A Cserkész Rádió / TV készítői folytatják azt a szép sorozatot, amikor is havonta egy-egy idős, már aktívan nem cserkészkedő, de annál tapasztaltabb személyhez látogatnak. 1953-1956 között a 22. sz. Bessenyei György cserkészcsapatot vezette, jelenleg nyugdíjas cserkészcsapattiszt. A cserkészet mellett még gyerekkorában kötelezte el magát, egy eszmének tartja. Szappanos István az otthonában, a kandalló melege mellett, és hasonlóan kellemes hangulatban nosztalgiázott velünk.
(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)
1940-ben lett kiscserkész, ma is őrzi az igazolványát ami arról tanúskodik, hogy a kecskeméti Gróf Tisza István Gimnázium 121. számú cserkészcsapatának tagja. 1944-ben még Magyarországon végzett őrsvezetői tábort. Majd hamarosan családjával együtt nyugatra menekültek. 1947-ben a passau/waldwerkei magyar gimnáziumba került, ahol bekapcsolódott az frissen szerveződő külföldi magyar cserkészetbe: „Megismertem az akkori nagymenőket….akik már mind elmentek. Én vagyok az utolsó mohikánok egyike.” Hamarosan az ottani cserkész csapat őrsvezetője lett. Érdekesség, hogy egyik örsi tagjával még most is kapcsolatban van. Akkoriban, a menekült táborban nem volt mindenkinek hagyományos tankönyve, egy példányból készítettek kigépelt sokszorosított jegyzeteket. Nem volt ez másképp a „cserkész-tudomány” elsajátításával sem. De izgalmas programokról is be tud számolni: híresen jól sikerült, kétnapos valódi terepen játszott akadályverseny és számháború, amit 1947 pünkösdjén szerveztek a Waldwerkét környező erdőkben.
Már 1949-ben Amerikába érkezett, és arra a karácsonyra még most is emlékszik, amikor a magyar fiatalok megbeszélték, hogy meg kell alapítani Clevelandben is a cserkészetet. A magyarok akkoriban New York és Cleveland vonzáskörzetében összpontosultak főleg, Pista bá édesapjának már voltak kapcsolatai a városban. Mindenki mindenkit ismert az Újvilágba érkezettek közül.
1951-ben a kötelező behívásnak eleget téve bevonult a hadseregbe. Véletlenül éppen egy kémiai alakulatnál kapott alapkiképzést, vegyészdoktorok voltak a felettesei és a kiképzés nem volt különösen szigorú. Bár a cserkész és Levente múltjánál fogva a fegyelem és a szigorú napirend természetes volt Pista bá számára, amerikai társaihoz képest kiemelten jól bírta a strapát. Majd őt is mint sok más fiatalt a koreai frontra vezényelték, ahol egy harci utász századnál szolgált egy évet.
1953-as leszerelését követően hazatért, és átvette a 22. sz. Bessenyei György cserkészcsapatot. Azonban nem csak erre kellett koncentrálnia, mivel egyetemre járt, még ám nappali tagozatra. Hamarosan családot alapított, így a tanulást esti tagozatra váltotta, első gyermeke születése után pedig a csapatparancsnokságot is átadta. „A gyerekekkel való foglalkozás nekem nem egy veleszületett képesség (…) Rájöttem arra, hogy nem vagyok csapatparancsnoknak való.” Ez is egy ok volt a tisztség lemondása mellett. De ez közel sem jelentette azt, hogy elfordult volna a közösségtől. Ott segített, ahol tudott, a cserkészet elkötelezett és hasznos támogatója maradt továbbra is. Az 1960-as években alakult a Cserkész Barátok Köre, ott volt az alapítók között, és 1963-1974 között az egyesület főtitkára volt. Nagyon büszke arra, hogy még ma is él a cserkész bálok sok szép hagyománya, többek között az elsőbálozók bemutatása, amit ő és felesége dolgoztak ki. Az a cserkészbáli meghívó “design”, ami 1975-től a kétezres évek elejéig forgalomban volt, Pista bá tervezése. Ugyancsak a 60-as években a cserkész tanya parancsnoka volt több éven át, és egyidejűleg körzeti parancsnok, 1972-ben pedig kerületi parancsnokságot vállalt. Legszebb emlékei a fillmore-i segédtiszti vezetőképző táborokból származnak, ahol a 80as években több éven át a vezetőség soraiban lehetett: „Oda akik jöttek, azok voltak a cserkészet krémje!”.
