„Én választom a könyveket, teljesen átlátom, mit tanulnak” – Amerikai otthonoktatás magyar szemmel

Legutóbb az amerikai közoktatást mutattam be gyermekeim New Jersey állambeli, kisvárosi iskoláin keresztül, most az Amerika-szerte egyre népszerűbb otthonoktatás témakörét járom körül öt, különböző tagállamban élő magyar édesanyát megkérdezve. Nemcsak speciális igényű gyerekek és/vagy alternatív gondolkodású szülők élnek vele, a legfontosabb szülői szempont a fizikailag, szellemileg és erkölcsileg biztonságos környezet. 

Az otthonoktatás tudatosságot és áldozatot igényel, de a megkérdezett anyák szerint bárki képes rá, és bele tud rázódni, ha előnyeit elég fontosnak tartja ahhoz, hogy leküzdje az akadályokat. A pennsylvaniai háromgyermekes iskolapszichológus, Szonja szerint érdemes részt venni a (gyakran ingyenes) konferenciákon, és elolvasni egy-két könyvet vagy blogbejegyzést a főbb irányzatokról.

Amerikában a legszigorúbb irányzat a Classical Conversations, amit rengeteg memoriter, latin nyelvtanulás és klasszikusok olvasása jellemez, és drága is, mégis nagyon sok család végzi, mert erős alapokat ad.

A másik népszerű irány az előző századfordulón élő angol pedagógus, Charlott Mason nevét viselő módszertan, amelyben kiemelt szerepet kap a közös olvasás, a természet tanulmányozása és a művészet.

Egyre több amerikai család követi a Montessori-elveket és a Waldorf-filozófiát; az „eklektikusok” több módszerből választják ki a nekik tetsző részeket, és alakítják ki a sajátjukat.

Reklám

Léteznek ritkább, de erős meggyőződéssel követett módszerek, például az „unschooling” (önvezérelt otthontanulás leckék és tananyag nélkül) vagy „gameschooling” (társas- és kártyajátékok alkalmazása). A módszertani döntés után következik a sokféle tananyag, majd a „co-op” csoportok (több család tanul együtt) és a kiegészítő foglalkozások kiválasztása, amelyekből ma már szintén rengeteg áll rendelkezésre.

A coloradói kétgyermekes könyvelő, Márta arról számol be, hogy a „homeschooling” által nemcsak a gyermek lesz otthon tanuló, hanem az egész család. „Aktívan részt kell venni a teljes folyamatban. Megtervezni a tanrendet, kitalálni a különórákat, a más otthon tanuló csoportokkal való kapcsolattartást és a rendszeres, tudatos összejárást más, hasonló családokkal” – mondja. A co-opokat önkéntes alapon szervezik a szülők, fontos szempont az ingyenesen elérhető és megfelelő helyszín is, így gyakran találkozni átmenetiséggel is.

Márta szerint ezekben minimális közös tanulás folyik, hiszen minden gyerek más elvárás szerint tanul otthon, és más szinten tart.

Ugyanakkor részesei lehettek izgalmas projekteknek: bagolyköpet szétszedése, rágcsálók csontjainak vizsgálata, hal boncolása, közös múzeumlátogatások stb.

Sok iskolai körzetben vannak „homeschooling enrichment” programok is, ahol tanárok vezetésével foglalkoznak bizonyos iskolai tantárgyakkal, de vannak klasszikus dráma, zene, művészet, kézműves, robotika, stb. foglalkozások is.

A New Jersey-ben élő háromgyermekes pedagógus, Klára szerint a co-opok az együttlét miatt fontosak. Ők hasonló gondolkodású keresztény családokkal jártak össze. Egy zeneiskolai csoportban éneket, hangszert, művészetet tanultak, az angol foglalkozásra pedig azért jártak, mert otthon csak magyarul beszélnek, de számára fontos volt, hogy legyen egy angolul beszélő családos közösségük is.