Az internet egy olyan szolgáltatás, amely teljes mértékben kiszolgálja az embereket. Céljaink eléréséhez csupán minimális befektetés szükséges, és még az utcára sem kell kilépnünk hozzá. Ez a lehetőség elvezethet az elmagányosodáshoz. Hiába szerzünk rengeteg barátot, teremtünk virtuális kapcsolatokat, a személyes, kézzel fogható élmények háttérbe szorulnak, elmaradnak. Ez elvezet a teljes elszigetelődéshez.
Az internet lehetőséget nyújt rá, hogy egyre több ember meneküljön a mindennapok valóságából a virtuális világba. Ezt az emberek sokkal kecsegtetőbbnek tartják. Különböző alakok felvételét teszi lehetővé, kifordulást önmagunkból, egy teljesen új én felvételét. Közvetlen kapcsolat hiányában mindenki azt állít magáról, amit jónak tart.
A világhálón könnyebb új barátokat szerezni, egy elképzelt életet kialakítani. Nincsenek kötöttségek, sem pedig felelősség, a netfüggő, ha kirekesztett volt a régi környezetében, itt akár népszerű is lehet, hiszen álarca mögé bújva egy teljesen új emberré válik.
Akinél kezd kialakulni a függőség, az egyre több időt tölt az interneten. Többet, mint azt előtte elhatározta. Túlórázik munkahelyén csak azért, hogy hozzájuthasson a hálóhoz. Időérzékét a számítógép előtt teljesen elveszíti. A környezetében élőket, családtagjait, barátait teljesen elhanyagolja, így megromlanak emberi kapcsolatai. Egy idő után romlik teljesítőképessége, ha pedig nem jut számítógép közelbe, akkor ingerült, levert, esetenként agresszív lehet a függő.
Az Internetfüggő mindig több időt tölt a monitor előtt, mint azt korábban elhatározta Ha nem jut fel egy ideig a világhálóra, ingerültté, vagy levertté válik Lassan már az ebédet sem családi körben, hanem a monitor előtt fogyasztja el A Netfüggő könnyen elveszíti az időérzékét, ha leül a monitor elé, az órák is csak perceknek tűnnek Környezetét, családját és barátait teljesen elhanyagolja.
A függőség legtöbb esetben nem fizikai, tehát nem maga az Internet nyújtotta előny (olcsóbb levelezés, könnyebb információgyűjtés) okoz örömet a netfüggőknek, hanem maga a virtuális világ, amelynek maga is részese lehet.
Ez azonban számtalan veszéllyel jár; elszigetelődés a valós világtól, mely néha akár a munka, vagy éppen a család elvesztésével járhat. Ez a fajta függőség legalább olyan veszélyes és destruktív, mint bármely más szenvedélybetegség, ennek megfelelően az Internetfüggők is szakorvos segítségére, s megfelelő kezelésre szorulnak.
Egyre több kamasz képtelen hosszú időre eltávolodni az internettől, és ha mégis kénytelen, feszültté válik.
Szakemberek világszerte vizsgálják a mindennapossá vált internethasználat hosszú távú hatásait. Elsősorban arra kíváncsiak, befolyásolja-e a viselkedésünket, a társas kapcsolatainkat az, ha egy nap több órát a világháló előtt ülünk. Egy connecticuti orvoscsoport ezzel összefüggésben azt akarta bizonyítani, hogy az internet nagy mértékben felelős a fiataloknál a depresszió kialakulásáért, a dohányzásért és a droghasználatért, épp ezért kifaggattak helyi 3500 diákot a szokásaikról.
Kiderült, hogy a tinédzserek többsége naponta több órát is gép előtt tölt, vannak fiúk, akik hetente 20 órát, a megkérdezetteknek pedig legalább 4%-a már internetfüggő. Az esetükben a függőség azt jelenti, hogy nehezen válnak meg az internettől, ha mégis kénytelenek, akkor idegesek, ingerültek, úgy érzik, lemaradnak valamiről.
A szakértőmegállapították azt is, hogy az internetfüggő fiataloknál nagyobb eséllyel alakul ki depresszió, hajlamosabbak dohányozni, vagy drogot fogyasztani, de egyértelmű összefüggést a két dolog között nem tudtak kimutatni.
Egy felmérés szerint ha az emberektől – akár csak egészen rövid időre is – megvonják az internethez való hozzáférést, dühösnek és magányosnak érzik magukat.
A felmérést az Intersperience nevű közvélemény-kutató cég készítette, akik több mint ezer embert kérdeztek meg arról, milyen a viszonyuk az internethez, az okostelefonokhoz és egyéb hasonló eszközökhöz, majd megkérték őket, hogy 24 órán át nélkülözzék valamennyi fenti technológiát. A megkérdezettek 53 százaléka ismerte el, hogy dühítette, hogy nem tud felmenni a netre, 40 százalékuk pedig arról számolt be, hogy magányosnak érezte magát a világháló nélkül. A vizsgálatban részt vevők egy része azt a megállapítást tette, hogy az internettől való tartózkodás olyan volt számukra, mintha az ivásról vagy a dohányzásról kellett volna lemondaniuk, sőt egyikük odáig is elment, hogy az érzést ahhoz hasonlította, mintha levágták volna az egyik kezét.
“Az online és digitális technológia egyre nagyobb területet foglal el az életünkben, kihat a barátságokra, a családi életre, a munkára, a vásárlási szokásokra” – mondta Paul Hudson, az Intersperience vezérigazgatója.
