Ugye ismerős panaszok? A magyar nyelv képes beszéddel sugallja: e problémák szó szerint úgy és ott betegíthetik meg a testet, ahogy ez a szóhasználat mondja.
Ha például gyomrunk nincs rendben, fel kell tennünk magunknak a kérdést: mi az, amit nem tudunk megemészteni? A gyomor amúgy is nagyon érzékeny a stresszre, szorongásra, túlzásba vitt aggodalomra. Az epe viszont akkor kezdhet el „rosszalkodni”, ha cinikusak vagyunk („epés” megjegyzéssel illetünk másokat), vagy ellenkezőleg: mi magunk nem viseljük el a másoktól származó gúnyt, sértéseket.
A belek szintén hű tükrei személyiségünknek, illetve pillanatnyi lelkiállapotunknak is. Aki hasmenésre hajlamos, az tudat alatt gyorsan ki akar magából lökni valamilyen negatív érzelmet – például szorongást, dühöt, csalódottságot. Ellenben székrekedéstől azok szoktak szenvedni, akik magukba zárják, tartogatják fájdalmas emlékeiket, és folyton azon őrlődnek: miért úgy és miért nem másképp csináltak, vagy mondtak valamit.
Túlvállaltam magam
Napjainkban az orvostudomány gyökeres változáson megy keresztül. Egyre jobban rádöbbennek: a betegségek mögött negatív gondolatok, lelki válságok, életvezetési hibák állnak. Így kezelésük során is elsősorban életvitelünket, gondolkodásunkat kell rendbe tenni, mivel sokszor már ez elég ahhoz, hogy a szervi probléma is elmúljon.
Tibornak, az 53 éves taxisofőrnek például folyton fájt a válla. Fél évig kilincselt az ortopédiai rendelőkön, majd feltette magában a kérdést: vajon nem vállalta-e túl magát? (Nem véletlen az összefüggés a „váll” és a „vállal” szavak között.) Dehogynem, csodálkozott rá: évek óta nem volt nyaralni, szinte másodpercenként csörgött a mobilja, mivel a taxizás mellett még biztosítási ügynökként is dolgozott. Feleségével, aki arra panaszkodott, hogy elhanyagolja őt, válófélben voltak.
„A vállam csak azt akarta nekem üzenni: túlvállaltam magam, itt az idő lassítani!” – nevet Tibor. Hozzátette: (szó)viccen kívül, tény, hogy vállfájdalmai miatt vissza kellett fognia magát a munkával, mivel alig bírta tekerni az autó kormányát. Teste tehát szabályosan kikényszerítette, hogy lelkét, életét, házasságát is rendbe tegye, és ez sikerült is neki.
A testi tünet azonban konkrét pszichés bajoknak is lehet a segélykiáltása. Megfigyelték például, hogy aki nem fogadja el magát, önvádtól, bűntudattól szenved, annak immunrendszere legyengül, és fogékonyabb lesz a betegségekre. Mintha testünk is megsértődne azért, mert nem szeretjük eléggé magunkat.
Legjobb gyógyszerünk: saját magunk
Mindezt az ősidőkben jól tudták az emberek – és nem csak a gyógyítók. Napjainkban azonban Rüdiger Dahlke, a híres német természetgyógyász ismerte fel újra, hogy testünk minden pontja hű tükre lelki életünk megfelelő területeinek. Könyvének címe is sokat mondó: A betegség mint szimbólum. Dahlke általában úgy véli, hogy minden betegség valójában a „sértődött lélek felkiáltása”.
Lelkünk azonban, ha segítségért próbál kiáltani, nem szavakkal tudja ezt tenni, hanem testi fájdalmakkal, tünetekkel. Ezért, ha meg akarunk gyógyulni, első feladatunk elgondolkodni a következő kérdéseken: boldog és elégedett vagyok? Nem egészen? Mi az, ami bánt? Mit hiányolok életemből? Mikor jelent meg a testi problémám, és mi az a lelki trauma, esemény, emlék, amellyel összefüggésben lehet?
