Igét hirdet Ft. dr. Krasznai Csaba református lelkész.
Ma van az autizmus világnapja
Ma van az autizmus világnapja, amelynek alkalmából országszerte számos programot, sétát, érzékenyítő éttermi akciót, Budapesten pedig filmvetítéseket és kiállítást is rendeznek.
Az ENSZ 2007-ben nyilvánította április 2-át az autizmus világnapjává, azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az autizmusra és az autizmus spektrum zavarra, amely tízmilliókat érint világszerte.
A magyarországi programokat szervező Autisták Országos Szövetsége felhívására országszerte számos városban tartanak sétát és előadásokat, programokat az autizmusról, valamint pénteken és szombaton éttermi érzékenyítő akciót is szerveztek. Az AutSense (autizmus-szenzitív) Éttermek kampányhoz csatlakozott vendéglátóhelyek vállalták, hogy étlapjukat a szervezet olyan vizuális segítséggel gazdagítsa, amely “akadálymentes szolgáltatást” biztosít az autisták számára. Ezzel a vendégek megtapasztalhatják a fejlődési zavarral születettek speciális szükségleteit.
Budapesten megrendezik a Magyar Tudományos Akadémiától a Március 15. térig tartó, már hagyományos sétát, az Uránia Nemzeti Filmszínházban pedig filmvetítést tartanak. Az érdeklődők láthatják az egy autista kislány és szülei mindennapjairól szóló, Maria és én című spanyol dokumentumfilmet, és az Asperger-szindrómás, tízéves Mika történetét bemutató, Ló az erkélyen című osztrák családi filmet.
A Madách téren délután Nők kékben címmel autista gyermekeket nevelő családokról készült fotókból nyílik szabadtéri kiállítás, amelyen Komka Péter, az MTI/MTVA fotóriporterének lencséjén keresztül elevenedik meg négy, autista gyermeket nevelő édesanya és egy fiatal autista lány élete.
A Ragyogjon Kéken (Light It Up Blue) globális kampányhoz csatlakozva idén a Gellért-hegyi Szabadság-szobor és az Uránia Nemzeti Filmszínház kap kék díszkivilágítást, olyan emblematikus épületekhez hasonlóan, mint a londoni Big Ben vagy a New York-i Empire State Building.
A szakmai szervezetek becslése szerint ma Magyarországon 100 ezer, a világon több tízmillió ember él autizmussal, azzal a széles spektrumú, változatos formában jelentkező fejlődési zavarral, amelynek következtében a társas viselkedés, a kommunikációs készségek és a gondolkodás fejlődése sérül.
Minden századik gyermek autizmussal él Magyarországon
A becslések szerint Magyarországon minden századik gyermek autizmussal él, a gyógypedagógiai terápiák révén azonban jól fejleszthető ez az állapot – mondta az Autisták Országos Szövetségének elnöke.
Kővári Edit elmondta, az autizmus nem gyógyítható genetikailag meghatározott állapot, amely különböző mértékben, egyéni módon, változatosan jelenhet meg az érintetteknél.
A szövetség nagy munkát fektet a társadalmi szemléletformálásba, a családokat információkkal látják el, jogi segítséget nyújtanak, szülői tréningeket tartanak – ismertette az elnök, hozzátéve, fontos a döntéshozók felé megnyilvánuló lobbitevékenységük is.
Kővári Edit elmondta, negyvenhat program kapcsolódik az autizmus világnapjához országszerte, színházi előadások, könyvbemutatók, kiállítás.
Az autizmus világnapja alkalmából idén először a budapesti Gellért-hegyi Szabadság-szobrot kék színnel világítják meg.
Kotty belé szilvalé
Ha valaki más beszédébe beleszól főleg akkor, mikor még semmi szakértelme sincs a témához, azt szokták az ilyennek mondani, Kotty belé szilvalé. Hogy miként kapcsolódik ez a szilvaléhez, azt mindjárt megtudjuk O. Nagy Gábor szólásmondás szakértő segítségével, melyet a Mi fán terem című könyvében fejteget. Elmondja Hargitai István

Házi csoki mogyoróval recept

Hozzávalók: 25 dkg tejpor, 10 dkg kakaó, 1 kg cukor, 5—10 dkg vaj, dió.
Elkészítés: A tejport és a kakaót jól átszitáljuk, hogy semmiképp ne legyen csomós, majd a cukrot 2 dl vízzel folytonos kavargatás mellett sűrű sziruppá főzzük. Mikor kezd gyöngyözni, a kakaót lassanként, kanalanként, majd a tejport belekavarjuk. A tűzről levéve beleadagoljuk a masszába a vajat és az apróra tört diót is, és addig kevergetjük, míg langyosra nem hűl. Közben előkészítünk egy kivajazott lapos üveg tálat, és beletöltjük a csokit.
Körülbelül félóra alatt elkezd keményedni, kicsit nehéz kivárni ezt az időt, de megéri. Utána vágjuk hosszanti csíkokra, majd kockázzuk fel a masszát. Ha marad még belőle, tároljuk egy jól záródó dobozban.
7. Az őszirózsás forradalom és a Népköztársaság
Tisza István halála szimbolikusan is jelezte, hogy a háború előtti világ véget ért. Az őszirózsás forradalom nyomán kikiáltott első magyar köztársaság kedvezőtlen belső és külső körülményekkel nézett szembe. Ennek ellenére egyszerre kísérelte meg a régóta óhajtott demokratikus reformok végrehajtását, és próbált – igaz csak tárgyalásos úton – az ország területi épségét veszélyeztető nemzetiségi vezetőkkel és a szomszéd államok képviselőivel dűlőre jutni. Mindezeken túl a törékeny újszülött köztársaságnak valamiféle nemzetközi legitimitást is igyekezett kieszközölni. A polgári demokratikus forradalom és a Népköztársaság.

