Beérett a gyümölcs. Több mint kétévnyi aktív felkészülés és csak a résztvevők tudják, hány eltáncolt cipő van mögöttük az elmúlt időszakban. Hogy az utolsó hajrában jellemző drukkról ne is beszéljünk. November 18-án, szombat este volt Lakewood-ban a Clevelandi Cserkész Regös Csoport 50 éves fennállásának, az elvégzett munkának és a kötelességnek az ünnepe. Hogy miért hozom ide a kötelességet? A diaszpórában való megmaradáshoz tudatosság kell. Valaki meg is fogalmazta a színpadon az első felvonás elején: nem szabad hagyni elhalkulni a nép hangját, ez lelkiismereti kérdés. Azt gondolom, a cserkészek körében tiszta lehet az a lelkiismeret, sőt!

„A regöscserkészet minden eszközzel arra törekszik, hogy az egész cserkészmozgalmat gyökeres magyar színekkel itassa át” – fogalmazott Sík Sándor.  

A regöscserkészet az egyik legnagyobb múltra visszatekintő csoportosulás a cserkészmozgalomban. Tevékenységük jóval túlmutat a néptáncon, a magyar népi kultúra aktív megélése, a néprajzi ismeretek beszippantása ugyanúgy a szerves része. Ami viszont talán kevesebbszer kap hangsúlyt, de legalább olyan fontos (ha nem fontosabb): a regös tagok, barátok. Szeretik egymást. Hogy ez a szeretet a néptáncból ered és táplálkozik, vagy fordítva, azt nem tudjuk, de a közönség soraiba is átsugárzott a regösöket összekötő különleges erő. 

Az Aranylakodalom tematikára felépített előadásban kiválóan tetten érhető volt az élet folytonos körforgása. Ahogy az alumni regösök forogtak, majd a jelenlegi aktív tizenévesek után apró talpú kis cserkészeket láttunk, óhatatlanul elképzeltük őket is alumniként. Az volt a közönség magától értetődő vágya, hogy belőlük is legyenek majd nagyszereplésre érkező szépkorúak valamikor a 140. évfordulón. Ezt a boldog reménységet adta az egész gála. Bizonyosságot nyert, hogy ez nem is csalfa reménység. Ahogy Pigniczky Eszti, az esemény főszervezője fogalmazott a finálét követő vastaps után csillogó szemekkel: Megmutattuk, hogy mi nem csak élünk, erősek vagyunk! Az 50. évforduló ünnepélyes lezárásával megnyílt az út a 60., 70. évforduló, valamint a centenárium felé. A nagyszereplés közönségének nevében mondhatom: megvalósult a múltban sokak által kétségesnek tartott, szkeptikusan szemlélt, nagybetűs MEGMARADÁS.

ReklámTas J Nadas, Esq

Először voltam regös nagyszereplésen, de a végén az a gondolat fogalmazódott meg bennem: bárcsak minden évben lenne gálaműsor! Ám lehet, hogy akkor nem lenne ez a különleges varázs. A szervezők pedig, akik a 2023-as műsorban valamiképp részt vettek, biztosan nem egyeznének bele az én óhajomba. Talán önzőség volt a gondolat, de ez is arra mutat rá, mekkora értéket vittek színre. 

Hadd szerepeljen itt az utókor számára a szervezők rövid listája: Béres Anikó, Pigniczky Eszti, Szabó János és Tihanyi László a produkció rendezői voltak, főként tartalmi szempontból. A népviselet tervezésében és varrásában Béres Anikó, Pigniczky Eszti, Szabó János, Tábor Fricke Andrea vettek részt. A viselettáros ugyancsak Pigniczky Eszti volt. Az előadást színesítő multimédiás anyagok Pigniczky Rékának köszönhetőek, a képi összeállításokat Daróczy Zsuzsa készítette. A színpadi rendező Hokky Károly, a technikai mérnök Carlton Guc volt. A fény- és videotechnikán Szabó János és Keyshaun Smith dolgozott. Az adminisztratív dolgokban, pénzügyekben és kutatómunkában Solomon Gulden Ilonának, Kovács Chmielewski Emesének és Tábor Beának mond köszönetet a cserkészközösség. Bár az online újságírásban nincs karakterbeli korlát, mégis nagyon hosszú lenne egyenként mindenkit felsorolni, aki hozzátett ahhoz egy kis fogaskerék mintájára, hogy a nagy gép olajozottan működjön. (A fenti felsoroláshoz az ünnepi programfüzetet tekintettem forrásnak.)

Rengeteg energia, szaktudás, bizalom és hit volt szükséges a regösökkel foglalkozó 30 vezető részéről az elmúlt 50 évben, arra szánt idő, tudatosság, koncentráció és elkötelezettség kellett a regös csoport eddigi 400 tagjától ahhoz, hogy ezt a mérföldkövet elérjék a cserkészek. 

Remélem, a résztvevők érezték a közönség felől érkező – taps formájában megnyilvánuló – köszönetet és hálát, amiért megmártózhattak gazdag kultúránkban, az idősebb korosztály visszarepülhetett a fiatalkorába, a nem cserkész gyermekek szemében pedig felcsillanhatott az érdeklődés a népművészet iránt, hiszen látták ismerőseik arcán tánc közben a letörölhetetlen mosolyt és felhőtlen örömet.  

Adja Isten, hogy még sokáig működjön a közösség, a hagyomány, a nyelv és a szeretet közöttük és a világ magyarjai között. A mindenkori regös csoport büszkesége a clevelandieknek, az anyaországnak, a Kárpát-medencének és a világmagyarságnak! 

Dorgay Zsófia

Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!

Támogatom!

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.