Természetesen ez nem helyettesítheti azt, hogy bizonyos betegségek esetén az orvos segítségét is igénybe vegyük. Ám gyógyulásunk csak akkor lehet teljes, végleges, ha önmagunk lelki életét megértjük, tisztába jövünk azzal, mire is vágyik legbelső énünk. Ahogy Paracelsus, a neves középkori orvos mondta: „az ember legjobb gyógyszere az ember maga!”
Hétköznapi nyelvhasználatban elégy gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy nagy port ver föl, amikor arra utalnak, valamely esemény nagy érdeklődést keltett fel. A következő percekben erre kapunk bővebb magyarázatot O. Nagy Gábor Mi fán terem című könyve segítségével. Elmondja Hargitai István
A sütőt 420°F-ra előmelegítjük, és egy sütőlemezre sütőpapírt rakunk.
A sütőtököt megmossuk, meghámozzuk, kimagozzuk, majd közepes kockákra vágjuk. Az összeset a sütőlemezre szórjuk.
A fokhagymát megpucoljuk, mindegyik gerezdet hosszában félbevágjuk és a sütőtök közé szórjuk. Az egészet meglocsoljuk az olajjal. Sóval és borssal fűszerezzük. Rászórjuk a finom csíkokra vágott zsályát, a száráról lehúzott kakukkfű leveleket, és a durvára vágott diót.
A múlt vasárnap, október 16-án, stúdiónk vendége volt Cleveland egyik új ösztöndíjasa, aki a Mikes Kelemen Program keretében érkezett az itteni magyarsághoz. Név szerint dr. B. Stenge Csaba az, aki az itteni magyaroknak abban segít, hogy könyvtári és levéltári hagyatékaikat hazajuttassák az Országos Széchenyi Könyvtárhoz.
dr. B. Stenge Csaba a Bocskai Rádió súdiójában
A vele készült interjú során megtudhattuk, hogy Csaba történészként végzett tanulmányokat, jelenleg a Tatabányai levéltárnak vezetője. Kutatásának immáron két évtizede része a diaszpórában élő honvéd légierőkről szóló tematika mind jobbani feltérképezése.
Az interjúban arra is választ kaptunk, hogy a Bocskai Rádión keresztül sikerült értesülnie a Mikes Kelemen Program tevékenységéről és személy szerint ő négy hónapon át tevékenykedik Clevelandben és környékén és segíti a könyvek, személyes iratanyagok begyűjtését és hazajuttatását. De a beszélgetésben több információt is megosztott a hallgatósággal a program menetéről és a gyűjtés hogyanjáról.
A teljes interjút az alábbi linkre kattintva hallgathatják meg a kedves hallgatók:
A Magyar Fiatalok Határok Nélkül alapítvány által szervezett nyári egyetem Székelyföldet ismertette meg a résztvevőkkel. Habár a rendezvény központi témája az úgynevezett “hungarikumok” voltak, az érdeklődő szem betekinthetett a helyiek életébe, gazdálkodásába.
Erdélyről és Székelyföldről sokunknak a hegyek, erdők, várromok és a múltba meredő mindennapok jutnak eszünkbe. A falvakban valóban rengeteg az évszázados házikó, de folyamatosan újulnak meg, nem devizahitelből, hanem a régi alapokat megtartva minden székely tudást és leleményt felhasználva. A jellegzetes lovas deszkakordék mellett már megjelennek a modern gépek. A murvás mellékutcán végigballag a tehéncsorda, de a szövetkezeti istállók sem üresek , vállalkozó szelleműek töltik meg egyre igényesebb vérvonalú állománnyal. Ezek a modern telepek egyenrangú üzletfelei a helyi kisgazdálkodóknak, hiszen a szükséges takarmány nagy részét tőlük vásárolják. Nem is lehetne máshogyan, hiszen a székelyek nem engedik ki kezükből kicsiny földjüket. Nem volt itt soha nagybirtok, a helyiek akár az életük árán is szembeszálltak a főurakkal, a kapitalista vállalkozókkal a párttikárokkal, ahogy az idők hozták. Az erdők és legelők nagy része közös tulajdonban van, úgynevezett “közbirtokosság”, amelyből az egész közösség részesedik. A szántóföldek és a kaszálók pedig kicsiny parcellák formájában oszlanak meg a helyiek között.
