Az Európai Parlament által megrendelt felmérésből kiderül, a GDP mintegy 15 százalékának (20 milliárd lej) megfelelő összeget veszít évente Románia a korrupció következtében. Összehasonlításképpen: 1 százalékos GDP ráfordítás is sokat javíthatna az oktatáson, vagy az egészségügyön.
A Krónika által idézett tanulmány szerint egyrészt közvetlen veszteségről van szó, ami például a közpénzek eltulajdonításának tudható be, vagy annak, hogy bizonyos, a közszférával kapcsolatos versenykiírásokat úgy fogalmaznak meg, hogy azokat kizárólag az államhoz közeli vállalkozások nyerhetnek meg.
Számolni kell ugyanakkor a közvetett forráskieséssel is: számos „jó szándékú” cég a korrupció miatt mond le arról, hogy részt vegyen egy liciten, emiatt a vállalkozói környezet veszít versenyképességéből, a gyenge minőségű, drágán elvégzett munkát, illetve szolgáltatásokat pedig végül a lakosság fizeti meg. Az Európai Unió korrupciós „fekete listáján” Bulgária, Horvátország és Lettország is szerepel, de Románia továbbra is „élen jár” az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnek (DNA) az elmúlt időszakban végzett tevékenysége ellenére.
A felmérés szerint uniós szinten a jelenség okozta veszteség eléri az évi 179 milliárd eurót, és csak a közbeszerzések nyomán évente 5 milliárd euró „válik köddé”. Ebből a szempontból Románia és Lengyelország tűnik ki, a tanulmány ugyanis rámutat arra, hogy ebben a két államban nemcsak a helyi adófizetők pénze, hanem az EU-tól kapott támogatás egy részét is a korrupció emészti fel.
Az összeállításból kiderült, hogy a probléma nemcsak gazdasági jellegű, hanem szociális és politikai következményei is vannak, hiszen a korrupció nyomán virágzik a szervezett bűnözés, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan nő az egyes társadalmi rétegek közötti szakadék, mivel egyes csoportok mások kárára gazdagszanak meg. Az Európai Parlament által megrendelt felmérés szerint megoldást jelentene például egy uniós szinte egységes online közbeszerzési rendszer létrehozása.
Tizenegyedik alkalommal ünnepelték idén a Tehetség Napját a szegedi városházán. A házasságkötő teremben tartott ünnepség keretében Kozma József köszöntötte a Szeged Ifjú Tehetsége és a Szeged Ifjú Tehetségéért idei díjazottjait.
A Tehetséges Magyarországért Alapítvány 2006-ban felhívással fordult az ország városaihoz, hogy abban az évben először, de hagyományteremtő szándékkal, ünnepeljék meg a Tehetség Napját március 25-én. Az időpont Bartók Béla 125. születésnapja volt.
Az alapítvány célja: „Olyan társadalmi környezet létrejöttének elősegítése, melyben minden ember tehetsége fontos érték, és a tehetségnek a megbecsülése, fejlesztése és a tehetséges emberek megtartása közös cél.”
Szeged büszke a tehetséges fiataljaira és segíti őket
– Szeged büszke a tehetséges fiataljaira, hiszen általuk is erősebb, sokszínűbb lesz a város – mondta Kozma József, a Kulturális, oktatási, ifjúsági és idegenforgalmi bizottság elnöke. Emlékeztette a megjelenteket arra, hogy Szeged az elsők között csatlakozott a Tehetség Napja ötletéhez, mert az önkormányzatnak fontos, hogy az itt élő fiatalok kibontakoztathassák képességeiket. Szeged pedig bővében van a tehetségeknek.
Kozma József szólt arról is, hogy a város számtalan eszközzel igyekszik segíteni a tehetségek kibontakoztatását. Évente száz egyetemi, főiskolai hallgató kaphat városi ösztöndíjat, minden esztendőben meghirdeti a város az „Esélyt a középiskolás tehetségeknek” pályázatot, amelynek során 40-en kaphatnak egyszeri 50 ezer forintos támogatást, Szeged napján pedig pályakezdői és alkotói támogatásokat ad át a város. A Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban működik az Arany János tehetséggondozó program, ahol a hátrányos helyzetű tehetséges fiatalok tanulmányait támogatják, ösztöndíjat is kapnak a várostól.
Az év elején pedig megalakult a Szegedi Tudós Akadémia, ahol Nobel-díjas tudósok vezetésével bontakoztathatják majd ki képességeiket a tudomány iránt érdeklődő fiatalok.
Több mint félszáz tehetséges diákot tüntetett ki eddig a város
Szegeden 2002 óta 55 tanuló és 59 felkészítő tanár részesült a „Szeged Ifjú Tehetsége” és „Szeged Ifjú Tehetségéért” elismerésben, amelyeket minden évben a Tehetség Napján, március 25-én vehettek át.
A kitüntetettek tehetsége széles skálán mozog: kiemelkedő tanulmányi eredmények – matematika, informatika, biológia, nyelvi és egyéb tantárgyi versenyek – mellett más területeken is kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok – többek között a hangszeres zenében, énekben, sportban, irodalomban és képzőművészetben – jeleskedő tanulók vehették át eddig az elismerést.
Az idén három szegedi diák és négy pedagógus részesült az elismerésben.
Szeged Ifjú Tehetsége Díjat vehetett át Szauer Bianka (Király-König Péter Zenei AMI), Tóth Gréta (Szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola), valamint Jenei Dávid (SZSZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola).
