Valóban létezik ilyen hasonlóság és a véletlenek ekkora egybeesése, vagy itt már jóval többről van szó annál, amit az átlagos szurkoló felfogni képes?
Természetesen csak tréfálunk a klónozással és a minden alapot nélkülöző összeesküvés-elméletekkel, az viszont nem vicc, hogy az egyaránt az amerikai profi baseball-ligában szereplő Texas Rangers és az Oakland Athletics játékoskeltetőjében is van egy-egy Brady Feigl nevű játékos. Oké, nem gyakori név, de attól miért ne hívhatnának ugyanúgy két játékost. Viszont az, hogy szinte tök egyformán is néznek ki, már egy kicsit erős.
És ha ez még nem lenne elég: mindketten 6 láb 4 hüvelyk (kb. 193 cm) magasak, mindketten a mezőnyben játszanak, és mindkettőjüknek ugyanazon a környékén ugyanazt a sérülést (oldalsó szalag) kellett műteni. És mindkét műtétet ugyanaz az orvos végezte.
“Kelementelke vidéke egyike a Kis-Küküllő szebb pontjainak. Szemben a nádosi völgynyilatban fekvő Nagy-Kend, alább a tölgykoszorus Kis-Kend, fennebb az ős kastélyával s szépen fekvő ódon egyházával büszke Sz.-Demeter. E ponton három törvényhatóság (Udvarhelyszék, Marosszék, Küküllő vármegye) ütközik össze, sőt a kelementelki szép tér, melynek termékeny virányain a Kis-Küküllő kanyarog át, történetileg is nevezetes hely, mert itt tartatott Gyulaffi László helytartósága alatt 1605-ben azon országgyülés, melyben a Bocskai István mellett való felkelést kimondák*. 1666. nov. 30-án pedig Kornis Gáspár főkapitány szintén a kelementelki téren lustrálja meg Marosszéket*. Kelementelke és Balavására közt találkozik egybe a parajdi és Segesvárról jövő országút, mely ponttól kezdve csak egy út visz Vásárhelyig. Ez út Kelementelkétől Parajdig 20,000 öl, Kelementelkétől Maros-Vásárhelyig 13,181 öl.”
A Kárpátoktól le az Al-Dunáig Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar! Szétszórt hajával, véres homlokával Áll a viharban maga a magyar. Ha nem születtem volna is magyarnak, E néphez állanék ezennel én, Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb Minden népek közt a föld kerekén.
Szegény, szegény nép, árva nemzetem te, Mit vétettél, hogy igy elhagytanak, Hogy isten, ördög, minden ellened van, És életed fáján pusztitanak? S dühös kezekkel kik tépik leginkább Gazul, őrülten a zöld ágakat? Azok, kik eddig e fa árnyékában Pihentek hosszú századok alatt.
Te rácz, te horvát, német, tót, oláhság, Mit marjátok mindnyájan a magyart? Török s tatártól, mely titeket védett, Magyar kezében villogott a kard, Megosztottuk tivéletek hiven, ha A jó szerencse nékünk jót adott, S felét átvettük mindig a tehernek, Mit vállatokra a balsors rakott.
S ez most a hála!… vétkes vakmerénynyel Reánk uszit a hűtelen király, S mohó étvágygyal megrohantok minket, Miként a holló a holttestre száll. hollók vagytok ti, undok, éhes hollók, De a magyar még nem halotti test, Nem, istenemre, nem! s hajnalt magának Az égre a ti véretekkel fest.
Legyen tehát ugy, mint ti akartátok, Élet-halálra ki a síkra hát, Ne legyen béke, míg a magyar földön A napvilág egy ellenséget lát, Ne legyen béke, míg rossz szivetekből A vér utolsó cseppje nem csorog.. Ha nem kellettünk nektek mint barátok, Most mint birákat, akként lássatok.
Föl hát magyar nép e gaz csorda ellen, Mely birtokodra s életedre tör, Föl egy hatalmas, egy szent háborura, Föl az utolsó itéletre, föl! A századok hiába birkózának Velünk és mostan egy év ölne meg? Oroszlánokkal vívtunk hajdanában És most e tetvek egyenek-e meg?
Föl nemzetem, föl! jussanak eszedbe Világhóditó híres őseid. Egy ezredév néz ránk itélő szemmel Atillától egész Rákóczyig. Hah, milyen mult! ha csak fél akkorák is Leszünk, mint voltak e nagy ősapák, El fogja lepni árnyékunk a sárba És vérbe fult ellenség táborát!