Persze nem csak megőrzik a földjüket, hanem kemény munkával meg is művelik azt, erről tanúskodik a sajátságos látkép. A keskeny parcellák színes csíkokként tekerednek fel a domboldalakra, felettük lépcsőzetesen emelkedő kaszálók, közéjük vadgyümölcsösök ékelődnek, ezután következnek a tehénlegelők, legfelül pedig az erdők és a hegyi juhlegelők találhatóak a jellegzetes hegyi szállásokkal, esztenákkal. Szó szerint minden rögöt megragadnak ezen a szép de vad tájon, hogy eltartsák a népes falvaikat, miközben a zsíros alföldi rónákon tizedelődik, feleződik, sőt negyeződik a falvak lakossága.
A Ceaucescu korabeli Románia nem a lazuló “jóléti” szocializmus irányába mozdult el ( ahogyan a kommunista országok többsége próbálkozott ezzel ) A totális hatalmi rendszer a lakosságot a szegénység és a nyomor határán tartotta, mind gazdasági mind kultúrális szempontból. Különösen jellemző volt ez a vidéki térségekben ahol a meglévő ám rendkívül eredménytelenül gazdálkodó állami gazdaságok és szövetkezetek mellett fennmaradt az önellátó paraszti gazdálkodás és falusi kézműipar. Még amit ezekben a nyomorúságos évtizedekben elértek az is elveszett, az úgynevezett privatizáció idején, ugyanolyan szabadrablás vette kezdetét mint Kelet- Európa többi részén.
Már ekkor kialakult egy vállalkozói réteg, aki igyekezett megszerezni a jövedelmező üzletágakat ( kereskedelem, fafeldolgozás) majd lassan éledni kezdett a turizmus, vendéglátás és egyéb szolgáltatások. A férfiak nagy többsége azonban kénytelen volt elhagynia otthonát és vendégmunkásként elhelyezkednie. Ekkor árasztották el Budapestet a romániai maszek kőművesek, ácsok és segédmunkások. A család többi tagja viszont otthon maradt és ellátta a néhány hektáros birtokot az állatokat. Közben érkezett a külföldön megkeresett pénz ( nem ritkán használt gépek, berendezések formájában) sok férfi hazatért, felnövekedett egy új generáció. Éledni kezdett a vidék s ebben a pillanatban érkezett az Európai Únió. A maga szigorával, de a maga támogatásaival is, amik itt nem a komplett agrárszektorokat megszerző oligarchákhoz és falusi parasztbárókhoz kerültek, hanem eloszlottak a székely kisgazdák között lehetőséget teremtve az életbenmaradáshoz.
A mai gondolkodással az a legnagyobb baj, hogy egy alig félévszázados rendszert tart természetesnek. Igen a fogyasztói társadalmat, ahol kórházban születünk iskolába, főiskolára járunk, majd elhelyezkedünk a munkaerőpiacon, lakást bérlünk, kölcsönből házat, kocsit vásárolunk , piacon, bevásárlóközpontban, plázában shoppingolunk. Ebbe az életmódba kóstolhattunk bele a Titó rendszerben vagy a Kádár korszakban. Legtisztábban azonban Nyugat – Európában volt megfigyelhető, annak is a legfejlettebb részén, ami az Európai Úniót életre hívta. Az úgynevezett jóléti rendszer tulajdonképpen a második világháború borzalmaira adott választ. A világégés elsöpörte az addigra elavult hatalmakat, a nácizmus sírbaszállt a német birodalommal együtt a megmaradó fasiszta rezsimek és a kommunista blokk (nagy része) a hetvenes évektől ,a maga módján,jóléti szocializmussá szelídült. Már ekkor kialakult egy vállalkozói réteg, aki igyekezett megszerezni a jövedelmező üzletágakat ( kereskedelem, fafeldolgozás) majd lassan éledni kezdett a turizmus, vendéglátás és egyéb szolgáltatások. A férfiak nagy többsége azonban kénytelen volt elhagynia otthonát és vendégmunkásként elhelyezkednie. Ekkor árasztották el Budapestet a romániai maszek kőművesek, ácsok és segédmunkások. A család többi tagja viszont otthon maradt és ellátta a néhány hektáros birtokot az állatokat. Közben érkezett a külföldön megkeresett pénz ( nem ritkán használt gépek, berendezések formájában) sok férfi hazatért, meg hát egy új generáció is felnövekedett. Éledni kezdett a vidék s ebben a pillanatban érkezett az Európai Únió. A maga szigorával, de a maga támogatásaival is, amik itt nem a komplett agrárszektorokat megszerző oligarchákhoz és falusi parasztbárókhoz kerültek, hanem eloszlottak a székely kisgazdák között lehetőséget teremtve az életbenmaradáshoz.
