A második világháború Európában 1945. május 8-án, a Csendes-óceáni régióban pedig 1945. szeptember 2-án ért véget. Szegeden 1944. decemberében a háború előtti ellenzéki pártokból megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, majd összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, hogy döntsön a választások lebonyolításáról. Az újrakezdést és egy demokratikus Magyarország felépítését ugyanakkor jelentősen nehezítette a Szovjetunió által támogatott kommunista párt mind erőteljesebb dominanciája a magyar közéletben. Felszabadítókból megszállók – Az egypártrendszer kialakulása Magyarországon.
Magyarországot a német csapatokat fokozatosan kiszorítva, az előretörő szovjet hadsereg vette birtokba. A szovjet katonák az ellenséges kontingensek felszámolása mellett a civil lakosságal szemben is számos önkényeskedést hajtottak végre, nem kímélve a nőket sem. Gyakran előforult, hogy az útjukba került nőket megerőszakolták, de voltak, akik életükkel fizettek az ellenállásért. Így járt Apor Vilmos győri püspök is, aki mikor meg akarta akadályozni, hogy a szovjet katonák hatoljanak be a templomba, lelőtték.
Ahogy a front átvonult a településeken, a közigazgatás működtetésére a lakosság úgynevezett nemzeti bizottságokat hozott létre. Újjáalakultak az egykori ellenzéki pártok helyi szervezetei is. 1944. december 2-án, Szegeden, megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Ennek tagjai a Magyar Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt, A Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt és a Polgári Demokrata Párt voltak, valamint a korábbi ellenzéki pártokhoz csatlakozott szakszervezetek képviselői. Programjuk nagyrészt a kommunisták korábbi programjának elemire épült: a fasiszta szervezetek feloszlatását, a Szovjetunióval folytatott baráti viszony kialakítását és a háborús felelősséget viselők bíróság elé állítását ígérték. A gazdaságban pedig földbirtokreformot szorgalmaztak, valamint a szén és olajbányák államosítását és a bankok állami ellenőrzését. De a teljes államosítást elvetették.
1944. december 21-én hoztak létre az Ideiglenes Nemzetgyűlést. Részlet ennek „szózatából”, amit a magyar néphez intéztek: „Az Ideiglenes Nemzetgyűlés ünnepélyesen kijelenti, hogy kezébe veszi a gazdátlanul maradt ország ügyeinek intézését mint a nemzeti akarat kifejezője, a magyar szuverenitás birtokosa! Az Ideiglenes Nemzetgyűlés azért ült össze, hogy megjelölje a kivezető utat a hazára szakadt szerencsétlenségből. Ideiglenes Nemzeti Kormányt teremtünk, hogy legyen újra felelős központi végrehajtó hatalom, mely a nép bizalmából erős kézzel lát hozzá a nemzet előtt álló feladatok megoldásához. Sorsunk nehéz, de hittel hisszük, lesz magyar újjászületés! Tudva tudjuk: lesz magyar felemelkedés! A bizton eljövendő erős, boldog Magyarország alapjait akarjuk lerakni! Független Magyarországot akarunk! Ezért szabadságharcot hirdetünk a függetlenségünket letipró, a hazánkat dúló németek ellen! Bocskai, Bethlen, Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos zászlaja alá hívjuk újra a magyar népet: ragadjon fegyvert, lépjen a kurucok, a 48-as honvédek nyomába! Szabadságharcunkkal csatlakozzunk a demokratikus népek küzdelméhez a német zsarnokság ellen. Lemossuk magunkról a német zsoldosság gyalázatát! Így újra emelt fővel állhatunk a világ előtt!” Az ideiglenes törvényhozó testület 230 tagból állt. 90 fővel – az összetétel 39%-át adva – a kommunisták képviseltették magukat, a tagság egynegyede a kisgazdákhoz, közel ötöde a szociáldemokratákhoz, 7%-a Nemzeti Parasztpárthoz, 6%-a pedig a Teleki Pál fia, Teleki Géza által vezetett Polgári Demokrata Párthoz kötődött. Miután az egész országban befejezőstek a harcok, a kiegészítő választásokon a kommunisták súlya a már közel 500 fős testületben 34%-ra mérséklődött, a szociáldemokratáké pedig 19%-ról 24%-ra nőtt. A szervezet mindössze két napig létezett és tagjai közül 23 fős Politikai Bizottságot választott, majd Ideiglenes Nemzeti Kormányt nevezett ki. Ennek miniszterelnöke Dálnoki Miklós Béla lett. Az államfői jogok gyakorlására pedig 1945. január 26-án 3 fős Nemzeti Főtanácsot választottak. Az új kormány hadat üzent Németországnak majd 1945. január 20-án aláírta a Szovjetunióval kötött fegyverszünetet. Ezzel párhuzamosan elkezdte a háborús felelősségrevonásokat és előkészületeket tett a tervezett földosztás lebonyolításáról.