Legutóbb vázlatosan felelevenítettük a katonák sapkájára került őszirózsákról elnevezett forradalom eseményeit, amikor az utca nyomásának köszönhetően a miniszterelnöki pozícióba Károlyi Mihály került. A háború alatti pacifista szólamaival országosan ismertté vált politikus népszerűségével ekkor senkié sem vetekedett. Az utcára vonuló széles tömegek tőle reméltek megoldást a megelégelt nélkülözésekre, a korábbi ellenzéki pártok pedig a régóta esedékes demokratikus reformok lebonyolítását várták személyétől és kormányától. A volt függetlenségi párti politikusnak ráadásul jó kapcsolatai voltak a korábbi politikai vezetőréteg tagjaival is. A már halálos beteg Ady Endre életművének utolsó versében maga is „köszönti” a forradalmat.
Üdvözlet a győzőnek (1918. november)
Ne tapossatok rajta nagyon,
Ne tiporjatok rajta nagyon,
Vér-vesztes, szegény, szép szívünkön,
Ki, íme, száguldani akar.
Baljóslatú, bús nép a magyar,
Forradalomban élt s ránk hozták
Gyógyítónak a Háborút, a Rémet
Sírjukban is megátkozott gazok.
Tompán zúgnak a kaszárnyáink,
Óh, mennyi vérrel emlékezők,
Óh, szörnyű, gyászoló kripták,
Ravatal előttetek, ravatal.
Mi voltunk a földnek bolondja,
Elhasznált, szegény magyarok,
És most jöjjetek, győztesek:
Üdvözlet a győzőnek.

Ugyan Tisza István meggyilkolásával az országot korábban irányító régi konzervatív-liberális politikai elit pótolhatatlan veszteséget szenvedett, a fővárosi akciók nem jártak erőszakos eseményekkel. Vidéken ugyanakkor számos esetben került sor lincselésekre és önbíráskodásokra. Az élelmiszerraktárak kifosztóit értelemszerűen a szükség és a nyomor enyhítésének szándéka vezette. Hozzájuk csatlakoztak a világháborúból kiábrándult hazatérő katonák is, akik sok esetben fegyvereiket megtartva hajtottak végre erőszakos atrocitásokat. Motivációik mögött az elveszített háború miatt különösen értelmetlennek és feleslegesnek látszó pusztulás miatti düh és távollétük alatt a családjuk nélkülözése miatti felháborodást kereshetjük. Áldozataik zömében a helyi „hatalmasságok” közül kerültek ki: a távollétük alatt az otthoniakkal hatalmaskodó jegyzők, az ínség ellenére „részvétlen” földesurak, a kúria elfogott intézői, vagy a háborús nélkülözés ellenére árdrágító és gazdagodó – sok esetben – zsidó származású szatócsbolt-tulajdonosok és kereskedők. A vidéki burjánzó erőszakos eseményekről értesülve a kormányzat nép-, és nemzetőrségeket állított fel és ezekre alapozva kísérelt meg úrrá lenni a felforduláson.
A Károlyi-kormány 1918. október 31-én alakult meg. Tagjai a korábbi radikális ellenzék pártjaiból érkeztek. Két fő szociáldemokrata, kettő polgári radikális volt, többségében ugyanakkor – 5 fővel – a miniszterelnök által vezetett Függetlenségi és 48-as Károlyi párt tagjai voltak.
A Károlyi-kormány nemzetközi helyzete mindvégig nagyon ingatag volt. 1918 őszén több-, a Monarchiához tartozó tartomány deklarálta függetlenségi és elszakadási törekvéseit. 1918. október 28-án Prágában a Cseh Nemzeti Tanács, másnap Zágrábban a Horvát Nemzetgyűlés, harmadnap – október 30-án – Túrócszentmártonban a szlovákság képviselői, október 31-én pedig a galíciai ukránok hirdették ki önállóságukat. A Monarchia képviselőjeként Weber tábornok az olaszokkal 1918. november 3-án fegyverszünetet kötött, amelynek értelmében az osztrák-magyar csapatok kiürítették az olasz részeket és ezeken túl még Horvátországot is. A francia tábornok, Franched d’Esperey viszont a fegyverszünetet és annak a tartalmát nem tekintette érvényesnek, csapatával pedig tovább nyomult észak felé. A magyar kormány éppen ezért kényszerült november 13-án vele Belgrádban katonai konvenciót kötni. Az új, szigorú szerződés értelmében a magyar kormány köteles volt kiüríteni a Szamos folyótól keletre, a Marostól délre és az Arad-Szeged-Pécs vonaltól délre eső területeket. Emellett az egyezmény jelentősen korlátozta a magyar haderő létszámát is. Az egyezménybe való beletörődése miatt azóta is gyakran bírált Károlyi döntése mögött az az elképzelés húzódott, hogy együttműködéséért cserébe kedvezőbb elbírálást remélt a békekonferencián, és a délen húzott vonalat pedig csupán ideiglenesnek és átmenetinek gondolta. A szerződés aláírását követően a szerb, a román és a francia hadsereg is gyorsan megszállta a kijelölt területeket.

A kormánynak, Jászi Oszkár személyében külön, tárcanélküli nemzetiségügyi minisztere volt, akire az elszakadás küszöbén álló nemzetiségi vezetőkkel való tárgyalások lefolytatását bízták. Az elkésett megegyezési szándékoknak ekkor már nem sok realitása volt. A novemberben és decemberben zajló egyeztetések nem jártak eredménnyel. A románoknak felajánlott nyelvi kantonok helyett azok képviselői a december 1-jei gyulafehérvári gyűlésükön a román királysággal való egyesülésüket mondták ki, a kisebbségeknek adott széleskörű autonómia ígérete mellett. Kudarccal végződtek Jászinak a szlovákokkal folytatott tárgyalásai is, amikor azok a szlovák-magyar nyelvhatár helyett jóval délebbre – nagyjából a mai határnak megfelelő vonalban – képzelték el a leendő határvonalat. A szerbek a november 25-i újvidéki gyűlésükön csatlakoztak Szerbiához, a január 8-i medgyesi gyűlésen pedig már a szászok hirdették ki az általuk lakott területek Magyarországtól való elszakadását és csatlakozásukat a román államhoz.