Korábban a Maryland Egyetem kutatói több száz diákot kértek meg szerte a világon, hogy bírjanak ki 24 órát mindenféle technológiai eszköz nélkül, beleértve a tévét és a rádiót is. A kísérlet résztvevői nem írhattak emailt, nem használhatták a közösségi oldalakat, még újságot sem olvashattak, csupán a vezetékes telefont és a könyveket nem vonták meg tőlük.
A vizsgálat végén a szakértők megállapították, hogy az önkéntesek olyan pszichológiai és fizikai tüneteket produkáltak, mint a dohányzásról vagy drogról leszokni próbáló függők. Legtöbbjük nyugtalannak és elszigeteltnek érezte magát, és állandóan a mobiljuk után nyúlkáltak, annak ellenére, hogy az nem is volt náluk.
Gyógymódja
A tapasztalat azt mutatja, hogy ha a házastársak együtt küzdenek, biztosabb a győzelem. De az egyedülállók is erőt kaphatnak egy-egy jó baráttól, családtagtól, lelki gondozótól. Nagyon fontos hogy, nyíltan kell beszélni a problémáról! A szenvedőnek és a segítőnek egyaránt tudnia kell, hogy vannak visszaesések és sok nehézség adódhat. Az internetfüggőnek tudatosan, szívbeli elhatározással kell szembefordulnia önmagával…
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
A trianoni békeszerződést követően a magyar gazdaság a háború előttinél sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe került. Nyersanyaglelőhelyeinek, sóbányáinak és magashegyi erdőinek elvesztése mellet elkerültek az országtól a legjobb csallóközi és bácskai földek is. Mindezeken túl a békeszerződés még háborús jóvátétellel is sújtotta Magyarországot. A csökkenő életszínvonallal, költségvetési hiánnyal és súlyos inflációval küszködő ország a válságból való kilábaláshoz nemzetközi kölcsönre szorult. A Horthy-korszag gazdasága.
Cséplés gőzgéppel az 1920-as években. Forrás: mek.niif.hu
Magyarországtól az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződésben elkerült korábbi területének kétharmada, hatvanhárom vármegyéjéből mindössze tíz maradt érintetlen. A veszteség mértéke tragikus volt. Magyarország elveszítette nyersanyagbázisainak jelentős részét: nem maradt egyetlen sóbánya sem az országban, és elkerültek a felvidék arany és ezüstbányái is. Jelentős kárnak számított a háború előtt prosperáló erdélyi és felvidéki olajkutak elvesztése, amik szintén az utódállamokhoz kerültek. A vaskohászat 70%-a, a vasérctermelés 90%-a került idegen kézre. Súlyos csapás volt az állatállomány elvesztése, a magashegyi legelők és az erdők elkerülése. A bükkerdők 13%-a, a fenyőerdőknek pedig alig 3%-a maradt meg. A döntés következményei a közlekedés infrastruktúrájára is hatottak. A mozdonyok, a közutak és vasúthálózat 60%-a került a szomszédos országok birtokába, miközben például a vasúti eszközöket gyártó ipari kapacitás zöme megmaradt. Ez is mutatja, hogy a gazdaság szerkezetének megváltozása mellett súlyos aránytalanságok alakultak ki a feldolgozóipar és a nyersanyagbázisok tekintetében. Ha ez nem lett volna elég, a dualista időszak egységes piaca megszűnt, miközben az Osztrák-Magyar Monarchiára szabott ipari kapacitás megmaradt. Az ország szomszédai együttműködő partnerek helyett a gazdasági önellátásra törekvő, ellenséges Kisantant államok lettek.
A költségvetési hiányon a kormányzat – a korábbi gyakorlatnak megfelelően – fedezetlen papírpénz kibocsátásával igyekezett úrrá lenni, aminek következtében az infláció megugrott. A termelés visszaesésével az életszínvonal csökkent, a munkanélküliség pedig nőtt. Számítások szerint az első világháború előtt időszakhoz képest az ipari munkások életszínvonala 60–70%-al, a napszámosoké 70%-al, a tisztviselőké pedig több mint 80%-al csökkent. Eközben az ország súlyos szociális gondokkal is küzdöttt. A megszállt-, majd elcsatolt területekről érkező menekültek száma több, mint 420 ezerre tehető. Zömük az új államok által követelt hűségeskü megtagadásával tisztviselői, vagy korábbi állami hivatalnoki állását hagyta maga mögött, hogy Magyarországra meneküljenek. Családjaikkal sokszor hosszú hónapokig, esetleg évekig „parkoltak” valamelyik vasúti pályaudvar külső vágányán rostokló szükséglakássá alakított szerelvény kocsijában.
Középosztálybeli család új – átmeneti – lakhelyén, vasúti kocsiban. Forrás: ujkor.hu
A gazdaság reorganizálásának első lépéseként felülbélegyezték a bankjegyeket, ezt követően pedig takarékosságot hirdettek és új adók kivetését határozták el. A Bethlen-kormány pénzügyminiszteréhez, Hegedüs Lóránthoz kötődik az a bevételek növelésére irányuló terv, amely a vagyonok egyszeri 5–20%-ának elvételét célozta. A szanálási terv sikertelensége miatt a pénzügyminiszter lemondott. Utóda, Kállay Tibor, szintén a belső erőforrásokra alapozva próbált a válságon úrrá lenni. Úgynevezett „szerves adóreformot” vezetett, a köznyelv által csak „B-listázásoknak” nevezett elbocsátásokkal pedig csökkentette az állami alkalmazottak számát. Ahhoz, hogy a válságból ki lehessen lábalni, valamiféle nemzetközi kölcsönhöz jutás elnegedhetetlennek látszott. A már Bethlen István vezette kormányzatnak sikerült elérnie, hogy a Népszövetség kedvezőtlen – 7,5%-os hitelre – Magyarországnak 307 millió aranykorona-kölcsön folyósított. Az ország szuverenitását jelentős mértékben csorbította, hogy a Népszövetség képviseletében egy Budapesten tevékenykedő főbiztos őrködött a magyar költségvetés fölött, aki zároltathatott is összegeket, új adókat vethetett ki, de meg is vétózhatta egyes pénzügyi tranzakciók lebonyolítását.
