Akik az iskolatáborban cseperedtek érett felnőtté – Avagy négy cserkészlány átvette a vezetői stafétát

Pigniczky Enese, Túróczy Kinga, Vágó Vivien és Radványi Evelyn kisgyerekként jártak először az Iskolatáborban, idén pedig már a törzstagok közé tartoztak. Akkor ők csodálták vezetőiket, most pedig meghatottan tapasztalják, hogy rájuk néznek fel a gyerekek. Évről évre több és több felelősséget tettek a lányokra a szervezők. A tábor és az ott végzett aktív önkéntes munka formálta személyiségüket, igaz barátokat szerzett számukra, és életre szóló természetközeli élményekkel lettek gazdagabbak. Arról, hogy milyen volt felnőni az Iskolatáborban, Pigniczky Eszti kérdezte őket.

(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)

A lányok életének kisebb-nagyobb szünetekkel, de több mint tíz éve része a tábor. Viszont így négyen most dolgoztak össze először. Enese számára nagyon érdekes, hogy milyen különböző szerepekben táborozott azóta, hogy óvodásként Kingával és a Kinga kiskutyájával jött játszadozni. Nagy szintlépésnek élte meg azt a pillanatot, amikor őrsvezetővé vált, hiszen onnantól már ő vigyázott a kisebbekre. Elmondta, hogy egy átlagos napja a törzstagnak a gyerekek ébresztésével kezdődik, és az esti programmal, illetve altatással zárul. Ebben benne van a reggeli tisztálkodás, reggelizés, rendrakás, majd pedig a délelőtt során – amíg a gyerekek a tanórákon vannak – a keretmesének megfelelő előadás megalkotása. Idén a hungarikumok bűvkörében költöttek dalokat és írtak jeleneteket.

Kinga kétéves volt, amikor először a táborban járt. Úgy fogalmazott, hogy éveken át épült és épült a szeretete az iskolatábor iránt. Ugyanúgy szerette tagként, őrsvezetőként és törzstagként a programokat. Különösen jólesett számára, hogy hozzájárulhatott ahhoz, hogy a gyerekek milyen emlékeket visznek magukkal az otthonaikba. „Csodálkozom, hogy mennyire bíznak bennünk a vezetők.” – Megtiszteltetésnek érzi, hogy a szervezők rájuk bízták nem csak az ötletelést, de a programok lebonyolítását is. Még ha olykor kihívásokba is ütköztek, nagy sikerélmény volt minden közösen befejezett munka.

Reklám

„Most már mi vagyunk a példaképek.” – fogalmazott Vivien, aki a többiekhez hasonló lelkesedéssel beszélt a táborról. Nagyon élvezte az elmúlt két hetet, és most érti csak igazán, hogy milyen fárasztó a törzstagok munkája, amit korábban talán ő is, és a társai is természetesnek vettek. Úgy véli, nagyon sok energiát tettek a jelenetek készítésébe, és minden programba, hogy a gyerekek igazán élvezzék ezeket a napokat. Vivien szerint nincs ehhez hasonló tábor. A korábbi évek emléke olyan mélyen él bennük, hogy idén egy családként tudtak együttműködni.

Evelyn ebben a táborban volt először napostiszt, itt vezetett először tábortüzet, és először volt a keretmese főszereplője a tábor ideje alatt. A lány szerint az a legjobb az iskolatáborban, hogy a rég nem látott ismerősök és barátok hatalmas örömmel tudják egymást üdvözölni sok év után is, és ugyanott tudják folytatni a beszélgetést, ahol abbahagyták. Megtapasztalta az összetartást, és azt, hogy senki nem lehet szomorú ebben a közösségben. Elérzékenyülve beszélt arról, hogy újra megtanulta, mekkora értéke van egy-két kedves szónak.  Akár kapja, akár adja az ember.

Enese és Kinga számára hamarosan tovább tanul, ugyanis kezdődik a Vezetőképző Tábor. De nem csak nekik, hanem mindannyiuknak további sikereket kívánunk a vezetői munkában, és a cserkész ranglétrán való előrelépésben. Bízunk benne, hogy a közösség hasznos tagjai maradnak, és még nagyon sok amerikai magyar gyereknek okoznak felejthetetlen pillanatokat!

Dorgay Zsófia
Kárpátalja