Donald Trump szinte isteni próféta, a Nyugat megmentője, egy Aiszkhülosszal, Guénonnal és Heideggerrel párbeszédet folytató filozófuskirály – derül ki az új brazil külügyminiszter poétikus, filozofikus eszmefuttatásaiból. Ernesto Araújo szerint korunkban egyedül az amerikaiak veszik komolyan a Nyugatot, míg az európaiak már nem érzik magukénak a földrészük történelmét, nem találnak benne se értelmet, se hívást. Araújo befolyásos pozíciójában a Bolsonaro-elnökség, egyúttal a nemzetközi új jobboldali hullám egyik főideológusává léphet elő.
Január elsején beiktatták Jair Messias Bolsonarót, Brazília új elnökét, ezzel pedig – szemben a mainstream média untig ismert világvégeváró közhelyeivel – egy eléggé érdekes új jobboldali kísérlet veszi kezdetét a hatalmas dél-amerikai országban.
Azt már korábban megállapítottuk, hogy nem old school „szélsőjobboldaliság” van itt, csak sztómazsák van meg játékosan puffogtatott ujjpisztolyok, valamint azt is, hogy Bolsonaro győzelme a politikai-filozófiai megkérdőjelezés nemzetközi folyamatának fontos pillanata volt.
A bolsonarói változások igazi ideológusává léphet elő az új brazil külügyminiszter, Ernesto Araújo. A brazil diplomácia élére álló Araújo
fáradt diplomáciai semmitmondások helyett a poétikusan emelkedett, filozofikus világelméletek felvázolásának híve.
Írásai alapján azt kíséreljük meg bemutatni, Bolsonaro és csapata hogyan látják a világban zajló folyamatokat, és milyen gondolati alapokon vágnak neki Brazília megreformálásának.
Aiszkhülosztól Trumpig
Araújo, ez a nagy műveltséggel rendelkező, 52 éves karrierdiplomata a brazil külügy szolgálatában töltötte el az elmúlt évtizedeket, kinevezése előtt a külügyminisztérium Egyesült Államokkal és Kanadával foglalkozó részlegét vezette.
Az első írás, amivel foglalkozunk, a Trump és a Nyugat címet viseli, tavaly jelent meg egy diplomáciai folyóiratban. A Reuters számol be arról, hogy az Itamaraty-palotában (ez a brazil külügy hagyományos megnevezése) meglehetős megütközéssel fogadták Araújo írását, Jair Bolsonaro viszont épp ezen írás kapcsán figyelt fel a konzervatív diplomatára, aki egyébként egy Metapolitika17 – A globalizmus ellen című blogot is vezet.
A nemzetközi sajtó nem is késlekedett kiválogatni Araújo extravagánsabb megmondásait: korábban arról is értekezett, hogy a Munkáspárt kriminalizálja a heteroszexuális szexet, a gyermekvállalást, a vöröshús-fogyasztást, valamint úgy vélekedett, a klímaváltozás egy „marxista összeesküvés” része.
Jair Bolsonaro és Ernesto Araújo
Araújo alaptézise szerint a Nyugatot a nacionalizmus tette azzá, ami. Ez a kiindulópontja irodalmi-filozófiai utalásokban bővelkedő analízisének, amelyben a nyugati civilizáció hanyatlásának okaira kíván rámutatni, egyben igyekszik megfejteni Donald Trump megválasztásának valódi jelentőségét. Araújo szerint Trump világnézete sokkal mélyebb, mint a „hiperintellektualizált kozmpopolitáké”, az amerikai elnök megnyilatkozásait a Nyugat ősi szelleme hatja át. Értelmezésében az amerikai elnök szinte nem is ember, hanem valamiféle filozófuskirály, aki Aiszkhülosszal, Guénonnal és Heideggerrel folytat párbeszédet,
Donald Trump hovatovább isteni feladatokkal megáldott próféta.
Ezen persze lehet mosolyogni, hiszen a pankrátorkodó vagy éppen farmerruhában dalolászó milliárdos képét nem egyszerű összeegyeztetni a diplomata magasröptű elmélkedésével.