Az infláció legyűrésében kulcsszerepet játszott a Magyar Nemzeti Bank felállítása. Az új szerv lecserélte a koronát, Magyarország új pénzneme 1927. január 1-től a pengő lett.
Az új ötpengős. Forrás: hu.wikipedia.org
A gazdaság talpraállításához elengedhetetlen volt az adók megnövelése, az állami szektort érintő további elbocsátások és fizetéscsökkentések is. 1924 nyarán például a nyugdíjakat 40%-al csökkentették. A lakosság adóterhei a háború előtti szinthez képest közel 60%-al nőttek. A közalkalmazottak száma a huszas évek közepére 150 ezer főre csökkent. A költségvetés először 1925-től nem volt veszteséges, ráadásul a kölcsönt sikerült hasznos beruházásokra fordítani. Az ország pénzügyeinek népszövetségi ellenőrzése ezért 1926-ban megszűnt.
A hazai ipar támogatásának céljából a kormányzat 1925-től új vámrendszert vezetett be, amelyben több, mint 40 ezer hazai árucikknek biztosított magas – 30%-os vámvédelmet. A huszas évek második felére az ország talpraállt. Leggyorsabban a textilipar és a papíripar fejlődött. A huszas években a hazai személyautó-gyártás visszafejlődött, de a dízelmotorok és a sokak által kedvelt Csepel-kerékpárok ekkor terjedtek el. A mezőgazdaság hozzájárulása a nemzeti jövedelemhez 1929-re 40%-ra csökkent. Ugyan a földreformmal igyekeztek a parasztság földigényét tompítani, korszerű-, az európai termelési kapacitásokkal versenyezni tudó birtokok nem jöttek létre. Azzal, hogy az ideálisnál sokkal kevesebb földet osztottak ki, a túlságosan sok igénylő között csak a törpegazdaságok számát növelték, korszerű birtokstruktúra nem alakult ki. Az állattenyésztés területén a haszonállatok száma visszaesett, a kisebb mennyiséget azonban igyekeztek minőségileg jobb állatállománnyal ellensúlyozni.
A motorkerékpárok száma megnőtt, de növekedett a személyautót használók köre is. A korszakban továbbra is domináns közlekedési eszköznek a vasút számított, és ez fokozatosan korszerűsítették. A „hagyományos” gőzmozdonyok mellett több szárnyvonalon már villamos mozdonyokat is üzembe állítottak. Fejlődött a hírközlés is: 1925-ben helyezték üzembe az első rádióközpontot Csepelen, majd a lakihegyi adót három évvel később. Komoly előrelépések történtek a villamosítás területén is, a harmincas évek közepére az összes település 30%-a volt már villamosárrammal ellátva. A gazdasági fejlődés üteme ekkor meghaladta az európai átlagot.
Lámpabélyegző automata a Tungsram gyárban az 1930-as években. Forrás: tankonyvtar.hu
Az óvatos léptékű fejlődésnek végül az 1929-ben indult gazdasági válság vetett véget. A krízis következtében a mezőgazdasági termékek ára jelentősen zuhant: a búza nagykereskedelmi ára 65–70%-al, az állattenyésztésből származó termékeké közel 50%-al csökkent. A mezőgazdasági szereplők eladósodtak, azért a termelést inkább visszafogták. Csak egy beszédes adat: a traktorok száma 1929 és 1934 között a felére csökkent. De a mezőgazdaság mellett – ha nem is olyan radikális mértékben – a válság az ipart is sújtotta, átlagosan 20%-al visszavetve a termelést. Különösen a termelési eszközöket gyártó iparágak sínylették meg ezeket az éveket. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem csökkent, egyes számítások szerint 7–11%-al. A válság mélypontja 1931-ben következett be, amikor a nemzetközi pénzügyi és hitelrendszer összeomlott. Ezzel Magyarország is elveszítette arany és devizatartalékait és közel került az államcsődhöz is. A válság óriási terhet jelentett a magyar társadalomnak is. Legrosszabb helyzetbe azok kerültek, akik még a kisebb fizetést biztosító állásukat is elveszítették. A munkanélküliek száma megnőtt és elérte a 250 ezer főt. Az elbocsátások következményeit nyomorenyhítő akciókkal: segélyek kiutalásával, szegényházak és népkonyhák felállításával igyekeztek mérsékelni. Az elégedetlenség növekvő mértékét jelezték a sztrájkok és munkásmegmozdulások is.
