Nem véletlen, hogy a hirami piknik klub a clevelandi és a környékbeli magyarok kedvenc közösségi kirándulóhelye. A korábbi két szervezet egyesüléséből 2001-ben megalakult Észak-kelet Ohioi Magyar Kulturális Központ tulajdonában lévő létesítmény évről évre szépül. Az idei szezonra befejeződött a kiszolgáló épületek, a mosdók és a konyhai részleg átépítése, s bár most jártam itt először, indokoltnak tűnt a bővítés. Hiszen a szabadtéri rendezvényeknek helyet adó központ évi 4-5 piknikjére és az itt szervezett egyéb programokra is rendszeresen több száz vendég látogat ki. Hiram nincs közel a városhoz, mégis megéri autózni, egyrészt a gyönyörű, erdős természeti környezet miatt, másrészt az ennek szívében, egy folyó holtágának közelében található magyar közösségi hely miatt, ahol mindig sok ismerőssel találkozhatunk. Az érkezőknek az útelágazásoknál tábla jelzi az irányt, s miután a mező mellett, illetve rajta leparkoltak, egy autentikus székelykapun keresztül léphetnek be a helyszínre.

A hirami székelykapu

Érdemes egy pillanatra megállni ezen a ponton, s szétnézni kicsit. Rögtön balra egy Buckeye Road útjelző tábla emlékeztet a clevelandi magyarok egykori, virágzó negyedére, amelynek híres-neves főutcája régen sok közösségi esemény helyszíne volt. (A júniusi piknik rendszerint egy Buckeye-i reunion-találkozó, amelyen az egykori szomszédos nemzetiségek is képviseltetik magukat.) A kaputól jobbra egy fatornyos kisharang áll, mellette lobog a magyar és az amerikai zászló, előtte csipkés kispad piros-fehér-zöld primulákkal körbe ültetve – jó innen a kilátás a helyre s a mulatságra. A lábunk alatti járda tégláin azoknak a neve olvasható, akik adományaikkal segítették a klub megújítását, s a hírek szerint még nem is készült el teljesen, így az adományozók köréhez is lehet még csatlakozni. Egy márványtáblán angol nyelvű vers üdvözli a látogatót „e szent helyen”, ahol a világba szétszóródott magyarok összejöhetnek, ünnepelhetnek. Szimbólumaival és szellemiségével ez a hely az anyaországot jelképezi, s átjárja a magyar lélek, muzsika, élet- és vendégszeretet.

A táncosok bemutatója

S valóban, a fehérre meszelt, tornácos „présház” a szüreti pikniken italmérésként üzemelt. A szőlőfürttel díszített pavilonban magyar nótákra táncoltak a párok. A cimbalmos, brácsás, nagybőgős, harmonikás összetételű Harmonia zenekar – amely bármely otthoni rendezvényen is megállná a helyét –, szinte szünet nélkül játszotta ízlésesen a lakodalmast, a tánczenét. A fedett vendégfogadó már kora délután megtelt elégedetten fogyasztó vendégekkel. A hagyományos menü most is népszerű volt, s nemcsak a töltött káposzta, lángos, lacipecsenye fogyott nagy mennyiségben, de a kürtőskalács, dobostorta, rétesek, sütemények is. Folyamatosan érkeztek a látogatók – így több mint ötszázan vettünk részt az eseményen –, hiszen szép volt az idő. Nem hiába halasztották el az összejövetelt szeptember 23-ára a hónap elején jött esős vihar miatt. Most száz ágra sütött a nap, s hamar lekerültek a pulcsik, a kabátok, s aki hozzám hasonlóan hidegebb időre számított, annak jól jöttek a Magyar Apparel cég magyar mintás pólói a bazársoron.

A programot ebben az évben is a Cserkész Regös Csoport és a Szent Erzsébet templom felnőtt táncosainak fellépése színesítette. De nemcsak a bemutatóval varázsoltak ünnepi hangulatot, hanem azzal is, hogy egész nap a szebbnél szebb hímzett ruhákban, népviseletekben jártak köztünk, példát mutatva a hagyományőrzés, illetve az ismeretterjesztés látványos és szép módjára.

ReklámTas J Nadas, Esq
Mary Jane Molnar és a tombola

Az őszi szüreti pikniket idén is a tombola zárta. Kétféle formában nevezhettek a látogatók: egy „kínainak” nevezett tombolán, ahol ajándéktárgyakért lehetett játszani, illetve a hagyományos, pénzjutalmas játékon. Bevallom, én az előbbivel most találkoztam először, s meglepett, milyen sokan próbáltak vele szerencsét. A megvásárolt jegyeket a játszók annak az ajándéknak a dobozába dobják be, amit szeretnének megnyerni. Rengeteg felajánlás érkezett, így majd egy órán át tartott a sorsolás. Mary Jane Molnar, az egyesület elnöke és a piknik fáradhatatlan munkabírású háziasszonya hangosbeszélőn olvasta fel a gyerekek által kihúzott nyertes számokat, s jó volt nézni azt a felszabadult örömöt és drukkot, amely rövid idő alatt még családiasabbá tette a hangulatot. Én az esélytelenek nyugalmával vártam a hagyományos tombolát, mivel mentorom adományként előzetesen vett néhány szelvényt, miközben a tömeg nagy része az ajándékokkal gyorsan szétszéledt. Annál nagyobb volt az öröm, amikor név szerint szólítottak: a Bocskai Rádióhoz került a főnyeremény! Úgy éreztem, ezáltal megerősítést kaptam a helytől, amely engem is sajátjaként fogadott.

A főnyeremény átvétele, Miklós Melánia és Mary Jane Molnar

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Previous articleBorkóstolóra fel, egy jó ügyért! – interjú [VIDEÓVAL]
Next articleOktóber 20-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Clevelandben lép fel
Miklós Melánia
A Bocskai Rádió Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa 2018/19-ben. Rádiós és újságírói tapasztalataival 9 hónapig segítette munkánkat. Színvonalas eseménybeszámolóival, interjúival, esszéivel gazdagította írott és rádiós anyagainkat. Részt vett a Cserkész Rádió és TV szerkesztésében, a Duna TV számára készített riportok készítésében, valamint Diaszpóra hírek és Clevelandi emlékek témában saját rovatokat indított. Ötletéből született meg az 56-os karácsonyi emlékek háromrészes filmes riport. Színházi és dramaturgi tapasztalataival hozzájárult a nemzeti ünnepek méltó clevelandi megünnepléséhez az október 23-i és március 15-i műsorok összeállításával. A Bocskai Filmklub első évadának szakmai szervezője volt.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.