A Cserkész Rádió/TV folytatja nagysikerű életút-interjúit. A hölgy, aki bemutatkozik, nem ismeretlen sem a clevelandi magyarság, sem a tágabb cserkész közösség számára. Szülei – friss házasként – 1956 karácsonyán kezdték el amerikai életüket, a négy testvér közül hárman mára a clevelandi cserkészet nélkülözhetetlen szereplői lettek. Ismerjék meg közelebbről Tábor Bea cserkésztisztet, a Cserkész Barátok Körének titkárát, valamint a KMCSSZ egészségügyi osztályvezető-helyettesét.
Én voltam a családban az első állampolgár… kezdte személyes történetét Tábor Bea. Három öccse van, akikkel felnőttként működnek együtt a cserkészetben. A Szentkirályi szülők Budapestről először Ausztriába kerültek menekülttáborba, amerikai történetük – kortársaikhoz hasonlóan – nekik is a Buckeye Road-ról indult. Bea hatodikos korában költöztek át Nyugat-oldalra.
Édesanyám unokatestvére, a Várdyné Huszár Ági a parancsnok, és mint gyermek, koszoruslány voltam az esküvőjében. Amikor sorakozó volt, odarohantam hozzá, és az ölébe ugrottam. Bea legkorábbi cserkész emléke négyéves korából származik. Az első őrsvezetők, akire emlékszik, Szabó Éva, Farkas Márta, Kézdy Hajnal, Torma Judit voltak. Bea a cserkészet erejét a barátságaiban ma is érzi, hiszen húsz év után újra összehozta az élet egy óvodáskori cserkésztársával, és ott tudták folytatni, ahol abbahagyták.
Az első jubileumi tábor, amiben részt vett, 1966-ban volt, ekkor még a Kisangyal őrsöt erősítette pöttyös masnival a hajában. Egy kedves családi emléket is őriz a táborról: Arra emlékszem, hogy édesanyám minden napra összeállította nekem az alsóneműt, a kis inget, zoknit és szalaggal kötötte össze minden napra, és nagyon meg volt botránkozva, amikor legtöbbje tisztán jött haza.
Az első akadályversenyére – 1968-ból – is úgy emlékszik, mintha ma lett volna. Az Egri csillagok adta kerettörténetet nagyon komolyan vették, a török viseletet és turbánt az édesapák köntösei és törölközői adták. Nagyon féltünk, mert annyira beleéltük magunkat a keretmesébe, hogy nem lehetett bízni senkiben, mert lehet, hogy az török. Az idősebb cserkészek – akik akkor bácsiknak tűntek, pedig fiatal fiúk voltak – sokat biztattak az akadályoknál.
1970-re nagyon leromlott a Buckeye Road környékre, ezért a Szentkirályi család West Side-ra, Lakewood-ba költözött át. Az új városrész alkalmazkodást jelentett a gyerekeknek minden fronton: új iskola várt rájuk és cserkészeten sem az ismerős arcok fogadták őket. Beának azonban nem volt nehéz beilleszkedni a 34-es számú cserkészcsapat tagjai közé, mert a költözés nyarán, a jubitáborban már szerzett barátokat közülük. Globits Zsuzsi, Bőjtös Anita, Madzsar Erzsi lettek az új őrsi társai. A 70-es évek szintén sok első cserkészélménnyel gazdagította Beát: az egyik legemlékezetesebb, hogy ott volt a Clevelandi Cserkész Regös Csoport 1973-as alapításánál, az első generáció tagja. A Temesvári házaspár nappalijában zajlottak a próbák, mai fejjel szinte elképzelhetetlen, hogyan fértek el a szobában, és szinte hihetetlen, mekkora áldozat volt hétről hétre a vezetőktől, hogy engedtek próbatermet alakítani az otthonukból. Mindannyiukat a lelkesedés, az együtt alkotás és a társaság öröme lelkesítette. Figyelmesen olvasott, aki kiszámolta, hogy ötven éves fennállásukat ünneplik idén a regösök. A nagyszereplésre való készület már javában zajlik, novemberben kápráztatják el a közönséget gyönyörű koreográfiákkal és népi ruhákkal. A következőképp emlékszik vissza: Ahhoz, hogy regösök lehessünk, ahhoz aktív csapatmunkát kellett végezni cserkészeten, és ez volt a jutalmunk, hogy mehetünk regösre. Ez egy jutalom volt. Ugyancsak ezekben az években kezdte próbálgatni a szárnyait, mint őrsvezető. A tagok között volt ekkor Stróber Ilona, Bőjtös Barbara, Kovács Eszter.