A Clevelandi Cserkész Barátok Köre idén is szeptember első vasárnapján rendezte meg az ohiói magyarok egyik legnépszerűbb közösségi eseményét, a Cserkésznapot. A hőség ellenére most is közel háromezer látogató érkezett a Német Park területére, hogy a magyar ízek, a muzsika és a magyar nyelv megtartó ereje által újra átélje az összetartozás érzését. A 63. Cserkésznap hagyományosan zászlófelvonással és istentiszteletekkel kezdődött, majd napnyugtáig tartott a családi és kulturális programokban is bővelkedő vigalom.
2018. szeptember 2-án délelőtt a cserkészek seregszemléjével vette kezdetét a 63. Clevelandi Cserkésznap a parmai German Central Parkban, amely az első évet leszámítva immár 1956 óta ad helyet a rangos eseménynek. Az idei találkozón 125 cserkész vett részt, a kicsiktől az öregekig, főként a helyi és a környező települések szervezeteinek képviseletében, de érkeztek vendégek a kanadai körzetből, sőt Ukrajnából és a Vajdaságból is. Az ünnepélyes megnyitón a Külföldi Cserkész Szövetség elnöke, Lendvai-Lintner Imre köszöntötte a cserkészeket, a nap mottójaként pedig Széchenyi István szavai buzdították a csapatokat: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”
A zászlófelvonást követően katolikus ifjúsági-zenés szentmisével, illetve protestáns istentisztelettel folytatódott a program. Az előbbin Mezei András atya, a clevelandi Szent Imre- és Szent Erzsébet templomok plébánosa az evangéliumi olvasmány nyomán a belső törvények és a tradíciók fontosságáról beszélt, amelyek bármilyen külső nehézségek közepette is tartást adnak, irányt mutatnak az embernek. Külön kitért arra, hogy a diaszpórában élők számára a magyar nyelv elsajátítása, illetve rendszeres gyakorlása a kulturális identitás megőrzésének legfontosabb eszköze. Kérte a fiatalokat, hogy minden nap vizsgálják meg lelkiismeretüket: beszélnek-e eleget magyarul. Egymással otthon, a magyar iskolában vagy a cserkészeten, az órákon és a foglalkozások szüneteiben. Az evangélikus istentiszteletet Nt. Tamásy Éva lelkész tartotta.
Mindeközben már sültek a lángosok, a kürtőskalács, s egész nap kígyóztak a sorok a magyaros menüért. Most is töltött káposztából, paprikáscsirkéből és gulyáslevesből fogyott a legtöbb, de a cipóban porciózott pörkölt és a lacipecsenye is népszerű volt. Rég nem látott ismerősök köszöntötték egymást, eszegettek-iszogattak, a gyerekek játszottak, kézműveskedtek, célba lőttek. A sportpályán hagyományosan barátságos focimeccs zajlott, ezúttal az ukránok csapata ellen. A „Pesti Kávézóban” krémest és tortaszeletet árultak, a teraszon Alex Udvary bandája muzsikált. A Clevelandi Magyar Múzeum és a Szent Imre templom a piactéren ajándéktárgyak bőséges kínálatával várta az érdeklődőket, akik a Magyar Apparel és a Hungarian Marketing standjainak egyedi tervezésű pólóiból is válogathattak, de folyamatosan üzemelt a könyvbörze is.
Az árnyékos pavilonban a magyarországi vendégegyüttes, az Üsztürü zenekar húzta a talpalávalót, amelyre táncosaik zajos sikert aratva ropták a táncot. A kis színpadon és a főtéren a cserkészek is bemutatták tánc- és énektudásukat. Zengett az ének, repültek a szoknyák, csattogtak a csizmaszárak, a papucsok, s a népzene szárnyán a Gyimesektől Kalocsáig utazhattunk.
Akinek kedve volt, kisfilmek segítségével is felidézhette a Kárpát-haza vidékeit. A magyar televízióban látható, népszerű ismeretterjesztő műsor, a Hazajáró turisztikai magazin csapata ugyanis filmbemutatóval egybekötött közönségtalálkozót tartott a fő teremben. Meghívásuk apropóját az adta, hogy a számos szakmai- és közönség díjjal kitüntetett alkotóstáb a Bocskai Rádió szervezésében ez idő tájt Amerikában és Kanadában forgat, hogy bemutassa az itt élő magyar közösségek életét és kultúrtörténeti emlékeit, amelynek epizódjai a tervek szerint januárban kerülnek majd képernyőre.