Szeged Ifjú Tehetségéért díjban részesült Natalia Gorbunova (Király-König Péter Zenei AMI), Papp Katalin (Szegedi Tömörkény Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola), valamint Rabi Zsolt (SZSZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola) és Hoffmann László (SZSZC Móravárosi Ipari Szakképző és Általános Iskola).
Az ünnepi műsorban felléptek a Király-König Péter Zenei Alapfokú Művészeti Iskola és a Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola tanulói: Zsoldos Dávid, Szauer Bianka, Fogas Benjámin és Kálmán Attila.
Magyarországon a 8,3 millió felnőtt lakosból 3,5 millióra becsülhető a magas vérnyomásban szenvedők száma, ez a szám a lakosság idősödése miatt folyamatosan nő, a 75 éven felüliek több mint 80 százaléka hipertóniássá válik, elsősorban az érrendszeri meszesedés miatt – derült ki a Magyar Hipertónia Társaság által 2002-ben létrehozott hipertónia-regiszter legfrissebb adataiból.
A társaság MTI-hez szerdán eljuttatott regiszteri adatsora szerint a magas vérnyomásban szenvedők több mint 30 százaléka már a cukorbetegség “kapujában áll”, ennek okai között szerepel a két betegség kóros folyamatainak azonossága is. Ugyanakkor a csaknem egymillió cukorbeteg fele már emelkedett vagy magas vérnyomásban szenved.
A hipertónia betegség legnagyobb mértékben az ország északi és délnyugati részén fordul elő, ezért ezekben a régiókban az egészségügyi ellátásban kiemelt figyelmet kell fordítani a betegségre – írták.
A regiszter 2015-ös adatfelvételében 27 351 beteg vett részt, akik átlagéletkora 62,1 év volt; a résztvevők 47 százalékát férfiak, 53 százalékát nők tették ki. A hipertónia betegség a betegek több mint felénél már több mint öt éve fennállt. A betegek családi kórtörténetének 71 százalékában fordult már elő magas vérnyomás betegség, és az esetek egyharmadában (33 százalék) volt már a családban cukorbetegség is.
Az adatokból kiderült az is, hogy a 140/90 Hgmm alatti célvérnyomásértéket a résztvevők 44,9 százaléka érte el. Megyékre bontva az eredmény Tolnában volt a legrosszabb (26,8 százalék), Győr-Moson-Sopronban pedig a legjobb (51,5 százalék), ez majdnem kétszeres különbséget jelent.
Az adatfelvételben szereplő betegek összkoleszterinszintje 5,5 (tehát az átlag a felső határnak tekintett 5,2 mmol/l fölött van), a trigliceridszint pedig 2,1 mmol/l volt. Az ismert cukorbeteg hipertóniás betegeknél a vércukorszint 7,4, a nem diabéteszesek esetében pedig 5,5 mmol/l volt.
Megfigyelhető az a trend, hogy a célvérnyomást el nem érő magasvérnyomás-betegek egyéb szív- és érrendszeri paraméterei átlagosan rosszabbak, mint amilyenek az azt elérő betegek esetében – olvasható a közleményben.
A gyógyszeres kezelést tekintve elmondható, hogy a betegek 88 százaléka kombinált kezelésben részesült, azaz többféle gyógyszerrel csökkentették a vérnyomását, ami megfelel a korszerű terápiás elveknek és gyakorlatnak.
Mindezek alapján az egészségmegőrzés, a betegségmegelőzés lenne a legfontosabb, aktív egyéni és népegészségügyi tevékenységgel. A betegek kezelésében pedig az orvos-beteg kapcsolat javítása, a telemedicinális lehetőségek felhasználása és a szakmai irányelveken alapuló gyógyítás lenne a legjobb – írták.
A társaság közleményben kiemelte, hogy a különböző kezelési módokon túl az ellátásban kiemelt fontosságú a rendszeres, naplószerűen vezetett otthoni vérnyomásmérés és a célvérnyomás elérése, ami a szakmai irányelvek szerint a 140/90 Hgmm alatti vérnyomást jelenti. A helyes táplálkozás mellett a fizikai aktivitás növelése, a testsúly és a sófogyasztás csökkentése vérnyomáscsökkentő értékkel bír.
A regiszternek – amelyet az Egis Gyógyszergyár Zrt. támogat – köszönhetően az elmúlt tizenöt évben követhető volt a terápia változása, a célértékelérés arányának növekedése és a betegek halmozott társbetegsége.
Üdvözli a kormány döntését a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) megszüntetéséről a Magyar Önkormányzatok Szövetsége, és a hatékony közoktatás megteremtése érdekében érdemi konzultációt vár az oktatás ügyében – közölte a szervezet.
Gémesi György, a szövetség elnöke és Wittinghoff Tamás, a polgármesteri tagozat elnöke a közleményben azt írta: a közoktatás “államosítása” előtt számos alkalommal felhívták a kormány figyelmét a folyamat előkészítetlenségére és veszélyeire. Egyúttal sajnálattal állapították meg, hogy a szövetség véleményét, állásfoglalásait és konkrét javaslatait figyelmen kívül hagyva született meg a döntés az állam intézményfenntartó szerepét betöltő szervezet létrehozásáról, és mára beigazolódtak korábban jelzett aggodalmaik.
Jelezték, a szövetség üdvözli a kormány döntését a Klik megszűnésével kapcsolatban, mert ezzel a kormány – mint írták – “belátta, hogy a közoktatás állami irányítására, fenntartására létrehozott mamutszervezet képtelen megvalósítani a jövő generációjának versenyképes oktatásával kapcsolatos kormányzati törekvéseket”.
