Szeged, 20190903. ERASMUS+, az E+ Nemzetközi Kreditmobilitási és a Makovecz Programmal érkezõ külföldi hallgatók beilleszkedését segítõ hét megnyitója.
Fotó: Frank Yvette (FY), Délmagyarország
221 hallgató tanul majd a Szegedi Tudományegyetemen az Erasmus+ és a Makovecz program keretében. A külföldi diákok 16 ország 83 városából jöttek a szegedi egyetemre, hogy fejlesszék tudásukat. Ezen a héten ismerkednek egymással és Szegeddel.
– Pénteken érkeztem Szegedre, elég meleg van itt, ezen meglepődtem. Azért választottam ezt az egyetemet, mert úgy hallottam nagyon jó itt az angol nyelvű orvos képzés – magyarázta Michela Addeo, aki Veronából jött. Az olasz lány azt is elmesélte a Délmagyarországnak, hogy saját egyeteme ajánlotta a szegedi universitast, azért mert itt sok gyakorlati tapasztalatot is szerezhet orvostan-hallgatóként. Michela mindezt a külföldi hallgatók beilleszkedését segítő Orientációs Hét megnyitóján mondta el nekünk. Itt köszöntötték azt a 221 külföldi diákot, akik az Erasmus+ és a Makovecz program keretében tanulnak Szegeden. Az ERASMUS programmal 218 hallgató tanul majd az SZTE-n, akik 16 ország 83 város 95 egyeteméről érkeznek az SZTE 11 karára, zömében az Európai Unióból: Franciaországból, Spanyolországból és az Erasmus program részesei a törökök is.
Legtöbben egyébként Spanyolországból jöttek, ám az olaszok és németek körében is népszerű az SZTE. A legtöbb hallgatót ebben a programban a BTK fogadja, ám sok hallgató tanul majd egy félévig a gazdaságtudományi és jogi karon, emellett természetesen az orvosképzésre is sokan jelentkeztek. A Makovecz program a Kárpát-medencében élő külhoni magyaroknak biztosít tanulási lehetőséget Magyarországon.
– A legfontosabb feladatuk az első napon a beiratkozás, emellett a külföldi hallgatók megismerkedhetnek a könyvtár szolgáltatásaival és a várossal is. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy az hogy diákok otthon érezzék magukat, ebben magyar hallgatók segítik őket – magyarázta Zakar Péter, a Szegedi Tudományegyetem nemzetközi és közkapcsolati rektorhelyettese. Azt is megtudtuk összesen 1150 elsős külföldi diák kezdi meg tanulmányait Szegeden, sokan érkeztek Iránból és az afrikai országokból is.
A leghűségesebb nép, a leghűségesebb nemzet, ezt tartja a magyarság a ruszinokról – mondta Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára szombaton a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sajópálfala görögkatolikus templomában a ruszin nemzetiség búcsúja alkalmából megtartott szentmisét követően.
A politikus úgy fogalmazott: ezt a hűséget abban a hazában bizonyították, amelyben éltek és élnek, és nemcsak hazájukhoz, de egyházukhoz is ugyanígy viszonyulnak.
Soltész Miklós kiemelte: szükség van arra, hogy a ruszinok megőrizzék hűségüket.
Az államtitkár beszédében biztatta a ruszin közösséget, hogy erősítsék meg azt a hitet, azt a közösségi érzést, amelyre az elmúlt években szert tettek „erre óriási szükség van”.
Kiemelte: a sajópálfalai templom felújítását a kormány anyagilag is támogatja, miként a debreceni Fatemplom megépítését is.
Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én Pozsonyban, a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területeiről mintegy 300 meghívott jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
A Népművelési Intézetben létrehozott nemzetiségi osztály megalakulása után kiépítette az irányító és a segítséget nyújtó szakmai gárdáját. Az osztály alapját az a hét státusz képezte, amelyet az 1952-es törvény értelmében a Csemadok, 1955-ben beszüntetve a kulturális szakosztályait, átadott az újonnan létrehozott állami szakmai intézeteknek, a Népművelési Központnak és a Szlovákiai Központi Népművészeti Háznak. A szlovák szakosztályokban dolgozó nemzetiségi referensek, mivel az osztályok az intézetek szerves részét képezték, élvezték az abból származó előnyöket is. Szlovákiában 1960-ban Szlovákiai Népművelési Intézet alá összevonták a fent megnevezett intézeteket és keretében megalakították a nemzetiségi osztályt is, azokból a személyekből, akik előzőleg nemzetiségi referensekként a volt intézmények szlovák szakosztályaiba voltak beépítve. A nemzetiségi osztály – hasonlóképpen az intézet többi szlovák osztályához – saját maga kidolgozta feladattervvel és költségvetési tervvel működött.
Az országban működő társadalmi szervezetek 1960-ban újraszervezhették a népművelési és kulturális osztályaikat, köztük a Csemadok is. Népművészeti osztályvezető-helyettes és néptánc-szakelőadó funkcióba engem is visszahívott a Csemadok KB, ahol fél év múlva engem neveztek ki a néptánc-, az ének-zene-, a színjátszó szakelőadókkal rendelkező osztály vezetőjének.
Természetesen a magyar nemzetiségi vonatkozásban a Csemadok szorosan együttműködött a Népművelési Intézettel, mondhatnánk, hogy minden országos rendezvénynél társak voltak. Attól függően, hogy a rendezvénynél melyik szervezet volt a főszervező, az biztosította a rendezvény pénzügyi fedezetének jelentősebb részét. Például az országos dal- és táncünnepély, illetve a később ebből létrehozott országos népművészeti fesztivál és országos kulturális ünnepély esetében a Csemadok, a Jókai Napok, a Kodály Napok, a Csengő énekszó rendezvények esetében a Népművelési Intézet volt a főszervező és az anyagiak biztosítója. A másik fél a teljes apparátusával és pénzügyileg is segítette a rendezvény megszervezését, megvalósítását. Mindkét fél bevonta az országos rendezvény előkészítésébe kerületi és járási szervezeteit is. Az országosan kidolgozott rendszer biztosította, hogy az országos méretű rendezvényekre – fesztiválokra, kulturális seregszemlékre, kulturális versenyekre a legjobb munkát végző együttesek és egyének kerüljenek.
A szakmai irányítás eredményesebbé tétele érdekében a két intézmény közös központi szakbizottságokat működtetett. Tehát szakbizottság működött a színjátszás, az ének-zenei kultúra, a táncmozgalom, a néprajzi tevékenység, a népművelői munka részére. Hasonló szakbizottságok működtek kerületi és járási szinten is, a központi irányítás ezeknek a bizottságoknak a segítségével eljutott egészen a csoportokig.
