Délután három körül érkezem az Első Magyar Református Egyház kelet-oldali templomához, amikor már javában tart az év egyik legnépszerűbb eseménye, a szüreti bál. Felhős az ég, de még nyáriasan zöld a fű és meleg az idő, ünneplőbe öltözött kicsik és nagyok zsibongnak a Bethlen Hallnak nevezett díszterem sárga falevelekkel és krizantémokkal díszített tornácán. Beszélgetnek, fényképezkednek a fehér paraván előtt, éppen túl vannak az első fellépésen és az ebéden.

A keleti-oldali magyar református templom

Az előcsarnokban kihelyezett tablókon látom, hogy kedvelt ez a faparaván, évek óta itt portréznak a vendégek, megörökítve a találkozások, az ünnep emlékét. Az 1930-as évek óta rendezik meg a clevelandi reformátusok a szüreti bált, s a fekete-fehér, majd később színessé váló képek tanulsága szerint a lelkesedés mit sem változott. A helyszín és ezzel együtt a programok jellege viszont igen. Az egykori magyar városrész főutcájáról, a Buckeye Road-i nagytemplomból 1994-ben költözött el a régi időkhöz képest igencsak megfogyatkozott lélekszámú közösség a keleti oldalra, a Böjtös László, tiszteletbeli konzul által tervezett modern, elegáns, barnatéglás templomba, amely az Alexander Road tágas, zöldövezeti környezetében várja hétről hétre a vallásos érzületű clevelandi magyarokat.

A szüreti bál vendégei

Krasznai Csaba lelkésztől tudom, hogy papírforma szerint jelenleg kb. 180 tagja van a gyülekezetnek, ám a szeptember 22-i szüreti mulatságon ennél többen vettek részt. Ez azt jelenti, hogy nemcsak reformátusok, hanem mások is látogatják a programokat, és sokan vannak a fiatalok. Ők az elmúlt években érkeztek Clevelandbe, korombéli párok a gyerekeikkel, akik aktívan részt vesznek a közösségi életben. Csaba azt mondja, ez a nyitottság a legfontosabb számára, s vezetőként igyekszik minél többeket bevonni a tevékenységekbe, legyen szó a magyar és angol nyelven tartott bibliaórákról, események szervezéséről vagy a hétvégi magyar iskoláról, ahol két csoportban zajlik az oktatás, a kicsik, valamint az írni, olvasni tudók csoportjában.

A kicsik táncbemutatója

Adott esetben a szülőket is bevonják a tanításba, asztaltársaságom tagjai, akik itt is kedves érdeklődéssel és segítőkészen fogadnak, mint a clevelandi magyarok mindenhol, szintén besegítenek. Természetesen az ő gyerekeiktől is sokat tanulnak a már itt születettek. Hiszen – mint azt a második, délután 4 órás fellépését is izgatottan váró Pannától megtudom – ők otthon, Magyarországon is jártak néptáncra, karénekre, szavalóversenyre, és persze iskolába, óvodába. Igaz, most csak egy rend táncos ruhájuk van, és a koreográfiát betanító néni is elég szigorú, de szeretnek ide járni.

ReklámTas J Nadas, Esq

Miközben a The Hungarians nevű zenekar tagjai, egy hegedűs, egy harmonikás és egy szaxofonos rendületlenül húzzák a talpalávalót, az egybegyűltek eszegetnek, iszogatnak, beszélgetnek, s időnként táncra is perdülnek. A menü most is hagyományos: lacipecsenye, húsos szendvics, fánk. Én Csaba ajánlására a házilag gyúrt káposztás tésztát kóstolom meg, s életemben először nagyon ízlik.

Büféasztal az ebéd végén

A menü és az ünnepi viselet nem sokat változott az elmúlt 80 évben, noha a tablók szerint régen sokkal többen ünnepeltek. Virággal, szőlőfürtökkel díszített kocsikkal, zászlókkal vonultak fel népviseletben a Buckeye-on és az Euclid sugárúton, egészen a Kultúrkertig, ahol folytatódott a mulatság. Ma mások a szokások, de a tradicionális viselet ezeket a régi időket is megidézi. Sajátos divat ez a diaszpórában élő magyarok ünnepi eseményein, lassan megszokom és élvezettem figyelem a különböző stíluselemeket vegyítő, magyaros ruhákat. Mindenki felveszi ilyenkor azt, amilye van, s legfőképp, amit örökölt: hímzett blúzt, rakott szoknyát, pántlikás cipőt, piros csizmát, szalagokat, a férfiak kalapot, virágos inget, bocskait. Azt mondják, van itt csaknem 100 éves fellépőruha is.

Régi idők emlékét őrzik a tablók a díszterem előcsarnokában

Elkezdődik a második táncbemutató, amit a szülők és nagyszülők most is ugyanolyan lelkesen filmeznek és fotóznak, mint mindig. A gyerekek is ugyanúgy beleadnak apait-anyait. A kicsik legfőképp aranyosak a felnőttes ruhákban, ahogyan a betanító táncmester, Elaine Galgany iránymutatását lesik, majd újra beletalálnak a ritmusba, közben lopva kitekingetnek ránk. A nagyobbak felszabadultan élvezik a koreográfiát, ügyesek, szépek, vidámak.

A nagyok csoportja és a táncokat betanító Elaine Galgany

Műsor után elbúcsúzom, s megígérem, hogy népszerűsítem a közösség további programjait: az október 14-i csirkepaprikás ebédet, majd a november 16-án első alkalommal megrendezendő tészta vacsorát, egyben Rat Pack Show mulatságot, amelyről legkésőbb a helyszínen kiderül, hogy pontosan mit is jelent. Mindenki szeretettel várnak tehát a kelet-oldali reformátusok.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Previous articleHetednapi Adventista Gyülekezet 2018. szeptember 30-i adása
Next articleTaste of Hungary 2018 – Chicago, USA
Miklós Melánia
A Bocskai Rádió Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa 2018/19-ben. Rádiós és újságírói tapasztalataival 9 hónapig segítette munkánkat. Színvonalas eseménybeszámolóival, interjúival, esszéivel gazdagította írott és rádiós anyagainkat. Részt vett a Cserkész Rádió és TV szerkesztésében, a Duna TV számára készített riportok készítésében, valamint Diaszpóra hírek és Clevelandi emlékek témában saját rovatokat indított. Ötletéből született meg az 56-os karácsonyi emlékek háromrészes filmes riport. Színházi és dramaturgi tapasztalataival hozzájárult a nemzeti ünnepek méltó clevelandi megünnepléséhez az október 23-i és március 15-i műsorok összeállításával. A Bocskai Filmklub első évadának szakmai szervezője volt.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.