Szeptember 29-én rendezték meg a clevelandi magyarok első alkalommal a Kossuth Lajos Emléknapot, amely egy régi hagyomány újragondolása. Utoljára 1985-ben ünnepelték, amikor a kontinensen elsőként emelt, 1902-es clevelandi Kossuth-szobrot felújították. Az egybegyűltek most is megkoszorúzták a belvárosban álló emlékművet, majd a Nyugat-oldali Református Egyház dísztermében folytatódott a program, amelyen Magyarország is képviseltette magát. Az eseményen bemutatták az egykori Kossuth Iskolában talált időkapszulát is.

Kossuth 1852-ben érkezett Amerikába a kongresszus meghívására, hogy adományt gyűjtsön a szabadságharc folytatására, illetve hogy népszerűsítse eszméit és politikai nézeteit. Féléves itt-tartózkodása alatt közel 500 beszédet mondott, ékesszólásával és ambíciójával elbűvölte az amerikaiakat, akik a saját szabadságeszméik igazolását látták törekvéseiben. Később több szobrot emeltek a tiszteletére országszerte, megyét, várost, parkot neveztek el róla, egyedüli magyarként szobra van a washingtoni Capitolium Szabadság-előcsarnokában, de számos egyéb módon is őrzik az emlékét. A clevelandiek büszkék arra, hogy városukban készült el az első egészalakos Kossuth-szobor, amelyre a látogatás 50. évfordulóján fél év alatt összegyűjtötték a pénzt, s hat olyan honvéd katona közreműködésével leplezték le, akik harcoltak az 1848-49-es szabadságharcban. Igaz, akkor a város főterén, a Public Square-en szerették volna felállítani, ám azt egy másik nemzetiség, a szlovákok megvétózták. Óriási tömeg, többezer ember vett részt az avatáson, mint ahogyan arról a korabeli Vasárnapi Újság fotókkal illusztrált cikke otthon is beszámolt.

Erről az eseményről is megemlékeztek az emléknapon, mint ahogyan a Kossuth amerikai útját övező legendákról és más történelmi tényekről is. Többen idézték az Ohioi Törvényhozó Testület előtt Columbusban elmondott híres beszédét a demokráciáról, amely a későbbi amerikai elnök, Abraham Lincoln gettysburgi szónoklatát inspirálta. Bár a kétórás műsor előadói eltérő nézőpontból közelítették meg a témát, az ünnep origója mégis a clevelandi Kossuth-szobor volt. A múlt és az elődök iránti tisztelet jeleként a helyszínen, majd a díszteremben is kiállították azokat a szalagokat, valamint a Budapest székesfőváros által küldött zászlót, amelyekkel a szobrot Kossuth születésének 100. jubileumán, 1902-ben felavatták.

A délutáni koszorúzáson a helyi magyar közösségek nevében Szentkirályi Endre, az Egyesült Magyar Egyletek elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy noha most sokkal kevesebben jelentek meg, mint 116, illetve 35 évvel ezelőtt, az a 20 magyar szervezet (8 templom és 12 egyesület), amelyeket képviselt, 2018-ban is sokat tesz a nemzetért, a hazáért és a közügyekért, amihez történelmi nagyjaink mutatnak példát. Folytatva ezt a gondolatot, az ünnepi műsoron eloszlatott néhány tévhitet azzal kapcsolatban, hogy Cleveland a második legnagyobb magyar város. Mégsem mondható jelentéktelennek, hiszen a legfrissebb adatok szerint is 4-5000 azoknak a száma, akik beszélnek magyarul, és aktívan részt is vesznek a közösségi életben. Ennek köszönhetően „Cleveland magyarsága él és virul”. Ezt mutatja a hagyományok ápolása, illetve az olyan új kezdeményezések megszületése is, mint a Kossuth-emléknap. Somogyi Lél, a Magyar Társaság bizottsági tagja és az Árpád Akadémia főtitkára a koszorúzáson és a műsoron is angolul köszöntötte az egybegyűlteket, majd a szobor történetéről és a 80-as évekbeli újraavatásáról értekezett. Dr. Mezei László, a miskolci és New York-i székhelyű Kossuth Lajos Koszorúja Alapítványok elnöke Kossuth szülőfalujából, Monorról hozott földet szórt a talapzatra, felidézve a régi hagyományt, amelyhez személyes kötődése is van. Nagyapja volt a községi főbíró, aki az anyaföldet vitte a New York-i Kossuth-szobor 1928-as felavatására egy közel 500 fős magyarországi küldöttség élén. Az emléknap egyik fénypontja az erről a „zarándoklatról” készült korabeli dokumentumfilm levetítése volt, Mezei László jóvoltából és személyes kommentárjaival.