Az 1960-as években a Csemadok létszám tekintetében is fokozatosan bővítette a központi, a kerületi és a járási irányító apparátusát. 1961-ben osztályvezetővé történt kinevezésem után Tóth Margit tardoskeddi tanítónő, aki gimnazistaként tagja volt a komáromi gimnázium tánccsoportjának és tanítóként otthon vezette az országos rendezvényekre is eljutott Csemadok- és iskolai tánccsoportokat, került alkalmazási viszonyba néptánc-szakelőadói referensként, s évek múlva, amikor már a egyetemet is elvégezte, lett belőle viselet kutató tárgyi néprajzi előadó. 1965-ben Ág Tibor, aki a Népes feloszlatása után Galántán tanítói állásban helyezkedett el, majd 1957-ben kineveztettük a félhivatásos Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes igazgató művészeti vezetőjévé visszajött a Csemadokhoz, ahol néprajzi szakelőadóként, illetve függetlenített népdalgyűjtőként nyert alkalmazást. Munkásságával jelentősen feljavult a népdalkutatás és népdalgyűjtés, valamint kezdetét vette a nyaranta megrendezett kéthetes néprajzi táborok sorozata. A táborokban a népdalgyűjtés mellett a hallgatók szakmai felkészítése is folyt. Az évek során sokan lettek közülük szakavatott amatőr népdalgyűjtők és a lakóhelyükön, a tájegységükben falukutatók. Később a népdalkutatásban csatlakoztak hozzájuk az éneklőcsoportok vezetői, akiket Ág Tibor arra ösztönzött, hogy a saját településük és annak a közvetlen környékén feltárt és felgyűjtött dalokból állítsák össze az éneklőcsoport mindenkori műsorát. Az általa „Tavaszi szél vizet áraszt…” címszóval létrehozott országos vetélkedő mozgalomnak a versenyekre kiírt szabályzataiba ez alapkövetelményként minden esetben feltételként bekerült. Ezáltal Tibor népdalgyűjtői munkája eredményesebbé vált és mennyiségben is jelentősen gyarapodott. Utólag megállapíthatjuk azt, hogy az életműve olyan jelentőséget nyert, amely vetekszik a magyarországi legjelentősebb személyek életművével, az ennek a tízezreket megmozgató ötletének is köszönhető.
A dal- és hagyományvetélkedői mozgalom rövid idő alatt országos jellegűvé erősödött, így 1968-ban a Csemadok megrendezte az első országos méretű népdal- és táncdalversenyét. Az országos döntő, melyet megelőztek a járási és kerületi versenyek, Pozsonyban a Szlovák Filharmónia előadótermében 1968 novemberében valósult meg. Ezzel egy évvel megelőztük az anyaországi „Röpülj páva” vetélkedőt. Ez a vetélkedőnk, amely a Csemadok és a NI közös szervezésében, rendezésében 1968-ban jött létre, az első Népdal- és Táncdalénekesek Országos Seregszemléje címszó alatt valósult meg. 1972-től „Tavaszi szél vizet áraszt…” néven lett közismert. Jelentőségének bemutatására idézek az egyes évfolyamainak értékeléséből.
Ág Tibor, a Felvidék legeredményesebb népdalgyűjtője, mellette Tóthpál Gyula neves fotóművészünk a Csemadok dunaszerdahelyi Járási Dal- és Táncünnepélyen, Bős, 1993. F:Takács András/Fórum Intézet
„…Az énekkultúra nagy köztiszteletben álló ágát az énekkarok mellett az éneklőcsoportok jelentik. Éneklőcsoport = egyszólamú éneklés. Ezek a csoportok főleg a hagyományos népdalkincs ápolásával foglalkoznak. Régebben a műsorukat képező dalokat saját környezetükben, falujukban, környékükön a csoportok közösen gyűjtötték, de ma már ehhez dalos kiadványokat is igénybe vesznek. A csoportok általában 10-12 fővel dolgoznak. A mozgalom elindítására a Csemadok keretében, Ág Tibor vezetésével 1968-ban került sor, egy évvel megelőzve a magyarországi Röpülj páva mozgalmat. Akkor valósult meg első ízben a népdalénekesek és az egyszólamú éneklőcsoportok országos versenye. A kezdeményezés nagy visszhangra talált. A későbbi kiírásoknál szigorú feltétellé vált egyrészt a saját dalhagyományanyag felkutatása, másrészt a tiszta éneklés. A verseny 1972-től Tavaszi szél vizet áraszt… címszó alatt módosult: népdal-, néptánc-, népszokáshagyomány vetélkedő lett. Eleinte csak a népdalt szolgálva fejlődött mai tartalmi telítettségéig. Kétévente szervezik meg járási, területi és központi, tehát háromfordulós felépítésben. Legátfogóbb erővel akkor bírt, amikor nyolc kategóriában vetélkedtek a szereplők: hagyományőrző szólóének és éneklőcsoport, hagyományápoló szólóének és éneklőcsoport, népi hangszeres szóló és csoport, hagyományőrző tánc és színjátékszerű szokáshagyomány”. Jelenleg csak a dal és zenei hagyomány területét fogja át a vetélkedő.”
A verseny adta lehetőséggel élve a Csemadok sokkal nagyobb hatással lehetett a népművészeti mozgalom tartalmának, műsorpolitikájának kialakítására. Verseny közben fokozatosan kiszűrhette a jóhiszeműen, de több-kevesebb hozzáértéssel feltárt népdalok, néptáncok, zenei hagyományok, a népélet egyes eseményeit, pillanatait megörökítő szokáshagyományok közül az oda nem illőt, a kevésbé értékes változatokat. Felgyorsíthatta a hagyomány feltárást, sőt, sok esetben a tudatos falukutató munka eredményeként a feledés homályából élesztette újjá a dalt, a táncot, a hagyományát. Például így jött létre a szilice-borzovai közös Árvalányhaj folklórcsoport is. A vetélkedővel megsokszorozta a néprajzzal foglakozók számát és elérte, hogy egy-egy évfolyamba 2-4 ezer aktív szereplő: énekes, táncos, zenész, szokáshagyományt ápoló kapcsolódott be. Például 1978-ban 263 szólóénekes, 168 éneklőcsoport, 39 citerazenekar, 26 hangszeres szólista, összesen 3 150 szereplő: 1980-ban 210 szólóénekes, 175 éneklőcsoport, 35 folklórcsoport, 40 citerazenekar, 25 hangszeres szólista, összesen 3 400 szereplő nevezett be. 2002-ben a Csemadok szervezői szerepét átvállalta a Szlovák Rádió Pátria Magyar Főszerkesztősége, és több évfolyamát Papp Sándor főszerkesztő vezényelte le, úgy, hogy az énekelt anyag teljes anyaga szalagra rögzítve a rádió adattárába került. Később a meghirdetés, a szervezés, valamint a megvalósítás funkcióját jelentős részben átvette a Csemadok dunaszerdahelyi területi választmánya szervezésében a kétévente megrendezésre kerülő „Bíbor piros szép rózsa…” vetélkedő, illetve versenyfesztivál.
A meggyengült Dorian hurrikán Észak-Karolina partjaitól Kanada felé halad, ahol már kihirdették a hurrikán-riadót. A Bahamákon óriási pusztítást végzett a hurrikán, az áldozatok száma több százra, vagy akár több ezerre rúghat.
Észak-Karolinában elsősorban a part mentén fekvő, festői kis szigetvilágban – amelyet Outer Banksnek neveznek – pusztított a hurrikán. Ocracoke szigetét az esőzés és az óceán hullámai csaknem teljesen elöntötték, a szigetet és az ott élőket a vihar elszigetelte a külvilágtól.
