Magyarország Washington-i Nagykövetsége és a Chicagó-i Főkonzulátusa szervezésében Chicagóban, július 7-én helyi idő szerint 1 órától Semmelweis Ignác magyar orvos szobrát koszorúzta meg Dr. Prof. Merkely Béla, a budapesti Semmelweis Egyetem rektora, és Sándor József, budapesti sebészprofesszor valamint magyarországi diplomaták és egy amerikai delegáció.

Telefonon kapcsolatba lépünk az esemény fővendégével a budapesti Semmelweis Egyetem rektorával Dr. Merkely Béla professzor úrral, aki elmondta, hogy az eseményen Semmelweis Ignác születésének 201. évfordulójáról és egyben Semmelweis Ignácról elnevezett budapesti egyetem megalakulásának 250. évfordulójáról emlékeztek meg.

Semmelweis Ignác egyik leghíresebb magyar orvos volt, melyet az amerikai orvosok is elismernek és így szobra bekerült a chicagói Sebészeti Nemzetközi Múzeum Halhatatlanok Csarnokába, többek között Pasteur és Hippokratész mellé. Semmelweis „az anyák megmentője” mivel ő vezette be, hogy a szülést levezető orvosok beavatkozás előtt klóros vízzel kötelező módon kezet kellett, hogy mossanak, így megakadályozta a fertőzéses megbetegedéseket.

Semmelweis Egyetemről Merkely rektor úr elmondta, hogy a legfrissebb felmérések szerint a 41. helyen áll a Times Higher Education (THE) friss rangsorában, így Közép-Kelet Európa legismertebb és legjobb egyeteme.

A Semmelweis Egyetem 11 ezer hallgatójából 40% külföldi hallgató, mely 70 országból érkezett Budapestre, ahol a tanítás 3 nyelven folyik, a magyar mellett angolul és németül. A rektor úr azt is kiemelte, hogy a 11 ezer hallgatóra 11 ezer oktató és kisegítő személyzet jut, mely a tanítók képzésével foglalkozik.

Az egyetemnek szoros kapcsolatai vannak nemzetközi intézményekkel és egyetemekkel, Merkely professzor elmondta, hogy az elmúlt egy évben, mióta rektora az intézetnek különös kapcsolatot alakítottak ki az amerikai Mayo Clinic-kel és a Rochester Egyetemmel, melyek New York térségében vannak, illetve Boston leghíresebb három egyetemével a Harvard Medical School-al, Massachusetts-i Egyetemmel és a Boston-i Egyetemmel. Ezen kapcsolatok biztosítják a jelentős innovációk létrehozását és egyben az egyetem színvonalának emelését is. A professzor felfedte, hogy reményei szerint a közeljövőben a Semmelweis Egyetem a Harvard Egyetem posztgraduális képzéseinek ad helyet.

Az interjú végén a rektor urat a 10. alkalommal megszervezett „Semmelweis Egyetem Bora” országos borversenyről kérdeztük. Merkely professzor hangsúlyozta kérdésünkre, hogy kis mennyiségben főleg a vörös bor, de néhány fehér bor is szív gyógyszernek is számít, mert preventív hatása van szív elégtelenségekre. Külön megemlítette az egyetem versenyének egyik díjnyertesét a Patikárius Cuvée-t (2017), mely a Bordeaux, Franciaországi nemzetközi borversenyen (Challenge International du Vin) is ezüstérmes lett.

1 of 10

Reklám

Molnár Leventét talán már senkinek sem kell bemutatni, de ha mégsem tudná valaki, hogy kicsoda, Molnár Levente az a világklasszis, Liszt Ferenc díjas magyar operaénekes, bariton, akit a világon e műfajban már a legnagyobbak között tartanak számon. Tavaly, a new-yorki Lincoln Theather-be a Bánk Bán szerepében volt szerencsénk látni őt, amikor a Magyar Állami Opera New York-ba vendégszerepelt.

Alakítását Fred Plotkin, az Egyesült Államok egyik legkiválóbb opera-szakértője, a WQXR, az USA első kereskedelmi-klasszikus zenei rádiójának munkatársa, a 2018-as év egyik meghatározó alakításaként említi és dicséri. Nem kisebb nevek mellett szerepel a neve, mint Placido Domingo és Thomas Hampson. Szintén 2017-ben Magyar Örökség díjjal tüntették ki.

Ám, a címben a többes számot használtam “világklasszisok”, természetesen nem véletlenül, hiszen Leventének van egy bátyja is, aki nem más mint Molnár Szabolcs, aki ma már a Kárpát-medence egyik legkiemelkedőbb prímása. A Heveder zenekarba játszik, négy gyermek édesapja és azt vallja, hogy a hagyományos magyar “kultúrát meg kell tartanunk, hiszen ez kölcsönös, a kultúra is megtart minket. Nemcsak kap az ember, hanem ad is.”