1918. november 13-án az uralkodó, IV. Károly lemondott. Ahogy – az azóta is eltérően értelmezett – eckartsaui nyilatkozatában fogalmazott:
„Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minélelőbb a háború borzalmaitól megszabadítsam; a mely háború keletkezésében semmi részem nem volt. Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva. Ennélfogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve elismerem azt a döntést, melylyel Magyarország jövendő államformáját megállapítja. Kelt Eckartsau, ezerkilencszáztizennyolc, November hó tizenharmadikán. Károly”.
Az ideiglenes törvényhozó hatalom ezt követően – formálisan – a Nemzeti Tanácsra szállt. A Magyar népköztársaságot 1918. november 16-án, a Parlament lépcsőjéről hirdették ki. A miniszterelnökké választott Károlyi Mihályt a következő év januárjától már köztársasági elnökké választották. Utóda Berinkey Dénes lett.

A kormány első nagy céljai közé a földtörvény és az új választójogi törvény lebonyolítása tartozott. A földreformtörvény a néhány száz holdon felüli birtokok kisajátítását és kedvező részletfizetés mellett néhány holdas parasztbirtokok létrehozását hirdette meg, de megvalósítására nem került sor. Az új választójogi törvény – eddig példátlan módon – a lakosság 50 százalékát ruházta fel a szavazati joggal, de a törvény alapján kiírt választásokra végül nem került sor. Sikertelenek voltak a kormányzat intézkedései a felgyorsult infláció visszafogására, sőt a fedzetlen papírkénz kibocsátás gyakorlata tovább folytatódott. A kormánynak nem sikerült a vagyonok egyszeri 10-25%-ának elkobzását tartalmazó vagyondézsma lebonyolítása sem.
Az elvetélt bel- és külpolitikai lépések aktivizálták a kormányzat jobb – és baloldali ellenzékét is. A felbomlás folyamatát érzékelve a Károlyit korábban még támogató jobboldali ellenzék is aktivizálta magát. Képviselőik jobboldali elitváltást, diktatórikus hatalmat, mindenekelőtt azonban a határok hathatós védelmét szorgalmazták. Közülük kerültek ki az 1918 novemberében alakult Magyar országos Véderő Egyletnek (MOVE) és a decemberben alakult Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME) tagjai. A kormányt jobbról bíráló csoportosulás volt a Nemzeti Egység Pártja, amelynek tagságát magas rangú politikusok és nagybirtokosok adták. A kormányzat baloldali ellenzékéhez a kommunisták és a szociáldemokraták balszárnya tartozott. Az előbbiek 1918. november 24-én alakították meg a Kommunisták Magyarországi Párját, amelynek vezetője és legbefolyásosabb tagja a háború előtti kolozsvári pénztári tisztviselő, az Oroszországból hazakerült hadifogoly, Kun Béla volt. A kormányon belül feloldhatatlan vitákat és Károlyi meggyengült tekintéjét jelezte, hogy a függetlenségi pártiak kiléptek a kormányból.
A balról és jobbról is érkező bírálatokkal szemben a kormány 1919 februárjában fordult szembe. Feloszlatták a MOVÉ-t feloszlatták, és több házkutatást tartottak jobboldali szervezetekben és a baloldali Vörös Újság szerkesztőségében is. A kommunisták által szervezett február 20-i erőszakos tömegfelvonulást pedig erélyesen felszámolták, és a vezetőket – így a kommunista párt vezérkarát – börtönbe zárták.
„Magyarország sohasem fogja elfelejteni, hogy a háború öt keserű esztendeje után a székely katonák nem mentek vissza a családi tűzhelyükhöz, hanem a háború minden nyomorúságát átszenvedve, volt annyi lelkierejük, hogy ismét sorompóba állja- nak az egész ország ügyéért.[…]Hallja meg innen azt egész világ, hogy nem lehet egy nemzetet legázolni, nem lehet egy népből kiirtani az önfenntartási ösztönt, mely azt mondatja vele, hogy élni akar. Nem lehet elpusztítani egy olyan országot, melynek más célja nincs, mint hogy minden polgárának egyforma jogot biztosítson. De hallja meg és értse meg a világ azt is, hogy ha a párizsi békekonferencia a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezési béke ellen döntene, akkor mi végszükség esetében fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot.”
A székely hadosztály előtt elhangzott február 20-i beszéde már Károlyi elkésett elszánását mutatja az ország határainak fegyveres védelmét illetően. A március 20-án kapott Vix-jegyzék ugyanakkor Károlyi teljes politikai csődjét jelentette. A jegyzék tartalma szerint ugyanis a román hadsereg tovább nyomulhatott a Szatmárnémeti-Nagykároly-Arad vonalig előre, ettől nyugatra pedig egy semleges zónát hoznak létre. Ennek aláírását Károlyi visszautasította.

Úgy képzelte, egy „tisztán” szociáldemokratákból álló kormány képes lehet Szovjet-Oroszország támogatására alapozva ellenállni. A szociáldemokraták többsége azonban Károlyi háta mögött megegyezett a kommunista vezetéssel a hatalom közös átvételéről. Ez – a lényegét tekintve puccs – viszont nemcsak Károlyi Mihály bukását, de az első magyar köztársaság végét is jelentette.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 112–123.