A Cserkésznapot idén is táncház zárta, amelyen az Üsztürü két táncosa, Redő Júlia és Tőkés Csaba Zsolt kiváló pedagógiai érzékkel és fáradhatatlan lendülettel vitte táncba a kicsiket és a nagyokat. Lelkesítő támogatásra pedig különösen szükség van itt, ahol az asszimiláció veszélyével küzdenek a szórványban élő magyarok. Hogy az ünnepek megtartó ereje kitartson a hétköznapokra, s még azon is túl. Hiszen a kiválóan szervezett 63. Cserkésznapon, amelyre nemcsak Clevelandből, hanem Ohio egyéb településeiről is szép számban jöttek látogatók, kevesebb magyar szót lehetett hallani, mint angolt. A térségben működő magyar szervezetek, többek között a Bocskai Rádió, a Magyar Társaság, a ReConnect Hungary és a William Penn biztosító társaság információs pultjainál ezért is népszerűsítették a magyar vonatkozású eseményeket, Magyarország Chicagói Főkonzulátusának munkatársai pedig hivatalos ügyekben álltak rendelkezésre.
A következő találkozóig mi mást is kívánhatnánk a clevelandi közösségnek, mint hogy „Jó munkát!”. És hogy jövőre, veletek, ugyanitt – találkozunk.
A szerző rádiónk Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasa.
Sok szeretettel meghívjuk Önt és családját a 2018. év legnagyobb jótékonysági eseményére, a Papp László Sportarénába.
Ezen az alkalmon ünnepeljük a Böjte Csaba által alapított Szent Ferenc Alapítvány elindulásának 25 éves jubileumát, és a Jobb Velünk a Világ! rendezvénysorozat 10 éves évfordulóját.
A programban méltán híres és elismert előadók, Böjte Csaba atya nevelt gyermekeivel közösen lépnek fel. A teljesség igénye nélkül Ákos, Edda, Republic, Ferenczi György, Presser Gábor és még sokan mások…
Nagy örömünkre szolgálna, ha megtisztelnének minket jelenlétükkel ezen a különleges családias hangulatú, koncerttel egybekötött rendezvényen.
A jubileumi rendezvény helyszíne: Papp László Budapest Sportaréna
Időpontja: 2018. szeptember 13. 19:00 óra
Jegyek: 3000 Ft/fő
Jegyterjesztés: Broadway Jegyiroda
Jegyek az alábbi linkre kattintva közvetlenül megvásárolhatók:
„Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság.”
SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY DÉVAI SZENT FERENC ALAPÍTVÁNY NEMADOMFEL ALAPÍTVÁNY
Tegyenek meg minden tőlük telhetőt a terrorváddal 5-5 év börtönbüntetésre ítélt Beke István és Szőcs Zoltán érdekében – kéri az összes RMDSZ képviselőnek és szenátornak írt levelében Beke Csilla, aki Facebookon is közzétette levelét.
Az egyik bebörtönzött kézdivásárhelyi férfi felesége emlékeztet, hogy másfél hónapja, 2018. július 4-e óta sínylődik ártatlanul börtönben Beke István és Szőcs Zoltán, akik a fegyházban további meghurcoltatásoknak is ki vannak téve. Beke Csilla szerint a feketehalmi börtönben 11 napba telt, míg jóváhagyták számukra az evőeszköz vásárlást, illetve a csíkszeredai börtönbe való szállításukig nem engedélyezték a szükséges gyógyszerek bevitelét.
A karanténban töltött idejük a 21 nap helyett majdnem duplája lett, eközben minimális jogokat sem engedélyeztek és maximális biztonságú börtönbe akarták küldeni őket. Kétszer is elutasították a magyar konzulátus képviselőinek látogatását és „joguk volt kussolni, ha nem akartak nem megfelelő viselkedés miatt jelentést kapni”, sorolta a két kézdivásárhelyi férfit ért sérelmeket Beke Csilla.
