Dragomán György író híres az ételekhez írt irodalmi ajánlóiról. A személyes ihletettségű írásai olyannyira hozzátartoznak a főzőskönyveihez, hogy nemcsak kiváló olvasmányt jelentenek vagy kedvcsinálók egy-egy étel elkészítéséhez, hanem sokszor azokra emlékszünk vissza igazán. Az ő “irodalmi szakácskönyvéből” választottuk most – az új kenyér ünnepének alkalmából – a nagyon könnyen elkészíthető parasztkenyér leírását.
Ez egy dagasztás nélküli, élesztővel készülő kenyér, egyszerű hozzávalókkal. S hogy miért éri meg nekifogni? Mert garantáltan az van benne, amit mi beleteszünk, adalékok nélküli, egészséges táplálék kerül a családi asztalra, ráadásul nem lehet elrontani.
Dragomán így ír róla:
“Szeretek kenyeret sütni. Biztos azért, mert gyerekkoromban évekig jegyre adták, és ritkán volt friss. A meleg kenyér automatikusan ünnepet jelentett, s ha véletlenül került, még az utcán széttéptük és megettük. Vagy azért, mert pék volt az anyai dédapám, vagy azért, mert jó írás közben elbíbelődni vele, megnézni, hogy kel-e már a tészta, jó gyúrni egyet a bagetten, hogy legyen majd igazi formája és tartása a belének.
A legkedvesebb fajta kenyerem mégiscsak a kovászos, dagasztás nélküli parasztkenyér. Ezt sütöm leggyakrabban, és ezt szoktam mindenkinek megtanítani.
Meglepően könnyű ilyet sütni. Eredetileg Mark Bittman azóta már megszűnt New York Times-beli Minimalist című főzős rovatából tanultam, videó is volt hozzá, Jim Lehanne-nel a Sullivan Street Bakery pékjével sütik.”
Hozzávalók:
- 70 dkg liszt (ebből minimum 40 dkg fehérliszt)
- 5 dl langyos víz
- 1 púpozott teáskanál só
- 1 csapott teáskanál porélesztő
Elkészítés:
A száraz hozzávalókat keverőtálba tesszük, és a vizet apránként adagolva addig keverjük, míg sűrű, nokedlitészta-szerű homogén masszát nem kapunk. Nem kell dagasztani, csak keverjük össze. Szórjuk meg a tetejét liszttel, takarjuk le, és egy éjszakán át pihentessük. A kelesztési folyamat lassabb, ha a tésztát hideg helyre, hűtőbe tesszük. Ha megkelt, és szeretnénk magokat, szárított paradicsomot, olajbogyót, apróra vágott rozmaringot, pörkölt diót vagy bármi mást belesütni, azt szórjuk a közepébe, forgassuk rá a tésztát, és az egészet óvatosan keverjük át. Vegyünk elő egy nagyobb vaslábost, cseréptálat vagy jénait – a lényeg, hogy legyen teteje –, az alját szórjuk meg liszttel. Töltsük bele az edénybe a masszát, és borítsuk le a fedővel. Hideg sütőben, a középső rácson, légkeveréssel 230 fokon 40 percig süssük. Ha letelt a 40 perc, levesszük a fedőt, a sütőt átállítjuk 210 fokra, és még 20 percig sütjük. A kisült kenyeret kiborítjuk, és rácsra téve hagyjuk kihűlni. (Ha forró, nem lehet szépen szeletelni.)
Készülhet teljes kiőrlésű búzalisztből, tönkölyből, rozsból és ezek keverékéből is. A rozzsal a legnehezebb dolgozni, mert nagyon ragad, és laposabb lesz a kenyér. Az a legbiztosabb, ha fehérliszt az alap, és ahhoz adunk nagyjából 20%-nyi másféle lisztet.
Bővebben: https://litera.hu/irodalom/netnaplo/kenyer.html
