A hét verse

Bibor-palástban jött Keletről A rímek ősi hajnalán. Jött boros kedvvel, paripásan, Zeneszerszámmal, dalosan És mellém ült le ős Kaján. Duhaj legény, fülembe nótáz, Iszunk, iszunk s én hallgatom. Piros hajnalok hosszú...

Ismersz-e, mondd? A bundám barna volt, fehér sáv volt a homlokomon, mint a lámpás a pejlovakén és mint az égen a Hold. Mozgott a fülem, amikor rászállt a légy. Mozgott az...

A szépapád Rákóczit adta el És széthányatta a kurucok várát: Nagymajtényi síkon keserű kurucok Halálukat bitón, kötélen várják: Fekete holló tépi setét szárnyát, Búsan károgja -- Kár, Károlyi kár,...

Uram, én hiszek Tebenned, egy örök Istenben, és hiszem azt, hogy igazságos vagy, bár emberi elmémmel megérteni nem tudom igazságodnak szörnyű módszerét. Hiszek jóságodban...

Sima selymű a szőröm, karcsú a testem és fogaim hófehérek, ezért kegyel a legmagasabb úr, dél piros papja, kilenc mély bók a nevének. Hálótermében, nagy vánkoson...

Itt élsz a fájdalmak világnyi közepén, tenyérnyi országban, bujdokló kislegény. Bujdokló kislegény táguló tereken szűköl bánatában a szűkített végtelen. Hétmérföldes álmok, babszem ébredések, nyújtóznál - a takarók faltól falig...

Ez a hőkölő harcok népe S mosti lapulása is rávall, Hogy az úri kiméletlenség Rásuhintott szíjostorával. Mindig ilyen volt: apró kánok Révén minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, Csak...

Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar, A Kárpátok védték, ha jött a zivatar. Az idők folyamán ráéheztek mások, Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot. Ki akarta? Ma élők, tehetünk mi...

Csak egy éjszakára küldjétek el őket; A pártoskodókat, a vitézkedőket. Csak egy éjszakára: Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk, Mikor a halálgép muzsikál felettünk; Mikor láthatatlan magja...

Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul...

Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. Nyikorgó kosárral ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, ordítottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra. Engem vigyen...

Látjátok feleim szem’tekkel, mik vagyunk. Por és hamu vagyunk. Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek. Össze tudod még rakni a Margitszigetet?… Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat. A...

Szeretném elmondani miért fontos a kéz, Egy olyan világban, hol mindent gép intéz. A világban, hol tudják mi a modern, a korszerű, Kevesen szólnak arról, mi a...

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik és el is jutott a nyugalmas ágyig még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” - (igy nem szökik rá hirtelen az...