Múltidéző sorozatunk első részében a legendás The Night in Budapest bállal kezdtünk el foglalkozni a Magyar Múzeumban fellelhető dokumentumok alapján. A műsorlapot és a menüt mutattuk be, most pedig az első időszak egyik híres sztárvendégéről, a magyar származású filmszínésznőről, Ilona Massey-ről (1910 – 1974) lesz szó, aki a 13 magyar egyikeként csillagot kapott a Hollywood-i hírességek sétányán.

Ilona Massey a pódiumon (filmjelenet)

Amikor 1958-ban Ilona Massey-t meghívták a The Night in Budapest díszvendégének, talán már lehetett sejteni, hogy az egy évvel azelőtt átnevezett bál olyan nagy népszerűségre tesz szert, hogy hamarosan nagyobb helyszínre, az előkelő belvárosi Sheraton Hotelbe kell költöztetniük, ahol még másfél évtizedig birtokolja a clevelandiek legnagyobb szórakoztató bankettjének címét. (1960-tól két bált szerveztek a Bethlen Hallban: Clevelandi Magyar Estek néven előző este a „főpróbát”, másnap a The Night in Budapest bált – mindkettőt azonos programmal, menüvel, díszítéssel, fellépőkkel, csak a díszvendégek különböztek.) 1958. október 26-án, vasárnap este tehát még a Buckeye Road és az East Boulevard sarkán álló, 600 fős Bethlen Teremben gyűltek össze az ünnepelni vágyók, amelyet megtisztelt a magyar származású filmcsillag, Ilona Massey is, a másik díszvendég, a nagyhírű helyi napilap, a Cleveland Press főszerkesztője, Loius B. Selzer társaságában.

A Mr. Cleveland néven elhíresült újságíró ekkor már túl volt memoárja, a The Year Were Good 1956-os kiadásán, amelyben megvédte magát és lapját a feleségét meggyilkolt Bay Village-i orvos letartóztatásának ügyében tanúsított nyomásgyakorlás és a közvélemény manipulálásának vádja alól. A város egyik legismertebb közszereplője volt, akinek harminc éves munkássága alatt a Cleveland Press a régió legfontosabb médiumává nőtte ki magát. Selzer a szegénysorból küzdötte fel magát a „királycsináló médiamogul” pozíciójába – ebben hasonlóságot mutat a híres színésznő életpályájával. Amiért Ilonával együtt került be a The Night in Budapest „Roll of Honor” kiválóságainak klubjába, az az ’56-os menekülteket segítő „Mercy Plane” adománygyűjtő akciója volt, amely a Cleveland Press kezdeményezésére és az Egyesült Magyar Egyletek közreműködésével valósult meg. A meleg ruhával teli repülőgép Bécsbe érkezett, majd a szállítmány a Vöröskereszt segítségével osztrák menekülttáborokba került – amely küldetésről a lap két riportere is tudósított. A bál bizottsága a díszvendégek dicsőséglistájával azoknak az áldozatos munkáját kívánta elismerni, akik sokat tettek a magyarság szabadságeszményének, illetve hagyományainak megőrzéséért.

A Cleveland Press szerkesztője, Louis B. Selzer adományakcióját méltató fényképes beszámoló az 1958-as műsorlapban

(Érdekes lenne utánajárni, hogy Selzer visszatérő vendége volt-e a The Night in Budapest báloknak, és hogy mit írt lapja az évenkénti eseményekről. A műsorfüzetben szerepel a megjelent médiumok és újságírók névsora – a Cleveland Press, Plain Dealer, Szabadság, The Cleveland News, Buckeye Press, WDOK rádió Hungarian Program, WEWS és KYW televíziók –, ám a Magyar Múzeumban fellelhető magyar lap archívumában egyelőre nem találtam híradást a bálról.)