A szövetség reményét fejezte ki, hogy “a kialakult válságos helyzetben” a pártpolitikai szándékok helyett a józan ész politikája kerekedik felül és esély lesz egy új kezdetre a közoktatásban”. Ennek érdekében felajánlották tapasztalataikat, együttműködésüket “egy hatékony, a korábbi változások értékeit is megtartó közoktatás, köznevelés megteremtésért”.
Ennek érdekében kezdeményezik “a korábban és jelenleg sem fellelhető érdemi és valós konzultációt” az érintett szakmai, civil szervezetek, az állam és valamennyi önkormányzati szövetség részvételével.
Magyar alkonzulátus nyílt San Franciscóban, ez Magyarország első ilyen jellegű képviseleti formája az Amerikai Egyesült Államokban – közölte Magyar Levente, a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára az MTI-nek a helyszínről telefonon nyilatkozva kedden.
Az Egyesült Államok nyugati partvidékén élő magyaroknak a térségben csak Los Angelesben van magyarországi hivatalos képviseletük; az alkonzulátust azért hozták létre, mert így jelentős területet lehet közvetlenül lefedni – mondta az államtitkár. Hozzátette, a San Francisco-öböl térségében 50-60 ezer magyar él, ezért indokolt volt, hogy itt nyissák meg az újabb magyar diplomáciai képviseletet.
Magyar Levente kiemelte, a magyar érdekképviselet és az ott élő magyarokkal való kapcsolattartás mellett nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy a San Francisco-öböl déli részén található csúcstechnológiai központban, a Szilícium-völgyben működő különböző technológiai, kutatás-fejlesztési, innovációs intézetekkel, egyetemekkel minél szorosabb együttműködést alakítsanak ki.
Fontos, hogy legyen olyan intézményi keret, amely segíteni tudja azokat a magyar innovatív vállalkozásokat, amelyek szeretnének kilépni a globális piacra és ehhez ismeretet, kapcsolatot, tőkét, tudást szerezni – fogalmazott az államtitkár.
Magyar Levente elmondta: a magyar delegáció találkozott a Berkeley Egyetem üzleti iskolájának vezetőivel. A Magyar Nemzeti Kereskedőházzal aláírt együttműködési megállapodás értelmében az intézmény infrastruktúrájával segíteni fogja a nemzeti kereskedőház által kiközvetített magyar innovatív startupok kinti tevékenységét.
Az államtitkár közölte, a Stanford Kutatóintézet vezetőivel folytatott megbeszélésen megállapodás született arról, hogy az intézet delegációja hamarosan Magyarországra látogat. Közös kutatás-fejlesztési stratégia kidolgozásán gondolkodnak, amely szintén azoknak a tehetségeknek és ötleteknek a felkutatását segítené, amelyekkel érdemes piaci alapon is foglalkozni.
Magyarországon a nemzeti kereskedőház fogja össze azokat a startupokat, amelyeknek van esélyük arra, hogy az amerikai piacra lépjenek. Szeretnének visegrádi együttműködést kialakítani, hogy a négy ország közösen hozzon létre startup-képviseletet San Franciscóban vagy a Szilícium-völgyben, amely kint segítené az innovatív vállalkozásokat – fejtette ki a gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkár.
Március 23-án, nagyszerdán a Szentatya a szent három nap jelentéséről elmélkedett. Hangsúlyozta: húsvétkor az válik nyilvánvalóvá, hogy Isten végtelenül szeret mindannyiunkat, nekünk viszont engednünk kell, hogy az ő irgalmas szeretete beborítson minket.
A pápa katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Az utóbbi időben Isten irgalmasságáról elmélkedünk, és ma elérkeztünk a húsvéti szent három naphoz. Erősen átéljük a nagycsütörtököt, a nagypénteket és a nagyszombatot, amelyek segítenek bennünket, hogy egyre mélyebbre hatoljunk hitünk nagy misztériumába, a mi Urunk, Jézus Krisztus feltámadásának titkába. E három napban minden az irgalmasságról szól, mert azt teszi láthatóvá, meddig képes elmenni Isten szeretete. Meghallgatjuk a Jézus utolsó napjairól szóló elbeszélést. János evangélista pedig kulcsot ad ahhoz, hogy megértsük azok legmélyebb értelmét: „Szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket” (Jn 13,1). Isten szeretetének nincsenek határai. Ahogyan Szent Ágoston mondta gyakran, ez „mindvégig tartó, végtelen” szeretet. Isten valóban feláldoz értünk mindent, mindannyiunkért, egyáltalán nem kíméli magát. Az a Misztérium, amelyet ezen a nagyhéten imádunk, egy akadályokat nem ismerő, nagy szeretettörténet. Jézus kínszenvedése a világ végéig tart, mert egy olyan történet, amely osztozik az egész emberiség szenvedéseiben, egy állandó jelenlét mindannyiunk személyes életének eseményeiben. A húsvéti szent három nap végeredményben egy olyan szeretetdráma emlékezete, amely azzal a bizonyossággal ajándékoz meg bennünket, hogy sosem leszünk magunkra hagyatva életünk megpróbáltatásaiban.
Nagycsütörtökön Jézus megalapítja az Eucharisztiát, a húsvéti vacsorán elővételezi áldozatát a Golgotán. Hogy megértesse tanítványaival az őt mozgató szeretetet, megmossa lábukat, s ezzel ismételten maga ad példát arra, hogyan kell cselekedniük. Az Eucharisztia a szolgálatot végző szeretetet. Krisztus magasztos jelenléte: ő szeretne jóllakatni mindent embert, főleg a leggyengébbeket, hogy képessé tegye őket a tanúságtétel útján járni a világ nehézségei közepette. De nem csak erről van szó. Azzal, hogy ételül adja nekünk magát, Jézus azt tanítja, hogy nekünk is képesnek kell lennünk szétosztani ezt az eledelt, hogy valódi életközösség alakuljon ki a szükséget szenvedőkkel. Ő nekünk adja magát, és azt kéri, hogy maradjunk őbenne, hogy hasonlóképpen tudjunk cselekedni.