Október 23-án délelőtt 11 órakor Debrecenben már tüntetnek. Délután 12:53 perckor a Kossuth Rádió közölte, hogy a belügyminiszter minden tüntetést betiltott. 14:23 perckor a tilalmat visszavonták. Ekkor a felső vezetés már nem tudta, hogy mihez nyúljon, mit kellene tenni, az irányítás már kicsúszott a kezükből. Budapesten a tüntetők 15:00 óra tájban a Petőfi szobortól a Bem szoborhoz mentek, ahol kinyilvánították elismerésüket a lengyel nép mozgalma iránt. 17:00 óra tájban pedig a Kossuth téren 200 000 ember gyűlt össze, de ekkor már a Rádiónál, a Bródy Sándor utcában is gyülekezett a nép, diákok, munkások és értelmiségiek egyaránt. A diákok a 16 pont beolvasását követelték. A hatalom megerősítette az őrséget. 18:00 óra tájban Debrecenben eldördültek az ÁVH fegyverei, melynek négy halottja és kb. negyven sebesültje lett. Gerő a szovjet csapatok segítségét kérte. Nagy Imrét rábeszélték, hogy szóljon, nyugtassa meg a tüntetőket, de mikor 21:00 óra tájban kilépett az Országház erkélyére, „elvtársak”-nak szólította az egybegyűlteket, ami nagy nemtetszést keltett a tömegben. Az ígéretek is süket fülekre találtak, mert ekkor a magyarság már Moszkvába kívánta a pártvezetőket, Naggyal és a szovjet csapatokkal együtt. A tüntetők 21:30 óra táján ledöntötték a zsarnokság legmarkánsabb jelképét, a Sztálin szobrot. Az itt felsoroltak csak szemléltető mozaikjai a 23-án délután történteknek, de nem a teljes kép.
Rádiónál 20:30 perc táján dördülnek el az ÁVH első lövései, ami elszabadította a poklot. A forradalmárok fegyvereket szereztek. Egyesek szerint a „Lámpagyár” néven ismert fegyvergyárhoz mentek, melynek őrzését az ÁVH látta el, de ezen az estén, különös módon, mindössze egy idős, fegyvertelen őr találtak, és egy fiatal takarítóleány mutatta meg, hogy hol tárolják a fegyvereket. A Kálvin téren három teherautóról osztogatták a fegyvereket. Kopácsi Sándor rendőrezredes a felkelőkre lövetett, mert szerinte ők nyitottak tüzet a rendőrségre, de később parancsot adott a rendőrségnek a fegyverek átadására. Elképzelhető, hogy ezt felsőbb utasításra tette?
Farkas Károly “A rádió ostroma” című írásából tudhatjuk meg a következőt: „Egy héttel előbb mentem a Sándor utcán lefelé áruszállító triciklimen. A Rádió épülete előtt ki kellett kerülnöm egy ott parkoló teherautót. Egy csoport ávós a teherautókról lőszeres ládákat hordott be az épületbe. Aznap este Blanka nagynéném lakásán gyűltünk össze szokásos heti teánkra, néhány családtag, hol ez, hol az. Elmondtam nekik, hogy ávósok lőszert vittek be a Rádióba s vajon miért? Meglepett a látvány.Ez alkalommal az ávósok vagy előrelátóak voltak, vagy a megérzésük volt Jó.”