A Magyar Honvédséget Hess János ezredes, Washingtonba akkreditált véderő attasé képviselte, aki előadásában Kossuth hadvezéri és diplomáciai tevékenységét méltatta, s szabadságeszméi okán a legfontosabb kapocsnak nevezte Amerika és Magyarország között. A megemlékezésen Kossuth életét és a szabadságharcot a Clevelandi Magyar Történelmi Társulat, Könyvtár és Irattár archívumából válogatott, 150 képet tartalmazó összeállítással illusztrálták. Hargitai István, a Bocskai Rádió munkatársa a Kossuth Amerikában című beszédének végén az emlékezés fontosságára hívta fel a figyelmet. A clevelandi 34-es számú Zrínyi Ilona leánycserkészcsapat tagjai pedig fiatalos jókedvvel Kossuth-nótákat énekeltek, a program megkoronázásaként.

Az emléknapot szervező Fazekas Róbert, a Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház gondnoka végül elmesélte, hogyan találták meg Mihály Ernő bácsival, a kelet-oldali evangélikus templom 92 éves felügyelőjével az egykori Buckeye magyar negyedben a Kossuth Iskolát, s hogyan akadtak rá a mára üresen álló épületben elhelyezett időkapszulára. Noha az alapkő beázott, s ezzel jónéhány dokumentum is tönkrement, Róbert megmutatta a doboz tartalmát és felolvasott egy levelet. Megható volt hallgatni a 64 évvel ezelőtti alapítók utókorhoz intézett szavait, s a jövőbe, a magyarság megmaradásába vetett reményüket.

A rendezvényen több egyházi felekezet is lerótta tiszteletét. Ft. Mezei András atya, a római katolikus egyház plébánosa a szoboravatást vett részt, a protestáns felekezetek vezetői pedig az ünnepi műsoron mondtak áldást. Nt. László Imre, a házigazda Nyugat-oldali Magyar Református Templom lelkésze tartotta a nyitóimát, Nt. Tóth Péter László loraini református lelkész az összefogásért imádkozott, majd Nt. Tamássy Éva evangélikus lelkész magyarságért szóló imája zárta a műsort, amelynek elején felcsendült az amerikai, a végén pedig a magyar himnusz.

A tartalmas és jól sikerült emléknap pezsgős koccintással és tortával ért véget. A meghívott előadók, a közönség és a szervezők is elégedetten nyugtázták, hogy fontos küldetést vállaltak a régi hagyomány felújításával, amit érdemes folytatni és továbbadni a fiatalabb generációknak. Hiszen, ahogyan az egyik előadó megfogalmazta: az amerikai magyarok büszkék lehetnek arra, hogy Kossuth egykor jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államokra, ezért mindent meg kell tenniük, hogy neve és eszméi ne merüljenek feledésbe.

A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Reklám

Szeptember 29-én rendezték meg első alkalommal a Nyugat-oldali Magyar Református Egyház dísztermében a clevelandi Kossuth Lajos Emléknapot, ami egy régi hagyomány felújítása. Utoljára 1985-ben ünnepelték, amikor a kontinensen elsőként emelt, 1902-es clevelandi Kossuth-szobrot felújították. Kossuth 1852-ben érkezett Amerikába a Kongresszus meghívására, hogy adományt gyűjtsön a szabadságharc folytatására, s legfőképp hogy népszerűsítse eszméit és politikai nézeteit. Itt tartózkodása alatt közel 500 beszédet tartott, ékesszólásával és ambíciójával elbűvölte az amerikaiakat, akik a saját szabadságeszméik igazolását látták törekvéseiben. Később több szobrot emeltek a tiszteletére országszerte, megyét, várost, parkot neveztek el róla, egyedüli magyarként szobra van a washingtoni Capitoliumban, s számos egyéb módon is őrzik az emlékét.

A délutáni koszorúzást követően a Kossuth Lajos Emléknap előadói megemlékeztek a történelmi eseményekről és a 116 éves clevelandi szobor történetéről, továbbá azzal a kérdéssel foglalkoztak, hogy mit jelent ma Kossuth szellemisége és öröksége az itt élő magyarság számára. Az esemény magyarországi vendége, a miskolci Kossuth Lajos Koszorúja Alapítvány elnöke, Dr. Mezei László és az emléknap ötletgazdája, főszervezője, Fazekas Róbert, a clevelandi Nyugat-oldali Magyar Evangélikus Egyház gondnoka voltak a Bocskai Rádió vendégei a nagyszabású rendezvény másnapján. 