A nagypéntek a szeretet csúcspontja. Jézus a kereszten rábízza magát az Atyára, hogy felajánlja magát az egész emberiség üdvéért. Halála a végsőkig elmenő, véget nem ismerő szeretet kifejeződése. Ez a szeretet mindenkit át akar ölelni, kivétel nélkül. Ez a szeretet minden korra és minden helyre kiterjed: az üdvösség kimeríthetetlen forrása, amelyből mi, bűnösök, mindannyian meríthetünk. Ha Isten Jézus halálában bebizonyította nekünk legnagyobb szeretetét, akkor mi is, akik újjászülettünk a Szentlélek által, képesek és kötelesek vagyunk szeretni egymást.
Végül a nagyszombat Isten csendjének a napja. A csend napjának kell lennie, és tényleg mindent meg kell tennünk, hogy csendben töltsük el, mint amilyen egykoron volt: Isten csendjének napja. A sírba helyezett Jézus osztozik a halál drámájában az egész emberiséggel. Beszédes csend ez, amely a szeretetet szolidaritásként fejezi ki az örökre magukra maradottakkal, akiket Isten Fia elér, betöltve azt az ürességet, amelyet egyedül az Atyaisten végtelen irgalma képes betölteni. Isten hallgat, de szeretetből. Azon a napon a szeretet – az a csendes szeretet – várakozássá válik az életre a feltámadásban. Nagyszombaton hasznunkra válik, ha Máriának, a „hívő asszonynak” csendjére gondolunk, aki csendben várakozott a feltámadásra. Szűz Máriának kell lennie a nagyszombat ikonjának számunkra. Gondoljunk sokat arra, hogyan élte meg Mária várakozva azt a nagyszombatot. Olyan szeretetről van itt szó, amely nem kételkedik, hanem remél az Úr szavában, hogy az nyilvánvaló és tündöklő legyen húsvét napján.
Itt minden a szeretet és az irgalom nagy misztériuma. Szavaink szegényesek és elégtelenek, hogy teljesen kifejezzék. Segítségünkre lehet egy nem nagyon ismert, fiatal lány tapasztalata, aki csodálatos szövegeket hagyott ránk Krisztus szeretetéről. Norwichi Juliannáról van szó, egy írni-olvasni nem tudó lányról, akinek látomásai voltak Jézus szenvedéseiről, és aki később remeteként egyszerű, de mélységes és erőteljes szavakkal mutatta be az irgalmas szeretet értelmét. Ezt mondta: „Akkor a mi jó Urunk megkérdezte tőlem: »Örülsz annak, hogy szenvedtem érted?« Én azt válaszoltam: »Igen, jó Uram, és nagyon köszönöm neked; igen, jó Uram, áldott légy érte.« Akkor Jézus, a mi jó Urunk, azt mondta: »Ha te örülsz, akkor én is örülök. A passió elszenvedése neked és nekem öröm, boldogság, örök örvendezés; és ha még többet szenvedhetnék, azt is megtenném.«” Ilyen a mi Jézusunk, aki mindannyiunknak ezt mondja: „Ha még többet szenvedhetnék, azt is megtenném.”
Milyen szépek ezek a mondatok! Valóban segítenek megérteni, milyen végtelen és határtalan szeretettel szeret az Úr mindannyiunkat. Engedjük, hogy beborítson minket ez a felénk áradó irgalom! Ezekben a napokban, miközben szemünket az Úr szenvedésére és halálára szegezzük, fogadjuk be szívünkbe az ő nagy szeretetét, és ahogyan Mária nagyszombaton, mi is csendben várjuk a feltámadást!
Az általános kihallgatás végén Kuzmányi István főszerkesztő a 105 éves Magyar Kurír és a 70 éves Új Ember olvasói és munkatársai nevében köszöntötte Ferenc pápát, átadta neki az olvasók és a munkatársak üdvözletét, biztosította a Szentatyát imáikról, és elmondta neki, hogy szeretettel várják Magyarországra. Ferenc pápa áldását küldi az olvasókra és a munkatársakra, és imádkozik értük.
A tavasz közeledtével éreznünk kellene, amint az ébredő természet feltölt energiával, mégis ezekben a kora tavaszi napokban sokan bágyadtak, aluszékonyak, az emberek fejfájásról, szédülésről, ingerlékenységről panaszkodnak.
www.infotata.hu
A közeledő kikelet ellenére nyoma sincs a megújuló vállalkozó kedvnek, a végtagok ólomsúlyúak, a fej mintha vattával lenne kitömve, – egyszóval erőt vesz rajtunk a tavaszi fáradtság. Minden kellemetlen tünete ellenére, a tavaszi fáradtság nem betegség, hanem a szervezet normális reakciója, amikor is a téli üzemmódról tavaszira vált át. Ez az átállás azonban tovább emészti a tél során egyébként is megcsappant energiatartalékainkat.
Hormonok és az életmód szerepe
A fáradtságérzet kialakulását elsősorban a hormonháztartásunkban lezajló folyamatok okozzák, mégpedig az „alvási hormon”, a melatonin és a „boldogsághormon”, a szerotonin szintjének szezonális ingadozása.
