Április 13-án mutatták be dr. Szentkirályi Endre legújabb kötetét a Magyar Múzeum előadássorozatában, amelyen több mint 100 érdeklődő vett részt. A Magyarnak lenni Clevelandben című könyv egy trilógia befejező része, és ugyanúgy az itt élő magyarság történelmét dolgozza fel, mint a szerző-kutató előző munkái – ezúttal szociológiai, irodalmi, nyelvi, illetve a hagyományápolás szempontjából, de vizsgálja a politikai beállítottság kérdéseit is.
A főként felsőoktatási célokat szolgáló kiadvány angol nyelven jelent meg a Helena History Press kiadó gondozásában, és a néhány évvel ezelőtti kérdőíves kutatás adataival frissített, átszerkesztett változata a szerző Clevelandben még élnek magyarok? című első könyvének. A bemutatón Szentkirályi Endre ismertette az 1950-es évektől napjainkig fellelhető clevelandi tradíciókat, illetve azok változását a számadatok tükrében, gazdag archív képanyaggal illusztrálva prezentációját. Az esemény oldott, familiáris hangulatát fokozta, hogy egy-egy ismerőst felismerve a fotókon a közönség is aktívan bekapcsolódott a múlt emlékeinek felidézésébe. Az előadás után Szentkirályi Endrével Miklós Melánia készített interjút.
Elmondása szerint Endre még a disszertációja írásakor, több mint 10 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni az anyaggal. Ebből jelent meg az első könyv 2008-ban, majd a doktorálás után egy éven belül a katonatörténeti témát feldolgozó második. A most kiadott harmadik kötet az első átrendezett, az egyetemi piac számára kibővített változata. A Clevelandben élnek még magyarok? a Cserkész Regös Csoport néprajzi gyűjtésén alapszik, amelyet a clevelandi magyar templomokban rögzítettek. Interjúalanyaikat a magyarországi emlékeikről, az Amerikába érkezésről és az itten magyar hagyományokról kérdezték. A könyvet nagy érdeklődés fogadta, többször is kiadásra került. A kezdetek óta igény mutatkozott az angol nyelvű publikációjára, amire most adódott lehetőség.
Szentkirályi Endre sok más itt élő magyarhoz hasonlóan beleszületett a magyar tradícióba, és mindig is érdekelték a nemzetiségi sorskérdések. Már hatévesen vitték a szülei cserkészgyűlésre, aztán hétfő esténként elkezdett magyar iskolába járni, majd 14 évesen csatlakozott a regös csoport munkájához. A kutatás felnőtt korban kezdte foglalkoztatni, amikor néprajzi könyveket tanulmányozott. Úgy érezte, a diaszpóra is hasonlóan értékes tájegység, ahol ugyanúgy küzd a közösség az asszimilációval és a hagyományok megőrzéséért, mint a Kárpát-medencében. Ezért az volt a célja, hogy megőrizze és átadja ezeknek a hagyományoknak a történetét a fiataloknak.
A katonai könyv ötlete úgy adódott, hogy a cserkészcsapatban mindig jött vagy ment valaki az amerikai hadseregbe, pl. Endre bátyja is hivatásos katona volt. Egyszer írt egy listát, és volt rajta 20 név, amiből 40 lett. Büszkén dicsekedett vele, amire egy ismerőse azt válaszolta, hogy legalább 400 clevelandi magyar szolgált a hadseregben. Elkezdett utánajárni, s végül 337 név és történet került be az Egy amerikai-magyar város katonái 1950-2014 címen megjelent kétnyelvű kötetbe. A legtöbben hálából vagy kötelességtudatból csatlakoztak a katonasághoz, amiért Amerika befogadta őket.
A kettős identitás kérdése középiskolás korában tisztázódott le benne. Hétköznap élték az amerikai életüket, esténként és hétvégén pedig a magyar közösségben tevékenykedtek. Endre számára sosem jelentett problémát a kettős kulturális beágyazottság: 100%-ig magyarnak és 100%-ig amerikainak érzi magát. Véleménye szerint mindkét népnek megvannak a jó és rossz tulajdonságai, és fontosnak tartja mindkét kultúra értékrendszerét. Az amerikaiból a nyitottság, a rugalmasság, az egyéni- és szólásszabadság van jelen az életükben, valamint az „akármi lehetséges” hozzáállás és a gyors problémamegoldó képesség. Amikor Magyarországon van, néha amerikainak érzi magát, amikor Amerikában, akkor pedig magyarnak.