A bebörtönzötteknek segítséget kérő feleség levelében az összefogás ígéretében szólítja meg az RMDSZ képviselőket és szenátorokat, mint olyanokat, akik hitvallásuk szerint megvédik a közösséget. „Tegyék meg! Ez, itt most nem a várakozás ideje!”, írja Beke Csilla, aki szerint az RMDSZ-nek lennének eszközei, hogy a jogsérelmekről tájékoztassa a nemzetközi közvéleményt és a politikai súllyal bíró országok nagykövetségeit.
„Ki tudnának állni és beszélni arról, hogy az ártatlanság és a jog tiprása mindennapos a tárgyalótermekben. Éljenek jogukkal és látogassák meg a fiúkat a csíkszeredai börtönben, ahol közvetlenül biztosíthatják őket támogatásuk valódi tartalmáról, és tájékozódhatnak arról, hogy milyen az élet négy fal között ártatlanul!”, sorolja elvárásait Beke Csilla, aki emlékezteti az RMDSZ-es honatyákat, hogy a hivatalos látogatásukat törvény szerint a fegyház nem fogja a család látogatásaiból leszámolni.
„Tudom, hogy a börtönben minden nap nagyon hosszú”
A Maszol érdeklődésére Fejér László Ödön kézdivásárhelyi RMDSZ-szenátor elmondta: jól ismeri Beke Istvánt és családját, és hisz az ártatlanságukban, ezért az RMDSZ képviseletében részt vett mindkét kézdivásárhelyi szimpátiatüntetésen, ott beszédet mondott, és aláírta a bebörtönzötteket támogató íveket. „Jó ügyvédeik vannak, akik minden lehetséges jogi eszközt meg fognak ragadni, hogy Romániában és a strasbourgi bíróságon is eljárást kezdeményeznek és Klaus Johannis államfőhöz fordulnak mentelmi kéréssel”, mondta.
Hozzátette: a tusványosi szabadegyetemen tájékoztatta az ügyről Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsa (EMT) elnökét és Bajkai István fideszes országgyűlési képviselőt, akiket arra kért, tegyenek lépéseket Beke István és Szőcs Zoltán érdekében. A Beke családot pedig arra kéri, hogy keressék fel minden olyan konkrét kéréssel, amiről úgy gondolják, hogy ő tenni tud az ügy érdekében, magyarázta.
„Tudom, hogy a börtönben minden nap nagyon hosszú. Nem akartam tolakodni, de Beke Csilla felkérésére szeptemberben meg fogom látogatni a börtönben Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt. Megteszek mindent, amit lehet, hogy onnan kijöjjenek” – mondta Fejér László Ödön szenátor.
A legnagyobb feladat az, hogy a színpadon a legtöbbet hozzuk ki magunkból – ezt mondta az Origónak adott interjújában a világ egyik legkeresettebb zongoraművésze, György Ádám. Ahogy arról is beszélt, hogy az improvizáció sohasem hiányozhat az előadó-művészetből. György Ádám sikereiről sok mindent elmond, hogy a 2012-es labdarúgó-Európa-bajnokság megnyitóján 300 millió ember hallgatta a zongorajátékát élőben a televízióban, és többek között New Yorkban, a Carnegie Hallban is adott már koncertet háromezer ember előtt. Közben tanít is, idén ünnepelte a György Ádám Kastélyakadémia alapításának 10. évfordulóját. Ez mára a világ egyik legkeresettebb nyári zongora-mesterkurzusává nőtte ki magát. A közösségi médiában messze a legnépszerűbb klasszikus művész a világon, több mint 1,2 millió követője van.
Azon a napon, amikor az interjúnk készül, már indul is vissza az Egyesült Államokba. Úgy tűnik, nem könnyű önt Magyarországon elcsípni. Hogyan telt itthon a nyara?
Valóban keveset vagyok itthon, de nagyon szeretek hazajönni. Idén nyáron ünnepeltük a György Ádám Kastélyakadémia alapításának 10. évfordulóját, ami mára a világ egyik legkeresettebb nyári zongora-mesterkurzusává nőtte ki magát. A legjobb zongorista növendékek érkeznek Magyarországra (Pomázra) a New York-i Juilliardról, a Királyi Akadémiáról Londonból, vagy akár a Harvard Universityről Bostonból. Ha a világ legjobb Michelin-csillagos éttermeit keressük, nem a nagyvárosokban találjuk meg őket. Pomáz az elmúlt tíz évben feliratkozott a világ zenei térképére, amiért minden támogatónknak és önkéntesnek nagyon hálásak vagyunk. Ez a közösség alapjaiban írja át a fiatalokban a zongorajátékról alkotott képüket, a nyilvános koncerteken pedig a helyiek is betekintést nyerhetnek a munkánkba. Ha csak a 10. évfordulóra gondolok, akkor csodálatosan telt itthon a nyaram.