Télen, amikor a nappalok rövidebbek, és kevesebb napfényhez jut a szervezet, fokozódik a melatoninképződés, és ezzel együtt megnő az alvásigény. A tavasz közeledtével a napok hosszabbodásával több fény éri szervezetünket, csökken a melatonin produkció, és ez átmeneti zavart okoz az alvás-ébrenlét bioritmusában.
A szerotonin képződését a fény fokozza. A tél hosszú szürkesége után jelentős szerotoninhiány alakul ki szervezetünkben, amely a tavaszi napsütés hatására, csak lassan és fokozatosan pótlódik. Az alacsony szerotoninszint depressziót, örömtelenséget okoz. A hormonok példáján láthatjuk, hogy a „téli időszámításra” beállított biológiai óránk csak nehézkesen képes átállni a tavaszi fényviszonyok diktálta gyorsabb ütemre. Ez igen fárasztó folyamat.
A tavaszi kimerültségért azonban nem csupán a hormonszintek változása a felelős, hanem a hideg hónapokban megszokott étrend is. A téli táplálkozás általában zsírban gazdag és kalóriadús, a nyárhoz viszonyítva kevesebb friss gyümölcsöt és zöldségfélét fogyasztunk, és így előbb utóbb ásványi só- és vitaminhiány alakul ki.
A tavaszi fáradtság jelentkezése azonban nem végzetszerű, némi életmód változtatással megelőzhetjük, legalábbis jelentősen mérsékelhetjük tüneteit.
Mozogjunk minél többet a napfényes szabadban, friss levegőn
Sétáljunk, kocogjunk, fussunk, kerékpározzunk, ki-ki kedve, kora és vérmérséklete szerint. A rendszeres, képességeinkhez mért testmozgás nem csupán keringésünket, izmainkat, csontjainkat, immunrendszerünket erősíti, hanem a stresszválaszban részt vevő anyagok (noradrenalin, szerotonin) termelését is növeli. A testedzés során ópiátok (endorfin) is felszabadulnak, melyek jó közérzetet biztosítanak. Összességében, ezek a vegyületek enyhítik a depresszív tüneteket.
Változtassunk étkezési szokásainkon
Javasolt a napi többszöri, kisebb mennyiségű étkezés, így a szervezet energiaellátása egyenletes lesz, és a táplálék feldolgozása is kevesebb megterhelést jelent számára.
Fogyasszunk minél több gyümölcsöt, zöldségfélét, tejet és tejterméket. A bennük lévő vitaminok, ásványi sók, nyomelemek gazdagon pótolják mindazt, ami a télen elveszett. Különösen javasolt a joghúrt és a kefir, ezek könnyen emészthetők és nem okoznak étkezés utáni bágyadtságot. A tejsavó és író az idegrendszer számára (is) fontos anyagokat (triptofán, lecitin) tartalmaznak.
Vegyünk magunkhoz a megszokottnál még több folyadékot. Ismert tény hogy testtömegünk 60%-a víz, ez az érték természetesen életkortól, testalkattól függően némileg változó. Az élő rendszerek nedvei közül a legfontosabb oldószer a víz, és sejtjeinknek szüksége van erre az oldószerre, hogy segítségével az anyagcsere során képződött salakanyagot kiválaszthassák magukból.
A téli hónapokban jelentős mennyiségű hulladékanyag halmozódik fel a szervezetben, és ennek eltávolításához több folyadékra van szükség. Tanácsos naponta legalább 1,5-2 liternyit inni, ásványvíz, gyümölcs- és zöldséglé formájában.
A reggeli váltózuhany felfrissít
A meleg, bágyasztó kádfürdőzés helyett zuhanyozzunk. A reggeli váltózuhany segítségével egész nap frissek maradhatunk. Kezdjük a zuhanyzást először kellemes hőmérsékletű vízzel, majd hűtsük folyamatosan, és ezt megismételhetjük háromszor, ügyelve arra, hogy a zuhanyozást hideg vízzel fejezzük be. Ez az egyszerűen kivitelezhető otthoni szaunázás serkenti a vérkeringést, alaposan megmasszírozza izmainkat, felkelti életkedvünket.
A test mellett ápoljuk lelkünket is
Gondolkozzunk pozitívan, legyen bennünk erős a hit, és az elkötelezettség a Jó iránt. Ne keltsünk, de kerüljük a felesleges konfliktusokat, viszont vállaljuk fel bátran a megoldásra váró problémáinkat. Az igaz emberi kapcsolatok segítenek a feszültség oldásában.
Legyünk együtt többet családtagjainkkal, barátainkkal, és merítsünk erőt a felőlük áradó szeretetből. Szánjunk több időt kedvenc hobbinkra. Olvassunk könyveket, hallgassunk zenét, – a művészet befogadása lélekgyógyító.
Végezetül ne feledjük: az ember a természet része, annak törvényei ránk is vonatkoznak. Hamarosan tavaszodik. Álljunk át hát mihamarabb a tavaszi időszámításra, újuljunk meg testileg-lelkileg, ébredjünk együtt a tavasszal.
1918-ra az ország már az utolsó erőtartalékait élte fel. A hátországban elégedetlenségi mozgalmak, sztrájkok és munkamegtagadások követték egymást, a frontokon pedig mind többször került sor öncsonkításokra és szökésekre. A kormánypárt politikai ellenzéke, a főbb véleményformálók és az irodalom művelőinek legjelesebbjei is a háború mielőbbi befejezését szorgalmazták. A háború végére semmi nem maradt a kezdeti lelkes hangulatból. Az „Éljen a Háború” szalagcímeit 1918-ra felváltották a „Jöjjön a Béke!” transzparensei. Magyarország és az első világháború. Összeomlás, vereség, forradalom.