Álláskereső. Forrás: e-kompetencia.si
A válságból való kilábalás a harmincas évek elején indult el. A folyamatot nagyban segítette, hogy Magyarországnak végre sikerült mezőgazdasági termékei számára új piacokat találni. A magyar agrárexport célországai ettől kezdve Németország, Olaszország és Ausztria voltak. A legfontosabb külkereskedelmi partnerré a harmincas évek közepétől Németország vált, ahova szinte kizárólag mezőgazdasági termékeket szállítottak. Az évtized végén pedig már a magyar agrárexport háromnegyede került Németországba. A kedvezőbb körülményeknek köszönhetően a harmincas évek közepétől vált érezhetővé a válságból való kilábalás. Az ipari termelés 1937-ben már nemcsak elérte, de meg is haladta a válság előtti 1929-es szintet.
A nehézipar fejlődésének adott lendületet a Darányi Kálmán miniszterelnök által 1938-ban meghirdetett úgynevezett „győri program”. Az alábbiakban részletet hallhatunk a győri programról szóló 1938. évi XX. törvénycikk szövegéből: „Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy honvédelmi, illetőleg légvédelmi célokra, utak és hidak építésére, az államvasutak és a hajózás, valamint a posta, távirda és távbeszélő felszerelésének és berendezésének fejlesztésére, a telepítés és házhelyszerzés előmozdítására, a mezőgazdasági termelés és értékesítés támogatására, az öntözéses gazdálkodás előmozdítása érdekében az 1937:XX. törvénycikkel elhatározott munkálatok tervszerű végrehajtására és más vízügyi beruházásokra, a mezőgazdasági szakképzés és a népoktatás céljait szolgáló iskolák, előadótermek és egyéb intézmények építésére és felszerelésére, a falu egészségügyi és szociális helyzetének emelése céljából az egészségügyi szervezet kiépítésére, egészséges ivóvízzel való ellátásra, bányászati és nyersanyagkutatásra, valamint a nyersanyagok felhasználásának előmozdítására és más közmunkákra, végül a mezőgazdasági hitel előmozdítására, az állami költségvetésekben megállapított összegeken felül, összesen mintegy Egyezer millió (1,000.000,000) P-t fordítson.”
Toldi harckocsi. Forrás: tvn.hu
Az átfogó gazdasági fejlesztési program futamidejét a miniszterelnök 5 évre tervezte. A magyar politikai elit is érezte, hogy a világpolitika fokozatosan újabb háború felé sodródik ezért igyekeztek a magyar haderőnek a trianoni békeszerződésben deklarált megszorításain lazítani. A Nemzeti Egység Pártjának 1938. március 5-i, győri nagygyűlésén deklarált terv a fegyverkezés nagyarányú támogatása mellett az 1 milliárd pengő 40%-át az infrastruktúra fejlesztésére, valamint a bányászat, a mezőgazdaság és az oktatás támogatására kívánta felhasználni. Ezt az állam államkölcsön kibocsátásával támogatta. Az összegnek a hadseregfejlesztésre fordított 60%-át ugyanakkor a legnagyobb adófizetőktől szedték be. A program mukahelyek teremtésével és piacok nyitásával sikerrel pezsdítette fel a magyar gazdaságot.
Magyarország gazdasága a vizsgált korszakban nagy utat járt be. Ebben a két évtizedben válság, szanálás, újabb válság és ismételt kilábalás követték egymást. A trianoni békeszerződés következményeihez képest, az országnak ezt a gazdasági teljesítményét – tekintettel a körülményekre – méltán tarthatjuk sikeresnek.
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás., Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 154–174.
Romsics Ignác: A Horthy-korszak. A gazdaság. (tankonyvtar.hu)
A Horthy-korszak. A konszolidáció útján. (mek.oszk.hu)
Dr. Szebényi Ferenc Magyarország chicagói főkonzulja volt a 60. Clevelandi cserkészbál fővédnöke. Amióta újra kinyílt a főkonzulátus Chicagóba és Cleveland is ezúttal odatartozik, többször sikerült beszélgetni vele különböző témákban.
A sűrű magyar programokkal tele hétvégét kihasználta a főkonzulátus és kétnapos kihelyezett konzuli napokat tartott városunkba egy új helyszínen, az Alexander utcai Első Református Templomnál. A főkonzul úr elmondása szerint ezeken a napokon is nagyon sokan, sokféle kéréssel fordultak hozzájuk, amelyeket a hatályos törvények betartásával minden esetet orvosoltak.
A chicagói főkonzulátus működése zavartalanul folyik, a kezdeti nehézségek után, már csak apró simításokra van szükség ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
A cserkészbálon elmondott ünnepi beszédében kihangsúlyozta, hogy mennyire fontos a cserkészet a magyar identitás megőrzésének érdekében. Majd egy kezdeményezésről is beszélt, amelyet a magyar állam kezdeményezett. Ez az 1956-os forradalom és szabadságharcunkkal kapcsolatos. Ez arról szól, hogy szeretnének egy olyan listát összeállítani, ezáltal fölkutatni azokat a személyeket akik 1956-ban vagy a forradalom után emigráltak. Persze még azokra is nagyon kíváncsiak lennének, akik ilyen menekülteket befogadtak a házukba és támogatták őket. Gondolom, vannak még ilyenek Clevelandben is, de aki tud, ilyen személyről azt kérik, hogy mindenképpen értesítse a chicagói főkonzulátust.
Az alábbiakban hallgassák meg ezt a rövid interjút.
Pünkösd napját, azaz a Szentlélek eljövetelét és egyben az egyház megalapítását a keresztény világ vasárnap, a húsvét utáni ötvenedik napon ünnepli. Ez alkalomból a keresztény egyházak országszerte ünnepi miséket, illetve istentiszteleteket tartanak.
Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják. Az evangélium szerint ugyanis Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek: Szent Péter prédikációját követően sokan megtértek, belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek.