Sőt, továbbmegyek, nem könnyű, úgy általában elcsípni. Rengeteget koncertezik. Ilyen tempó mellett is élvezi azt, amit csinál?
Nagyon szerencsés vagyok, hiszen a koncertezés minden aspektusát élvezem. Szeretem a heteken vagy hónapokon át tartó felkészülést, nagy boldogsággal tölt el maga a gyakorlás és a fejlődés. Szeretem a fizikai felkészülést a futásokkal vagy a kerékpározással, valamint az utazásokat, amiken még mindig sokat tanulok.
Évtizedeken át készülünk egy-egy darab közönség számára érthető megfogalmazásával vagy egy történet megfelelően artikulált elmesélésével, hiba lenne pont az előadásokat nem élvezni.
Sokszor a legnagyobb feladat mégis talán az, hogy a színpadon a legtöbbet hozzuk ki magunkból. Ebben sokat segít még a játékosság és improvizáció, ami sosem hiányozhat az előadóművészetekből. A XX. század nagy művészei rendre elhitették velünk, hogy improvizálnak a színpadon, közben pontosan megtervezett úton vezettek bennünket. Horowitz vagy Rubinstein koncertjeiből sosem hiányzott az improvizáció és a játékosság sem.
Korábban azt mondta, hogy Magyarországon önt kevésbé ismerik. Ezzel egyrészt vitatkoznék, másrészt azt gondolom, van rá megoldás – amely nyilván egybeesne sok zeneszerető kívánságával –, töltsön több időt Magyarországon!
Bárcsak így tehetném! Lehetőségeim szerint minden felkérésnek megpróbálok eleget tenni itthon is. Rengeteg időt töltök Délkelet Ázsiában, Szingapúrban, Kínában, Japánban, valamint Indonéziában, a Carnegie Hall koncertek pedig méltóképpen zárják ezeket a turnékat New Yorkban. A Zeneakadémián is csodálatos élmény játszani, hiszen az itthoni közönség nemcsak értő közönség, aki érzékeny a nüanszokra vagy egy-egy finom zenei megoldásra, de nagyon nyitott az improvizációkra és a hosszabb ívekre is.
Nem tudom, mennyire él a számok bűvöletében, sőt, biztosan a véletlen műve, de a hármas szám élete több fontos pillanatában is jelen volt: New Yorkban, a Carnegie Hallban háromezer emberrel ünnepelte a 30. születésnapját, a labdarúgó-Európa-bajnokság megnyitóján pedig 300 millió ember hallgatta az ön zongorajátékát élőben a televízió képernyői előtt.
A labdarúgó-Európa-bajnokság megnyitója és az arra való készülődés életem egyik legkülönlegesebb szakasza volt. Chopin Vihar etűdjét játszottam Lengyelországban, lengyel közönség előtt, ugyanakkor azt éreztem, hogy a televízió segítségével sikerült a klasszikus zenét egy egészen új közönséghez eljuttatni.
A tizenegy perces műsor másodperc pontosan meg volt tervezve: hét hónapig próbáltuk azt, hogy majd mit csinálunk teljesen másképpen ott a stadionban. A viccet félretéve, hatalmas kihívás volt egy olyan nemzetközi csapatban dolgozni, amellyel a világ négy nagyvárosában dolgoztunk hónapokig (New York, Milánó, Varsó és Budapest), de teljes összhangban voltunk. Csak így tudtunk sikeresen reagálni a folyamatos változásokra.
Korábban beszélt arról, hogy sok időt tölt az Egyesült Államokban, ahová most is tart, ahogy Szingapúrban is. Ott hogyan fogadják önt, a zenéjét?
Számomra a zene egy olyan nyelv, amivel határok nélkül mesélhetünk azokról az értékekről, amik fontosak számunkra. Biztosan sokat mesélek a zenémmel a magyarságomról Szingapúrban vagy az Egyesült Államokban, hiszen itt Magyarországon nőttem fel, és itt tanultam mindent. A tökéletességre való törekvés és a hibáink elfogadásának egyensúlya mindig is foglalkoztatott. Talán erről is mesélek minden koncertemen.