Roy Cooper észak-karolinai kormányzó bejelentette, hogy a mentőcsapatok készen állnak, és várhatóan helyi idő szerint szombaton reggel – amikor Ocracoke megközelíthetővé válik – megkezdik a szigeten rekedtek kimentését. A kormányzó információi szerint a vihar a szigeten nem követelt halálos áldozatot, de az államban több mint 135 ezer ház maradt áram nélkül. Az egyes erősségű hurrikán pénteken este fordult a nyílt vizek felé, és az amerikai Országos Hurrikán Központ jelzései szerint lassan az északkeleti Massachusetts állam, majd Kanada felé tart.
A Bahamákhoz tartozó Abacón nincs élelem, nincs víz, holttestek úsznak a vízben, és az emberek rövidesen megbetegszenek. Hivatalos adatok eddig 30 halálos áldozatot erősítettek meg, általános vélemény szerint azonban az áldozatok száma több százra, vagy akár több ezerre rúghat.
Orbán Viktor miniszterelnök gratulált Giuseppe Conte olasz kormányfőnek.
Levélben gratulált Orbán Viktor miniszterelnök Giuseppe Conte olasz kormányfő ismételt miniszterelnöki megbízatásához – tájékoztatta az MTI-t Havasi Bertalan, a Miniszterelnöki Sajtóirodát vezető helyettes államtitkár szombat délelőtt.
„Az Ön személyében olyan vezetőt köszönthetek Olaszország miniszterelnökeként, akiről az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy elkötelezett az országaink közötti kapcsolatok fejlesztése iránt. Bízom abban, hogy az eddigi közös erőfeszítéseinkhez hasonlóan a jövőben is számíthatunk Önre a magyar-olasz együttműködés további gazdagításában és az erős nemzetekből álló, versenyképes Európa megteremtésében” – írta Orbán Viktor.
Biztosította olasz kollégáját, hogy a magyar kormány készen áll a közös munka folytatására. „Felelősségteljes munkájához jó egészséget és sok sikert kívánok” – zárta gratuláló levelét a miniszterelnök.
Olaszországban csütörtökön tette le hivatali esküjét az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a balközép Demokrata Párt (PD) közös kormánya Giuseppe Conte miniszterelnök vezetésével. Conte 2018 júniusa óta vezette előző kormányát, amely az M5S és a jobboldali Liga koalícióján alapult. A két párt szövetsége azt követően bomlott fel, hogy a Ligát vezető Matteo Salvini az előrehozott választások és a kormányfői tisztség elnyerésének reményében felmondta a kormányzati együttműködést. Salvini döntését hetekig tartó belpolitikai válság követte.
Rekord magas kibocsátást produkált augusztusban Irak, az OPEC második legnagyobb olajkitermelő országa. Ez azonban nem túl jó hír a szervezet egészének, amely a jelenlegi projekt szerint épp hogy korlátozni akarja a termelést annak érdekében, hogy alulról megtámassza a nyersanyag árfolyamát.
Irak augusztusban napi 4,88 millió hordónyi olajat termelt, ami rekord magas kibocsátásnak számított. Ezzel az OPEC egy éve először hozott össze havi kitermelés-növekedést, ami azonban éppen ellentétes a 14 tagú szervezet jelenlegi céljaival. Az olajexportőr országok hivatalos terve ugyanis az, hogy limitálják a globális kibocsátást annak érdekében, hogy alsó határt szabjanak az árcsökkenésnek – írja a CNBC.
A szervezet számára a legnagyobb problémát most az okozza, hogy megerősítse azt a benyomást, hogy valóban elkötelezett a piac kiegyensúlyozásával kapcsolatban – mondta Dave Ernsberger, az S&P Global Platts nyersanyagpiaci szakértője. A mostani iraki adat pedig csak még tovább nehezíti az OPEC helyzetét.
A 4,88 milliós napi kitermelés igen erősnek számít, ha azt nézzük, hogy öt évvel ezelőtt még csak napi 2,96 milliós volt a kibocsátás.Ráadásul az elmúlt 15 év folyamatos belső viszontagságai után az iraki kormány kifejezetten sikerként éli meg, hogy végre sikerült komolyan felpumpálni a kibocsátást.
Az iraki olajexport ezzel párhuzamosan napi 3,6 millió hordóval bővült a múlt hónapban, ami enyhe növekedésnek számított a megelőző havi 3,56 millió után.
Mindeközben a Reuters felmérése alapján idén először fordult elő, hogy az OPEC egésze kitermelés-növekedést könyvelt el. Augusztusban az összesített kibocsátás 29,61 millió hordó volt, ami 800 000 hordóval haladta meg a megelőző hónap kitermelését. A szervezet július elején jelentette be, hogy 2020-ig korlátozza a kibocsátást. Ennek ellenére a nyersanyag árfolyama tartósan nyomott maradt.
Az igazi gondot tehát az jelenti az OPEC számára, hogy a mostani adat rombolhatja a szervezetbe vetett nemzetközi bizalmat.Vagyis a globális piaci szereplők egyre kevésbé lehetnek biztosak abban, hogy a csoport valóban kész és képes egységes és határozott szereplőként fellépni. Irak egyébként a jelenleg ismert globális olajkészletek 12 százalékával rendelkezik.
A Brent típusú olaj hordónkénti árfolyamának idei alakulásaFORRÁS: INVESTING.COM
Irak azonban alapvetően is speciális helyzetben van az OPEC-tagok körében. Az ország ugyanis már 2016-ban, az első kitermelés-csökkentési projekt kezdetekor, jelezte, hogy nem kíván teljes gőzzel részt venni az összefogásban. Végül az iraki vezetés belement a közös akcióba, de azóta is küszködik azzal, hogy fenntartsa a limitet. Ez onnan nézve érthető is, hogy
Irak az elmúlt két évtizedben folyamatosan háborúkkal, belső politikai válságokkal és külső intervenciókkal küzdött, miközben a kormányzati bevételek 90 százalékát az olajszektor adja.Ehhez jön még, hogy az OPEC kezében nincs olyan szankcionáló vagy kényszerítő mechanizmus, amelyet bevethetne abban az esetben, ha egy tag valamiért nem képes vagy nem hajlandó teljesíteni a kvótát.
A következő időszakban tehát érdemes lesz odafigyelni Irakra az olajpiac alakulása kapcsán. Az elemzők egy része szerint ugyanis kifejezetten impozáns, hogy az ország képes volt talpra állni az eddigi kedvezőtlen időszakok után. Másrészt azonban komoly kérdés lesz, hogy a jövőben mennyiben változik majd meg az OPEC elhatározásaiba vetett nemzetközi bizalom.