Szarka László: A történeti Magyarország felbomlása – Katonai akciók, demarkációs vonalak. In: Bárdi Nándor – Fedince Csilla – Szarka László (szerk.): Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Budapest, Gondolat Kiadó – MTA Kisebbségkutató Intézet, 2008. 14–21. (https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/olvasoszoba/intezetikiadvanyok/kisebbsegimagyarkozossegeka20szazadban.pdf)
A hanganyag meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.
Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Tárt otthonokba látsz az ablakon.
Az emberek feldöntve és vakon
vízszintesen feküsznek
s megforduló szemük kancsítva néz szét
ködébe csalfán csillogó eszüknek,
mert a mindennapos agy-vérszegénység
borult reájuk.
Mellettük a cipõjük, a ruhájuk
s õk egy szobába zárva, mint dobozba,
melyet ébren szépítnek álmodozva,
de – mondhatom – ha igy reá meredhetsz,
minden lakás olyan, akár a ketrec,
Egy keltõóra átketyeg a csöndbõl,
sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl
és az alvóra szól a
harsány riasztó: «ébredj a valóra».
A ház is alszik, holtan és bután,
mint majd száz év után,
ha összeomlik, gyom virít alóla
s nem sejti senki róla,
hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla.
De fönn, barátom, ott fönn a derûs ég,
valami tiszta, fényes nagyszerûség,
reszketve és szilárdul, mint a hûség.
Az égbolt,
egészen úgy, mint hajdanába rég volt,
mint az anyám paplanja, az a kék folt,
mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt,
s a csillagok
lélekzõ lelke csöndesen ragyog
a langyos õszi
éjjelbe, mely a hideget elõzi,
kimondhatatlan messze s odaát,
õk, akik nézték Hannibál hadát
s most néznek engem, aki ide estem
és állok egy ablakba, Budapesten.
Én nem tudom, mi történt vélem ekkor,
de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem
s felém hajol az, amit eltemettem
rég, a gyerekkor.
Olyan sokáig
bámultam az égbolt gazdag csodáit,
hogy már pirkadt is keleten s a szélben
a csillagok szikrázva, észrevétlen
meg-meglibegtek és távolba roppant
tûzcsóva lobbant,
egy mennyei kastély kapuja tárult,
körötte láng gyult,
valami rebbent,
oszolni kezdett a vendégsereg fent.
a hajnali homály mély
árnyékai közé lengett a báléj,
künn az elõcsarnok fényárban úszott,
a házigazda a lépcsõn bucsúzott,
elõkelõ úr, az ég óriása,
a bálterem hatalmas glóriása
s mozgás riadt, csilingelés, csodás,
halk nõi suttogás,
mint amikor már vége van a bálnak
s a kapusok kocsikért kiabálnak.
Egy csipkefátyol
látszott, amint a távol
homályból
gyémántosan aláfoly
egy messze kéklõ,
pazar belépõ,
melyet magára ölt egy drága, szép nõ
és rajt egy ékkõ
behintve fénnyel ezt a néma békét.
a halovány ég túlvilági kékét,
vagy tán egy angyal, aki szûzi,
szép mozdulattal csillogó fejékét
hajába tûzi
és az álomnál csendesebben
egy arra ringó,
könnyûcske hintó
mélyébe lebben
s tovább robog kacér mosollyal ebben.
aztán amíg vad paripái futnak
a farsangosan-lángoló Tejutnak
arany konfetti-záporába sok száz
bazár között, patkójuk fölsziporkáz.
Szájtátva álltam
s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,
az égbe bál van, minden este bál van
és fölvilágolt mély értelme ennek
a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek
tündérei hajnalba hazamennek
fényes körútjain a végtelennek.
Virradtig
maradtam így és csak bámultam addig.
Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél
ezen a földön, mily silány regéket,
miféle ringyók rabságába estél,
mily kézirat volt fontosabb tenéked,
hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél
és annyi rest éj
s csak most tünik szemedbe ez az estély?
Ötven,
jaj ötven éve – lelkem visszadöbben –
halottjaim is itt-ott, egyre többen –
jaj, ötven éve tündököl fölöttem
ez a sok élõ, fényes, égi szomszéd,
ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét.
Szóval bevallom néked, megtörötten
földig borultam s mindezt megköszöntem.
Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem
s azt is tudom, hogy el kell mennem innen.
de pattanó szivem feszitve húrnak,
dalolni kezdtem ekkor azúrnak,
annak, kirõl nem tudja senki, hol van,
annak, kit nem lelek se most, se holtan.
Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak,
úgy érzem én, barátom, hogy a porban,
hol lelkek és göröngyök közt botoltam,
mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak
vendége voltam.
456. honismereti rejtvényjáték – 2016.03.27.
A BOCSKAI RÁDIÓ
456. honismereti rejtvényjátéka. 2016. március 27.
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Helyes megfejtők: Jakab Márta, Bárányné, Kerecseny Alice, Kaczvinszky Borbála.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
- Hetente egy könyv ajándékhoz jogosult.
- A könyvet saját maga választhatja ki az erre felajánlott könyvek közül.
- Ajándékát 30 napon belül fel kell vegye a Magyar Múzeumban.
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Dzsudzsák egyenlített, döntetlen lett a magyar-horvát meccs
Egy félidő horvát kert volt Pesten, egy pedig magyar felnyomulás jegyében telt, így igazságos döntetlennel ért véget a két Eb-résztvevő labdarúgó-válogatott barátságos mérkőzése szombat este az Üllői úti stadionban.