A fegyverszünet értelmében Magyarország visszavonta csapatait az 1938 előtti határai mögé, hadat üzent Németországnak, és feloszlatta a hazai szélsőjobboldali szervezeteket. Emellett a szerződés rendelkezett Magyarország jóvátételi kötelezettségéről is. Az ország a Szovjetunió mellett Csehországnak és Jugoszláviának is fizetett, összesen 300 millió dolláros kártérítést. Nem sok jóval kecsegtetett az sem, hogy Szövetséges Ellenőrző Bizottság névvel – élén egy szovjet tábornokkal – a fegyverszüneti feltételek betartatását ellenőrző szervezet alakult.
1945. február 26-án oszlatták fel a régi szélsőjobboldali szervezeteket és nyilas pártokat. Az ilyen irányultságú lapokat pedig betiltották. A háborús bűnösök felkutatására pedig a rendőrségen belül politikai rendészeti osztály – a későb Államvédelmi Osztály (ÁVÓ) néven elhíresült szervezet – alakult. A szervezet vezetője Péter Gábor, korábbi illegális kommunista lett, székháza pedig a korábban nyilasok által is használt Andrásy út 60. 1950-ig az ekkor felállított népbíróságok a politikai rendészeti osztály által foganatosított letartóztatásai alapján több mint 60 ezer ügyben intézkedett. Ebből utóbb 10 ezer főt zártak börtönbe, a kivégzettek száma pedig 189 fő volt. A rendszer már ekkor élt az internálások eszközével is. A táborokba a rendszer által nemkívánatosnak tartott személyek és potenciális an „veszélyesnek tartott elemeket” zárták. 1946 januárjában végezték ki a korábbi miniszterelnököt, Bárdossy Lászlót, majd Imrédy Bélát, Sztójai Dömét, valamint Szálasi Ferencet és minisztereit. Horthy Miklós felelősségrevonására ugyanakkor nem került sor – vele szemben Sztálin utasítására tekintettek el a felelősségrevonástól, aki nem kívánt mártírt csinálni a korábbi kormányzóból.
A korábbi nyilas és szélsőjobboldali vezetők földjeit elkobozták. A földreformot szabályozó 600/1945. számú miniszterelnöki rendelet 1945. március 27-n jelent meg. Ennek tartalma szerint elkobozták az 1000 holdon felüli nagybirtokokat, a 100 holdon felüli „úri” birtokokat és a 200 holdon felüli parasztbirtokokat. A katolikus egyház elveszítette birtokainak közel 90%-át és földtulajdona immár 97 ezer holdra csökkent, ráadásul kompenzációban sem részesült. Abban, hogy a földbirtokviszonyokban korábban tapasztalható súlyos különbségeket változtatni kell, sokan osztották. A magyarországi parasztság évszados vágyának kielégítése mellett ugyanakkor modernizálódásra képes közép- és nagybirtokokat is szétrombolták. A gépállomány és a feldolgozóüzemek közös tulajdonba kerültek, amiknek a működtetését az ekkor létrehozott földműves-szövetkezetekre bízták. A földművesszövetkezetek mellett értékesítési és fogyasztási szövetkezeteket is felállítottak.
1945. november 4-én választásokat tartottak. Ezen az összlakoság 60%-a szavazhatott, ráadásul mindenhol titkos választójog alapján. Ráadásul vagyoni megkötések sem voltak a törvénybe iktatva és a választás kiterjedt a nőkre is. A szavazásra jogosultak köréből egyedül a korábi jobboldali pártok vezetőit, az SS magyar tagjait, eljárás alá vont személyeket zártak ki. A választásokon a Rákosi Mátyás vezette kommunisták nagy csalódására a Kisgazdapárt nyert a szavazatok 57%-ával. A szociáldemokraták és a kommunisták egyformán 17–17%-ot – azaz együttesen 34%-ot szereztek – a Nemzeti Parasztpárt 7%-ot, a Polgári Demokrata Pártra pedig mindössze a szavazók 1,6%-a adta a voksát. A leggyengébben a Magyar radikális Párt szerepelt, amely egyetlen szavazatot sem szerzett. A választói akarat egyértelműen jelezte, hogy a lakosság döntő többsége nem szocializmusban, hanem egy nyugati típusú parlamentáris demokrácia felépítésében látja a jövőt. Ennek kibontakozását ugyanakkor a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot vezető Vorosilov marsall megakadályozta, amikor egyértelművé tette, hogy a választási eredmények ellenére az új kormányban a kommunistáknak is mindenáron szerepet kell kapniuk. A Tildy Zoltán miniszterelnök vezetésével alakult kormányban a kisgazdákat utóbb 7 fő-, a parasztpártot pedig 1 fő képviselte. A kormányban ugyanakkor a szovjet intencióknak megfelelően a szociáldemokraták 3 képviselője mellett a Kommunista Párt 3 delegáltja is helyet kapott.