95 éves korában, Szingapúrban meghalt Robert Mugabe, a harminc évet teljhatalmú uralomban töltő, 2017-ben katonai puccsal megbuktatott – formailag önként lemondó – zimbabwei elnök. Vasmarkú országlása gazdasági összeomlást hozott a gyémántban és más nyersanyagokban bővelkedő Zimbabwe számára, melyet korábbi mezőgazdasági teljesítménye miatt, egykor Afrika éléskamrájának is neveztek. Mugabe sorozatos hibás döntéseivel, akarnokságával, korruptságával és személyes mohóságával azonban rendszerszerűen tette tönkre országát, a világtörténelem legnagyobb inflációját szabadítva az ott élőkre. A volt diktátor halott, Zimbabwe azonban még jó ideig nem fog kikecmeregni az egykor virágzó Rhodesia romjai alól.
A kiváló szónok és remek szervező hírében álló, élete során hat diplomát szerző Robert Mugabe hosszú és küzdelmes évtizedek után került a gyarmati sors után függetlenné váló Rhodesia élére, melyet Cecil Rhodes, egy angol üzletember saját magáról nevezett el, miután 1888-ban kötött szerződést bányászati jogra egy helyi törzsfőnökkel. A késő-brit gyarmati rendszerbe csak 1923-ban tagozódtak be a mostani Zambia (Észak-Rhodesia) és Zimbabwe (Dél-Rhodesia) területei. Dél-Rhodesia fehér bőrű kisebbsége 1965-ben kiáltotta ki egyoldalúan függetlenségét, kihasználva a vákuumot, amit a brit kivonulás megkezdése jelentett az egykori gyarmatokról.
Hosszú és véres, polgárháborúra emlékeztető belviszályok vették kezdetüket a fehérek és a nacionalista fekete mozgalmak között, a helyzet pedig csak 1980-ban konszolidálódott, amikor a függetlenségi gerillaharcokban vezető szerepet játszó Mugabe lett – választások után – a fehérek részvételével felállt koalíciós kormány miniszterelnöke. Az ország ekkor vette fel a ma használt Zimbabwe nevet, és vált valóban szuverén állammá. Mugabe 1987-ben az ország elnöke is lett.
Karrierútja egyáltalán nem szokatlan az afrikai országokban: az egykori függetlenségi harcos, aki az apartheid sajátos rhodesiai változata ellen küzdött, lényegében korlátlan hatalmat összpontosított a kezében, és bő egy évtizedre rá, Zimbabwe megindult a lejtőn, melyen máig nem sikerült egyértelműen visszafordulnia.
A földkérdéssel kezdődött a lecsúszás a középkorba
Zimbabwe pokoljárása 2000-ben kezdődött, amikor a függetlenségi háború veteránjai 2000. február 28-án elkezdték elfoglalni a fehér kisebbség tulajdonában lévő földeket. A földfoglalási, többször pogromokba torkolló mozgalom az után indult meg, hogy a zimbabweiek elutasították azt az alkotmánymódosítási tervezetet, amely szélesítette volna az elnök hatásköreit, és a földreform keretében lehetővé tette volna a fehérek földjeinek kártérítés nélküli kisajátítását. Hosszú huzavona kezdődött, a fehér gazdálkodók jelentős része bíróságokhoz fordult, ám a Mugabe irányította kormányzat egy idő után világossá tette: nem különösebben foglalkoztatják a kilakoltatásokat semmissé nyilvánító bírósági határozatok, azokat, illetve az előállt helyzetet, adminisztratív eszközökkel áthidalhatónak minősítette, és nyíltan buzdította a helyieket arra, kezdjék meg a berendezkedést a fehér gazdák földjein.
Hamar világossá vált: Zimbabwe kormánya így vagy úgy, de megszerzi az értékes mezőgazdasági birtokokat, és saját híveinek juttatja.
A közel 3000 fehér gazdálkodó ekkor 200 ezernél is több fekete bőrszínű munkavállalót alkalmazott a mezőgazdasági termelésben, Mugabéék azonban úgy látták: az egykori harcosok és a föld nélküli feketék is képesek lesznek arra, amire a fehérek. A mezőgazdaság alapját jelentő birtokkisajátítással azonban az egész ország gazdaságát indították el a lejtőn.
Egy helyi gazdálkodó Hararétől nem messze található parcellájánFORRÁS: AFP/ALEXANDER JOE
A több éven át tartó földkisajátítások és a fehér gazdálkodók nemegyszer erőszakos elűzése elképesztő fejleményeket hozott maga után. A helyi népességből kikerült gazdálkodók nem tudtak megbirkózni a termelési feladatokkal, ami néhány éven belül komoly ellátási gondokat eredményezett.
Afrika egykori bezzegországában olyan történt, ami nem sokkal korábban elképzelhetetlen volt:
felütötte a fejét az éhezés.
Az ország nemhogy exportra nem tudott termelni, de egyre több mindent importálnia kellett, ami a devizatartalékainak jelentős megcsappanásához vezetett. Zimbabwe gazdasága rekordgyorsasággal omlott össze, a helyi pénz – amely egykor paritáson volt az amerikai dollárral – elértéktelenedésének mértékét és tempóját azóta tankönyvi példaként emlegetik a hiperinflációra. Máig nincs egyértelmű adat arra, pontosan mekkora volt az infláció mértéke a 2000-es években, mely a több ezer százalékosról 2008 júliusára már valahol az évi 21 millió százalékosnál járt, de egyes kalkulációk szerint a volumen később elérhette a milliárdos nagyságrendet is. Az ország 2007-től már nem közölt amerikai dollárhoz viszonyított árfolyamot sem, mert követhetetlenné vált az átváltás, majd nem sokkal később felfüggesztette szinte valamennyi, a nemzetközi gazdasági összefüggések szempontjából értelmezhető makroadat közlését is.
100 ezer milliárd dolláros Zimbabwéból, 2006-bólFORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/MARIANIAN
Ebben az évben már érzékelhető vált az is, hogy a nemzetközi tőke lemondott Zimbabwéról, és fontos nagyvállalatok – például a Heinz – hagyták magukra az egyre mélyülő spirálban sodródó országot.
Összeomlott a gazdaság, elszabadult a hiperinfláció
Egyes számítások szerint az évtizedben az ország gazdasági teljesítményéből legalább 20 milliárd amerikai dollár esett ki – ez döbbenetes szám akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az ország GDP-je csak, akkori értéken számolva, 2016-ban érte el ezt a mértéket a Statista alább látható összesítése szerint:
Az is látható, hogy tíz év alatt kedvezőtlen átrendeződés zajlott le a bruttó nemzeti össztermék szerkezeti összetételében, 2007-től kezdődően, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a folyamatok javulás helyett még rosszabb irányba fordulnak. Az egykor az ország tartópilléreit jelentő mezőgazdaság és a bányászat révén fontos ipari szektor háttérbe szorult, helyükre a szolgáltatások türemkedtek be:
2009-ben az infláció kifejezhetetlen mértékű növekedése miatt Harare lemondott a saját pénzről, helyette elsősorban az amerikai dollárt és a fontot, eurót ajánlotta használatra. Ez a gazdaságpolitikai döntés további súlyos nehézségekhez vezetett: az árucsere intézménye mellett, a továbbiakban a keményvaluták feketepiaci forgalma is gyengítette a saját valutát, egyúttal apasztotta a pénzhiányt. Mindennek az lett a következménye – az Origo ebben a cikkben mutatta be -, hogy az ország mostanra az egyetlen mentsvárat jelentő amerikai dollárból is kifogy.