Róbert elmesélte, hogy az emléknap gondolata akkor merült fel benne, amikor tavaly Mihály Ernő bácsival megtalálták az egykori, 1954-ben alapított magyar Kossuth Iskolát a Buckeye Road-on. Olyan dokumentumokra leltek, amelyekből kiderült, hogy az alapkő mögé a megnyitáskor időkapszulát helyeztek el. Noha az alapkő beázott, és ezzel jónéhány dokumentum is tönkrement, a dobozban többek között megmaradt egy levél, amit Róbert az ünnepi műsoron felolvasott. Megható volt hallgatni a 64 évvel ezelőtti alapítók utókorhoz intézett szavait.

Mezei László bemutatta a civil szervezetét, s mesélt a Kossuthoz fűződő „családi” kapcsolatairól is. Nevezetesen arról az 1928-as „zarándoklatról”, amely Kossuth szülőfalujából, Monokról indult 488 fővel a New York-i Kossuth-szobor felavatására. Mezei úr nagyapja volt a község főbírája, s ő vitte magával azt az anyaföldet, amelynek egy részét elhintette a helyszínen, a többit pedig elhelyezték az építményben. Ugyanígy tett a Kossuth-emléknapi clevelandi szoborkoszorúzáson Mezei László is, aki a 2002-ben létrehozott Kossuth Lajos Koszorúja Alapítványon keresztül azóta is kutatja és ápolja az emlékeket odahaza és szerte a nagyvilágban.

László a New York-i szoborról mesélt néhány érdekességet, pl. hogy miért nem csizmában ábrázolja Kossuthot, illetve hogy miként tisztelegtek előtte New York állam kormányzójával, George Patakival együtt 33 magyar honfi társaságában 2003. március 15-én. Róbert pedig a clevelandi szoborról árulta el, hogy felavatásakor Magyarország összes megyéjéből küldtek földet a talapzatába, s így nemcsak az elmúlt 116 évben, hanem most is arra emlékezteti az itt élő magyarokat, hogy van remény a megmaradásra. Noha 1985-ben 37 egyesület helyezett el koszorút, 2018-ban pedig 7 clevelandi magyar és 1 magyarországi, minden jelenlegi magyar szervezet képviseltette magát, ami az itt élő közösség erejét és összetartozását jelképezi.

Ezért is tervezik a folytatást, s Róbert reméli, hogy jövőre még többen jönnek majd el, hiszen az informatív és tartalmas előadások a nagyközönség számára is nyitottak. Mezei László teljes körű támogatásáról biztosította a szervezőket, elégedettségét és elismerését fejezve ki az esemény megvalósításáért és a kedves fogadtatásért. Azt mondta, meghatározó élmény volt számára Clevelandben magyarnak lenni. Hálás az itt kapott szeretetért és segítségért, és viszi a clevelandiek hírét haza, Magyarországra. Üzenetképp kiemelte, hogy Kossuth az összefogás, az érdekegyeztetés és a demokrácia híve volt, s ha ennek világszerte meg tudunk felelni mi, magyarok, akkor példaértékűen vihetjük tovább Kossuth szellemiségét.

Az összefoglaló készítője rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.

Reklám

Már az idei erdélyi szabadságunkra való készülődés alatt megfogalmazódott bennem az a gondolat és elhatározás, hogy mindent meg kell tennem annak érdekében, hogy bejuthassak a csíkszeredai börtönbe, ahol két székely nemzettestvérünket tartja bebörtönözve teljesen jogtalanul a román gazságszolgáltatás. Szándékosan hagytam el az i betűt, ezt a szó-összetételt Beke Istvántól kölcsönöztem, aki Szőcs Zoltánnal szenved egy közös cellában a csíkszeredai fegyházban.

Itt szeretném megköszönni Miklós Zoltánnak, a csíkszeredai börtön igazgatójának a hathatós segítségét, hogy bejuthattam a két székely hazafihoz, és hogy hangfelvételt is készíthettem a beszélgetésünkről, az még egy igazi ráadás.

Higgyék el, nem kellemes érzés bemenni egy börtön falai közé, még ha csak ideiglenesen is zárják rá az emberre a vasrácsokat, ajtókat. De a kíváncsiságom és a lelkesedésem felülkerekedett nyomasztó gondolataimon, főleg amikor kezet rázhattam a két fiatalemberrel, s láthattam rajtuk, hogy a körülményekhez képest jól vannak. Rögtön le is ültünk egymással szemben, a diktafont be is indítottam, amikor azt láttam, hogy a börtön egyik alkalmazottja ott ül a másik asztalnál és hallgatja a teljes beszélgetést. Ami igazából nem zavart, ugyanis semmi olyat nem terveztem beszélni, sem kérdezni, amit normálisan egy riporter nem tenne meg egy hasonló helyzetben.