IV. Károly – Forrás: mek.oszk.hu
1917 koranyarán az új uralkodó, IV. Károly összehívta az osztrák parlamentet. Ezen az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségi vezetői is megjelentek. Ahogy legutóbb röviden volt róla szó, a világháború katalizátora volt a nemzetiségi elégedetlenségek felerősödésének. A két privilegizált nemzeten – azaz a németen és a magyaron – kívül a a Monarchia lakosságának 56%-át nemzetiségek alkották. A nemzetiségi vezetők már a 19. század utolsó harmada óta a Monarchián belül saját autonómiát követeltek, vagy a Monarchia föderalizálása mellett kardoskodtak. Ezek a törekvések azonban nem jártak sikerrel. Az első világháború alatt nemzetiségi emigráns kormányok jöttek létre, ezek vezetői pedig már nem föderációban gondolkodtak, hanem elképzeléseikben a Monarchia és a történelmi Magyarország teljes felosztását és önálló államok létrehozását fogalmazták meg. A cseh és a román emigrációs „Bizottságok” Párizsban, a jugoszlávoké pedig Londonban rendezkedett be. Legismertebb vezetője a cseheknek Benes, és Masaryk, a horvátoknak Franjo Supilo, a románoknak pedig Octavian Goga volt.
A katonák felesküsznek IV. Károlyra.
És mi a helyzet a nagyhatalmakkal? A háború végén komoly súllyal estek latba a nagyhatalmak stratégiai elképzelései és háború alatti tervei. Ahogy korábbi adásunkban utaltunk rá, a háborút területekért vívták, és új szövetségesek megnyerése céljából értelemszerűen az ellenséges államokhoz tartozó régiókból ígértek komoly tartományokat. Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy a ma is olvasható híresztelések ellenére, a háború előtt nem volt eleve eldöntött a Monarchia felosztásának gondolata! Sőt: 1918 januárjában az amerikai elnök, Woodrow Wilsonnak a híres 14 pontjában sem szerepelt a Monarchia felosztásának terve, csupán a nemzetiségeknek adandó széleskörű autonómia fontosságát hangsúlyozta. Abban, hogy ez végül mégis így alakult több dolog is szerepet játszott. Az egyik az volt, hogy 1918 márciusában Oroszország – a Breszt litovszki béke aláírásával – kiszállt a háborúból, ezzel pedig az Antant nemcsak komoly szövetségesét veszítette el keleten, de Németország határa kinyúlt olyan keleti területekre is, mint a balti térség és a mai Ukrajna területe. A második fontos szempont Magyarország különbéke tárgyalásainak kiderülése volt. IV. Károly ugyanis sógorán keresztül 1917-ben puhatolózni kezdett a háborúból való idő előtti kiugrás lehetőségéről. A svájci titkos tárgyalások azonban idő előtt napvilágra jutottak, az osztrák-magyar uralkodó pedig kénytelen volt Németországgal egy még szorosabb gazdasági és katonai együttműködést kötni – szövetségesi hűsége bizonyítékául. Ezt nagyon komolyan nehezményezték külföldön. A háború előtti európai hegemóniában ugyanis az Osztrák-Magyar Monarchiának az volt a legfontosabb szerepe, hogy „központi” államként egyaránt ellen álljon a nyugatra irányuló orosz befolyásnak és a kelet felé törő német expanziónak. Ezzel a Németországgal kötött szerződéssel viszont végérvényesen úgy tűnt, hogy a Monarchia elkötelezte magát a német érdekek támogatójaként, és korábbi szerepét nem fogja többé betölteni. Harmadsorban pedig komoly szerepet játszottak a nemzetiségi emigráns kormányok területi követelései és nagyhatalmak stratégiai érdekei.
A cenzúra törekvései ellenére a háború egyre kevésbé mutatott „emberi orcát”, a lelkes, hazafias szólamok mögött mind kevesebb volt igazi hit és meggyőződés. A küzdelmeknek az emberre gyakorolt „igazi” hatását jól tükrözték Bródy Sándor sorai, akinek egy időben négy fia is harcolt a fronton: „Hazajött a fiam a francia frontról. A legkisebb fiú, de öreg már: tizennyolc éves. Megundorodom, ha arra gondolok, hogy a vénemberek, akik ezt az általános gyilkolást csinálták, marcona öregemberré tették ezt a leány arcú fiút…”
1917-re a kormánypárt és az ellenzéki pártok között, a háború kitörésekor ünnepélyes külsőségek között deklarált hallgatólagos béke is szertefoszlott. A kormánypárt nagy tekintélyű vezetőjét, a túlságosan erőskezűnek és engesztelhetetlennek tartott Tisza Istvánt a háború során egyre élesebb hangú bírálatok érték, és mind többen okolták őt és politikáját az elhúzódó háborúért és szenvedéseikért. Annak ellenére, hogy Tisza oly’ sokáig ellenezte a háborús hadbalépést sokan őt kiáltották ki a háború legfőbb bűnbakjává. Az uralkodó érzékelve az egyre erősebb nyomást 1917 májusában leváltotta miniszterelnöki pozíciójáról, de a kialakult helyzetet, az egyre inkább kezelhetetlenné váló belső és külső körülményeket egyik utódjának sem sikerült kezelni.