Művelt kútfők országából az elesettek állama
Abból, ami ott a 2000-es években történt, Zimbabwe a mai napig nem tud talpra állni. Mugabe hatalmát közben vélhetően elcsalt, de legalábbis manipulált választásokon erősítette meg, és egyre nyilvánvalóbbá tette, hogy szándékait és döntéseit illetően nem tűr ellentmondást, állítólag még legszűkebb környezetétől sem.
Döntései, intézkedései, az országon belül a hadseregre és a karhatalomra támaszkodó erőpolitizálás a nemzetközi közvélemény ,illetve a nyugati országok körében egyre szalonképtelenebbé tette. Ugyanakkor még országán belül is rengeteg támogatója volt, és egyszer felmerült az is, hogy az ENSZ jószolgálati nagykövetének nevezik ki. Ám bírálói szerint elnöksége alatt a zimbabwei lakosság – mely a kontinens egyik leginkább edukált népességének számított – egészségügyi helyzete sokat romlott, a nagyjából most 15 milliós lakosság 5 év alatt 1 millióval csökkent, az emberek egynegyede HIV-vírussal fertőzött. Sokan elmenekültek – és menekülnek most is – az országból.
Baráti kézfogás az egykori kubai vezetővel, Fidel CastróvalFORRÁS: AFP/ADALBERTO ROQUE
S miközben sorra hozta hibás gazdaságpolitikai döntéseit, egyre több jele mutatkozott annak, hogy személyes vagyona gyarapításának nincs felső határa. Családi vállalatbirodalmat épített, és mintegy 30 luxusautója volt – igaz, bukása után ezektől meg kellett válnia, mivel cégeit állítólag tetemes adóssággal érte irányítójuk hatalomból való távozása.
Zimbabwe rendkívül gazdag gyémántban és más fontos ásványkincsekben, ám az összeomlás a fontos bányászati szektort is utolérte.
Az Origo ebben a cikkében mutatta be, mennyire zavaros és követhetetlen az a folyamat, ahogy a gyémánttermelés leépült és korrumpálódott az országban, amely még a válság állandósulásával, 2012-ben is képes volt a világranglista 4. helyén megkapaszkodni. Az egyik legsúlyosabb vád, amit távozása után Mugabéval szemben megfogalmaztak, épp az volt, hogy összejátszva az illegális gyémántüzlet szereplőivel, a karhatalommal emberjogi visszaéléseket elkövetve a bányákban dolgozó, alulfizetett munkásokkal szemben, legalább 15 milliárd dolláros kárt okozott az országnak a korábban jól teljesítő üzlet káoszba fullasztásával, illetve azzal, hogy bevételeiből személyes célokra is elvett.
Nyílt fejtésű szénbánya ZimbabwébanFORRÁS: SHUTTERSTOCK
Mugabét végül 2017 novemberében távolították el a hatalomból, miután menesztették akkori alelnökét, a most elnökként regnáló Emmerson Mnangagwa-t, aki korábban Mugabe feltétlen híve volt. A katonaság puccsot hajtott végre a hajthatatlan és épp a kormánypárton belüli tisztogatásba belefeledkező diktátor ellen, de megadták számára az önkéntes lemondás lehetőségét. Robert Mugabe bőkezű nyugellátás és más biztosítékok tudatában vonulhatott vissza a hatalomból, melynek összesen 37 éven át volt birtokosa előbb első, majd a luxust és a fényűzést kedvelő második feleségével.
Messze még a talpra állás
Nem telt el két év a hatalomból való kiszorítása és halála között, Mugabe szelleme azonban ezalatt az idő alatt, és még bizonyára a jövőben is kísérteni fogja Zimbabwét. Hibás intézkedések sorozatából kellene talpra állítani a gazdaságot, miközben újra az elszabaduló infláció – február óta 90 százalékot romlott a pénz értéke – fenyegeti az országot.
Már most hosszú krónikája van annak, hogyan próbálja a hararei vezetés rendbe rakni az elesett és elszegényedett országot, de úgy tűnik, a számos ötlet ellenére, eddig ez nem sikerült, ahogy erről az Origo is rendszeresen beszámolt. Az egykor az apartheid ellen küzdő Mugabe vezetésével mély gazdasági apátia uralta el Zimbabwét a korábbi években, és bár a mostani kormányzati optimizmus töretlen, a jelek most is aggasztók – írja például az Africanews.
A 2018 áprilisi felvételen egy bányamunkás, aki a volt elnök feleségének, Grace Mugabénak tulajdonában álló bányában dolgozikFORRÁS: AFP/JEKESAI NJIKIZANA
A mostani elnök nagyon bízik új, Oxfordban végzett, fiatal és lendületes pénzügyminiszterében. Harare hol új saját pénzben, hol digitális fizetőeszközben látja a gyors kilábalás kulcsát. Hol pedig abban, hogy visszaédesgesse a Mugabe-éra végén a vegyesvállalatokban a külföldi tulajdonhányadok kifinomult, de mégiscsak erőszakos kormányzati korlátozása miatt elmenekült platina- és gyémántkitermelő cégeket. A turistákat a nyílvadászat ígéretével akarják az országba csábítani, a mezőgazdaságot pedig a kávé vagy a dohány termesztésével diverzifikálnák.
Ám a hosszú menetelésnek nincs vége, és egyes hírek szerint a most uralmon lévő hararei vezetés, ha kell, hajlandó ugyanazokhoz a módszerekhez nyúlni, mint az egykori diktátor az elégedetlenkedők elcsitítására.
Öröksége halálával sem tűnt el ZimbabwébólFORRÁS: AFP/ALEXANDER JOE
Már az év elején erőszakosan oszlattak szét az üzemanyagok ára miatt tüntető tömegeket, idén nyáron pedig arról érkeztek hírek, hogy a kormány akár a maradék amerikai dollár drákói bevonásával is kikényszeríti a saját új pénz, az RTGS és az ahhoz kapcsolódó, valós idejű pénzügyi elszámolás használatát – már csak azért is, hogy maradjon valamennyi pénze külföldi kötelezettségvállalásának teljesítésére. Kérdés persze, mit szól ehhez a lakosság, amely vonakodik megválni a feketepiac császárától, az egyetlen értékes pénznek tekintett amerikai dollártól.
Zimbabwei gyerekek állnak a volt elnök portréja előtt egy falnál, halálhírének bejelentése utánFORRÁS: AFP/JEKESAI NJIKIZANA
A Mugabe bukása utáni eufória hamar elszállt, mert a kezdeti időszak ugyan a javulást mutatta, mégis, a rendelkezésre álló világbanki adatok szerint, 2018 első nyolc hónapjában az ország külkereskedelmi deficitje 27 százalékos volt 1,5 milliárd dollárral, a rövid időre fellendülő gyapot- és nyersanyagkivitel, illetve a turisták megjelenése vissza is esett év végére, illetve 2019 elejére.