Hajdú B. István kiabálta végig a felvezetést az Üllői úton, ahol a magyar–horvát barátságos mérkőzés előtt a labdarúgó-válogatott valamennyi kvalifikációs gólját felidézték a stadion kivetítőin. S bár a kiváló riporter harsogott szépen, az ő szavai is a csend hangjainak tetszettek a műsorközlőéihez képest, a helyi szpíker ugyanis elbódult egyrészt honfitársaink Eb-szereplésétől, másrészt saját magától. Ilyeneket üvöltözött: „Guzmics Richárd, a krakkói fejelő király”, „Gera Zoltán, az élő klasszikus”, az ember meg arra gondolt, hogy az elszabadult bemondó mit bömbölt volna, mondjuk, Mészöly Kálmánról, Kocsis Sándorról, Zsengellér Gyuláról vagy Puskás Ferencről…
A kivonuló magyar csapat a szurkolók előtt hajtott fejet, mert a következő szövegű transzparenssel érkezett a pályára: „Köszönjük! Nélkületek nem sikerült volna az Eb-kijutás.” A csapatkapitány Dzsudzsák Balázs szóban is megerősítette a felirat tartalmát, és olyan sikert aratott, mintha gólt szerzett volna. Ha ő nem is, Németh csaknem a hálóba juttatta a labdát – épp a „cséká” átadásából –, de Vrsaljko akrobatikus mozdulattal mentett Amerikából Katarba tántorgó emberünk elől. Mandzukicot viszont nem sikerült megelőzni, így a Juventus centere könnyedén továbbította az Internazionale csapatában futballozó Perisic érzéssel keresztbe küldött labdáját a jobb sarokba (29. perc: 0-1).
Az „itáliai” akcióval a horvátok megérdemelten szereztek vezetést, mert a kiegyensúlyozott első negyedóra után ellenőrzésük alá vonták a pályát, fölényes biztonsággal tartották maguknál a labdát, igaz, a kapura ők sem voltak különösebben veszélyesek. Így aztán a 42. percben csaknem megjárták, mert Kleinheisler húsz méterről kitűnő lövéssel lepett meg mindenkit, kivéve Kalinic kapust, aki egyáltalán nem ámult, hanem avatott mozdulattal kiütötte a labdát a bal alsó sarok közvetlen közeléből.
A szünetben négyet cserélt Bernd Storck, a magyar válogatott német szakvezetője; sajnos, volt jelölt bőven a lehívásra… Az „új” csapat feljebb nyomult, mint a korábbi, végre megszakadt az addigi horvát dominancia. Gera instruálta is a többieket, hogy maradjanak „fenn”, a vendégeket pedig mintha váratlanul érte volna az ellenfél pályára lépése. A szomszédok helyzetét nehezítette, hogy „kettős mérkőzést” vívtak: az egyiket honfitársainkkal, míg a másikat Prihoda cseh játékvezetővel, akinek szinte minden ítéletét hevesen vitatták. A kék szerelésben játszók egyszeriben olyan izgatottakká váltak, hogy Perisic – a közönség nem kis kárörömére – luftot rúgott…
A Dibuszt váltó Bogdán kapujánál amúgy ritkán tűntek fel a horvátok, akik közül a legjobb teljesítményt két hátvéd, Vrsaljko és Corluka nyújtotta. Ez is jelezte, hogy már nem a vendégek kontrollálták a játékot, de előnyüket különösebb kapu előtti kavalkádok nélkül is őrizni tudták. Sőt a 76. percben a néhány másodperccel az előtt becserélt Srna eldönthette volna a mérkőzést, de a tizenhatosról mellé lőtte a szabadrúgást.
Dzsudzsák viszont húszról a hálóba küldte a szabálytalanság miatt leállított labdát: tökéletesen megrúgott labdája a bal felső sarokba csapódott (1-1).
Így volt igazságos, így volt barátságos…
MAGYARORSZÁG–HORVÁTORSZÁG 1-1 (0-1)
Barátságos mérkőzés, Üllői út, 20 300 néző. Jv.: Prihoda (cseh).
Magyarország: Dibusz (Bogdán, 46.) – Fiola, Guzmics, Lang, Korhut – Dzsudzsák (Stieber, 81.), Nagy (Elek, 46.), Gera, Kleinheisler (Böde, 80.), Németh (Nikolics, 46.) – Priskin (Szalai, 46.).
Horvátország: Kalinic – Vrsaljko, Corluka, Schildenfeld, Vida – Brozovic, Antolic, Modric, Kovacic (Srna, 76.), Perisic – Mandzukic.
Gól: Mandzukic (29.), Dzsudzsák (79.).
Forrás: nol.hu
Az emberiség bűne nagy elégtételt kíván – nagypénteki liturgia Esztergomban
Erdő Péter bíboros vezette a nagypéntekiszertartást az esztergomi bazilikában március 25-én. A főpásztor szentbeszédét teljes terjedelmében adjuk közre.
Krisztusban Kedves Testvérek!
Hallottuk Krisztus szenvedésének drámaian fájdalmas és mégis felemelő történetét. Jézus kereszthalála által váltott meg minket. De miért felelt meg a szabadításnak ez a szörnyűséges módja minden másnál inkább a mindenható Isten tervének? Miért kellett Jézusnak mindezt elszenvednie (vö. Lk 24,25-26)? Másként nem tehette volna? Szent Ágoston szerint ennek öt fő oka volt.
Az első, hogy így mutatta meg legjobban szeretetét az emberi nem iránt. Így ismerhette meg az ember, hogy milyen felfoghatatlan szeretettel vesz körül bennünket az Isten. Szeretett minket, és vérével megtisztított a bűntől (vö. Jel 1,5-6). Hiszen nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért (vö. Jn 15,13). Ez azonban az alacsonyabb szintű szeretethez képest kiemelkedő fokozata az odaadásnak. De a gazda viszonya szolgájához nem egyszerű barátság, ezért ha az Úr életét adja a szolgájáért – mintha barátja volna –, ez különleges odaadást jelent. Ezért énekli az Egyház a húsvéti gyertya öröménekében szinte a meglepetés megrendülésével Istenhez fordulva: „hogy a szolgát megmentsed, Fiadat sem kímélted érte”. Amikor pedig valaki nem a barátjáért, de még csak nem is a szolgájáért, hanem az ellenségéért adja az életét, ez az emberi mértéken szinte túllépő, annak korlátait szétfeszítő szeretet felvillanása. Erről mondja Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levélben: „Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben meghalt a gonoszokért. Pedig az igazért is alig hal meg valaki, legfeljebb a jótevőjéért adja életét az ember. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,6-9). Jézus tehát a kereszten akart meghalni, hogy ez a szenvedés, amely a legnagyobb gyalázat volt, a legnagyobb szeretet jelévé váljon. Kitárta karját a kereszten, hogy átöleljen minket.