Az is nagy kérdés, hogy vajon amikor Donald Trump elolvassa Araújo eszmefuttatásait, akkor mély egyetértésben hümmög-e, vagy épp megvonja a vállát, aztán rátér arra, hogy vajon mennyi amerikai dollárkát lehetne befektetni és aztán kivenni mondjuk a brazíliai olajmezőkből.
Araújót kétségtelenül elragadja a lelkesedése, de ettől még figyelemre méltó a filozofálása.
„Szabadítsd fel hazádat!” – az említett görög drámaíró ezt a mondatot adta a szalamiszi csatában a perzsák ellen harcoló görög hősök szájába. Araújo szerint a Nyugat, ami „egyfajta irodalmi alkotás”, ezzel a mondattal született meg: „haza, szabadság, történelmi érzék, mítosz: ez a kiáltás ezek új szintézisét jelenti”. A görögök nem csupán geopolitikai előnyökért vagy valamilyen kereskedelmi út megvédése érdekében voltak készek meghalni, hanem a szabadságért, és „Istennek hála, nem a tolerancia és a párbeszéd útját választották”.
A hazaszeretet szerinte a Nyugat lényegi vonása,
ami nem a filozófusok fejéből pattan ki, hanem a halállal szembenéző férfiak szívében születik meg. A hazaszeretet nem elmélet, hanem érzelem – ezt Trump ugyanúgy tudja, mint Aiszkhülosz.
Araújo úgy látja: Trump szerint a Nyugat „a nemzetek közösségét” jelenti, nem egy formátlan masszát. A határok eltörlése, a szupranacionális elv, a közös értékek gondolata nem is lehetne távolabb ettől a felfogástól. Trump 2017-es varsói beszédében fogalmazta meg legtökéletesebben ezt a nézetet, amelyben a lengyel népet a „nyugati lélek mikrokozmoszaként” mutatta be, és amelyben a nyugati civilizációt fenyegető valódi veszélyt nem a radikális iszlám terrorizmusban, hanem az önfeladásban, „a kultúra, a hit, a hagyomány kötelékeinek” eltűnésében jelölte meg. („A Nyugatért vívott harcunk nem a csatatéren kezdődik, hanem az elménkben, az akaratunkban, a lelkünkben” – jelentette ki Trump.) II. János Pál 1979-es varsói látogatását felidézve pedig rávilágított arra, a hit és a hazaszeretet elegye milyen elképesztő erőt adhat.
A brazil filozófus-külügyminiszter úgy véli: a nagy elődök példáját emlegető amerikai elnök „geopszichológiai vagy pszichopolitikai víziót”, egyfajta jungi terápiát kínál a Nyugat számára, hangsúlyozva a hőskarakterét, újrateremtve a hős nagy cselekedeteinek narratíváját. Szeretné a Nyugatot visszakapcsolni elfeledett kollektív tudatalattijához, amelytől a technokrata liberalizmus és a politikai korrektség szakította el.
Frontálisan megy szembe a történelem-utániságban élő posztmodern emberrel, akinek se ősei, se hősei nincsenek, de lelke sincs
– „csupán a neuronjai között zajló, véletlenszerű kémiai folyamatok”.
„Trump Istenről beszél; és a posztmodern ember, aki rég megölte Istent, semmit sem talál sértőbbnek. Gyűlöli, ha emlékeztetik a bűnére” – írja Araújo.
Csak egy Isten menthet meg bennünket
Trump a „pánnacionalizmus” híve a brazil diplomata szerint, vagyis úgy gondolja, hogy a béke és a jólét iránti törekvésnek a nemzetállamokon kell alapulniuk. Nem hisz a „multilaterális éterben” lógó egyetemes értékekben, amelyeket az egyes nemzetek identitása fölé kellene rendelni; elutasítja a világkormányzást, és élesen szakít a demokráciaexport neokonzervatív eszméjével is. Spengler is rámutatott, hogy az „emberiség” kifejezés a zoológiai értelmén túl nem jelent semmit, az emberi lélek nacionalisztikus természetű; Trump Fernando Pessoával, a misztikus nacionalista portugál költővel együtt vallja, hogy „minden nemzet egy rejtély, mindegyik egy külön világ”.