Az előrejelzések az idei évre brutális zuhanást várnak az inflációs korrekcióval számított GDP-ben, amely jövőre csak akkor fordulhat növekedésbe, ha bejönnek a gazdasági vezetés számításai, és igaza lesz a pénzügyminiszternek, aki egy éven belüli látványos fejlődést és költségvetési többletet ígért:
Ugyanakkor arról is érkeznek aggasztó hírek, hogy Zimbabwéban újra komoly élelmiszerválság alakulhat ki. Az Origo már korábban írt arról, hogy az ország kifogyhat az alapélelmiszernek számító kenyérből. Augusztus elején – mutatja be a BBC – már ötmillióra tették azok számát, akiknek élelmiszerrel való ellátása a külföldi segélyektől függ. Ez a lakosság harmada. Harare 331 millió dolláros igényt jelentett be támogatásra és segélyezésre, hogy mindenkit elláthasson élelemmel, hiszen az országot a gazdasági krízis mellett ciklonok is tépázzák. Az ENSZ élelmezésügyi programjának képviselője nemrég azt nyilatkozta Afrika egykori éléskamrája kapcsán: “Már válsághelyzetről lehet beszélni. Sokak helyzete már az éhezés felé tart.”
Szeptember végéig a Testnevelési Egyetem aulájában látható az Arany pillanatok című vándorkiállítás, amely a legendás Aranycsapat tagjainak relikviáit mutatja be. A szeptember 2-ai megnyitón Tarlós István főpolgármester úgy fogalmazott: jóleső, sőt spirituális érzés, hogy alkalom adódik felidézni a magyar sport, a magyar labdarúgás egyik legsikeresebb időszakát. Egyben emlékeztetett, hogy az 1953-as londoni magyar–angol 6-3-as mérkőzésen a magyar válogatott – a britek szerint is – felülmúlhatatlanul játszott.
Tarlós kiemelte, a magyarok a mai napig hősként emlékeznek az Aranycsapat játékosaira, sőt „nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne ismernék legalább Puskás Ferenc nevét, még a gyerekek is”.
A főpolgármester úgy fogalmazott, a futballisták nem egyszerűen sztárok, hanem egyéniségek, példaképek voltak, akik játékukkal iskolát teremtettek. A kiállításról úgy vélekedett, hogy hiteles és átélhető képet ad a játékosok személyes világáról, és a magyarok emlékezetében ma is élő történeteket idéz fel.
Az Arany pillanatok című vándorkiállítás igazi ritkaságokat mutat be, hiszen az egykori kiváló labdarúgók hagyatékának legkülönlegesebb darabjait is tartalmazza.
Szöllősi György, a magyar futball és a Puskás-ügyek nagykövete a magyar labdarúgás legkeserűbb, legszomorúbb napjának nevezte 1954. július 4-ét, amikor a válogatott Bernben 3-2-re elveszítette a világbajnokság döntőjét Németországgal szemben, de hozzátette: az azóta eltelt 65 évben kiderült, hogy az volt egyben a magyar futball legnagyobb sikerének napja is.
Szöllősi a tárlat helyszínének apropóján emlékeztetett, hogy az Aranycsapat több tagja, illetve annak a labdarúgó-generációnak több képviselője is a Testnevelési Főiskolára járt. A kiállítást szervező Puskás Intézet munkájáról megjegyezte, a bemutatott tárgyak egy részét Spanyolországból hozták haza, pedig már esély sem mutatkozott rá, hogy ez sikerül.
Mocsai Lajos, a házigazda Testnevelési Egyetem rektora kifejtette, nagy öröm számára, hogy az egyetem nyitóhetén veszi kezdetét az Aranycsapatról szóló kiállítás, hiszen a legendás válogatott által képviselt értékek segítségével az egész tanévnek megadhata az alaphangulatot.
Hozzátette, a tárlat nyilvános, vagyis az egyetem aulájának kapui minden érdeklődő számára nyitva állnak.
Balogh Balázs, a Puskás Akadémia kommunikációs igazgatója a gyűjteményről elmondta: „mindig találunk olyan dolgokat, amire nem is gondoltunk.” Hozzátette, a közeljövőben a vajdasági Bácskatopolyán is látható lesz a kiállítás.
Ezüstérmes lett a magyar férficsapat a Budapesten megrendezett öttusa-világbajnokságon, ami azért is hatalmas szó, mert Kasza Róbert a teljes tavalyi évet kihagyta sérülés miatt, Demeter Bence indulása pedig hasonló okból kérdéses volt a vb előtt. Ennek ellenére odatették magukat a harmadik legjobb magyarral, a sokszoros világbajnok és Európa-bajnok Marosi Ádámmal, és végül a dobogó második helyére léphettek fel a koreaiak mögött. Egyéniben Kasza Róbert lett a legjobb, aki ötödik lett.
Ezüstérmet nyert a magyar férficsapat – Kasza Róbert, Marosi Ádám, Demeter Bence összeállításban – szombaton a budapesti olimpiai kvalifikációs öttusa-világbajnokság hagyományos versenyében. Ez azért is nagy szó, mert Kasza Róbert az egész tavalyi évet kihagyta sérülés miatt, Demeternél meg az is kérdéses volt, hogy egyáltalán elindulhat-e. Végül elindult – jól tette. A magyarok előtt a dél-koreai válogatott győzött, míg a bronzérmet a britek harcolták ki.
Egyéniben Kasza kevéssel maradt le a dobogóról és az ezzel járó olimpiai kvótáról, ötödik lett. Marosi a 11., Demeter a 13., a döntő negyedik magyar résztvevője, Regős Gergely pedig a 31. helyen futott a célba. A francia Valentin Belaud lett a világbajnok, mögötte a brit Joseph Choong és a dél-koreai Dzsun Vung Te végzett a második, illetve harmadik helyen. Olimpiai kvótát az első és a harmadik kapott, mert Choongnak már volt.
A döntőbe jutott 36 versenyző még pénteken túlesett a körvíváson, így szombatra az úszás, a bónuszvívás, a lovaglás és a kombinált szám maradt. A 2017-es évben egyéniben vb- és Eb-ezüstérmes Kasza, aki 2018-ban ugye nem versenyezhetett sérülés miatt, az egy nappal korábbi víváson 19 győzelmet aratott és 16 vereséget szenvedett a Ludovika Arénában, amivel 13. volt. A szombati folytatáskor a Kincsem Parkban kialakított öttusastadion mobilmedencéjében a nyolcadik legjobb idővel teljesítette a 200 métert. A második számnál esett az eső, a versenyzők a bemutatáskor melegen felöltözve álltak fel a pályájukhoz.
A következő szakaszra, a bónuszvívásra elállt az eső. A közvetlenül a lelátó előtt zajló sorozatban a körvívás végeredménye alapján fordított sorrendben léptek pástra a versenyzők, a párharcok győztese maradt fent, és így haladtak az első helyezettig. Kasza három ellenfelét – köztük Demetert – győzte le, ezzel a harmadik szám előtt a kilencedik volt, majd a lovaglása hibátlanul sikerült, amivel feljött a negyedik helyre, éppen megelőzve a hazaiak közül addig legjobban álló Marosit.