Egy előadóművész életében azonban a hitelesség a legfontosabb. Csak így tarthatja meg a kapcsolatát a közönséggel hosszú távon.
Bármit is játszik egy művész az a fontos, hogy őszintén játssza. A közönséggel való kapcsolat itt tulajdonképpen el is dőlt, hiszen ha valaki azt játssza, amit igazán szeret, azt a közönség is meghallja, lehet a koncert éppen Szingapúrban vagy akár az Egyesült Államokban.
György Ádám koncertje a Carnegie HallbanFORRÁS: DANNYKASH.COM.
Úgy tudom, Krystian Zimerman és Keith Jarrett fiatal korábban nagy hatással voltak önre. Volt olyan, amit a játékukból átemelt?
Természetesen. A zongorajáték egyik csodája az, hogy a művész éneklő hatást kelt egy olyan hangszeren, amin ez egyébként fizikailag lehetetlen. A hang elkezd halkulni a billentyű megütésének pillanatában, mi mégis érezzük a hangok közti folytonosságot, amiben óriási szerepe van a művész szuggesztív erejének és mesélő képességének. Zimerman nagy mesélő, Keith Jarrett pedig a jazz világában talán még nagyobb. A 88 billentyű végtelen kombinációs lehetőségei, végtelen számú játékmód milliónyi hangszínen képes elmesélni a legegyszerűbb gondolatokat és élményeket, vagy akár életünk legszebb pillanatait. A két dolog egyébként sincsen távol egymástól. Zimerman és Jarrett áttetsző hangzása mindig izgalomba hozott. Náluk ráadásul az áttetsző játék hihetetlen energiával párosul.
Ma már nyilván önt is sokan próbálják utánozni, egy-egy technikai, vagy zenei megoldását egy az egyben átveszik. Zavarja ez önt?
Nagyon örülök neki. A technikai elemek, zenei stílusok és a koncertezésre való felkészítésen felül egy jó mentor feladata az, hogy minden növendékéhez külön kapcsolódjon, és megtalálja nemcsak a növendék gyengéjét, hanem az erősségeit is. Az erősségekre lehet igazán építeni. Tanítás közben egyébként újrafogalmazunk dolgokat, ami nekünk is segít. Valamint jó azt is látni, hogy a fiatalok játékában kemény munkával néha összeáll az, amire mi is törekszünk. Mindig büszkeség, ha valaki egy-egy elemet vagy megfogalmazást “egy az egyben” átvesz a játékomból.
Amerikában létrehozta a György Ádám Alapítványt, Magyarországon pedig a Kastélyakadémiát, amelyre ahogyan már említette, a világ minden tájáról érkeznek tehetséges fiatalok, hogy tanuljanak. Mi az, amit a legfontosabbnak tart átadni nekik?
A szemléletet, amivel megtalálják a saját útjukat és közelebb kerülhetnek önmagukhoz. A zongorajáték természete rendkívül összetett, hiszen inspirált állapotban harmóniában fejlődik a zeneiség és a technika, a feltételek megteremtése pedig ösztönzően kell, hogy hasson a tehetségre.
Az igazi tehetség folyamatosan keresi az útját, sosem elégszik meg azzal, ahol van. A mérföldkövekre leül ugyan megpihenni, de éppen szusszan, és megy is tovább.
A program rendkívül összetett, hiszen a zongoraoktatáson felül a fiatalok betekinthetnek Budapest építészeti csodáiba, improvizációt tanulnak Farkas György úrtól és az ország egyik legkiválóbb cigányzenekarától, segítünk nekik a nagyversenyekre való felkészülésben, valamint újszerű gyakorlási metódusok elsajátításában. A növendékeink közül került ki már döntős a salzburgi Mozart-versenyen, vagy például most jutott be egy kínai fiú a leedsi nagyverseny döntőjébe, de Kovács Gergely személyében a Budapesti Nemzetközi Chopin Verseny győztese is kötődik hozzánk. Nádor György és Réti Balázs tanár úr a kezdetektől, Szabó Orsolya tanárnő pedig 6 éve dolgozik velünk. Idén Prof. James Giles is csatlakozott hozzánk, aki a Northwestern University zongora tanszakának vezetője Chicagóban.
Már 12 évesen – vagyis mondjuk így a megszokottnál –, legalább két évvel korábban felvették a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába. Ezt akkor hogyan élte meg?