Trump Varsóban
Araújo szerint
korunkban egyedül az amerikaiak veszik komolyan a Nyugatot,
ők az „utolsó tradicionalisták”, még ha a nihilizmus be is hatolt Amerikába. Az európaiak nem érzik magukénak a földrészük történelmét, nem találnak benne se értelmet, se hívást. „Európa többé nem az emberi tapasztalatok összességét jelenti, hanem egy bürokratikus elméletet” – írja.
Márpedig „a Nyugat nem értékeken, a tolerancián vagy a demokrácián nyugszik, hanem Platónon, Arisztotelészen, Caesaron és Nagy Sándoron, Szent Pálon és Szent Ágostonon, Washingtonon és Jeffersonon, csatákon és csodákon, szenvedélyeken és háborúkon, a kereszten és a kardon. A Nyugatnak arca, neve, vére van; és vannak persze eszményei és értékei is. Ezek azonban nem az Európai Bizottság kiadványaiban találhatók meg, sem az emberi jogi bíróságok ítéleteiben – a múlt sebei, a hősök és a mártírok (persze kétes hősök, mint minden emberi lény) a bizonyság rájuk” – folytatja a diplomata.
A Nyugat egy szimbolikus rendszer,
a posztmodernitás azonban megfosztotta az embert a szimbólumtól, elengedhetetlen táplálékától.
Ezzel pedig intellektuális képességeit is elveszítette. „Azok, akiknek nincsenek szimbólumaik, nem gondolkodnak és éreznek; ezért áll abban a posztmodernizmus és a kulturális marxizmus célja, hogy diszkreditáljon és tiltson mindenfajta szimbólumot” – vélekedik Araújo.
„Ha a kultúrát mechanikus helyett organikus valamiként látnánk, abból a nézőpontból, amit Spengler javasol, és amiért Trump szólal fel, a gazdasági rendszerben és a liberalizmusban a hanyatlás egyértelmű jegyeit, és nem a haladás jegyeit vennénk észre. Az a Nyugat, amit Trump újjá akar éleszteni és meg akar védeni, nem a kapitalizmuson, a nemzetek nélküli, testetlen, történelmi személyiségétől elszakított liberális demokrácián alapul, hanem szimbólumokon. A liberális demokrácia, ahogyan azt Európában ma gyakorolják, illetve Amerikában Obamáig gyakorolták, képtelen volt ellátni ezt a szimbolikus dimenziót” – folytatja, a szuperszimbólum pedig nem más, mint Isten.
„Már csak egy Isten menthet meg bennünket” – idézi Araújo Heidegger elhíresült kijelentését, és szerinte Trump is így gondolkodik.
Elhagytuk a nyugati civilizáció csodálatos szellemi palotáját, a szomszéd kunyhóba költöztünk be,
amiben alig két-három gondolat található, ezekben a legprimitívebb materializmus vegyül a legsekélyesebb humanizmussal. Trump Varsóban Isten mellett szólalt fel, ezzel a posztmodernizmus szívének támadt neki. Nem a nemzetközi kapcsolatok vagy a politikatudomány nézőpontjából kell szemlélni Trumpot, hanem annak a „harcnak” a perspektívájában, ami a hit és a hiánya, a hiten épült világ és az „értékek” által lerombolt világ között zajlik.
Martin Heidegger a Fekete-erdőben
Araújo rámutat: Heidegger materialistának és a metafizikai önreflexióra képtelennek hitte Amerikát, így úgy gondolta, nem adhat lökést az „új kezdetnek”, a nyugati civilizáció ősi alapokon való újraépítésének. „Talán meggondolta volna magát, ha hallja Trump varsói beszédét, és azt mondta volna: »Nur noch Trump kann das Abendland retten« – csak Trump mentheti meg a Nyugatot” – fejezi be az esszéjét a diplomata.