De térjünk vissza Hajmássy Ilonához, akinek kalandos élete filmvászonra és regénybe illő volt. Az 1958-as báli műsorfüzet az alábbi címmel írt róla ismertetőt: A budapesti szépség, aki egyaránt ismeri a szegénységet és a jólétet. Budapesten született, és egy Nefelejcs utcai bérházban nőtt fel, ahonnan a szülei az első világháború után egy évre elküldték Hollandiába. (A holland kormány segélye volt ez Magyarországnak, sok gyereket fogadtak be ottani családok, hogy felerősödjenek a háború után, pl. Karády Katalint is.) Mire a kamaszlány hazaért, elfelejtett magyarul, és újra kellett tanulnia. A nyomor elől még egy évre visszamenekült, majd hazatérése után varrónőnek tanult. Álmai azonban a színház világába vonzották: énekelni tanult, és jelentkezett görlnek a Király Színházba, ahol előbb nem akarták felvenni, de a híres zeneszerző, Zerkovitz Béla közbenjárására mégis állást kapott. Egy véletlennek köszönhető, hogy a „bájos arcú és csodálatos hangú” Ilonát – aki a színpadon Hagymásiról Hajmássy-ra, Amerikában Massey-re változtatta a nevét –, lefotózta a később világhírűvé vált magyar divatfotós, Munkácsi Márton, aki abban az időben a Színházi Életnek dolgozott.

A fiatal Hajmássy Ilona az 1930-as évek végén

Ilona fényképét meglátta egy jómódú földbirtokos, aki a család tudtán kívül feleségül vette. Nyelvórákra és énektanárhoz járatta a lányt, ám a gondtalan életért cserébe le kellett volna mondania a színházról, amire ő nem volt hajlandó. Válásuk után a férfi öngyilkos lett. Ezután Ilona szerencsét próbált Bécsben, a Toscában énekelt, majd leszerződtették az Állami Operaházhoz, a Staatsoperhez, ahol főként operettprimadonnai szerepben ért el sikereket. „Tüneményes szőkeségét, egyszerű természetes beszédét és pompásan csengő, hajlékony, kulturált énekhangját” dicsérték. Itt látták tündökölni az amerikai filmproducerek is, akik főként az egzotikumot látták benne, és 1937-ben londoni próbafilmezésre hívták, majd Hollywoodba szerződtették. Ilona ekkor még alig tudott angolul. Kemény menetrendet írtak neki elő, fogyókúrát, nyelvleckéket, dráma- és énekórákat. A clevelandi műsorfüzetben olvasható vallomása szerint 6 hónap alatt sikerült úgy elsajátítania a nyelvet, hogy már nem a magyar gondolatokat fordította angolra. Sosem felejtette el szülőhazáját, ahol sokáig figyelemmel kísérték a karrierjét: a Színházi Élet, a Pesti Napló és a Nagykőrösi Hírmondó is gyakori híradással voltak magánéletéről, botrányairól, sikereiről. (A nagykőrösiek  1939-ben levélben kérték a művésznőt, hogy ne változtassa meg a nevét, Ilona levélben válaszolt.)

1938 és ’49 között olyan filmekben és partnerekkel szerepelt, mint a Rosalie Eleanor Powellel és Eddy Nelsonnal, majd szintén vele a Balalajka, valamint a Frankenstein találkozik a Farkasemberrel film, amelyben Lugosi Bélával játszott együtt, vagy a Szerelmi boldogság, amelyben feltűnt a fiatal Marilyn Monroe is. Szerepelt Joe Pasternak, az erdélyi magyar zsidó családból származó Hollywood-i MGM-producer (aki 1959-ben díszvendég kitüntetettje volt a bálnak, majd a következő évtől a nagykövete lett) Mexikói vakáció című musicalfilmjében, de egyéb kém- és western filmekben is.