A második ok, amiért Isten Krisztus kereszthalálát választotta megváltásunk eszközéül az volt, hogy jóságosan magához vonzzon minket. János evangéliuma szerint Jézus ezt mondja saját kereszthalálára utalva: „Amikor majd felmagasztalnak, mindenkit magamhoz vonzok” (Jn 12,32). A szeretet vonzza a szeretetet.
Harmadszor: Isten a kereszthalált választotta a megváltás eszközéül, mert a legdrágább és legnagyobb áron akart megváltani minket. Szent Péter apostol első levelében olvassuk: „hogy nem mulandó dolog, ezüst vagy arany váltott meg öröklött, értéktelen életmódotokból, hanem a hibátlan és szeplőtelen báránynak, Krisztusnak drága vére” (1Pét 1,18-19). Ezt pedig azért tette, hogy lelkünket, amelyet ilyen drága áron szabadított meg, kötelezze hogy neki szolgáljunk, és ne a bűnnek. Ezért mondja Szent Bernát: Isten Fia más módon is megszabadíthatta volna az embert, de inkább akarta a kereszthalált, hogy a rajta esett sérelem még inkább szeretetre kötelezzen minket. Hiszen nagyobb hálára indít minket a megváltás nehéz és veszedelmes volta, mint a teremtés. A teremtést ugyanis – mely szintén felfoghatatlan titok – könnyűnek érezzük, mert természetesnek vesszük a nekünk adott világot. Gondoljunk bele, hogy milyen nagy volt az üdvösségünk ára! Nem egy szempont a sok közül, hogy az életünk megfeleljen Isten tervének és szeretetének, hanem az egyetlen, ami ezen a világon igazán fontos.
A negyedik ok, amely Szent Ágoston szerint megvilágítja, hogy miért választotta Isten a kereszthalált megváltásunkra, Krisztus követésének édessége. A szenvedés keserűsége ugyanis édessé teszi, ha engedelmeskedhetünk neki bűnbánatban és jócselekedetekben, vagy a földi szenvedések elviselésében. Krisztus tudta, hogy a bűnös ember csak bűnbánat és viszontagságok vagy büntetések elviselése árán szabadul meg igazán, vagy akkor, ha nehéz jócselekedeteket vállal magára. Mert a szabadulást nem a saját tetteinknek köszönhetjük, de a gyakorlatban is átélt megtérés nyitja meg a szívünket Isten irgalmának befogadására. Hogy tehát Isten számunkra a nehéz helytállást is kívánatossá tegye, saját példájával járt előttünk, amikor elvállalta a szenvedést és a keserű halált. Ha Krisztus szenvedését tartjuk szemünk előtt, nincs olyan nehézség az életben, amit hozzá társulva ne tudnánk szeretettel viselni.
Az ötödik nagy okát a kereszthalál választásának az egyházatyák abban látják, hogy az emberiség bűne nagy elégtételt kíván. Canterbury Szent Anzelm megrendülten mondja: „Nem illett, hogy Isten a maga országában valamit rendezetlenül hagyjon. De ha a bűnt büntetlenül engedné el, elégtétel nélkül, és így rendezetlenül, ezzel szabad utat nyitna az igazságtalanságnak, ha puszta irgalomból bocsátaná meg a bűnöket. Tehát az emberi nem megváltása és szabadulása az igazságnak megfelelően Krisztus szenvedése és engedelmessége által nyerte el a megváltást, így kapcsolta össze Isten bölcsessége és szeretete a teljes igazságosságot a teljes irgalommal.
Irgalom és igazság Ura, szenvedő és mindhalálig engedelmes Krisztus, nyisd meg szívünket a viszontszeretetre, add, hogy eljussunk a boldogságra, amelyet nekünk készítettél! Ámen.
Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Mudrák Attila
Azonosították az öngyilkos brüsszeli merénylőket
A belga hatóságok azonosították a keddi brüsszeli repülőtéri öngyilkos merényletek elkövetőit: a rendőrség által el-Bakraui néven ismert két fivérről van szó – jelentette szerdán az RTBF belga közszolgálati adó.
Az RTBF belga közszolgálati tévéadó friss értesülései szerint az öngyilkos robbantásokért egy testvérpár felelős, a már korábban is körözött Khalid és Ibrahim el-Bakraoui. A csatorna névtelen forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy két brüsszeli lakosról van szó, akiket a rendőrség különböző bűncselekmények miatt már korábban is ismert.
A testvérpár egyik tagja bérelte ki hamis papírokkal a belga főváros Forest nevű negyedében azt a lakást, amely feltehetőleg a novemberi párizsi terrortámadások főszervezője, az előző pénteken elfogott Salah Abdeslam rejtekhelyéül szolgált az utóbbi hónapokban.
Sajtóhírek szerint ők voltak azok, akik a házkutatásnak indult múlt heti rendőrségi akció során rálőttek a nyomozókra, majd sikerrel elmenekültek a háztetőkön keresztül.
A harmadik, még szökésben lévő merénylőt Najim Laachraouiként azonosították a La Derniere Heure híradása szerint.