Wittgenstein vs Bolsonaro
„Brazília új külügyminiszterének értelmezésében majdnem valódi ideológiának tűnik a trumpizmus”
– a radikális baloldali Slate ezzel a címmel mutatja be Araújo néhány napja megjelent újabb véleménycikkét, amely a Bloombergen jelent meg.
Az Itamaraty-palota élére került Araújo ebben az írásban a brazil külpolitika jövőjéről értekezik, a filozófiai hivatkozások pedig most sem maradnak el.
Araújo rögtön a cikk elején leszögezi: Bolsonaróval együtt arra törekednek majd, hogy országuk ismét globális szerepet játsszon majd. A szkeptikusok persze nem bíznak abban, hogy meg lehetne változtatni a brazil külpolitikát, az ő elvük az, hogy Brazíliának „kicsiben kell gondolkodnia”, meg kell elégednie azzal, hogy „elismétli az ENSZ közhelyeit, és igyekszik kereskedni”. Ők elfogadják a világot olyannak, amilyen, e vélekedés mögött pedig végtelen pesszimizmus rejlik.
A külügyminiszter szerint ez a pesszimizmus arra a gondolatra vezethető vissza, amit Ludwig Wittgenstein fogalmazott meg a Logikai-filozófiai értekezés-ben: „A gondolkodó, képzelő szubjektum – ilyen nincs.” Az emberi szubjektum posztmodern dekonstrukciójából, a gondolkodás valóságának tagadásából
a világ megváltoztathatatlanságának bizonyossága és a globalista totalitárius ideológia következik.
„Nem érdemled meg a szabadságot, mivel nem is létezel, nem létezel mint önálló én, csupán testrészeid összessége vagy, gondolataid csupán társadalmi konstrukciók, szóval fogd be” – írja le a pesszimisták gondolkodásmódját Araújo. „Nem szeretem Wittgensteint” – vallja meg.
Bolsonarót nem azért választották meg, hogy ennek a pragmatizmusnak a szellemében cselekedjen – hangsúlyozza. Az a céljuk, hogy a gondolat és a véleménykifejezés szabadságát terjesszék a világban, hiszen a jobboldali politikus megválasztását is ezt tette lehetővé. Ma Nyugaton a gondolkodást közvetetten a média és az egyetemi világ nyomja el; Brazília példája mutatja, hogy ezt az elnyomást meg lehet törni – folytatja. Araújóék szeretnék kiterjeszteni az ország nemzetközi kereskedelmét is, ezt azonban nem a wittgensteini elvtelenség árán kívánják elérni, hanem büszkén felvállalva a világról vallott önálló gondolataikat. Röviden: szeretnék, hogy Brazília megtalálja a saját hangját.
A Trump és a Nyugat-ban Araújo azt is kifejti, hogy Brazíliának ismét rá kell ébrednie, hogy a Nyugathoz tartozik. Vítor Manuel Adrião történész a portugál felfedezéseket beavatási rituáléknak tekintette; innen nézvést Brazília nem más, mint ennek a „misztériumnak” a gyümölcse, amelyet mély és szent gyökerek kötnek a portugál nemzetben megnyilvánult nyugati lélekhez.
Brazília esszenciálisan nyugati jelenség,
nem volna abszurd tehát, hogy a „spirituális Nyugat” részeként tekintsen magára. „A külpolitika mellett Brazíliának egy külső metapolitikára van szüksége, ha képesek vagyunk ezen a kulturális-spirituális síkon pozícionálni magunkat, hiszen sokkal inkább itt dől el a világ sorsa, mint a kereskedelem vagy a diplomáciai-katonai stratégia szintjén”.
Forrás: mandiner.hu
Reklám 
NŐK
![[useyourdrive dir=”1fmOxysN4pZ8-Cy8VN1EV7Mny7ZB0z6J6″ account=”115321388504888070881″ mode=”audio” include=”1rbIuVJ0_Km3Yht2ksIczJIEmP5h6T_DY” viewrole=”administrator|author|contributor|editor|subscriber|guest” downloadrole=”all” hideplaylist=”1″]](https://www.bocskairadio.org/wp-content/uploads/2019/01/a-napkeleti-bolcsek.jpg){kind=link}