A rossz nyelvek szerint inkább egzotikus szépségének és a bulvárt mindig kielégítő szerelmi életének, híres szeretőinek és férjeinek, semmint tehetségének köszönhette a sztárságát. 1952 után csak televíziós műsorokban volt látható. Közéleti szerepvállalása azonban újra reflektorfénybe emelte: a második világháború alatt koncertjeinek bevételéből egymillió dolláros segélyt ajánlott fel a Vöröskeresztnek, az 1956-os forradalom idején pedig tüntetést szervezett a Fehér Ház előtt, hogy felhívja a figyelmet a magyar szabadságharcra, és támogatta a menekülteket. (Ekkor ismerte meg utolsó férjét, Truman elnök asszisztensét és tanácsadóját.) Antifasiszta kiállása miatt soha nem térhetett vissza Magyarországra, hamvait halála után szórták szét a nagykőrösi családi síron.

A Rosalie című filmben

Az 1958-as The Night in Budapest bálon szépsége teljében tündökölt, bár már túl volt filmes karrierje csúcsán és tévés szereplésén, a 10 részes Ilona Massey Show varietén is. Továbbra is tartotta viszont a kapcsolatot az amerikai magyar emigráció közösségeivel, rendszeresen fellépett és védnökséget vállalt a rendezvényeiken, segélyalapítványok által támogatta szülőhazája rászoruló gyermekeit, illetve jótékonysági és állatvédő akciókat szervezett. A műsorfüzet tanúsága szerint 1957. január 15-én a clevelandi Public Music Hallban koncertet adott az ’56-os menekültek megsegítésére. Ez volt az a gesztus, amiért a következő évben meghívták a bálra, és bekerült a kiválóságok dicsőséglistájára. A műsorlap azonban fényképes riportban emlékezik meg az 1942-es látogatásáról, amikor a Szent János Hallból átkocsikázott a Bethlen Hallba, hogy a Savings Bond Rally keretében népszerűsítse a háborús kötvényeket. A tömeg már az utcán forgalmi dugót okozott: a kedvenc magyar filmszínésznőjüket akarták látni, aki megjelenésével elkápráztatta a termet csordultig megtöltő közönséget. Ilona 76 ezer dollárt gyűjtött akkor a hadi kasszába, amelyet főként a környék magyar lakossága adományozott. 1958-ban tehát büszkén ünnepelték a magyar akcentussal is világhírűvé vált, magyarságát mindenütt hirdető énekes-színésznőt, született Hagymási Ilonát, a Bethlen Hall-i bankett díszvendégeként.

Fényképes riport Ilona Massey 1942-es clevelandi látogatásáról az 1958-as báli műsorlapban

Érdekes módon, a következő évi műsorlapban nem jelent meg fényképes összefoglaló a bálról. Az sem derül ki (bár a sajtóvisszhang felkutatása nyomra vezethet), hogy Ilona felszólalt vagy énekelt-e az esten. A fellépő művészek mindenesetre mások voltak, de akkor is 25 tagú cigánybanda húzta a talpalávalót Duci de Kerekjarto prímás vezetésével, és önkéntesek sora segédkezett a magyaros hangulat megvalósításában. A következő részben innen folytatjuk.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Avatar
A Bocskai Rádió Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa 2018/19-ben. Rádiós és újságírói tapasztalataival 9 hónapig segítette munkánkat. Színvonalas eseménybeszámolóival, interjúival, esszéivel gazdagította írott és rádiós anyagainkat. Részt vett a Cserkész Rádió és TV szerkesztésében, a Duna TV számára készített riportok készítésében, valamint Diaszpóra hírek és Clevelandi emlékek témában saját rovatokat indított. Ötletéből született meg az 56-os karácsonyi emlékek háromrészes filmes riport. Színházi és dramaturgi tapasztalataival hozzájárult a nemzeti ünnepek méltó clevelandi megünnepléséhez az október 23-i és március 15-i műsorok összeállításával. A Bocskai Filmklub első évadának szakmai szervezője volt.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.