Egyetemi tanulmányait a Fenn College of Engineering-ben (később Cleveland State University) végezte és 1960-ban kapta elektromérnöki diplomáját. A clevelandi Reliance Electric (majd Rockwell Automation) cégnél dolgozott mint tervező mérnök 37 éven át, egészen nyugdíjazásáig. Itt nehézipari gépsorok vezénylési és irányítási rendszereinek tervezőjeként, mint project manager bejárta a világot, főleg a távol keletet Kínától Indonéziáig. Több hónapot töltött Tajvánban, Németországban és Svájcban, sűrűn utazott Mexico Citybe és a braziliai Sao Paoloba.
No de vissza a cserkészetbe. Hogyan is ment az üzenetváltás akkoriban? Leveleztek. Telefonon csak akkor keresték egymást, ha nagyon muszáj vagy sürgős volt. Az első Jubi tábor 1966-ban volt, a résztvevők száma közelített az ezerhez. Az adminisztratív ügyekkel – minden technika hiányában – napokig foglalkoztak. Pista bá hiába nyakig volt a munkában, úgyis ez a tábor volt a kedvence. Kitervezett egy áramvonalas stratégiát a regisztrációs folyamat megkönnyítésére is.
„Soha nem volt kétségem afelől, hogy a cserkészet túléli azokat a viszontagságokat, amikkel a magyar emigráció találkozott.” Sokkal inkább félt attól, hogyan lehet majd megtartani a magyar nyelvet. Saját családjában is az a helyzet, ami rengeteg családnál a diaszpórában. Saját gyermekeit megtanította magyarul, viszont unokáinak már amerikai édesapja/anyja van, így ők már csak az angolt beszélik.
A magyar cserkészet jelenében olyan változások vannak, amelyeket régen ők el sem tudtak volna képzelni. Az intézmény egyesített szervezettségéhez szükséges kommunikáció ami technikai vívmányaival kiépült, kontinenseken átívelő rendszerben működik, egy hatalmas előny. Ezért nem is szeretne Pista bá jóslatokba bocsátkozni a jövőt illetően, illetve útravalót adni a mai cserkészeknek: „Én 91 éves koromban nem érzem magam jogosultnak arra, hogy a mai fiataloknak tanácsot adjak. Egy olyan más világban élnek, olyan más kihívásoknak vannak kitéve.”
A beszélgetésünk végén a nyugdíjas cserkésztiszt megmutatta emlékérmeit és kitüntetéseit, amelyek tárgyi bizonyítékai tevékenységének, illetve megfogható emlékei cserkész éveinek. Valamint bemutatta a már nyomtatásban is megjelent, kétnyelvű emlékiratait. Ezen felül egy többszáz oldalas régi családi dokumentum és képgyűjteményét kiadta több példányban a család tagjai részére Magyarországon és itt, A kecskeméti református Szappanos család Legendáriuma néven, továbbá hasonló terjedelemben állított össze egy Legendáriumot családja anyai ágáról is. Mindegyik könyv elérhető a magyarországi Országos Széchenyi Könyvtár elektronikus könyvtárában a szerző neve alatt.
Gratulálunk Pista bának ehhez az értékes munkához, további jó egészséget kívánunk, és köszönjük a cserkészetben végzett áldozatos munkáját, amelyek eredményei máig látszanak!
Dorgay Zsófia
Kárpátalja
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