Az ünnep elnevezése a görög pentekosztész, azaz ötvenedik szóból származik, s napja minden évben május 10-e és június 13-a közé esik. Eredetileg a befejezett aratás meghálálásának (Sávuot) napja volt, később pedig a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepévé vált. Bár pünkösdöt ünnepként csak a II. században említik keresztény írók (Tertullianus, Origenes), ünneplése egyidős az egyházzal. Már 305-ben püspöki szinódus rendelte el a Szentlélek eljövetelének megünneplését. Mivel a húsvéthoz kötődő ünnep, ezért a niceai zsinat óta (i.sz. 325) mozgó ünnep.
Az evangélium szerint Krisztus mennybemenetele után az apostolok, Mária és a legközelebbi tanítványok közösen ünnepeltek. Hirtelen hatalmas szél támadt, amely betöltötte az egész házat, ahol összegyűltek, majd lángnyelvek jelentek meg, amelyek szétoszlottak és leszálltak az összegyűltekre. “És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok. …Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!… Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát… A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek…”(Ap.Csel. 2. fejezet, Károli Gáspár fordítása) Pünkösd tehát az egyház születésnapja is.
A középkorban a Szentlélek lejövetelét jelző szélzúgás jelképezésére kürtöket és harsonákat fújtak, a lángnyelveket égő kócok, rózsák és ostyák jelképezték, amelyeket a templom padlásáról hullattak alá, néhol fehér galambokat eresztettek szét.
A magyar pünkösdi szokásokban a keresztény szokások keveredtek az ősi, pogány szokásokkal, a már meglévő pogány hagyományokra épültek rá a keresztény elemek, és olvadtak össze egy ünneppé.
Néhol már ősszel koszorúba font gesztenyét tesznek a verembe, hogy pünkösdkor a ház előtt vagy az utcán fogyasszák el. A pünkösd hagyományos étele a rántott csirke és az idei liba uborkasalátával. Juhtartó gazdáknál szokásos a pünkösdi bárányból való ételek készítése: báránysült, báránypaprikás. Egyes helyeken édes tésztákat ettek, hogy sárga legyen a kender, a tésztákat friss gyümölccsel – eperrel, cseresznyével – töltötték meg.
Pünkösd megünneplésének kiemelkedő magyar eseménye a csíksomlyói búcsú, amely az összmagyarság legjelentősebb vallási és nemzeti ünnepségei közé tartozik. Eredete: 1567-ben János Zsigmond erdélyi fejedelem a határőr katolikus székelységet fegyverrel akarta az unitárius vallásra áttéríteni. Az összegyűlt székelyek azonban Nagyerdőnél legyőzték a protestánsokat, megvédték katolikus hitüket. Ez idő óta minden pünkösd szombatján nagy búcsút tartanak, ahová évek óta több mint százezer ember érkezik, főként Erdélyből, Magyarországról, Jugoszláviából, Szlovákiából és Ukrajnából, de érkeznek magyarok a világ minden tájáról.
Pünkösdkor pünkösdi rózsát szórnak a mosdóvízbe, hogy egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába, akinek udvarolni akartak.
A pünkösdi királyság hagyománya
A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de számos vonásukban az ősi tavaszünnepi pogány rítusok emlékét is őrzik. Jellegzetes népszokás ilyenkor a pünkösdölés, a pünkösdi király- és királynéválasztás, valamint a májusfa-állítás vagy -kidöntés. Számos helyen hagyományosan búcsút rendeznek pünkösd napjaiban, s különböző közösségi programokkal várják az ünneplőket.
A pünkösdi királyválasztás a történetileg jól dokumentált szokások közé tartozik. Már a 16. században pünkösdi királyságnak nevezték az értéktelen, múló hatalmat, s feltehetjük, hogy maga a szokás jóval régebben is ismert volt hazánkban. A 16-19. századi adatok legtöbbször a verseny keretében választott pünkösdi királyról szólnak. Székely gyermekek bothúzással, másutt lúdnyakszakítással és más ügyességi versenyek keretében választottak maguk közül pünkösdi királyt. Századunkban a versennyel választott pünkösdi király eltűnt.
Budapest, 2016. május 9. Klein Dávid hegymászó megérkezik a Liszt Ferenc-repülőtérre 2016. május 9-én. A hegymászó a Johnnie Walker Annapurna Expedíció során május 1-jén az első magyarként, oxigénpalack és teherhordók segítsége nélkül sikeresen feljutott a Himalájában található Annapurna 8091 méter magas csúcsára.
MTI Fotó: Mohai BalázsKlein Dávid hegymászó hazaérkezése után megöleli édesanyját a Liszt Ferenc-repülőtéren 2016. május 9-én. MTI Fotó: Mohai Balázs
Megnyerte Széll Tamás a Bocuse d’Or szakácsolimpia európai döntőjét. A második helyezett Norvégia, a harmadik pedig Svédország lett. A fődíjjal 12 ezer euró jár, ezt a háromfős csapat kapja.
Az eredmény bejelentésekor Széll alig tudott megszólalni, senki nem számított győzelemre, harmadik helyet emlegettek a helyszínen. Amikor bejelentették Norvégia második és Svédország harmadik helyét, a magyar szakács mindent lemondóan legyintett, hogy biztosan Dánia győz.
Széll Tamás az eredményhirdetés után azt mondta az Indexnek, érezte, hogy jól sikerült minden, de az első helyezésre egyáltalán nem számított, azt hitte, Skandináv győzelem születik majd.
