A húsvét hétfői locsolkodás hagyománya, amely a Kárpát-medence szívéből indult, ma már a világ minden táján él, így Clevelandben is, ahol a helyi magyar közösség a cserkészek révén őrzi ezt a tradíciót. Vágvölgyi Zsófia, a Kőrösi Csoma Sándor Program clevelandi ösztöndíjasa, a cserkészbál alkalmával mesélt nekünk arról, hogyan élik meg a húsvéti hagyományokat az amerikai magyar közösségben.
„Idén is locsoltak, úgyhogy nem hervadok el, remélem!” – mondja mosolyogva Vágvölgyi Zsófia, aki számára húsvéti locsolás egy olyan szokás, amit mindig szeretettel őriz. Ugyanakkor a clevelandi locsolkodás – legalábbis a Magyarországihoz képest – különleges formában zajlik. A clevelandi cserkészek nemcsak megtartják a hagyományokat, hanem szórakoztató módon, játékos formában élik át őket. A locsolás előtt például egy memóriakártyás játékkal választják ki a párokat, akik aztán verset mondanak, és egy-egy locsolás után hímes tojást adnak egymásnak. „A lányokat kihívják, és a fiúk mondják a verset, elmondjuk, hogy szabad-e locsolni, a fiú pedig locsol minket, akár vízzel, akár kölnivel, vagy virágos ággal, mint engem is meglocsoltak idén”. A KCSP-ösztöndíjas kiemelte, hogy a locsolás nemcsak egy mulatságos szokás, hanem egy közösségi esemény és velünk élő kultúra, amit minden generáció továbbörökít. Az idei húsvét különlegességét és büszkeségét az adta, hogy a clevelandi regösök saját locsolóversekkel is készültek, például ezzel is jobban elmélyültek az ünnep értelmében.
Vágvölgyi Zsófia a Nógrád Táncegyüttes oszlopos tagjaként rendszeresen töltötte a húsvéthétfőt Hollókőn, ahol a locsolás máig jelen van a régi hagyományok szerint. Képzeljük csak el, ahogy a régi képeslapok megjelennek lelki szemeink előtt: lányok népviseletben, fiúk vödörrel. Ez a hagyomány olyan mélyen gyökerezik a hollókői közösségben, hogy még a turisták is részesülhetnek az ünnepi szokásokból.
Zsófia emlékezete szerint a húsvét nálunk mindig fontos családi esemény volt: „A nagypapám mindig meglepett egy bögre vízzel, miközben azt hittem, reggelit hoz. ” Ugyan manapság már Magyarországon is ritkább, hogy házról házra járjanak locsolók, Zsófia mégis úgy látja, hogy a hagyományok tovább élnek, még akkor is, ha formálódnak az idők során. A KCSP-ösztöndíjas azt is elárulta, hogy gyerekként mindig kíváncsian várta a fiúkat, hogy milyen versekkel készülnek. „Sokszor új verseket alkottunk, és mi is próbáltunk frappánsakat mondani, de a legjobb az volt, amikor vicces versek kerültek elő az internetről.” A piros tojás elmaradhatatlan volt a versért cserébe: a lányok hagyományos módszerrel, hagymahéjjal festették a tojásokat, majd viasszal karcoltak rá mintát.
„A hagyományok megélése számomra nagyon fontos. Nem megjátsszuk őket, hanem ezek valóban élő, formáló dolgok, amiket a közösségünk évről évre tovább ad.” Clevelandben, mint mindenhol, a hagyományok más formát öltenek, de ezek ugyanúgy építik a közösséget, és hozzák közelebb a múltat a jelenhez.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