Molnár Szabolccsal az idei 13. Csipke táborba is találkoztunk, ahol a Heveder együttessel zenélt egész héten át, majd elmondása szerint a Csipkéből egyenesen Gyimesbe ment, ahol egy általa szervezett zenetáborba tanítja a hegedű fortélyaira a résztvevőket. Öccse, Molnár Levente pedig édesapjával Molnár Csabával közösen bonyolítanak le különböző zenei, közösségépítő, tehetségkutató programokat az idén nyáron Székelyföldön. Ezen kívül a saját operaénekesi munkáját is végzi Levente.

Szabolcsot évekkel ezelőtt a Csipke táborok egyikébe ismertük meg, Leventét pedig tavaly New Yorkban. Mindketten nagyszerű, tehetséges fiatalemberek, akik a magyar kultúra zenei oldalán is nagyot alkotnak és sokat tesznek is érte. Sokszor megkérdezik őket hogy honnan jön ez a zene iránti végtelen szeretet, tisztelet, nem kis tehetséggel ötvözve. Erre ők mindig a családi környezetüket említik. Szabolcs és Levente Gyergyóremetén nőttek fel, ott éltek a szüleikkel, majd elköltöztek, vagyis inkább visszaköltöztek édesapjuk szülőházába Csíkszereda mellé, egy kis faluba, Csíkszentlélekre. Mivel édesanyámék is Csíkszentléleken laknak és ugyanabba a hagyományőrző csoportba tevékenykednek, évek óta közösen szavalnak, énekelnek és gyakran egy társaságba járnak; nagy-nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az idén meglátogathattuk a két világklasszis szüleit nejemmel Zsuzsával együtt Szentléleken.

Erdélyben, Székelyföldön akik őrzik a hagyományt, akik nemcsak beszélnek róla hanem ápolják is azt, azok elsősorban a saját környezetükkel, lakásukkal tesznek erről tanúbizonyságot. Ha megérkezel egy házhoz amely előtt székelykapu van, ez már egy árulkodóan jó jel. Majd amikor belépsz rajta és meglátod a régi, egyszerű, korhű és a térségben megfelelően beleillő, székely magas-tornácos házat, akkor már nagyon kíváncsi vagy, hogy milyen is lehet a berendezés. Majd az udvaron körülnézve meggyőződsz arról, hogy itt portájukat szerető székelyek laknak, ennek tanúbizonyságát hirdeti a ház ormára kitűzött székely zászló is. Nos, a Molnár családi porta pontosan ilyen.  A benne lakók a legnagyobb természetességgel, széles mosollyal fogadtak bennünket.

Molnár Csaba nyugalmazott állatorvos és neje Gyöngyike nyugalmazott tanítónő a kapuba várt ránk. Szívélyesen megölelgettük egymást és az “Isten Hozott” pohár házi pálinka után körbejártunk mindent. Ahogy sejtettük, a ház belsejét tipikus székely berendezéssel varázsolták otthonná. Minden szobában jelen vannak a sajátos székely népi, nemzeti motívumok: a tulipános székek, az almárium, a rakottas, a varrottas kelengyék és a régi családi fotók is. A falakról a két gyermekük, no meg a vidám unokáik mosolyognak a vendégekre.

Természetesen, az udvart és a zöldséges kertet sem hagyhattuk ki.

Gyöngyikének mesebeli kertje van. Ezen a veteményeskerten látszik a végtelen szeretet és jókedv amivel gondozzák. Buján nőtt benne minden, a kaportól a lestyánig, a hagymától a cukorborsóig, az epertől a ribizliig, minden boldogan virágzott – éppen május volt. Érdekessége a kertnek, hogy két, egymástól független, teljesen különböző vizű forrás van rajta. Az elmondások szerint ez a két kiapadhatatlan forrás mentette meg a falubelieket a háború utáni nagy szárazság idején. Mindkettőből ittunk, egy kis piros csészéből, ami mindig ott függ egy szegen, szomjazóknak – jó hideg, finom, hegyi vizük van a forrásoknak.

A kertből visszasétálván vethettünk néhány pillantást arra a gazdasági épületekre amelyekben anno teheneket tenyésztettek, amelyeket saját kezűleg fejtek, a tejből sajtot készítettek – mindezt az állatorvosi és pedagógusi munkájuk mellett. Kemény kétkezi munkával pótolták a család bejövetelét. Nagy jövőt álmodtak fiaiknak, kellett hozzá az anyagi is az erkölcsi nevelés mellé.