Megemlítette, hogy 4,5 hónapot készült a versenyre (addig nem is dolgozott a Michelin-csillagos Onyx étteremben), most a nyáron kicsit pihenni fog, aztán augusztustól elkezd felkészülni a jövő évi, lyoni világdöntőre. Arról is beszélt, hogy főzés közben különösebben nem zavarta a körülötte lévő sok rajongó, az elején a fotósok, operatőrök kicsit zavaróak voltak, de aztán ettől is el tudott tekinteni.
A Budapesten megrendezett Bocuse d’Or-on minden alapanyag magyar volt, ami Széll Tamásnak kedvezett, hiszen a tengeri halhoz szokott erős skandináv versenyzőknek idegen volt a zsírosabb kecsege, amit sokat kellett pucolni. Szintén magyar volt a szarvasborjú, Széll egyben hagyta a szarvas combját, amitől az egész nagyon látványos lett. A tálat külön kiemelte a közepén gomolygó füst.
Széll Tamás nyolcadikként kezdett versenyezni ma reggel fél tíz után kicsivel, ahogy láttuk kissé feszülten vágott bele a versenybe, ahogyan a magyar csapattól megtudtuk, ekkora tömegre még ők sem számítottak. Délig lehetett bemenni a versenyzők elé, Széll körül annyian voltak, hogy valószínűleg levegőt is alig kapott, csak 11 körül kezdett el mosolyogni. A csapat edzője, Vomberg Frigyes is felemelte a hangját, miután mindenki túl közel ment a versenyzőkhöz, Széll Tamást egyszer meg is lökték. A boxok előtt van egy nagyjából félméteres szürke zóna, ahová nem lehet belépni, de ezt senki nem tartotta be, így végül többen siettek a magyar segítségére távol tartani a tömeget, köztük Sárközi Ákos, a Borkonyha Michelin-csillagos séfje. Szulló Szabina a helyszínen azt mondta, szerinte Széll így is tud koncentrálni, és szerinte nem zavarja a tömeg.
Fotó: Bődey János / Index
Nagyon jó volt a hangulat a budapesti versenyen, már délelőtt teljesen megtelt a nem is kicsi lelátó. Rengeteg szurkoló érkezett a versenyre, az észtek például látványra egy egész repülőnyi rajongót hoztak, de sokan vannak a finn és a norvég drukkerek is. A magyarok is rengeteg szurkolóval és egy komplett tűzoltózenekarral érkeztek. Széll mellett persze más ország is igazi nagyágyúkkal érkezett, norvégok mellett más nagyágyú is volt itt, például a németek három Michelin-csillagos séfje, Marvin Böhm, de Michelin-csillagos séfet küldtek a finnek is, és a hollandok is, nekik is nagyon szépre sikerült egyébként a tálalásuk.
A verseny leglátványosabb része a tányérok felvonultatása, délután fél kettőtől tíz percenként prezentáltak egy-egy halas tányért majd ezután kezdődik a tíz húsos tányér felvonultatása is. Mivel a látvány sokat számít, a tálalás a közönségnek is érdekes, verseny közben pedig leginkább a versenyzők arcát érdekes figyelni. Engem például lenyűgözött, ahogyan Széll Tamás teljesen ki tudta zárni a többi versenyző munkáját, még csak fel sem pillantott a tűzhely mellől, amikor a többi ország versenyzői tányérjait már hordták kifelé.
Fotó: Kalas Györgyi / Index
Mint Széll Tamás elmondta nekünk korábban, a kóstolás koránt sem szubjektív, hiszen akik a zsűriben ülnek, pontosan tudják, milyennek kell lennie a tökéletes halnak vagy céklának, így nem azt pontozzák, hogy ők szeretik-e az adott tételt, hanem azt, hogyan van elkészítve. Magyar részről Szulló Szabina és Hamvas Zoltán, a magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke ül a zsűriben. A zsűri elnöke Serge Vieira, aki maga is nyert Bocue d’Or versenyt 25 évesen, azóta pedig saját étterme van egy kis francia kastélyban, és hozzá két Michelin-csillaga is. Tiszteletbeli elnöke is van a zsűrinek, mégpedig Rasmus Kofoed dán séf, akinek három Michelin-csillaga van, és elég nagy sztárnak számít a gasztronómiában. Ő is nyert Bocuse d’Ort, de ezüstöt és bronzot is kapott már, a harmadik Michelin-csillag pedig éppen idén érkezett a repertoárba. Kofoed 2007 óta vezeti Geranium nevű éttermét Dániában.
A világ leghíresebb szakácsversenyét 1987 óta rendezik meg Franciaországban, alapítója Paul Bocuse, a világ egyik leghíresebb séfje. A világdöntő minden páratlan évben van Lyonban, minden páros évben pedig, – mint amilyen a mostani is, az európai döntő zajlik.
Magyarország a kvótanépszavazással nem akar nyomást gyakorolni Brüsszelre, ám világos politikai álláspontot fog közölni – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter.
A kormány bízik abban, hogy az őszi, a kötelező uniós betelepítési kvóta elleni népszavazáson egyértelmű felhatalmazást kap arra, milyen álláspontot képviseljen a kérdésről Brüsszelben – mondta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter egy más témában rendezett eseményen újságírói kérdésre.
“Mi nem nyomást akarunk gyakorolni Brüsszelre, hanem egy világos politikai álláspontot fogunk közölni. Brüsszel gyakorol nyomást a tagországokra. Magyarország egy szuverén ország, tehát nekünk nem kell nyomást gyakorolnunk az Európai Bizottságra, hanem világosan meg kell mondanunk az álláspontunkat és azt kőkeményen, világosan meg is fogjuk mondani, erre mindenki számíthat Brüsszelben.”