Róla nemrégiben azt közölte a belga államügyészség, hogy tavaly ősszel Magyarországon keresztül érkezett vissza Szíriából Belgiumba, majd segítette a párizsi öngyilkos merényletek előkészítését.
A 24 éves Najim Laachraoui a hatóságok szerint 2013-ban csatlakozott az Iszlám Állam nevű dzsihadista csoporthoz Szíriában, majd a menekülthullámot kihasználva tért vissza illegálisan Belgiumba.
Az államügyészség korábbi nyilatkozata szerint a gyanúsított egyike azoknak, akiket a pénteken elfogott Salah Abdeslam bérelt autóval Magyarországról Belgiumba szállított. Autójukat szeptember kilencedikén ellenőrizték az osztrák-magyar határnál, ahol – mint később kiderült – az utasok hamis személyazonosító okmányt mutattak fel.
A DNS-vizsgálatok eredménye szerint a Najim Laachraouiként azonosított fiatalember hamis iratokkal, Soufiane Kayal néven bérelte azt a házat a belgiumi Auvelais-ben, amelyet utóbb a hatóságok átkutattak, azt gyanítva, hogy ott készülhettek a párizsi merényleteknél használt öngyilkos robbanószerkezetek.
A nyomozás részleteit ismerő források szerint a férfi DNS-ét a Párizsban használt robbanószerkezetek maradványain is megtalálták. A rendőrségi beszámolók szerint az ő DNS-ét azonosították a Brüsszel Schaerbeek negyedében bérelt lakásban is, ahol a Párizsban felhasznált robbanóöveket készítették a november 13-i merényletek elkövetőinek.
A nyomozók feltételezik, hogy a párizsi terrortámadások éjszakáján Belgiumban tartózkodó Laachraoui lehetett az egyik címzettje azoknak az SMS-eknek, amelyeket az elkövetők közvetlenül az öngyilkos merényletek előtt küldtek eddig ismeretlen társaiknak.
A két helyszínen végrehajtott keddi brüsszeli terrortámadásokban a legfrissebb összesítések szerint legalább harmincegy ember vesztette életét, és több mint kétszázan sebesültek meg.
InfoRádió / MTI
Amerikában is szigorított biztonsági intézkedések léptek életbe
A New York-i rendőrség láthatóan megnövelte rendőreinek létszámát az utcákon, köztük a híres Times Square tér környékén, rendőrök cirkálnak a metróállomásokon és a Manhattanből kivezető alagutaknál is. A Világkereskedelmi Központnál terrorellenes egységek vannak. “Nagyon éberek vagyunk és készen állunk minden eshetőségre” – mondta Bill de Blasio, New York város polgármestere újságíróknak.
New York városában és környékén, valamint New Jerseyben megerősítették valamennyi repülőtér védelmét, a New York-i vasútállomásoknál szintén megerősített biztonsági intézkedések vannak érvényben, csakúgy, mint a New Yorkból New Jersey felé vezető vasútvonalaknál.
A szövetségi fővárosban, Washingtonban a rendőrök mellett titkosügynököket vezényeltek az utcákra, a Fehér Háznál, a minisztériumoknál, a metróállomásoknál és a legsűrűbben lakott és látogatott negyedekben máris érzékelhetően több a rendőr és a terrorelhárító különleges egység katonája. A washingtoni rendőrség vezetője, Cathy Lanier arra kérte a helyi lakosságot, hogy amint valami gyanúsat érzékelnek, vagy gyanúsan viselkedő személyt látnak, azonnal jelentsék a rendőrségnek.
Hasonló biztonsági intézkedéseket vezettek be Los Angelesben.
Mindhárom nagyvárosban nemcsak a nemzetközi járatokat fogadó repülőtereken szigorították a biztonsági intézkedéseket, hanem a kizárólag belföldi légiközlekedést bonyolító légikikötőkben is.
A New York-i rendőrség szóvivője, Stephen Davis azt nyilatkozta, hogy szorosan együttműködnek brüsszeli kollégáikkal, állandó és folyamatos a kapcsolat, s egyelőre nem érkezett jelzés, hogy New Yorkot terrorveszély fenyegetné. Los Angeles légikikötője rendőrségének szóvivőnője, Alicia Hernandez riportereknek arról beszélt, hogy bár konkrét terrorfenyegetésről nincs értesülésük, de nagyon komolyan veszik a Brüsszelben történteket.
Kuba Obama sikersztorija?

88 év után látogatott amerikai elnök ismét Kubára. Barack Obama politikai öröksége egyik sikersztorijaként próbálja eladni a Kubával fenntartott kapcsolatok normalizálását. Kérdés azonban, hogy Kuba mennyire változik az amerikai nyitás után.
Barack Obama külpolitikája egyik sikersztorijaként vonulhat be a történelembe, hogy úgy döntött: kiharcolja a kommunista vezetésű sziget elleni kereskedelmi embargó feloldását és felújítja a diplomáciai és gazdasági kapcsolatokat Kubával.
A Fehér Ház mindent megtett azért, hogy forradalmi változásnak állítsa be a havannai látogatást. Publikálták például azt a válaszlevelet, amit egy kubai asszonynak írt az elnök, megköszönve a meghívást egy erős kubai kávéra.
A levelet a két ország között nemrég helyreállított közvetlen postakapcsolat segítségével továbbították.
A korábbi tilalom enyhítése után már most amerikaiak tömegei utazhatnak Kubába – igaz, hivatalosan még csak tanulmány- üzleti és sport látogatásokra. Hamarosan azonban a jelenleg repülő chartergépek után napi több, mint száz járat indulhat a szigetre az Egyesült Államokból.
Korábban elképzelhetetlennek tűnt, de a havannai székesegyház előtt többszáz éljenző fogadta az amerikai elnököt – és showbusiness fogásokat kedvelő Obama emellett az egyik híres kubai humorista vendége is volt.