A cserkészetet a középiskola után, tanulmányai miatt háttérbe szorította, de amint megszerezte egészségügyi végzettségét, ápolónőként tért vissza az 1980-as jubitáborba. Nem volt kérdés, hogy a megszerzett tudást a cserkész közösség javára is kamatoztatni szeretné. A cserkészet az egész Szentkirályi család életét átszőtte. Bea és édesapja együtt mentek az 1984-es – Bodnár Gábor által vezetett – tisztképző táborba, mindketten jelöltek voltak. Mai szülők számára is példaértékű lehet Szentkirályi Ödön hozzáállása. Úgy volt vele, hogy ha úgyis ott van szülőként a cserkészeten, miért ne kapcsolódna be teljes értékű résztvevőként?!
Bár nem tudatosan, de Bea egy nagy cserkész hagyományokkal rendelkező családból választott férjet. Tábor Istvánnal még a tinédzser évek elején ismerték meg egymást, de csak évekkel később lett belőlük egy pár. Négy gyermekük született, és innentől kezdve az határozta meg a Tábor család életét, ami a gyermekeiknek a legjobb volt. A szülői szerep és a teljes munkaidős állás mellett Bea cserkésztiszti, pénztárosi beosztásból a cserkész anyuka szintre lépett. Csak annyi megbízatást vállalt el, ami nem ment a család rovására. Cserkész útját is gyermekei igényeihez igazította: öt éven át vitte őket a nyári iskolatáborba, így maga is abban a programban segédkezett. A 90-es évek elején ezek háromhetes táborok voltak. A maihoz hasonló oktatási struktúrával dolgoztak, azzal a látványos technikai különbséggel, hogy nem állt rendelkezésükre sem számítógép, sem laptop, sem vetítő. Mindig ahhoz mérten vállalt felelősséget, ahogy nőttek a gyermekei: szülői munkaközösséget vezetett a 14-es csapatnál, de évekig állt a magyar iskola és a CSBK élén. Később leginkább szövetségi szinten kezdett tevékenykedni. Manapság leginkább a központi táborok egészségügyi felelőse. Öt unokája van, közülük kettő már cserkészetre is jár.
Identitása szempontjából meghatározó élmény volt, amikor megismerte a II. Rákóczi Ferenc Alapítványt. A ma is kanadai székhellyel rendelkező szervezet olyan magyar fiataloknak mutatja be évről évre Magyarországot, akik a Kárpát-medence valamelyik elcsatolt vidékén látták meg a napvilágot. A három évtizedes múltra visszatekintő magyarságismereti mozgótáborban a fiatalok két hét alatt bebarangolják az anyaország nevezetességeit, és megismerhetnek olyan barátokat, akikkel valamilyen szinten hasonló a sorsuk. Bea három alkalommal vezetőként is csatlakozott a táborhoz, amiről így mesélt: Ott nagyon megütött engem a saját magyarságom, hiszen én is ugyanolyan magyar vagyok, mint azok a diákok, akik az elszakított területekről jönnek, ugyanannyi magyar vér folyik bennem is, mint bennük. Ez így nekem nagyon imponált, és nagyon meghatott.
Bea úgy érzi, nagy munka volt megtartani magyarságukat a családban és a közösségben, hiszen az utóbbi években már nem érkeznek újak a Kárpát-medencéből, nem Clevelandben keresik a munkalehetőséget. Próbáljuk megtartani, ameddig lehet. Optimizmusra ad okot, hogy az ő gyermekkorában is sokan borúlátóak voltak az asszimiliációt illetően, de nem lett igazuk. Itt vagyunk ötven évvel később és a cserkészet még mindig összetartja a közösséget és magyarul tanítja a következő generációkat. De nem csak az anyanyelv és a kultúra megtartása miatt érdemes cserkészetre járni, ez a közösség tartást ad, szívósságot és felkészít az életre. Azt tanácsolja, azoknak a fiataloknak, akiket a tanulmányaik vagy a családalapításuk foglalkoztat, hogy bátran építsék az életüket, hiszen a cserkészet bármikor befogad, visszafogad: Érdemes visszakapcsolódni, benne maradni: életre szóló barátságok, kapcsolatok, élmények.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