Szijjártó Péter hangsúlyozta, minősíthetetlen magatartásnak tartja az Európai Bizottság részéről, hogy pénzbüntetést alkalmazna azon országokkal szemben, amelyek másként gondolkodnak, mint a brüsszeli intézmények. “Ez teljes mértékben európaiatlan magatartás, amit visszautasítunk és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy az ilyen politikai megoldások a jövőben ne képezzék a döntéshozatal gerincét” – jelentette ki a tárcavezető.
A miniszter megjegyezte, hogy Magyarország eurómilliókat költött arra, hogy a schengeni zóna tagországai közül egyedüliként, megállítsa határán a bevándorlók özönét, egyedül vette komolyan schengeni kötelezettségét, miközben a három másik visegrádi országot – Csehországot, Szlovákiát és Lengyelországot – kivéve senki nem kérdezte meg, miben lehetnek Magyarországgal szolidárisak. Ezért “ha szolidaritásról beszélünk, a brüsszeli intézmények az utolsók, akik minket e téren bírálhatnak” – tette hozzá Szijjártó Péter.
Az Obama-kormányzat igazságügyi minisztere nyilatkozatban figyelmeztette valamennyi amerikai állami oktatási intézmény vezetőit, hogy tartsák tiszteletben a diákok nemi identitását, vagyis a transzneműek számára lehetővé kell tenniük a választott nemük szerinti mosdó látogatását.
Az úgynevezett “mosdóvita” hónapok óta tart az Egyesült Államokban, s egyes szövetségi államokban fontos kampánytémává is vált. Észak-Karolinában ugyanis törvényt hoztak arról, hogy az oktatási intézményekben mindenki csakis azt a mosdót használhatja, amely a születéskor bejegyzett nemének megfelelő, vagyis a transzneműek nem vehetik igénybe a választott nemük szerinti illemhelyet. S bár hasonló törvény van életben például Mississippi államban is, Észak-Karolinát érték és érik a leghevesebb bírálatok emiatt; művészek mondták le észak-karolinai szerepléseiket, gyárak hirdettek bojkottot az állam ellen, a kaliforniai San Francisco polgármestere pedig például “megtiltotta” a város polgárainak, hogy Észak-Karolinába látogassanak, hacsak nem valamilyen halaszthatatlan, vagy életbevágóan fontos ok miatt kell odautazniuk.
Loretta Lynch szövetségi igazságügyi miniszter nyilatkozatában bejelentette: a szövetségi kormány valamennyi transznemű diákot védelmébe veszi a zaklatás és diáktársai gúnyolódásai ellenében. A miniszterasszony egyúttal azt is közölte: a szövetségi kormány pert indíthat azon iskolák ellen, amelyek nem tartják tiszteletben a transzneműeket, s az adott iskola akár a szövetségi támogatást is elveszítheti. “Iskoláinkban semmiféle megkülönböztetésnek nincs helye, beleértve a transznemű diákok nemi alapon történő megkülönböztetését is” – fogalmazott Loretta Lynch.
Loretta Lynch külön kitért Észak-Karolina nemrégiben elfogadott új törvényére, s úgy fogalmazott, hogy ez a régi, rasszista, fajgyűlölő törvényeket idézi fel a számára, s a polgári szabadságjogok megsértését jelenti, amely ellen a törvény eszközével kívánnak fellépni. Lynch nyilatkozatát követően Pat McCrory észak-karolinai kormányzó ismételten azon meggyőződésének adott hangot, hogy államuk törvénye a józan ész szellemében, a magánéletet tiszteletben tartva született, s minden alapot nélkülöző figyelmeztetésével az igazságügyi minisztérium és a szövetségi kormány túlterjeszkedik alkotmány biztosította hatalmán.
Tovább forrósodik a politikai hangulat Franciaországban, miután a szocialista kormány úgy döntött, hogy az alkotmány 49. paragrafusa 3. bekezdésének alkalmazásával áterőlteti a parlamenten a hetek óta vitatott munkajogi reformot.
„Botrány, brutalitás, a demokrácia megcsúfolása” – ilyen és hasonló jelzőkkel illetik egyes baloldali politikusok és szakszervezeti vezetők a francia kormánynak azt a döntését, hogy egy éven belül immár másodszor folyamodik a közbeszéd által 49-3-asként emlegetett alkotmánycikkelyhez, amely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag vita nélkül fogadjanak el egy benyújtott törvényjavaslatot.
A felháborodás azért is erős, mert ezúttal a munka törvénykönyvének módosításáról van szó, márpedig e tervezet ellen immár több mint két hónapja zajlanak az egymást érő tiltakozások, melyeket alapvetően a szélsőbalhoz kötődő pártok, egyesületek és szakszervezetek szerveznek, de amelyeket a szocialista párt szélsőbalhoz kötődő politikusai is támogatnak.
A Valls-kabinet azonban azt hangsúlyozza, hogy elkötelezett a reformok iránt és mindenképpen kitart a módosítás mellett, ez magyarázza a 49-3-as bevetését. Ez a cikkely az ötödik köztársaság terméke, mellyel a törvényhozók, a korábbi tapasztalatokból kiindulva egyrészt elejét akarták venni, hogy egy adott kormány a kormánykoalícióban részt vevő kispártok túszává váljon, másrészt megnehezítették az ellenzék kormánybuktatásra irányuló törekvéseit is.
