Édesanyja a kárpátaljai Nagyszőlősről, édesapja pedig a ma már Romániához tartozó Máramarosszigetről származik. Emigrációban látta meg a napvilágot a család második lánygyermekeként. Családjuk a második világháború után elhagyta az országot, Németországban éltek addig, ameddig engedélyt nem kaptak, hogy beutazzanak Amerikába. Az volt az eredeti tervük, hogy csak ideiglenesen maradnak: amint felszabadul Magyarország, hazamennek. A cserkész életutak című rovat aktuális főszereplője: Papp Klára cserkészvezető.
Klára családja csak rövid ideig élt a clevelandi Buckeye Road-on, a nyugati oldalon telepedtek le. Gyermekkorának amerikai ősélményei – a hétvégi magyar iskola, a cserkészet – tehát az ún. West Side-hoz köthetők: Az egész közösség, aki abban az időben kijött, az Magyarországtól fájó szívvel szakadt el, és itt meg akarták teremteni azt a légkört, azt a közösséget, amit otthonról hoztak magukkal. Úgyhogy mi úgy voltunk nevelve, hogy magyarok vagyunk, és ez a legfontosabb dolog az életünkben.
Klára körülbelül ötéves lehetett, amikor a szülei beíratták a cserkészetre. Rögtön nagyon vonzónak bizonyult számára, mert sikerélményt jelentett, hogy már sok dalocskát ismert, és rögtön be tudott csatlakozni a gyerekek közé, akik épp Körben áll egy kislánykát vagy Nyuszi ül a fűben-t játszottak. Az volt az érzésem, hogy én is ide akarok tartozni!
Édesapja, Papp Gábor volt, egyike azoknak, akik letették a clevelandi cserkészetnek, a magyar iskolának az alapjait. Nagyon szigorú volt, igen, úgyhogy mikor kérte, hogy figyeljenek, akkor mindenki megijedt, megállt, és odajött, hogy édesapám szavait meghallgassák. Édesapám a 14. számú Görgey Arthur cserkészcsapatnak volt a parancsnoka. Amikor ezt a pozíciót átvette, azonnal észrevette, hogy nem elég a cserkészet. Ahhoz, hogy a gyerekeket igazán megnyerjük a magyarság számára, muszáj nekik egy mélyebb magyar tudást átadni. Papp Gábort a háború megakadályozta abban, hogy tanárember legyen, ezért a tálentumait a cserkészet javára kamatoztatta. Így alapította meg a nyugat-oldali magyar iskolát.
Rendszerint a Cserkész Rádió alanyai nehezen válaszolnak arra a kérdésre, melyik a legkedvesebb cserkész élményük, mert egész életüket, identitásukat átszövi, formálja a mozgalom. Az aktuális kérdező, riporter attitűdjén múlik, hogy végül kiemelésre kerül-e konkrétum. Papp Klára a kérdés hallatán előbb a 60-as Jubitáborra gondolt, majd arra a következtetésre jutott, hogy mindahányszor felnőttként felveszi a cserkész egyenruhát, automatikusan előtörnek gyermekkorának meghatározó pillanatai a cserkészetből, a fülébe csengenek dallamok a tábortűz mellől, népmesék és jelenetek a cserkésztáborokból.
A saját személyiségfejlődése, tapasztalatai szempontjából a VK-táborok is különleges helyet kaptak a szívében: Az ember ha visszagondol a cserkész múltjára, rájön, sokszor volt eleven, rakoncátlan, talán néha kevésbé szófogadó…De állítólag azokból válhat a legjobb vezető, aki ismerik a gyerekek fantáziáját, megértik, hogy a gyerekek mit gondolnak, min mennek keresztül. Pont ezért minden vezetői beosztását – különösen a kiscserkészek patronálását – rendkívül komolyan vette, felelősségnek tekintette. Annak idején Beodray Feri bácsi és Melinda kérték fel, hogy csatlakozzon a vezetőképzéshez. Mindkettejükre úgy emlékszik vissza, mint olyan vezetőkre, akik kiemelkedő bizalommal voltak az utánpótlás iránt: Úgy éreztem, hogy itt vagyok én tizennyolc évesen, miért adnak nekem ennyi felelősséget? Többre tartottak engem képesnek, mint amennyire én saját magamat alkalmasnak tartottam. A belém fektetett bizalom nagyon sokat jelentett. Feri bá azt mondta: te ezt meg tudod csinálni, vállald el! Így történhetett meg az is – manapság talán kevésbé elképzelhető módon -, hogy Papp Klára és Vareska Andrea (szerk.: Mészáros) még be sem töltötték huszadik életévüket, amikor táborparancsnoknak küldték őket Kaliforniába.
A kiemelkedő cserkészvezetőknél Klára megemlítette továbbá Bodnár Gábort, akinek a tiszti táboraiban számos alkalommal nyílt lehetősége lélektani előadásokat tartani. Karizmatikus vezető volt, megnyerő és határozott. Akár biztos volt valamiben, akár nem, határozottan kiállt mellette. Azt hiszem, hogy a cserkészszövetség ennek is köszönheti a felépülését, ő határozottan megmutatta a követendő irányt.