Kriszta Ezek, és a hasonló, nehezen érthető események arra mutatnak, hogy valakik a háttérből irányították a fejlemények bizonyos irányba való terelését. Lehet, hogy az ávósok nem megérzői, hanem előkészítői voltak a közelgő esményeknek? A katonaság nagyobb része a felkelők mellé áll. Némely szemtanú szerint ők adták át az első fegyvereket. A forradalmárok 24-én a hajnali órákig ostromolták a Rádió épületét, majd behatoltak. A legtöbben úgy tudják, hogy ezzel minden befejeződött a Rádiónál.
A szovjet vezetőség a Székesfehérváron állomásozó szovjet páncélosokat vezényelte Budapestre, amelyek szintén 24-én a hajnali órákban érkeztek meg. A forradalmárok eddig az ÁVH ellen harcoltak, de miután az idegen nép katonái is felvették a harcot, a magyar felkelők szabadságharcosok lettek. Moszkvában rosszul mérték fel a helyzetet. Úgy gondolták, hogy a magyarokat, mint a németeket 53-ban, néhány tankkal meg lehet hátráltatni. Sőt a lengyel felkelést is el tudták fojtani. Nem számoltak a magyarság általános elkeseredettségével, halált megvető bátorságával, és nem utolsó sorban leleményességével. Nem voltak tisztában a magyarság lelkiségével sem, és el tudták hitetni magukkal, hogy a hazugságra épített zsarnokságot is meg lehet szerettetni.
A kommunista vezetők nem akarták tudni az uralt népek őszinte véleményét, ezért az alattvalóknak nem volt szabad valós jelentéseket továbbítani, hanem a kiszolgáltatott nép mély szeretetéről kellett ágálni. Aki nem szerette őket, az nem volt nép, csak fasiszta. Ezen önajnározást olyan szintre fokozták, hogy a végén talán el is hitték „megváltói” mibenlétüket. Nem számoltak azzal se, hogy a Magyarországon állomásozó szovjet megszálló katonák és a magyarság között az évek során kialakult a jó viszony. Katonáik, hacsak tehették nem voltak hajlandók harcolni, egyesek véleménye szerint, a politikai tisztek pisztollyal a hátukban kényszerítették őket, sokszor a vak lövöldözésre.[16] Ezért kellett újakat hozni, akiket a magyarság emberszeretete és jóindulata még nem „fertőzött meg”.1956. október 24-én talán nem volt Magyarországnak egyetlen nagyobb városa, ahol nem tüntettek, ahol nem nyilvánították ki szabadságvágyukat.
Egy emberként állt talpra a magyar nemzet! Elege volt a zsarnokságból, egy kis csoport véreskezű gyilkos uralkodásából! Figyelmen kívül maradt az elmúlt három és fél évben végbement változás. Az 1949 és 1953 sztálinista-rákosita évek sebei még nagyon frissek voltak, és nagyon fájtak. Folyt a vér, a magyar vér! Kezdetben minden egyes alkalommal, ahol tűzharc alakult ki, az ÁVH, vagy rendőrök, esetleg magyar katonaruhába bújt ÁVH-sok, és szovjet katonák adták le az első lövéseket a békés tüntetőkre. Ez történt 24-én a Roosevelt téren a Belügyminiszteri Épület közelében. Székesfehérváron a Városháznál tüntetőkre a szovjet csapatok lőttek, melynek hat halálos áldozata lett. 25-én az Országházhoz kirendelt szovjet katonák társalgásba elegyedtek a tüntetőkkel, de miután a Földművelési Minisztérium épültének tetejéről az ÁVH tüzet nyitott a tömegre, ők is vak lövöldözésbe kezdte. Ezt a hatalmi érdekeket szolgáló szerzők igyekeznek cáfolni, és kizárólag az oroszokra vagy a határőrségre fogni a sok gyilkosságot, több-kevesebb sikerrel.