A lövészetekkel megszakított 3200 méteres futásban nagyot küzdött, a lőállásból a negyedik, majd a hatodik, azután kétszer a negyedik-ötödik helyen jött ki, de nem volt messze a harmadiktól sem. Végül a nagy futóversenyben ötödikként fejezte be a kimerítő napot. A kvótaszerzés most nem jött össze, de lesz még rá több lehetőség jövőre.
Az egyéniben 2009-ben világ-, 2013-ban Európa-bajnok, 2012-ben olimpiai bronzérmes Marosi pénteken 21 ellenfelét győzte le, 14-től kapott ki, és az ötödik helyen állt a vívás után. Úszásban a negyedik legjobb volt, majd a bónuszban nem tudott pluszpontot szerezni. Két szám után hatodikként várta a folytatást, és bár a lovaglásban két akadályt levert, így is előrelépett az ötödik helyre. A kombinált számban sokáig a hatodik-nyolcadik pozícióban futott, a végére azonban kiszorult az első tízből.
Demeter, aki az egy hónappal ezelőtti Eb-n elért hetedik helyével a magyar férfi versenyzők közül egyedül rendelkezik olimpiai kvótával, Kaszához hasonlóan 19/16-os mérleggel fejezte be a pénteki vívást. Úszásban viszont öt másodperccel elmaradt tőle, majd a főpáston egy asszót nyert meg, azután kikapott Kaszától. Mivel a lovaglás előtt a 15. helyen állt, volt esélye arra, hogy a bő élmezőnyhöz felzárkózzon. Ehhez az első lépést a harmadik szám hiba nélküli teljesítésével meg is tette. A kombinált versenynek kilencedikként vághatott neki, végül a kiélezett, változatos küzdelemben négy pozícióval hátrébb ért be.
Regős Gergely lényegesen rosszabb eredményt ért el vívásban társainál, ráadásul úszásban is övé volt a leglassabb tempó, és bónuszpontot sem szerzett. A lovaglást 36. helyezettként elsőként kezdte meg, egy verőhibával ment végig, ezzel három ellenfelét megelőzte, majd a zárószámban még tovább tudott javítani.
A magyarok a második érmüket nyerték a hazai világbajnokságon azután, hogy hétfőn a Barta Luca, Réti Kamilla páros szintén második lett női váltóban.
58112199 - portrait stressed sad young woman sitting on bed looking desperate. human emotions face expression feelings reaction
A változás sosem könnyű. Akkor sem, ha vágyunk rá, de akkor főleg nem, ha egyáltalán nem óhajtjuk vagy talán nem is számítunk rá. Pedig a változás igenis része az életünknek: amikor először megyünk oviba, amikor középiskolából egyetemre kerülünk, amikor elköltözünk a szüleinktől, amikor az iskola padjaiból kilépve elkezdünk dolgozni az első munkahelyünkön, amikor gyerekünk születik, ha elköltözünk egy másik városba vagy országba, és így tovább.
Még azokban az esetekben is, amikor előre tudjuk, hogy változás következik, gyakran előszőr negatív érzelmek lesznek úrrá rajtunk. Szorongunk, aggódunk, félünk attól, hogy milyen lesz az új helyzet, az új szerep, az új környezet? Milyenek leszünk mi a változás után? Mi van, ha olyasmit hoz a változás, amire nem gondoltunk, amire nem készültünk fel, amivel lehet, hogy nem tudunk megküzdeni?
És mindez természetes. Hisz minden változás új dolgokat hoz és ezzel együtt néha a régiekről le kell mondanunk: belépünk az oviba és ezzel lemondunk a szüleinkkel töltött időről; belépünk a felnőttszerepünkbe és ezzel lemondunk a diákszerep kényelmeiről; függetlenek leszünk a szüleinktől és lemondunk a biztonságról; újabb lehetőségeket kapunk, miközben a régiektől el kell búcsúznunk. És minden lemondás szomorúsággal vagy fájdalommal jár. Természetes tehát, hogy stressznek éljük meg.
Ezért ne várjuk el magunktól, hogy örömtáncba fogjunk minden változás alkalmával. Mert még a pozítív változások is hoznak magukkal stresszt. Szakmai körökben a stressznek két formája létezik: a distressz, amikor negatív dolgok történnek velünk, és az eustressz, amikor pozitív események váltanak ki belőlünk stresszreakciókat. Gondoljuk csak egy ballagásra vagy egy esküvőre. Szép és pozitív események, de mégis stresszesek vagyunk ilyen helyzetekben is.
Ez lenne tehát az első lépés a változások átvészelésében: hogy elfogadjuk, ha negatív érzések öntenek el.
De mindezek mellett fontos egy másik szempontot is figyelembe vennünk: a változás pozitív oldalát. A stressz meg a kiszámíthatatlan helyzetek mellett jó dolgokat is hoz a változás. Még akkor is, ha úgy érezzük: megfeszülnek a határaink. Sokszor pont akkor tanulhatunk valami újat, ami jobb emberré tesz. Az új helyzet nemcsak a környezetünk és a körülmények megváltozását hozza magával, hanem belső változások is történnek. Bennünk is megváltozik valami, ami otthagyja a nyomát sok időn keresztül.
Lehet, hogy az egyetem elkezdésével új esélyt kapunk, hogy ezúttal másképp tanuljunk vagy új barátokra tegyünk szert.
Amikor elköltözünk a szüleinktől, több felelősség hárul majd ránk, így megtanulhatjuk elfogadni és vállalni azt.
Az első munkahelyünkön végre érezhetjük, hogy mi is képesek vagyunk eltartani magunkat és átélhetjük, milyen jó érzés függetlennek lenni.
Amikor gyerekünk születik, utána másképp látjuk a világot és önmagunkat is: egy új ember szemszögéből. Megtapasztaljuk, mit jelent a gyermekünk igényeit a sajátunk elé helyezni.
Ha elköltözünk egy másik helyre, bebizonyíthatjuk önmagunknak, hogy képesek vagyunk sokmindent újrakezdeni.
Ezeknek fényében a változással való szembenézés második lépése a pozitív következmények megtalálása.
Amikor azon dolgozom valakivel, hogy a negatív gondolatokat pozitívvá kovácsoljuk, először eléteszek egy pohár vizet, amit félig töltök vízzel, és megkérdezem: mit lát? A negatív gondolkodású ember számára a pohár félig üres, míg a pozitív gondolkodású számára félig tele van. Biztosan sokan közületek ismeritek ezt a mondást, hogy: nem mindegy, hogy a pohár tele van, vagy félig üres. Mert el lehet keseredni azon, hogy csak félig van, de lehet örülni annak, hogy van benne víz és nem szomjazunk…
Igen, fontos a pozitív gondolkodás De nem a mániákusan, szorongóan és foggal-körömmel való kapaszkodás a pozitív gondolatokba, hanem egyfajta nyugodt optimizmus, ami megengedi azt is, hogy elfogadjuk, ha első látásra valamitől megijedünk. Lehet, hogy második látásra már sokkal szebb lesz.
