185 esztendős lett idén a híres hortobágyi Kilenclyukú híd. A végtelennek tűnő magyar pusztán kimagaslik a híres-neves építmény, amely kilenc boltívvel kapaszkodik a földhöz. A Kilenclyukú-hidat szinte mindenki látta már, mégis nagyon keveset tudunk róla. A következő összeállításból sok érdekesség kiderül erről az ismeretlen ismerősről.
„Mi az a hortobágyi puszta? – Egy ismeretlen sziget a szárazföldön. Sziget, mert körül van véve a civilizált világ tengere által: partjai népes városok, tanyákkal megrakott, jól művelt gabonaosztó földek, dohánytelepek, ültetett erdők, kertek; maga pedig egy ősi puszta, amit ekevas föl nem hasogatott soha.” – írja Jókai Mór.
A puszta legnagyobb magaslata a kőhíd, a hortobágyi kilenclyukú, aminek csodájára jár ország-világ. Bár ez nem a velencei Sóhajok hídja, de sokunk szívét megdobogtatja a látvány.
– Aki mindennap láthatja, annak teljesen természetes, akik pedig ideérkeznek, akár ezer vagy több ezer kilométer utazás után, azok viszont meg vannak babonázva a látványától – hallhattuk Gencsi Zoltánt, Hortobágy alpolgármesterét.
185 esztendeje már, hogy Hortobágyon áll a robusztus építmény, amelyet gyakran a legendák hídjaként emlegetnek. De miért is van éppen kilenc ív a híd alatt? Ki máshoz is kötnénk az egyik erről szóló mondát, mint az egyik leghíresebb betyárhoz, Rózsa Sándorhoz.
A legenda szerint Rózsa Sándor a csárdában mulatott, amikor a hír jött, hogy a zsandárok közelítenek. Valahogyan át kellett kelni a Hortobágy folyón, híd híján pedig a kilenc szeretője borult egymás nyakába, rajtuk keresztül tudott a Hortobágy egyik oldaláról, a másikra menekülni.
Egy másik monda szerint ez a Hortobágy kilenc betűjéhez köthető. A híd a maga 167 méterével Magyarország leghosszabb közúti kőhídja. A két ellenfal között 92 méter ível át, ide számlálták ki annak idején, a 9 méterként kialakított boltíveket. Az 1833-ban átadott híd tervezője a pusztai állattartásra is gondolt.
– Egy egri építőmester, Povolny Ferenc nyerte meg a pályázatot, mégpedig azzal az ötlettel, hogy nem csak a kilenc boltív van, ami a 92 méter folyószakaszt átíveli, hanem az óriási felhajtótölcsérekkel az állatok áthaladását is segítik – mondta a település alpolgármestere.
Most nemcsak a 33-as főutat szolgálja ki a híd, hanem azoknak az állatoknak az áthajtását is, melyek a környéken telelnek, és onnan jönnek ki a legelőre. A kihajtás tavasszal, Szent György-napján van, és valamikor Dömötör, vagy Szent Mihály-napján térnek vissza. Ahogy a környékbeli népi nyelv mondta: amikor a jószág havat hoz a hátán, akkor már a legelőt nem tudja fölvenni.
Ehhez kapcsolódnak a hortobágyi nevezetes rendezvények is. Az ünnepkört az áprilisi kihajtás nyitja, és az októberi behajtási zárja. De a leghíresebb a Hortobágyi Hídivásár. Augusztus 20-ához közel eső hétvégén évről-évre mintegy 2000 árus igyekszik eladni portékáit az ideérkező emberseregnek.
– A hídivásár alapvetően állatvásár volt régen, majd idetelepültek azok a debreceni és környékbeli kézművesek, akik segítették a legeltető állattartást a termékeikkel. A jó kalapos, botkészítő, kolompkészítő, csizmadia, pitykekészítő, viseletkészítő mind itt gyűlt össze – tette hozzá Gencsi Zoltán.
Híres dalok is kötődnek a hídhoz: a Debrecennek van egy vize kezdetűt bizonyára minden helybéli ismeri.
1999-ben a Hortobágyi puszta a Kilenclyukú híddal, a hortobágyi nagy csárdával, és a szekérállással a világörökség részévé vált. A híd minden oldalról gyönyörű, megcsodálhatjuk lentről, fentről, és messzebbről is, ahogy egy lovasszekér nyargal át az immáron csaknem két évszázados hídon, aminek csodájára érkezik ide ország és világ.
Forrás: dehir.hu