27-én, mikor az ENSZ Biztonsági Tanácsában foglalkoztak a magyar üggyel, akkor Moszkvában kellemetlenül érezték magukat, hogy a szovjet csapatok behívásáról nincs írásos bizonyíték. Nagy Imrével szerettek volna aláíratni egy 24-re visszakeltezett kérelmet, amire Nagy nem volt hajlandó, ezért Hegedűs írta alá. Október 29-én a Kreml urai leállították a támadást, és bejelentették, hogy kivonulnak Budapestről. Ez annyit jelentett, hogy a Szabadságharc győzött. Este 20:00 óra tájban megkezdődtek a Honvédelmi Minisztérium épületében a szabadságharcosok és a Nagy-kormány küldöttei között a tárgyalások az új karhatalom felállítása ügyében. E tárgyalásokra minden gócpont elküldte saját képviseletét. A Corvinból Pongrátz Ödönt és „Dokit”, a fiatal Antalóczi Sándor orvost küldték, de Iván Kovács is csatlakozott hozzájuk. Jelen volt Angyal István és Dudás József mérnök is, aki részt vett a II. Világháború kiugrási kísérletében. E megbeszélésen erélyesen követelte a rákosisták félreállítását és Mindszenty bíboros szabadon bocsátását.[18] A Kádár-kormány 1957-ben Dudást és Iván Kovácsot is kivégezte.
A szabadságharcosok küldötteit nem valami nagy szeretettel fogadták. Egy vezérőrnagy (valószínű AVH-s) a következőképp támadt rájuk: „Maguk a szabadságharcosok? Maguk harcolnak a szabadságért? Maguk merik azt állítani, hogy a magyar nép érdekeiért ragadtak fegyvert? Maguk anarchisták! Imperialista ügynökök! Fasiszták! Reakciós csőcselék!” – írja Pongrátz Gergely. A tárgyalásokon, mindjárt az elején kiderült, hogy a Nagy-kormány képviselőinek legfőbb igyekezete a szabadságharcosok lefegyverzése volt, s ha nem lettek volna gyors észjárásúak az utóbbiak között, akkor talán sikerült is volna nekik. Pongrátz Ödön azt mondta, hogy ő még nem hallott olyan győztes szabadságharcról, ahol a győzteseket fegyverezték le. E tárgyalásokon a szabadságharcosok határozottan kijelentették, hogy a fegyvereket csak akkor adják át a honvédségnek, amikor az utolsó szovjet katona is elhagyja Magyarországot. 31-re megegyeztek, hogy a rend helyreállítása érdekében nemzetőrséget állítanak fel, amelyben a rendőrség és a katonaság mellett a szabadságharcosok is helyet kapnak egyenlő arányban. A nemzetőrség parancsnoka Király Béla ezredes, helyettese Kopácsi Sándor rendőrezredes lett. A szabadságharcosokat is megillette volna valamilyen, legalább helyettesi beosztás. Nem világos, hogy elővigyázatosságból, vagy szándékosan igyekeztek őket mellőzni, amennyire csak lehetett. Királyt és Kopácsit nem lehet szabadságharcosnak tekinteni.