“E vár Bálványhegyi várnak is hivatik, mivel hagyomány szerint ott bálványoknak áldoztak. S nem is lehetetlen, hogy az összefüggésben volt az ősök vallásához oly szilárdan ragaszkodó Aporoknak torjai határon lévő Bálványos várával, és hogy az szintén az ős szittya vallásnak volt egyik utolsó menhelye, hol a mindinkább tért foglaló keresztyén hit ellen védte magát.*) Mindenesetre bár melyik nép építette is az e vonalon lévő sor-erődöt, az hatalmas és hadtanilag kifejlett nép volt, mely a tusnádi hegyszorosnak jelentőségét felfogni és méltányolni tudta; azért látjuk Bodoknál, sőt Sz.-Györgynél is az Őrkőtől kezdve egy hosszú sorát a váraknak (bodoki, Kincsás, oltszemi Mikóvár, Vápa vára, Sólyomkő vára), melyek nemcsak hogy láttani egybeköttetésben voltak egymással, hanem a tárgyalásunk alatti csíki Bálványos vár által egybeköttetésben álltak Csíkszék azon várlánczolatával, mely, miként e munka II. kötetében felfejtetett, a Hargita alján egész Szent-Domokosig sorakozott.
Ezen fővársorozatnak még más mellék ágazatai voltak, mint a Bálványos, Torja vára, túl Perkő, Csomortány és Almás vára, alább Kovászna, Szacsva, Kis-Borosnyó, Lisznyó és Bikkfalva határán található várak (ezekről a maga helyén), melyek az egész bel Székelyföldet behálózták. E várhálózat középpontját a csíki vár képezte, mint legmagasabban fekvő, legjelentékenyebb, legmesszebb látszó fővár…
A csíki Bálványos várnak nagy kiterjedésű beltere sűrű fenyves erdővel van benőve; ezeknek árnyas lugasai alatt berkenye, mogyorófa s nagy málnatelepek képeznek sok helytt áthatolhatatlan sűrű tömkeleget. A beltér közepe táján egy bővizü forrás is buzog, honnan közeledtünkre nagy csapat mogyoróstyúk (császár madár) reppent fel, sőt egy ott ácsorgó medvét is felriasztottunk kényelmes magányából. Ő medvesége az alkalmatlankodásért neheztelni látszott ránk, mert mormogva törtetett át a sűrűségen, s mi csak a víz iszapjába benyomódott talpacskáinak méregettük meg az ő nagyságára következtető perifériáját.
A tető be lévén fával nőve, ezek elzárták az innen élvezni reménylett kilátást; egyes tisztásokról azonban még is itt-ott szép tájrészletecskéket láthatánk. Így déli ponkjáról szép letekintés nyílt a tusnádi fürdőre és az Olt átfogyózta szorosra, délkeleti karajáról a Büdös és Sz.-Anna tó hegyeire. De mindezeket túlszárnyalta az északnyugati oldalnak tisztásáról feltáruló kilátása. E ponton nagy tömeg trachyt-szikla van felhalmozva, festői rendetlenségben összevissza hányva, mintha az Olymp ellen fellázadt titánok gyűjtötték volna össze.”
A nyers krumplit meghámozzuk és lereszeljük, majd kicsit sózzuk, borsozzuk és összekeverjük a liszttel. Ha a burgonya levet ereszt nem kell megijedni, hogy nem fog összeállni a tésztánk. Ha netán mégsem akarna összeállni, akkor nyugodtan adjunk hozzá 1-2 tojást. Keverjük közepes állagúra, annyira, hogy a fakanál megálljon benne. Ezután, szaggassuk bele nokedliszaggatóval egy jókora fazékban forrásban lévő sós vízbe és főzzük ki.
Közben a szalonnát vágjuk fel kockákra, majd egy jókora serpenyőben süssük zsírjára. Adjuk hozzá a felvágott, felaprított savanyú káposztát. Borsozzuk, eseleg sózzuk ha kell, majd fedő alatt pároljuk meg.
Ha megpároltuk a káposztát, adjuk hozzá a kifőzött sztrapacskát és jól pirítsuk át az egészet. Érdemes ennél a fázisnál megkóstolni és fűszerezni még borssal, sóval ízlés szerint.
Vigyázzunk, mert a kóstolgatásnál bele eshetünk abba a hibába, hogy felét megesszük, annyira ínycsiklandozó!
A clevelandi Cserkész Barátok Köre már évtizedek óta rendszeresen megszervezi cserkésznapjukat, melynek fő célja elsősorban adománygyűjtés, és ez által a helyi cserkészcsapatok támogatása éves munkájuk folyamán. Idén 50 éves rekordot döntöttek meg a 3300 feletti látogatószámmal.
Idén is sok programmal készültek a szervezők. A délelőtti zászlófelvonást követően, a CSBK elnöke, Horváth Mihály köszöntötte a résztvevőket, jelen volt Lendvai-Lintner Imre a Külföldi Magyar Cserkészszövetség elnöke, Dala Irén a III. Kerület parancsnoka, Nádas Krisztina a clevelandi körzeti parancsnoka, Bedy Balázs III. kerület elnök és KMCSSZ tiszteletbeli elnök, aki több évtizeden keresztül szervezte, és a 64 évvel ezelőtt megtartott első cserkésznap szervezésében is részt vett. A megnyitót követően szentmise, illetve istentisztelet volt, és délben megnyitották a konyhákat. A vendégek részére, mint minden évben idén is széleskörű ízvilággal készültek, a magyar konyha szinte minden ágából válogathattak az idelátogatók.
A fiatalok szórakoztatására kézügyességi programokat tartottak, legkisebbek ugrálóvárban játszhattak. A Cserkész Regös Csoport a hagyományokhoz híven idén is fellépett, kalotaszegi, kalocsai, és mezőségi táncokkal. Vendégszerepelt a Szent Erzsébet Római Katolikus Templom tánccsoportja, valamint a hamiltoni Rozmaring gyerektánccsoport. Az egész napos program a vidámság, társalgás, szórakozás jegyében múlt. Fellépett a Harmónia együttes, Alex Udvary és zenekara, valamint Magyarországról vendégszereplő Gonda László zongoraművész, és Báder Ernő prímás koncertezett. A szórakoztató program mellett kirakodóvásáron sokféle magyar vonatkozású tárgyat, pólókat, népviseleteket csodálhattak meg, és vásárolhattak a résztvevők.
A CSBK tagjai, és a szervezők mellett fontos megemlíteni azokat a segítőket, akik munkájukkal hozzájárulnak az esemény megvalósulásához, ilyenek például a fiatal cserkészek, cserkészszülők, de több felnőttcserkész, sok éve kihagyás nélkül reszt vesznek a munkában. Ide tartozik a konyhai sütés, főzés, felszolgálás, takarítás, valamint a pakolás, hiszen nagy felszerelést kell megmozgatni a hétvége folyamán. Az idei cserkésznapra a helybeli cserkészeken kívül, érkeztek New Yorkból, Washingtonból, Hamiltonból, Torontóból, Montreálból, Pittsburghból, Buffaloból, emellett a Kárpátmedencés ösztöndíj program résztvevői: Kárpátaljáról, Felvidékről, Erdélyből, és a Vajdaságból.
Az elmondottakért köszönet a Cserkész Barátok Köre elnökének Horváth Mihálynak, aki sikeresnek értékelte a programot, melynek még a délutáni eső sem akadályozhatott meg.