A Nemzetgyűlés döntött az ország új államformáról is, ami a köztársaság lett. Ahogy az ezt rögzítő 1946. évi I. törvénycikk fogalmazott: „A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést. Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és önkormányzatok életének irányításában. Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül, és e jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja.” A köztársasági elnök szerepe a törvényhozás folyamatában szimbolikus lett, a nemzetgyűlés által megszavazott törvényeket egy alkalommal küldhette vissza megfontolásra, a nemzetgyűlést pedig csak a képviselők 40%-ának támogatásával oszlathatta fel. A második magyar köztársaság első elnökévé 1946. február 1-vel, a református lelkészt, a korábbi miniszterelnököt, Tildy Zoltánt választották. Utóda a miniszterelnöki székben Nagy Ferenc, a Kisgazdapárt főtitkára lett.
A kommunista előretörés ellenére, Tildy jó viszony kialakítására törekedett a Szovjetunióval, a jövőt ugyanakkor egy nyugati típusú polgári-paraszti demokráciában képzelte el. Törekedett, hogy a községek vezetőségében tapasztalható kommunista-szociáldemokrata túlsúly mérsékelje, a földbirtokreform túlkapásait pedig lehetőség szerint korrigálja. A Kisgazdapárt ez irányú törekvéseinek ellensúlyozására a kommunisták úgynevezett Baloldali Blokkot hoztak létre. A kommunistákkal, és a mögöttük álló Szovjetuniótól való konfrontációtól ódzkodó Tildy végül 20 képviselőjét kizárta pártjából. A kommunisták közéleti térnyerése ezzel méginkább fokozódott. 1946 nyarán államosították a szénbányákat, majd feloszlatták a Magyar Cserkészszövetséget és a KALOT-ot is. Emellett a „B-listázásoknak” nevezett elbocsátásokkal több mint 60 ezer embert bocsátottak el az állásából. Ezt követően az ÁVÓ segítségével a kommunisták Király Béla ellen fordultak. A kommunista-ellenes nézeteiről ismert új kisgazdapárti főtitkárt a szovjetek 1947. február 25-én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták. A magyar közéletben tapasztalható egyre erőteljesebb kommunista térnyerés hatására többen hagyták el az országot. Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, Varga Béla kisgazdapárti elnök és Peyer Károly szociáldemokrata képviselő mellett – nagy megdöbbenésre – a miniszterelnök, Nagy Ferenc sem tért haza svájci útjáról. Ennek hatására nyolc magyar követ mondott le hivataláról.
De ezzel a demokratikus pártok leszalámizása még nem ért véget. Azért, hogy a tövényhozó testületben is többségbe kerüljenek, a kommunisták új választójogi törvényt terjeszettek a nemzetgyűlés elé. Az új –utóbb „kékcédulásként” aposztofált – választásokra 1947. augusztus 31-én került sor. A minél nagyobb térnyerés érdekében a kommunisták még a választási csalásoktól sem riadtak vissza: több mint 200 ezer hamis kék színű szavazói névjegyzéket nyomtattak, a szervezett választási bizottságok, pedig utaztatták a szavazók egy részét. Azt kihasználva, hogy a nyaralásukat töltők bárhol szavazhattak, ezzel sokan ellenőrizhetetlenül – több helyre is automobilokkal szállítva – leadhatták a voksukat. A választási eredmények ugyanakkor körükben ismét csalódást keltettek: minden praktika ellenére a kommunisták aránya a 17%-ról csak 22%-ra nőtt, a Baloldali Pártok pedig együtt is csak 45%-ot szereztek, szemben a Kisgazdapárt utódpártjainak több mint 50%-ával. A választásokat követően az új miniszterelnök a kisgazdapárti Dinnyés Lajos lett.
MAFIRT: Kovács Géza – Forrás: sulinet.hu
A kékcédulás választások azt jelezték, hogy a magyar társadalom minden trükk, csalás és presszió ellenére még egyszer egy demokratikusabb parlamenti berendezkedés mellett köteleződött el. 1947 őszén a Szovjetunió a szovjetizálási folyamat felgyorsítását határozta el, ami a mindinkább puszta látszattá merevedő demokratikus kulisszák ledőléséhez és a rövid életű második magyar köztársaság végéhez vezetett.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX,. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 273–296.
