Mit gondol a magyarországi Z-generáció 1956-ról?

Mit jelent az 1956-os magyar forradalom – a kommunista blokk első nagyobb felkelése a Szovjetunió ellen – azoknak a fiatal felnőtteknek, akiknek a nagyszülei még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy emlékezzenek rá? Erre a kérdésekre keres választ Pigniczky Réka és Kiss Gergő 56/Z című dokumentumfilmje, amelyben a Memory Project archívum és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) közösen megtervez egy 1956-ról szóló installációt. Az elkészült alkotások azt mutatják be, hogy mit jelent a mai hallgatók számára a forradalom emléke. A Chagrin Falls-i dokumentumfilm fesztivál keretében október elején mutatták be filmet, a vetítés után pedig a Bocskai Rádió stúdiójában kérdeztük az ötletgazdát és alkotót.

Nem feltétlen filmrendező szerettem volna lenni, csak hozzám közel álló történeteket szerettem volna feldolgozni – fogalmazott Pigniczky Réka a Bocskai Rádiónak. Az amerikai magyar filmrendező 56-os szülők gyermekeként kapcsolódik a magyar történelmi eseményhez, és annak hatásaihoz. Alkotásaiban meghatározó a személyes szál, az ebből fakadó elkötelezettség és küldetés. Réka érdeklődése sokkal szélesebb az 56-os tematikánál, ám úgy érzi, ameddig van fontos mondanivalója és új nézőpontja a forradalomról, el kell mesélnie azt.

A Pigniczky szülők mindig tervezték, hogy hazatérnek Magyarországra, ám ez nem történt meg. Két lányukat szinte inkubátorra hasonlító környezetben nevelték: Amerikában magyarnak. A magyar templom, cserkészet, hétvégi magyar iskola munkálta ki Rékában is azt a kettős identitást, amit nagy kincsnek tart. A dokumentumfilmes karrierjének első ’56-os állomása az édesapjáról, Pigniczky Lászlóról készített film volt (2006). Célja nem volt más, mint apja történetét méltóképpen feldolgozni, és egy olyan közönséghez eljuttatni, akik vajmi keveset tudnak a forradalomról. Az Inkubátor, a Megmaradni és a Lövészek című alkotások is ’56-nál maradtak, ám más célközönségnek készültek. Réka azt szerette volna kifejezni, hogy milyen magyarok az amerikai magyarok.

The Memory Project néven ismerté vált emlékgyűjtemény 150 életút interjút foglal magába. Lauer Rice Andrea segítségével Réka élő szemtanúkat szólaltatott meg az 56’-os és a DP-s generációból (II. VH idején elmenekültek). Utóbbi projekt hatalmas forrásbázist jelent majd az utókornak és jelentett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Média Intézetes diákjai számára is, akikkel közreműködve elkészült Pigniczky Réka hatodik 56-os vonatkozású alkotása, az 56/Z. Különböző szakosodású hallgatóknak – médiaművészeknek, fotósoknak, építészeknek, animátoroknak – kellett elmondaniuk egy installációba burkolva véleményüket, kapcsolódásukat, vagy éppen annak hiányát az 1956-os eseményekről. Az alkotások prezentálása közben mélyinterjúk készültek a fiatalokkal, melyekből az a következtetés vonható le, hogy a magyarországi Z-generációnak nincs viszonyulása a fenti történelmi eseményhez. Egy rendkívül nyitott, érdeklődő, érzékeny és művelt generációról van szó, ám sok esetben ’56 mégis egy kötelező iskolai ünnepségként vagy a történelemkönyv egy fejezeteként maradt meg számukra. Az 56/Z nem 1956 eseményeit veszi tehát górcső alá, hanem a magyarországi huszonévesek kollektív emlékezetére fektet hangsúlyt. A munkafolyamat részeként a diákok egy héten át hallgattak élettörténeteket a Memory Projectből, ami növelte érdeklődésüket és kapcsolódásukat. Emberi síkon, érzelmileg tudtak közeledni a témához, vagy éppen leküzdötték korábbi félelmüket, miszerint a történelmi eseményektől, átpolitizáltnak tűnő témáktól érdemes óvakodni. Megéreztek egy szeletet ’56-ból, sorsok tükrében. A közös gondolkodás 60-70 diák bevonásával történt, a film pedig a Nemzeti Filmintézet jóvoltából valósulhatott meg.

Reklám

A 56/Z magyarországi bemutatója október 23-án volt a nagyközönség előtt, még pedig a Duna Televízió képernyőjén. Az amerikai magyarok és a magyar történelemben mélyen nem járatos amerikaiak pedig október 6-án nézhették meg a Chagrin Falls-i dokumentumfilm fesztivál programjában.

Dorgay Zsófia