Letelepedtünk az udvar szegletében, a veteményes mellett megépített udvari kemence körül kialakított filegória alá, ahol koccintottunk még egy kupica jóféle áfonya pálinkával a fenséges étkek előtt, amiket Gyöngyike varázsolt a kockás abroszos kerti asztalra. Nem túlzok, amikor azt mondom, hogy fenséges ételek: fatálon tálalt házi füstölt szalonna, füstölt kolbász, disznófősajt, sült gomba, házi túró, sajt, orda, rántott csirke, zöld hagyma, paprika, pityókás házikenyér…és tovább nem folytatom, mert a beindult Pavlovi reflexek miatt nem tudnék beszélni. Mindezt leöblíthettük vörösborral és Tiltott Csíki sörrel. Háttérben szólt a magyar néptánczene és sorra került a “Hazám, hazám” ária is a Levente fiúk hangján, de Gyöngyike is énekelt nekünk meghatóan, teljes szívéből – mind megkönnyeztük.

Rengeteg közös témánk akadt, boncolgattuk is őket rendesen. Kíváncsian érdeklődtek a diaszpóra magyarságának lelki és szellemi állapota iránt, aziránt, hogy a diaszpórában élő magyarok hogyan gyakorolják a hazaszeretetet és hogyan élik meg a honvágy és hazaszeretet különös összefonódását. Meséltünk nekik a kezdeti nehézségeinkről amelyekkel küszködtünk az Egyesült Államokba való költözéskor, de meséltünk nekik az itteni pezsgő magyar életről is – arról, hogy jó magyarnak lenni Clevelandben, hogy vannak itt jó magyar barátaink, magyarul gyakorolhatjuk vallásunkat, vannak magyar szervezetek, magyar rendezvények és hogy van sok jó magyar ember itt Clevelandben is.

Mi is nagy-nagy érdeklődéssel hallgattuk, ahogy meséltek a családjukról, gyermekeiről, a múltról, arról, hogy hogyan tettek meg mindent a magyar hagyományok megőrzéséért az ominózus kommunista évek idején, hogy hogyan meséltek a gyerekeknek magyarul, hogyan énekelték a magyar népdalokat napestig, de főképpen a jövőről beszélgettünk.

Molnár Gyöngyike és Csaba világlátása, a mai világ kihívásaira kínált bölcs tanácsaik,  – minket, a messze földre szakadt nemzettestvéreiket mély és meghatározó útravalóval vérteztek fel, megerősítettek abban, hogy jó magyar embernek lenni bárhol a világon. Isten tartsa meg őket sokáig, adjon nekik jó egészséget és tartsa meg erejüket, jó kedvüket mindörökké!

Nehezen vettünk búcsút tőlük, napokig tudtuk volna hallgatni egyedi életük meséjét. Friss ismeretségünk a búcsúzásnál még bensőségesebb volt. Megígértették velünk,  ezentúl soha nem kerülhetjük el a lakásukat amikor hazalátogatunk. Megígértük. Nagy szeretettel fogunk eleget tenni ezen kérésnek és a mi ajtónk is tárva-nyitva áll előttük, szeretettel várjuk!

Reklám

Mély megrendüléssel, fájdalommal és bánatos szívvel, de a végtelen jóságú Isten szent akaratában megnyugodva  Radva Éva tudatja, hogy életének megosztó hűséges társa, a legszeretőbb férj, áldott lelkű jóságos apa, nagyapa és dédnagytata Radva Jenő, 2019. július 3-án, éjjel 3 órakor, 76 éves korában, zavartalan boldog házas életének 52 évében, hosszú de türelmesen viselt betegség után csendesen elhunyt.

45 éve, 1974. november 20-án érkeztek Clevelandbe, a két kisgyerekükkel, ahol azóta is megbecsült, aktív és szeretetreméltó tagjai a clevelandi magyar közösségnek. Barátai, ismerősei és mi is nagy szeretettel emlékszünk vissza az együtt eltöltött rövidebb-hosszabb időre, egy nagyszerű magyar emberrel lett szegényebb Cleveland.

Gyászolják őt még gyermekei, lánya Anita, fia Jenci, unokái Jhony és Steven, valamint  dédunokái Adriana és Alexa.

Lelki üdvéért az engesztelő istentiszteletet 2019. július 27-én szombaton tartják a Walton Hills-i Református templomnál, a mostani tudásunk szerint délelőtt 11 órától, de mindenképpen érdeklődjenek akik részt szeretnének venni ezen a szertartáson, Jenő bácsi emlékére.

Nyugalma legyen csendes, emléke áldott. Adjon az Isten békés csendes nyugodalmat neki.

Reklám