1918 október 16-án IV. Károly Ausztriát szövetséges állammá alakítja. Ahogy ekkor kiadott kiáltványában fogalmazott, a birodalom osztrák fele: „szövetséges állammá alakul át, melyben minden néptörzs saját külön állami közösséget alkot, letelepedési területén”. Másnap drámai hangú beszédében, Tisza István így fogalmazott:
„Én nem akarok semmiféle szemfényvesztő játékot űzni a szavakkal. Én elismerem azt, amit gróf Károlyi Mihály tisztelt képviselő úr tegnap mondott, hogy ezt a háborút elvesztettük. Elvesztettük nem abban az értelemben, hogy ne tudnánk még tovább is szívós és hősies védekezést kifejteni, de igenis elvesztettük abban az értelemben, hogy (…) a háború megnyerésére többé reményünk nem lehet.”
Bár ezt eddigre szinte mindenki sejtette, Tisza szavai csak olaj voltak a tűzre. A katonák közül mind többen hagyták ott egységüket és igyekeztek haza. A kilátástalan pozícióval és a tehetetlenséggel szembesülve 1918 október 23-án Wekerle Sándor miniszterelnök lemondott.
Wekerle Sándor miniszterelnök – Forrás: bibl.u-szeged.hu
A nemzetiségi vezetők hasonló szervezeteit látva, ugyanezen a napon jött létre Budapesten, a Magyar Nemzeti Tanács, amelynek élére nem sokkal később Károlyi Mihályt, a radikális ellenzék egyik pártjának vezetőjét választották. A Nemzeti Tanács 12 pontból álló programját Jászi oszkár fogalmazta meg. A pontok közül legfontosabbnak a háború azonnali befejezésének követelése, a nemzetiségekkel való megegyezés, az általános-titkos és egyenlő választójog, a magyar katonák hazahívása és a háború azonnali befejezése voltak. A régóta esedékes reformok végrehajtása mellet – fontos hangsúlyozni azt is, hogy hirdették az ország területi integritásának fenntartását is, igaz „békés” úton.
Az uralkodó az utca támogatása ellenére a lemondott Wekerle helyére végül mégsem Károlyit, hanem Hadik Jánost nevezte ki, amiért is tüntetésekre került sor. Több fővárosi gyárban leállt a munka és az ország néhány városa is tüntetéseknek, tömegfelvonulásoknak lett színhely. 1918. október 30-án a fővárosban is hatalmas tömegdemostráció indult. A Károlyit és a Nemzeti Tanácsot éltető tömeg elfoglalta a telefonközpontokat, feltörte a fegyverraktárakat, és kifosztotta az élemiszerraktárakat. A középületek birodalmi címereit leszedték, a csatlakozó katonák pedig a sapkarózsájuk helyére őszirózsát tűztek. Ez a virág lett azután az őszirózsás forradalom névadója. 1918. október 31-én szedte a forradalom a legismertebb áldozatát, a dualizmus konzervatív-liberális politikai vezetésének nagy alakját: Tisza István. Őt a Hermina úti villájába benyomuló katonák lőtték agyon. Az uralkodó még ugyanezen a napon kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké.
Tisza István – Forrás: www.3szek.ro
A háború előtti Magyarország nem létezett többé. A négy évig tartó első világháború eredményei nagyon elszomorítóak: A Monarchia 9 millió katonájából majdnem három és fél millió származott a Magyar Királyságból (Horvátországot is beleszámítva). Magyarország 530 ezer katonája hunyt el, a sebesültek száma meghaladta az 1,4 milliót, a hadifoglyoké pedig több, mint 800 ezerre tehető.
Ebben a néhány adásban az első világháborúval foglalkoztunk, és igyekeztünk a négy év eseményeit több aspektusból megvilágítani. Talán ennek köszönhetően a hallgatók végleg leszámolhattak a Nagy Háborúról néha még ma is dédelgetett romantikus elképzelésekkel. Mert ha volt is benne számos hősi cselekedet, bátor nekifeszülés és vitézség, összességében borzalom volt ez javarészt, igazi infernó, és ezt fontos tudatosítani. Persze ami tanulságnak sok, vigasznak elég sovány.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 104–114.
Magyar szólásmondások rovatunkban ma egy közismert szólásunkat fogjuk elemezni. Biztos mindegyikünknek mondta már egyszer valaki intőleg, hogy valami Nem fenékig tejfel. A meglepetés azonban ott rejlik, amikor O. Nagy Gábor rávezet bennünket, hogy maga a tejfel sem fenékig az. Elmondja Hargitai István
A csirkemellet ki klopfoljuk, enyhén sózzuk, borsozzuk. Állni hagyjuk fél órát.
Ezután serpenyőben olajon, vagy vajon mindkét oldalát mérsékelt lángon megpirítjuk.
Közben a magvakat egy másik serpenyőbe kis lángon megpirítjuk és a kész csirkemellszeletekre szójuk.
Tipp:
Aki szereti fűszeresebben a csirkemellet, használhat valamilyen fűszersót, vagy fokhagymát.
Köretként ajánlom a “még” ízű krumpli köret-et
Hozzávalók:
1 kg kis méretű burgonya
5 ek liszt
1 ek pirospaprika
só
2 fej fokhagyma (ízlés szerint)
1 csokor petrezselyem
olaj
Elkészítése:
A megtisztított burgonyát sós vízben megfőzzük, egy szűrőben leszűrjük és hagyjuk hűlni. A nagyobb darabokat ketté vágjuk.
Lisztet összekeverjük pirospaprikával és ebben megforgatjuk a burgonyát.
Egy nagyobb serpenyőben kevés olajat forrósítunk, beleszórjuk a lisztes burgonyát, amit rázogatva megpirítunk. Az utolsó 2 percben tört fokhagymát és apróra vágott petrezselymet szórunk rá. Alaposan átforgatjuk és szükség esetén még sózzuk.