A Bocskai Rádió korábbi adásaiban is beszéltünk kettejük kálváriájáról, de mivel az már régebben történt, röviden felelevenítem az esetet, amelyről egy teljes órát beszélhettünk. Szőcs Zoltánt, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi elnökét és Beke Istvánt, a szervezet kézdivásárhelyi vezetőjét azzal vádolta meg a román Szervezett Bűnözést és Terrorizmust Vizsgáló Ügyészség (DIICOT), hogy robbantásos terrorcselekményt akartak elkövetni 2015. december 1-én az Erdély elszakítására emlékező román nemzeti ünnepen, a Kézdivásárhelyen is évente megtartott provokatív katonai parádé katonái ellen.

A vádak kezdettől fogva komolytalanok voltak, a vádirat valójában politikai színjáték, amelyben „bizonyítékként” sorakoztatták fel többek között azt, hogy a két fiatalember rendszeresen testedzést tartott és a házkutatáskor megtalálták náluk Wass Albert könyveit, valamint a történelmi Magyarországot ábrázoló szóróanyagokat. Emellett hangulatkeltésként belekeverték a Székely Nemzeti Tanács által rendszeresen megszervezett Székely Szabadság Napját, sőt, az Erdélyi Magyar Ifjak által minden nyáron Gyergyószentmiklóson megszervezett EMI-tábort is, mint olyan rendezvényt, ahová az elmúlt években „problémás, terrorizmussal és szélsőségességgel terhelt” régiókból, például Baszkföldről és Katalóniából is érkeztek előadók. Egy hangfelvételre is hivatkoztak, amelynek mind az eredete, mind a hitelessége kétséges. A terrorista készülődést ugyanakkor nem tudta bizonyítani a bíróság, így végül 400 szilveszteri petárda és tűzijáték miatt pirotechnikai eszközökkel elkövetett jogsértés okán marasztalta el őket első fokon a Bukaresti Ítélőtábla – beszédes, hogy a kirótt szabadságvesztés napra pontosan megegyezett az előzetes letartóztatásban töltött idővel. Szőcs Zoltán 10, Beke István 11 hónapot sínylődött egy bukaresti börtönben. Ekkor ők szabadlábon távoztak a tárgyalóteremből. A képtelen és bizonyítatlan terrorvád bíróság általi elvetése reményt adott az igazságosabb másodfokú ítéletre, ám megdöbbentő módon az idén nyáron 5-5 év letöltendő börtönt szabott ki a két székely fiatalemberre a bukaresti Legfelsőbb Bíróság úgy, hogy a vád átminősítéséről nem is értesítette Szőcsöt és Bekét, így megfosztotta őket a védekezéshez fűződő alapvető joguk gyakorlásától. A jogsértő elemekkel tűzdelt nyomozati eljárás és bizonyítékok híján ugyancsak jogsértően kiszabott súlyos ítélet alapjaiban kérdőjelezi meg Románia jogállami voltát. A meghurcolt Szőcs Zoltán és Beke István igazságát erősíti, hogy a börtönből közölték, nem kérnek kegyelmet, mert nem követték el, amivel vádolják őket, így csakis a felmentő ítéletet fogadják el.

Jómagam az észak-amerikai magyar médiát képviseltem látogatásommal, annak érdekében, hogy tárgyilagos helyzetképet kaphassanak a diaszpórában élő magyarok a két székely honfitársunk pillanatnyi helyzetéről, hiszen Szőcs Zoltán és Beke István jogsértő, koncepciós meghurcolásának célja elmondásuk szerint is az egész erdélyi magyarság megfélemlítése. Nem ez az egyetlen eset az elmúlt időben, amikor a román hatóságok és bíróságok csupán azért hoznak ítéletet vagy döntést magyarok ellen, legalábbis a kárunkra, mert az alperes, az igénylő, a vádlott magyar. A magyar diplomácia, a romániai magyar politikusok és elöljárók rendszeresen meglátogatják a két fiatalembert, és arra kérnek mindenkit, hogy tartsuk napirenden a gyalázatos igazságtalanságot elszenvedni kényszerülő székely fiatalemberek ügyét.

Több mint tízezren írták alá eddig a Beke István és Szőcs Zoltán szabadlábra helyezését sürgető petíciót. A Kisebbségi Jogvédő Intézet munkatársa, dr. Kékesi Raymund által indított kezdeményezés célja, hogy igazságot szolgáltassanak a koncepciós perben terrorizmus vádjával börtönbüntetésre ítélt két székely fiatalembernek. Mi, a Bocskai Rádió szerkesztői jó szívvel arra biztatjuk minden hallgatónkat és olvasónkat, hogy írják alá ezt a petíciót, amelynek elérhetőségét megtalálják a weboldalunkon és a Facebook-oldalunkon is.

ITT ÍRJA ALÁ A PETÍCIÓT!

Reklám