A Nagy-kormány egyre határozottabban szorgalmazta a tárgyalások felvételét a szovjet csapatok kivonása ügyében. A szovjet ezt nem utasította vissza, sőt az elkövetkező napokban azt hangoztatta, hogy a csapatkivonás már meg is kezdődött. Ez ekkor még alig volt több a diplomáciai fogásnál. Bár igaz volt annyiban, hogy a hazánkban állomásozó csapatokat, vagy legalábbis egy részüket valóban kivitték, mert megbízhatatlanok voltak, de ugyanakkor Záhonynál új egységek érkeztek. A szovjet nagykövet, Jurij V. Andropov azzal nyugtatta magyarországi elvtársait, hogy az új csapatok a régiek kivonulását biztosítják. Az elkövetkező napokban beigazolódott, hogy ez az állítás hazugság volt, mert oly nagyszámú csapatra nem lehetett szükség a régiek kivonulásának támogatásához.Időközben Forradalmi Munkástanácsok szerveződtek országszerte, és mindegyiknek a szovjet csapatok kivonása volt az egyik legfontosabb követelése. A magyar munkások nem úgy gondolkodtak és cselekedtek, ahogy az elvtársak szerették volna. Megérkeztek a nemzetközi segélyszállítmányok repülőgépei is a Ferihegyi repülőtérre. Az első gép Lengyelországból érkezett. Október 30-án magyar katonák és szabadságharcosok kiszabadították Mindszenty bíborost a fogságból. Másnap reggel feldíszített katonai kocsikkal vitték Budapestre. Amerre elhaladtak, megszólaltak a harangok és az út két oldalán az örömtől könnyes szemű emberek ujjongtak. Ezen alkalomból XII. Pius pápa is üdvözlő táviratot küldött a meghurcolt és megkínzott főpapnak. A magyar szabadságharcot támogatva, október 30-án és 31-én megmozdultak a temesvári Műszaki Egyetem diákjai, minek következtében a tüntetések átcsaptak Erdélybe is. A két napos tüntetés közel 3000 egyetemista letartóztatását eredményezte. Lengyelországban is számos tüntetés volt, egyes jelentések szerint Moszkvában is megmozdulás történt.
A jövő héten már a forradalom leverésével és annak következményeivel tervezünk foglalkozni a kalendárium rovatunk helyett.
A Magyar Nemzeti Táncegyüttes amerikai turnéjának 5. állomásaként, az Ohio állambeli Toledo városába érkezett kedden, október 18-án. Zsurávszky Zoltán koreográfus irányításával egy két részes, színvonalas, a magyar néptánc minden oldalát bemutató előadást láthatott a majdnem kétszáz fős közönség.
A főszervező a toledói magyar klub volt, akinek az elnöke, nevezetesen Újvági Péter nagy szeretettel köszöntötte a több városból érkezett, több órás utat megtevő nagyérdemű közönséget. Köszönetet mondott a magyar államnak a támogatásért, amelyik nélkül ez a nagyszerű előadás nem jöhetett volna létre. Külön nagy tisztelettel megkérte azon magyarokat, akik jelen voltak a teremben és 1956-hoz valamilyen közük van, hogy álljanak fel, hadd lehessen őket nagy tapssal köszönteni. Voltak szép számban, ahogy körülnéztem. Úgyszintén egy 1956-os emléksarkat is fölállítottak, amely kopjafákból, fényképekből és egy lyukas zászlóból állt. A chicagói főkonzulátus üzenetét Rada Mátyás hozta személyesen, aki szintén kiemelte 1956 fontosságát és nagyszerűségét.
Az elnök úr ezek után Id. Magyar Kálmánt mutatta be és szólította a mikrofon elé, aki a turné egész Észak-Amerikára kiterjedő szervezésével van megbízva, aki röviden fölvázolta az esti programot. Mint mondta az első rész kimondottan az 1956-os forradalom és szabadságunknak állít emléket, témás táncokkal és korhű ruházattal. A második részben amely az előadás címére utal, vagyis The Spirit of Hungary, abban Magyarország tájegységeinek néptáncait, népdalait vették sorra és mutatták be hatalmas tehetséggel a táncegyüttes tagjai.
A majdnem két órás előadás után állva tapsolt a közönség, amely sorai közt a magyarországi Duna TV stábja is ott szorgoskodott, megörökítve ezt a nagyszerű, lélekemelő, magyar értékeinket kiválóan bemutató előadást.
A toledói magyar klub elnöke az előadás végén szeretettel meghívott mindenkit a magyar házba, ahol egy pohár bor vagy sör mellett, finom falatozás közben meglehetett ismerkedni a táncosokkal, lehetett beszélgetni.
Ezért a tiszta magyar lelket simogató, felemelő érzéseket előcsalogató előadásért a nagyszerű, méltán híres koreográfus Zsurávszky Zoltán a felelős, akivel egy rövid beszélgetés erejéig félrevonultunk.
Az alábbi linkre kattintva meghallgathatja ezt az interjút.