De eredetileg nem gondoltak arra, hogy azt egy kormány arra is felhasználhatja, hogy szembemenjen saját többsége véleményével. A Valls-kabinet most azért nyúl az ominózus cikkelyhez, mert tudja, hogy javaslatához nincs meg a szükséges többség a parlamentben, azt ugyanis immár a sorozatos módosítások miatt a jobboldal sem támogatja.
A 49-3-as lényege az, hogy egy fontosnak ítélt törvényjavaslat benyújtásakor a kormány bizalmi szavazást kér az ügyben maga ellen. Ezt követően a honatyáknak 24 óra áll rendelkezésükre, hogy bizalmatlansági indítványt nyújtsanak be ellene, ha erre nem kerül sor, úgy a benyújtott jogszabályt automatikusan, mindenféle vita nélkül elfogadottnak tekintik. Szintén elfogadásnak számít, ha a bizalmatlansági indítványt benyújtják ugyan, de az nem kapja meg a minősített többséget.
Természetesen, ha a bizalmatlansági indítványt megszavazzák, úgy a kormány bukik, és az államfő akár a parlament feloszlatását és új választások kiírását is elrendelheti. A mostani helyzet azért vált hirtelen feszültté, mert a jobboldali ellenzék kedden benyújtotta a bizalmatlansági indítványt, és a szélsőbaloldali pártok vezetői most rendhagyó módon arra buzdítják a tervezetet bíráló szocialista képviselőket, hogy arra szavazzanak igennel, azaz buktassák meg a kormányt. Ezt a forgatókönyvet azonban politikai elemzők nem tartják reálisnak, bármekkora is baloldalon a felháborodás a szocialista kormány „árulása” ellen, de egy esetleges meglepetés nem zárható ki teljesen.
A helyzetnek egyébként van egy ironikus oldala is: számos lap arra emlékeztet, hogy 2006-ban Francois Hollande jelenlegi államfő ellenzékből a legkeményebb szavakkal ostorozta az akkori kormányzó jobboldalt, amiért a 49-3-as cikkelyhez folyamodott, „brutalitásnak”, a „demokrácia megcsúfolásának” nevezve az eljárást. Ehhez képest a Macron-törvénynek nevezett gazdasági reformcsomagot 2015-ben a 49-3-assal fogadtatták el, mostani alkalmazása tehát egy éven belül már a második „brutalitásnak” számít.
A helyszínre vezető csíkszeredai Szék utcán szombat reggel tömött sorokban haladtak a zarándokok a csíksomlyói kegytemplom felé, ahonnan felkapaszkodtak a hegynyeregbe. A hagyomány szerint keresztaljáknak nevezett (kereszt alatt vonuló) csoportok élén tábla jelzi a település nevét, ahonnan érkeztek. Az egyházi zászlók mellett megannyi magyar és székely zászló is tarkította a képet.
A hegytetőn a búcsú előtti órákban a szervezők folyamatosan jelentették be az érkező csoportok lélekszámát, és a csoportvezetők nevét. A gyalogos zarándokcsoportok bejelentését olykor megtapsolta az összegyűlt tömeg.
Székelyruhás fiatalok vitték a hegyre azt a kötélkordont, amelynek oltalmában az egyházi vezetők érkeztek a Hármashalom oltárhoz. A kordonban zarándokolt Áder János köztársasági elnök, és felesége Herczegh Anita. A zarándokok között van Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke is.
Az idei búcsú ünnepi szónoka Csintalan László tiszteletbeli kanonok, tiszteletbeli főesperes, csíkdelnei plébános.
Helyére került a bérmálás szentségét kiszolgáltató Márton Áron püspököt, egy bérmálkozó lányt és ennek bérmakeresztanyját ábrázoló szoborcsoport szerdán. A csíkszeredai Szabadság téren helyet kapó szoboregyüttes kihelyezését az alkotó Sárpátki Zoltán irányította.
A szoboregyüttest pünkösd vasárnapján avatják fel. A program szerint délelőtt 11 órától bérmálási szentmisét tartanak a Szent Kereszt Plébániatemplomban, ahonnan a nagykorúság szentségében részesült ifjak átvonulnak a Szabadság térre a 13 órától kezdődő avatóünnepségre. A szervezők elmondása szerint a fúvósok és az egyházi kórus mellett részt vesz az ünnepségen Györfi Erzsébet népdalénekes, ünnepi szónoknak pedig Áder Jánost, Magyarország köztársasági elnökét, illetve Lezsák Sándort, a Magyar Országgyűlés alelnökét kérték fel.
A szoborcsoport tervét Tövissi Zsolt, a makettet és portrét pedig Sárpátki Zoltán készítette. A mű bronzba öntését Lakatos Pál Sándor vállalta, a talapzatot a csíkszeredai ING Service Kft. alakította ki.
A 23 éves magyar teniszező Rómában nyert meccset a négyszeres olimpiai bajnok világsztár ellen.
A világranglista jelenlegi 14. helyezettje (korábbi vezetője), a sokszoros Grand Slam-győztes Venus Williams a római salakpályás WTA-torna második fordulójában került össze Babos Tímeával, napjaink legjobb magyar teniszezőjével.
Babos győzelme vitathatatlan tehetsége ellenére is váratlan volt, hiszen ő számított esélytelenebbnek, lévén 48. a világranglistán. A nagyon kiélezett, három órán át tartó meccsen mégis ő kerekedett felül.