Bármilyen váltás vagy változás nehéz egy fiatal életében. Később aztán megtanuljuk, hogy a változásokra való gyors reagálás az egyik kulcsa a lehetséges sikereinknek. Mátyás Éva nénitől kiváló alapokat kaptam alapfokon, amit a felvételi után viszonylag korán volt lehetőségem újrafogalmazni Halmágyi Kati nénivel. Ez egyébként a világ legtermészetesebb dolga. Halmágyi Kati néni senkihez sem hasonlítható. Az ő elhivatottsága és részletekre való érzékenysége mindig lenyűgözött. Minél több időt töltöttünk együtt, annál jobban éreztem, hogy mennyi mindent lehet és kell is tanulnom tőle. Sok minden persze sokkal később érett össze bennem abból, amit ő tanított, de ettől nem keseredek el. Későn érő típus vagyok, szerintem az igazán izgalmas dolgok még mindig előttem vannak.
Arról, hogy a Carnegie Hallban fellépett, már beszéltünk. De emellett a világ legimpozánsabb koncerttermeiben is játszott már. Volt olyan, amelynek az akusztikája, a légköre erőteljesebben magával ragadta?
A szingapúri Esplanade Concert Hall Ázsia legkiválóbb terme, és nagy hatással van rám minden alkalommal. Bár a legjobb akusztikusok is elismerik, hogy egy hangversenyterem jó hangjához sok szerencse kell. A jakartai Aula Simfonia egy rejtett kincs. Különleges története van, hiszen egy autodidakta építész tervezte, tulajdonképpen azért, hogy ott vezényelhessen, de kétségtelenül elsült a keze. Tokióban majdnem minden teremben szinte tökéletes zongora van, ami kifogástalanul szól úgy, ahogy van, a Carnegie Hall nagyterme viszont akkor is az előadóművészetek Maracanája. Az előadásom a Harvard Universityn nem az akusztika, hanem a koncert után kapott kérdések miatt marad emlékezetes. Csodálatos este volt!
A washingtoni The Hungary Initiatives Foundation kuratóriuma 2017-ben önt választotta az Év Kulturális Nagykövetének Amerikában. Mivel járt ez a munka?
A 2017-es amerikai turné alkalmával Liszt Ferenc kiemelkedő műveiből álló műsorral népszerűsítettük Magyarországot az Egyesült Államokban. Ezeken a koncerteken kiváló lehetőségünk volt többet és kicsit másképpen mutatni Magyarországról az amerikai fiataloknak, valamint a koncertek és a koncert utáni fogadások lehetőséget nyújtottak a két ország közötti kapcsolatok elmélyítésére. A turné záró koncertje után a Carnegie Hallban kötetlenül beszélgettünk Nancy Brinker, April Foley, valamint Colleen Bell nagykövet asszonyokkal, akik mindhárman eljöttek a koncertre, és nagy szeretettel emlékeztek a Budapesten eltöltött éveikre.
Korunk egyik legjobb Liszt előadójaként tartják önt számon. Mit gondol erről? Jelenthet ez túl nagy terhet?
Terhet akkor jelenthet, ha elveszítjük a fókuszt a lényegről, vagyis arról, hogy miért is csináljuk azt, amit csinálunk. Én kevésbé hiszek az eleve elrendelésben. A tehetség egy elmeállapot. Azt sem gondolom, hogy valaki tehetségesnek vagy éppen tehetségtelennek születik. Nagyon fontos volt számomra, hogy igazán tehetségesnek érezzem magam a fontosabb pillanatokban. Ehhez az a sok munka is kellett, amit családom és mestereim tettek belém. A relatív sikerekhez, amik körülvesznek, talán nekem van a legkevesebb közöm. Ez egyébként egy nagyon jó érzés. A munkát természetesen nekem kell elvégeznem, a szorgalom pedig nincsen eleve elrendelve.
A közösségi médiában valószínűleg a legismertebb magyar, de messze a legnépszerűbb klasszikus művész, a világon több mint 1,2 millió követővel. Az ebben rejlő erőről mintha itthon nem vennének tudomást. Liszt Ferenc II. Magyar rapszódiáját például több, mint 2,5 millióan látták előadásában. Hogyan befolyásolta a közösségi média a klasszikus zene fejlődését?