Klára másik két fontos cserkészethez fűződő tapasztalata, amit részben említett példaképeinek köszönhet: a természet tisztelete, a teremtett világban való megfelelő jelenlét, illetve a gyermeklélek megértése, az erre való tudatos nyitottság és odafigyelés. Utóbbi ráeszmélése indikálta azt, hogy hivatásának a gyermekpszichológia területét válassza. Eredetileg ugyan biológiatanárnak készült, de a tanulmányai folyamán hamar rájött, hogy a pszichológia az, amit leginkább magáénak érez. Karrierje, egyetemi munkái egy időre elszólították Clevelandből, tett kitérőt Buffalóban és Richmondban. A családalapítása is ezekre az évekre tehető, szórványban nevelte a gyermekeit. Saját bőrén tapasztalta meg, mennyire létfontosságú egy diaszpórában élő család számára, hogy a gyermekek találkozzanak magyar élettel, szervesen abban nevelkedjenek. Klára édesanyja és édesapja sokat segített a kicsi gyerekek mellett, így a nyári iskolatáborok családi összejövetellé, kihagyhatatlan programmá válhattak az életükben.
A cikkünk terjedelmi megkötései sajnos nem engedik meg, hogy minden izgalmas és kedves cserkész élményt a digitális papírra vessünk, ezért vegyük górcső alá Papp Klára napjainkban aktuális közösségi aktivitásait:
A Clevelandi Magyar Múzeum előadássorozatának egyik szervezője (Vörös Katalin, Lauer Edith, Nádas Kuni, és Mészáros Andrea mellett). Havi rendszerességgel nyílik alkalmuk a clevelandieknek részt venni ezeken a magyar vonatkozású irodalmi, történelmi, művészeti tartalmú előadásokon. Az igényeket figyelembe véve ezek a legtöbb esetben angol nyelven zajlanak. A közönség soraiban ülők körülbelül 80-90 százaléka olyan, aki magyarul is tud, magyarul is ért, és körülbelül 10 százaléka olyan, aki az amerikai közösség tagja. Utóbbiak érdeklődésének gyökere általában magyar felmenőikben rejlik. Szerintem egy nagyon fontos hivatás, hogy az érdekes magyar témákat is az amerikaiak számára is bemutassuk, lássák, milyen gazdag kultúránk van.
Az Amerikai Magyar Tanáregyesület (American Hungarian Education Association) idén ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, melynek nemrégiben leköszönt elnöke Papp Klára. A szervezet magyar érdeklődésű kutatókat és tanárokat tömörít, fórumot biztosít számukra a témájuk prezentálására, szakmai párbeszédre. Amikor egyik rangról a másikra indul az ember, fontos, hogy legyenek azok, akik az egyetemen kívül is elismerik az illető a munkáját. Kiadványuk az évente megjelenő Hungarian Cultural Studies, amely lap a szervezet tagjainak tollából származó publikációknak ad helyet. Működési nyelvük a magyar és az angol. Azt látjuk, sok magyarországi, kárpátaljai magyar kutató is előad, mert fontos, hogy ne csak a saját helyi konferenciáikon vegyenek részt a professzorok, hanem külföldön is szerepeljenek.
Olvasóink közül sokan ismerik Papp Aykler Zsuzsát, Klára egyik testvérét, aki a kanadai magyar diaszpóra oszlopos tagja, többek között 2018 óta a kanadai Magyarság című hetilap főszerkesztője, és annak a Rákóczi Alapítványnak alapítója és elnöke, amely közel három évtizede ad lehetőséget a határon túli magyar fiataloknak egy kéthetes magyarországi tábor keretében az egymással való megismerkedésre, illetve az Anyaország felfedezésére. A tábor egyik rendszeres vezetője Papp Klára is. A következőképp foglalta össze, mit jelent neki a mozgótábor és annak a mindenkori részvevői: A külhoni magyar gyerekek annyira igazán őszintén szívből magyarok, olyan mély tudásuk van. Zsuzsi minden tábornál csinál “Ki mit tud?” vetélkedőt, ahová mindenki hozza a verset, éneket, hangszeres előadást. A gyerekek a tábor vége felé. Nagyon értékes emberek ők, igazán olyanok, akik támogatásra érdemesek.
Ha két szóval kellene összefoglalnunk Klára véleményét a diaszpóra jövője kapcsán, akkor az a hála és az optimizmus lenne. Úgy véli, a magyar kincsek, tudás, népdalok, népmesék, néptáncok, népi játékok mérhetetlenül gazdaggá tették saját gyermekkorát, és sikerült ezt átadnia saját gyermekeinek – ezért a hála. Az optimizmus pedig kisugárzik a további gondolataiból: És én nem tudom, hogy 50 év múlva, vagy 200 év múlva mi lesz, én csak annyit tudok, hogy addig, ameddig vannak emberek, akik ehhez hasonlóképp hiszik, nevelik, átadják, addig nagyon sok remény van.
A mai cserkész vezetőknek intézendő üzenetében az interjú végén Papp Klára arra hívta fel a figyelmet, hogy mennyire lényeges a mai világban teret hagyni a gyermek fantáziájának. Nem kell mindent lerajzolni, lejátszani, prezentálni, el lehet mesélni szóban. A folytatást bízzuk rá a gyerekre, mert a saját fantáziájában úgy fogja azt elképzelni, ahogy neki a legkielégítőbb. Felidézte, sose felejti el, a mesék milyen képzeletformáló erővel bírtak saját gyermekeinél, mennyi sokat mesélt nekik. Bízzuk a népmese varázsában, a magyar kultúránk varázsában, hogy az magával vonzza a gyereket. Végszó gyanánt hozzátette: Egy dolog nem változott az idők során. Az, hogy fontos odafigyelni a gyerek igényeire. Nem kell elhalmozni őket játékokkal, folyton elterelni a figyelmüket valami mással, hanem az az idő kell, amiben a vezető (adott esetben a szülő) tényleg a gyerekkel kapcsolódik. Ez az a legfontosabb, az aktív időtöltés.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