A clevelandi hagyományok változását a korábban megjelent elemzésekhez képest tartja értékelhetőnek, azaz a most megjelent kötet számadatait összevetve Papp Zsuzsi 1981-es írásával, illetve Somogyi Ferenc 1994-ben megjelent könyvével. Endre szerint a legnagyobb változás, hogy egy földrajzi egységből mára szellemi egység lett: „Most nem egy magyar negyedben élünk, ahol 8 templom van gyalogtávolságban, hanem szétszóródva élünk a külvárosokban, és 8 templom van autótávolságban” – mondja. Azt meséli, hogy miközben könyvtári gyűjteményekben, népszámlálási adatokban, családi visszaemlékezésekben, egyházi évkönyvekben és személyes elbeszélések útján kutatott, nehéz volt megőriznie a kívülálló, tárgyilagos nézőpontot, hiszen ismeri a közösséget, amelyet tanulmányozott.
A közösség számadataiban mutatkozó hanyatlást nem éli meg drasztikusnak. Kétségtelen, hogy nincs olyan magyar élet, mint régen, de úgy véli: „Annak a clevelandi magyarnak, aki most itt él, mindegy, hogy száz magyarral jár össze, vagy harminccal. Megtalálja azt a magyar kultúrát, beszédet, cserkészfoglalkozást vagy oktatást, ami a gyerekének kell. Az idősebbek pedig megtalálják ugyanazokat a hagyományokat, amelyekhez kapcsolódhatnak, és ami ad az életnek egy körforgást.”
Magyarország számára azt a helyet jelenti, ahonnan a szülei származnak, és amelyhez kötődése van: „Ott lehet igazán megtapasztalni azt a magyarságot, amelyet mi itt majdnem mesterségesen, egy inkubátorban próbálunk felállítani a saját gyermekeinknek” – nyilatkozta.
A közösség mindennapjaiban viszonylag kis szerepet játszik a politikai hovatartozás kérdése. „Lehet valaki jobboldali vagy baloldali, bennünket az köt össze, hogy magyarok vagyunk és Clevelandben élünk” – mondja. A könyvhöz készült felmérésben amerikai politikai kérdéseket vizsgált, hogy inkább demokrata vagy republikánus beállítottságúak-e az itt élő magyarok. Az eredmény azt mutatja, hogy az ’50-es években erősebb volt a baloldali szimpátia, ami Raegen elnök ideje alatt megváltozott, és azóta is többségében jobboldali irányultságú a helyi magyar diaszpóra.
Az Egyesült Magyar Egyletek elnökeként is úgy látja: „nincs veszélyben a haza”. Elmondása szerint Clevelandben és környékén napjainkban 90.000 fő vallja magát magyar származásúnak, ebből 4500 beszél magyarul, 2000 fő tagja valamilyen magyar szervezetnek, vasárnaponként 400 fő jár rendszeresen magyar istentiszteletre, és évente 50 temetés van. Több új közösségi kezdeményezést említ, ami szintén azt bizonyítja, hogy aktív a magyar közösségi élet. Azt mondja, nem tervez újabb könyvet, a folytatást a következő nemzedékre bízza.
S hogy mit jelent ma Clevelandben magyarnak lenni? Szentkirályi Endre összegzése szerint: „Sok munkát igényel, nem jön ingyen. Sokkal könnyebb lenne ülni a szófán, és élni a kényelmes amerikai életünket. De sokan vannak, akik erőfeszítést tesznek és munkát fektetnek bele, hogy közösségeket fenntartsanak. Ehhez el kell tűrni a kevésbé simulékony embereket, türelmesnek kell lenni, el kell fogadni a különbségeket, és ez sok áldozattal jár. De megéri, mert van egy ilyen közösség, ahol az ember otthon érzi magát.”
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
