“Nagyon nehéz a nagy olvasztó-kemencének  ellenállni. De azért a cserkészetnek mindig megmarad a vonzóereje.”

Nosztalgiázni ment Falkékhoz a Cserkész Rádió. Viktor bácsi megtisztelőnek és meghatónak érezte a látogatást, szívesen mesélt az életéről, cserkész múltjáról és a magyar jövőt illető meglátásairól. Cikkünkből megismerhetik a számos kitüntetéssel büszkélkedő, nyolcvanas éveinek végén járó cserkészparancsnok kivándorlásának történetét, megtudhatják, mit tanult az egyetemen és hogyan lett jó pozíciója az amerikai hadseregben. Minden ügyét az életben átszőtte a cserkészet és magyarság iránt érzett elkötelezettsége. Bár harminc éve nyugdíjas, és otthonról követi az eseményeket, határozott véleményt alkot a diaszpóra előtt álló évtizedekről.

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

Anno egy évre vállalta el a csapat parancsnokságot, amiből először tíz esztendő lett, utána pedig nyugdíjazásáig volt a clevelandi cserkész közösség szíve-lelke. Falk Viktor 1931-ben született Kecskeméten, oda járt iskolába a harmadik osztály befejezéséig. Ahogy átkerültek Nagyváradra, 1944-ben már menekülniük is kellett, hiszen Románia átállása miatt a várost a szovjet megszállás veszélye fenyegette. Nagyváradról Kőszegre kerültek, ami azért volt fontos állomás a fiú életében, mert elkezdte a cserkészetet. Fogadalmát majd később egy ausztriai menekülttáborban tette le, bár rengeteg dolgot megélt a közösségben, mégis ez a legkedvesebb cserkész-emléke. A menekülttáborban volt magyar gimnázium, letette az érettségit. 

 “1949. október elsején, tizennyolcévesen tettem le a lábam az ígéret földjére.” – fogalmazott Viktor bácsi. A kezdeti kalandokhoz és nehézségekhez hozzátartozott, hogy az első szűk évet szüleivel egy tejfarmon töltötte South Dacotában. Viccesen mondta, hogy az állatok sosem biztosítottak számukra pihenést, a hét mindennapján keményen dolgoztak. Egyszerű körülmények között éltek, az összkomfortot egyedül a villany jelentette. Egyetlen húga, Ildikó Dacotában kezdte az elemi iskolát. 

A Krónika című magyar újság szerkesztőjének írt egy levelet Viktor bácsi édesanyja, amiben megfogalmazta, hogy nagyon egyedül vannak South Dacotaban, mivel nincsenek magyarok, akikhez csatlakozhatnának. A cikkre egy akkor már Clevelandben élő kecskeméti ismerősük figyelt fel, és küldött nekik pénzt vonatra. Ugyanis akkoriban a Falk családnak útiköltségre sem jutott. 1950-ben költöztek át Clevelandbe, ahol Viktor hamar beiileszkedett a cserkészcsoportba. 

Közösségi aktivitását egy kétéves katonai szolgálat szakította meg. Behívták a koreai háborúba, ejtőernyős hadosztály újonc kiképzésére került. A cserkészetnek és a farmmunkának köszönhetően jó fizikummal rendelkezett, amerikai társaihoz mérten kiemelkedően jól bírta az újonckiképzést. Mivel tökéletes eredménnyel teljesítette a magyar-német tolmács vizsgát, fordítóként tevékenykedett tovább a seregben. 

1966-ban, leszerelését követően ott folytatta, ahol azelőtt abbahagyta: meghívták kiscserkészvezetőnek a westside-i 14. számú Görgey Artúr cserkészcsoporthoz. Eleinte főleg a kiscserkészekkel foglalkozott, fiát is vitte magával. Édesapja bíztatására egyetemre felvételizett a katonaság után,  elektromérnöki végzettséget szerzett, 35 éven át dolgozott a szakmában.

1970-ben, a filmori tiszti kiképzést követően hivatalosan pozíciót kapott. Tízéves parancsnoksága alatt az ő csapatuk volt a legnagyobb fiúcsapat a szövetségben, létszámuk 100 körül mozgott. A hatalmas gyereksereget táborba vinni nagy felelősség és munka volt, sikerült bevonnia a szülők segítségét. A csapattáborokban élvezték a természetet, versenyeztek, úsztak a szépen gondozott tóban a cserkésztanyán. Viktor bácsi közreműködésével telepítették át például a cserkészcsoportot a Szent Mihály görög katolikus egyháztól a Szent Imre római katolikus egyházközösséghez. Felettesei között volt Bodnár Gábor, a clevelandi körzeti parancsnok, és Bedi Balázs, a CSBK akkori elnöke. A többi cserkészvezetőt ő jelölte ki, Szabolcs Leventét választotta helyettesének. Jó barátja és példaképe volt Beodray Feri, sokat segítettek egymásnak. Vezetőként sem riadt vissza attól, hogy tanácsot kérjen, többször keresett fel öregcserkészeket. Beodray Feri véleményét kérte ki, ha problémája volt. 

A volt csapatparancsnok mögött mindvégig állt egy támogató feleség is. Muci néni nem csak tolerált, hogy a parancsnokság teljes embert, sok időt kíván Viktor bácsitól, hanem rendszeresen segített is neki, támogatta. Sok cserkész munkában részt vett, soha nem panaszkodott.

“Nagyon nehéz a nagy olvasztókemencének  ellenállni. De azért a cserkészetnek mindig megmarad a vonzóerje.” – ezt a választ adta, amikor a jövőről kérdeztük. Nagyon reméli, hogy a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség sokáig fog élni és működni. A parancsnokoknak azt tanácsolja, hogy türelemmel és és szeretettel álljanak a munkához, és próbálják megőrizni a magyar örökséget, ameddig lehet. Attól tart, hogy két évtized múlva a magyarság be fog olvadni az amerikai társadalomba. 

Munkásságát szűk környezetében és az Anyaországban is elismerték. Magyar érdemkeresztet kapott, és cserkészingjén díszeleg a Szent László lovagrend keresztje is. (Jelenleg helyettes főkapitánya a rendnek.) Teleki Pál emlékéremmel, a Külföldi Cserkész Szövetség legnagyobb kitüntetésével jutalmazta a már említett Bodnár Gábor, de csapatától és Cserkész Barátok Körétől is kapott díjat emlékül, hálából. Viktor bácsinak, aki egyébként a Bocskai Rádió szorgalmas hallgatója, jó egészséget kívánunk, megköszönjük, hogy a magyarság sorsát mindig a szívén viselte, és úgy a magyar iskola tanáraként, mint cserkészvezetőként hozzátett a clevelandi közösség megmaradásához!

Dorgay Zsófia
Kárpátalja

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Az Önök jóvoltából, mi tovább segítjük a kárpátaljai magyar újságírókat ebben a nehéz időben! Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

 

Dorgay Zsófia
Kárpátalján születettem, jelenleg is itt élek. Igyekszem aktív és hasznos tagja lenni a közösségemnek. Hamar felismertem a kisebbségi életben rejlő értékeket és előnyöket. Az írást még gimnáziumban elkezdtem, majd az egyetemi magyar diákszervezet sajtósa voltam. A Bocskai Rádióval egészen friss a kapcsolatom. Boldog vagyok, hogy cikkeimmel segíthetem a munkájukat.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.