Este pedig egy baseball meccset néz meg – Kuba egyike azon kevés országnak, ahol különösen népszerű az amerikai sportág.
Az elnököt a történelmi látogatásra népes üzleti delegáció és 40 kongresszusi képviselő is elkíséri.
Habár Obama azt mondta, hogy Raúl Castro kubai vezető mellett kubai ellenzékiekkel is találkozik – akik közül többeket elengedtek, másokat pedig letartóztattak látogatása előtt, bírálói szerint nem annyira látványos a nyitás, mint ahogy beállítja.
Meglepő módon, az egyik legélesebb bírálatot James Rubin, a szintén demokrata-párti Bill Clinton volt elnök egykori külügyi szóvivője fogalmazta meg.
Rubin szerint az Obama-nyitás ellenére Kubában nem sok minden változik: a rezsim dönti el, hogy hogyan kezelje az emberi jogokat és hogy mennyit engedjen. Közben azzal vádolta meg Obamát, hogy ideje korán kivonta a katonákat Irakból, ami az Iszlám Állam fellépéséhez vezetett és a Szíriai polgárháborút is tétlenül szemlélte.
A kubai nyitás egy könnyen megléphető lépés volt más külpolitikai kihívásokkal szemben – fejtegette Rubin a BBC-nek nyilatkozva.
Más kommentátorok azonban kiemelték: Obama most lezárta a hidegháborút az amerikai kontinensen.
Emellett vannak olyan megfigyelők, akik azt hangsúlyozzák: valójában a gazdasági lehetőségek bővítéséről van szó és felhívják a figyelmet: még Donald Trump sem veti el a kubai nyitást, csak azt mondja: ő jobban csinálná, mint Obama.
InfoRádió – Szvetnik Endre, London
Magyar támogatással készült 1956-os emlékművet avattak Ungváron
Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek és a kommunista diktatúrák áldozatainak tiszteletére avattak a magyar kormány támogatásával állított emlékművet szombaton Ungváron az egykori szovjet politikai rendőrség, a KGB helyi székháza előtti téren.
Avató beszédében Latorcai Csaba, a Miniszterelnökség kiemelt társadalmi ügyekért felelős helyettes államtitkára hangsúlyozta: az emlékműállításra abból az alkalomból kerül sor, hogy 60 évvel ezelőtt, 1956. március 20-án volt az ungvári magyar középiskola szovjetellenes szervezkedésért perbe fogott tanulóinak a zárt tárgyalása. Mint emlékeztetett, a 9. osztályos Benyák Nándor 16 évesen szervezte meg barátaival, Orlovszky Viktorral és Kulcsár Tibor Jánossal az ungvári szovjetellenes csoportot, a többi között a szovjet csapatok Kárpátaljáról való kivonását követelő röpiratok, falragaszok írása és terjesztése céljából. A KGB közel fél éves nyomozást követően tudta csak felszámolni a csoportot, amelynek tagjait hat-hat és négy év börtönre ítélték – mondta.
A helyettes államtitkár kiemelte, sorsfordító, nagy pillanatokban, mint ahogy 1848-1849-ben és 1956-ban is történt, a magyar nemzet tagjainak szíve egyszerre dobban. “A Kárpátalján élők kivételes életerejét bizonyítja, hogy az akkori világ legpusztítóbb és leghatalmasabb birodalmának fogságában élő magyarok számos településen szovjetellenes csoportokat hoztak létre 1955-ben és 1956-ban” – tette hozzá. Rámutatott: a korabeli magyarság leginkább elnyomott, a II. világháború, a “málenykij robot” és a sztálini önkény okán legszörnyűbb véráldozatot elszenvedő közösségei mutatták ekkor a legnagyobb bátorságot.
Latorcai Csaba a szülők, nagyszülők korosztályának megpróbáltatásaira, küzdelmére utalva kifejtette: “Mindez arra biztat és bátorít bennünket, hogy mi egy szebb és békésebb világot teremtsünk gyermekeink és unokáink számára. Különösen is vágyott kincs a békesség Kárpátalján és Ukrajna egész területén akkor, amikor keleten újra meg újra harcok dúlnak”. Beszédének zárásaként hangsúlyozta: “Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt szüleink iránti tisztelettel, gyermekeink iránti felelősséggel, és virágoztassuk fel Földünknek azon szegletét, amelyet Isten ránk bízott”.
Beszédében Hennagyij Moszkal, Kárpátalja megye kormányzója elismeréssel szólt a szovjet kommunista rendszer ellen 1956-ban felkelt magyar nép és kárpátaljai magyar fiatalok hősiességéről. Úgy vélte, a totalitárius elnyomás ma is visszatérhet, ha nem szállnak vele kellő erővel szembe.
A golyók szaggatta falat ábrázoló betontömbből álló, tetején Magyarország térképét és az 1956 évszámot, két oldalán magyar és ukrán szövegű márványtáblákat tartalmazó emlékművet – Mihajlo Kolodko ismert ungvári szobrász alkotását – Latorcai Csaba és Hennagyij Moszkal leplezte le.
A koszorúzással zárult avatóünnepségen részt vett az 1956-os kárpátaljai események egykor börtönbüntetést szenvedett két résztvevője, Bogdan Andrijiv, Ungvár polgármestere, a kárpátaljai magyar szervezetek vezetői és Magyarország ungvári főkonzulátusának a diplomatái.
Forrás: mti.hu
Hatalmas kárt okoz Romániának a korrupció
Az Európai Parlament által megrendelt felmérésből kiderül, a GDP mintegy 15 százalékának (20 milliárd lej) megfelelő összeget veszít évente Románia a korrupció következtében. Összehasonlításképpen: 1 százalékos GDP ráfordítás is sokat javíthatna az oktatáson, vagy az egészségügyön.