Minden évben az Egyesült Magyar Egyletek rendezik nemzeti ünnepünk, az 1848. március 15-i forradalom és szabadságharc cleveland-i emlékünnepségét. Az idén erre a Walton Hills-i Első Magyar Református Egyház ünnepi színekbe feldíszített termében került sor. Az esős idő ellenére kétszáz körül volt azon egybegyűltek száma, akiknek minden évben fontos megemlékezni erről a sok rejtélyt takargató, világrengető eseményről.
A kezdési időpontnál fél órával korábban érkeztünk és a készülődésből látszott mennyire átjár mindenkit e jeles nap fontossága. Ezek után elkezdődött az ünnepi program. A műsorvezető Krasznai Ráhel volt, aki az Első Magyar Református Egyház tagja, a műsor pedig az amerikai és a magyar himnuszok eléneklésével kezdődött, Tamásy Márton zongora kíséretével.
Ezután következett Ft. dr. Krasznai Csaba, a Waltos Hills-i Első Magyar Református templom lelkésze, akinek köszöntő szavai és nyitó imája után dr. Márkusfalvi-Tóth Ádám a Chicago-i Magyar Főkonzulátus vezető konzulja szólt az egybegyűltekhez. Böjtös László cleveland-i tiszteletbeli konzul úr élő szóban tolmácsolta Magyarország miniszterelnökének, Orbán Viktornak üdvözlő mondatait. Majd a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház Kis Magyar Kórus énekkarának az előadása következett, akik néhány nagyon szép alkalomhoz illő dalt adtak elő. Ezek után az Első Magyar Református Egyház Vasárnapi Iskolásai és a Nebuló Magyar Iskola tanulói adták elő színvonalas kis színpadi előadásukat. A 14. sz. Görgey Arthur cscs. cserkészei Tábor Mátyás vezetésével egy hosszabb jelenetet vetítettek elénk az 1848-as szabadságharcunk idejéből, pontosabban az akkori katonaéletről.
Mindezek után nehéz dolga volt az ünnepi szónoknak, aki saját bevallása szerint először írt ünnepi beszédet és nagy megtiszteltetésként értékelte ennek felelősségét. Ő volt Bödők Gergely az egri Eszterházy Károly Főiskola doktorandusza, a magyarországi Mikes Kelemen program cleveland-i ösztöndíjasa. Beszédében kihangsúlyozta március 15-ike magyarság összetartó-összefogó jelentőségét a saját véleménye alapján és bíztatott mindannyiunkat tegyünk hasonlóképpen mi is, bárhol legyünk ebben a nagyvilágban. Kiemelte a forradalomban részt vevő nagyszerű emberek-hősök érdemeit, amelyeket követendő példának állított a jövő nemzedék számára is.
Forradalmunk nagy költőjének Petőfi Sándornak a Nemzeti Dal című versét Payne Emília, a Magyar Iskola 6. osztály tanulója szavalta el, ami után már csak a záró ima következett. Ezt pedig Kulcsár Sándortól, a Magyar Bethánia Baptista Gyülekezet lelkipásztorától hallhattuk, aki szintén imával köszönte meg a Fennvalónak és nekünk az ünnepen való részvételt, majd a nagyérdemű közönség lelkes segítségével a Székely Himnuszt énekeltük el, ezzel a műsor véget is ért. Utána finom sütemények és kávé társaságában lehetett cseverészni nemzeti ünnepünkkel kapcsolatos gondolatokról, felvetésekről, érdekességekről az egyház dísztermében.
A clevelandi Magyar Iskola idén is megtartotta hagyományos szavalóversenyét. A kétfordulós vetélkedőn a tanulók két verssel készültek. Az elődöntőn mindkét verset elszavalták, míg a döntőre szabadon kiválaszthattak, mely verssel szeretnék a zsűri tagjait és a nagyközönséget elkápráztatni. Minden osztályban hirdettek első, második és harmadik helyezettet.
Az idei döntő különlegessége volt, hogy egy népdaléneklési előadás is társult a vetélkedőhöz. Ez jó alkalom volt minden diák számára, hogy a feszültséget kiadja magából és kedvére énekeljen, nem utolsó sorban a szülők is élvezettel hallgatták gyermekeiket.
Az iskola tanulói elénekelték mindazon népdalokat, melyeket az év során nagy lelkesedéssel és örömmel tanítottam nekik. Ez egy széles sávon mozgó válogatás volt, olyanok mint széki, moldvai csángó, szatmári, galgamenti és néhány mindenki számára jól ismert dallam is szerepelt. Az énekek hangszeres kísérettel szólaltak meg furulyán, hegedűn és citerán, így még jobban megadva az egyes tájegységekből származó dalok hangulatát.
A közös finálé szám az Örökségünk Rólad szól című dala volt, melyet minden osztály egy szívvel-lélekkel, közösen énekelt. Álljon most itt a dal néhány megérintő sora:
„Mert én megtanulom, megőrzőm
Tanítom, továbbadom,
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangját
Elkopni nem hagyom
Megtanulom, megőrzőm
Tanítom, továbbadom.
A szüleim nyelvét a gyerekeim hangját
Elvenni nem hagyom.”
Bízva bízhatunk benne, hogy amíg Clevelandban a szüleink nyelvét, hagyományait ilyen gyönyörűen őrzik, és átadják gyermekeiknek, addig van jövője a magyarságnak itt, Észak-Amerikában.
Szerencsésnek érzem magam, hogy ennek tanúbizonyságát személyesen élhettem át, mely szép emlékét soha nem feledem.
