A hét verse

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd...

valaki jár a fák hegyén ki gyújtja s oltja csillagod csak az nem fél kit a remény már végképp magára hagyott én félek még reménykedem ez a megtartó irgalom a...

Mert szemben ülsz velem s csak a te arcod látom és nincs mellette az enyém, ahogyan megszoktam a fotografiákon és előszobák tükörén; mert szemben ülsz s csupán rajtad...

I. Valamikor labdatéren Hét fiúk ha összekaptunk sorshúzáson, Ki az az egy nem osztozó Labdaverő boldogságon, Ki az az egy, ki ne játsszon, Engem dobott ki a sors, Mindig engem, mindig...

Most, hogy szobámban ér az est setétje, te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje, s ajkad, melyről az esti fák alól először szólt az ének magyarul. Arcod tatár emléke...

Némethy Titinek I. A párában, a vízesés felett, Halványan, mint egy álom, És testetlenül, mint egy lehelet: Az örökifjú szivárvány lebeg. Megrokkannak a sziklák, a hegyek, A kő mállik, az erdők...

Én láttam ezt. (Még sose láttam.) Én jártam itt. (Még sose jártam.) Egy másik életben talán Erre a földre rátaláltam. Egy másik életben talán (Vagy valamely másik halálban), Amikor öntudatlanul S...

Hova lett a tarka szivárvány az égről? Hova lett a tarka virág a mezőkről? Hol van a patakzaj, hol van a madárdal, S minden éke, kincse a...

Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt, minden fekete, de nem csak kívül: csontig, velőig fekete, fekete, fekete, fekete, fekete. Fekete ég és fekete tenger, fekete fák és fekete ház, fekete...

Otthon bolondját járja a világ, Majmos, zavaros, perces, hittelen, Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn, Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.   Magyar Bábelnek ostoba kora, Ments,...

1 A vadász ül hosszu méla lesben, Vár felajzott nyílra gyors vadat, S mind fölebb és mindig fényesebben A serény nap dél felé mutat. Hasztalan vár; Vértes belsejében Nyugszik a...

Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, Hiszen Te vagy a Béke. Nézd: tüzes daganat a szivem S nincs ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot...

******************************* Itt fekszel, önmagad szobra, tizennégy évesen, géppisztolyod szivedre fagyva, emlékmű halálnak és feltámadásnak. Ott fekszel, a Szeplőtelen Fogantatás temploma mellett, szitává lőve, vérrel befröcskölve, becsapott ártatlanság. Magyar iskoláslányból harcossá lettél, társaiddal együtt lelket te leheltél a Forradalomba. Szabadságharcos, akiért...

Sűrű setét az éj, Dühöng a déli szél, Jó Budavár magas Tornyán az érckakas Csikorog élesen. „Ki az? mi az? vagy úgy -” „Fordulj be és alugy Uram László király: A zápor...