A közösségi média teljesen átalakította a klasszikus zene terjedését. Egy-egy darab rengeteg megfogalmazása bármikor elérhető az interneten. Mindenki eldöntheti, hogy kinek a játékmódját szereti, és kit követ. Ez természetesen jó is, azonban eltorzult előadásmódok is teret kapnak, amikről amúgy nem is tudnánk, hogy léteznek. A zongoratechnika is gyorsabban fejlődik, mint valaha. A gyerekek nagyon fiatalon játszanak elképesztően komplikált darabokat a világ minden táján. Hogy ez milyen hatással van később a zenei ízlésükre? Ez 10-20 év múlva fog kiderülni.
Hol találkozhat önnel a közönség a következő időszakban, hol lesznek koncertjei?
Augusztusban Szingapúrban leszek, szeptemberben New York és Vietnam következik, októbertől karácsonyig pedig Kínában turnézom.
Mennyi ideje marad így a pihenésre? Egyáltalán szokott pihenni?
A sport óriási szerepet játszik az életemben. Otthon rendszeresen feltekerek a bringámmal Dobogókőre, New Yorkban a Central Parkban futok szinte minden nap, és rengeteget focizom. A foci pedig sok mindenre megtanított. Járassuk a labdát, fontos a jó kapus, kell egy jó edző, nem árt, ha van egy góllövő a csapatban, aki egyébként érzi a kaput, szponzor és közönség nélkül nagyon nehéz, és nem mindig a bírónak van igaza, de sorolhatnám. Pont olyan, mint az élet!
Van még ideje, türelme leülni a zongora elé, és játszani csak úgy, magának?
Akárhányszor autópályán kell vezetnem, mindig rácsodálkozom, mennyi buta ember vezet Magyarországon.
Messziről felismerem ezeket az autósokat. 140-150-nel mennek a másik mögött 4-5 méterre, néha heten-nyolcan is. Ha valaki eléjük kerül 130-cal, még rá is tapadnak, hogy mutassák, mennyire sietnek. Mindig elgondolkodom, az ilyen ostobák vajon mit csináltak az általános iskolai fizika órákon? Hogy nem figyeltek, az biztos.
Két apróság: vajon egy váratlan helyzetben, amikor hirtelen kell reagálni, mire elég 5 méter követési távolság 130, 150 vagy 180 kilométer per órás sebességnél, illetve vajon mennyi időt nyer az ilyen félkegyelmű egy Budapest-Győr, vagy Budapest-Szeged távon?
Ha valaki 180-nal megy az autópályán, az azt jelenti a gyengébbek kedvéért, hogy 180 kilométert tesz meg óránként, vagyis 3 kilométert percenként, tehát 50 métert másodpercenként. (Ugyanez 130 km/órás sebességnél is 36,1 méter.) Ha maga Superman vezeti az autót, aki soha nem lankadó figyelemmel mereven az utat figyeli, és a szuper képességei miatt 0,5 másodperc alatt reagál egy eseményre, még akkor is közben 25 métert tesz meg, mielőtt cselekszik. Ha Superman előtt fékez egy autó, annak a féklámpája 0,3 másodperc alatt izzik fel. (Ha szerencséje van, ledes a féklámpa és elég 0,1 másodperc.)
Máris odavan a fél másodperc hatvan százaléka
Innentől jön hősünk, akinek reagálnia kell a történésre. Reakcióideje összetevődik az észlelési időből, a beazonosítási időből, illetve a döntési időből és a láb-áthelyezési időből. Ezután kezd el fékezni. (De még itt is számolni kell azzal, hogy a fékpedál lenyomása után is eltelik egy kis idő, mielőtt az autó valóban lassulni kezd.)
Tehát még Supermannek is 25 méterre van szüksége ilyen sebességnél, hogy elkezdjen fékezni. Nem megállni fog 25 méter alatt, nem lelassulni, csak megkezdi a fékezést, még továbbra is 180-nal megy 25 méter múlva is. Innentől kell számolni a fékutat, ami ugye drasztikusan nő a sebesség növekedésével. Egy átlagembernek a fékezés megkezdéséhez ilyen sebességnél 40-50 méter kellene. Szeretném még egyszer hangsúlyozni: ennyi idő a fékezés megkezdéséhez kell, nem a lelassuláshoz.
Most mélázz el azon, mit tudnál csinálni ilyen sebességnél, ha az előtted menő kamion pótkereke leesik eléd, vagy egy őz befut a pályára, mert lyukat talált a kerítésen. Szerinted mi marad az autódból és belőled, ha 190 km/órás sebességgel belerongyolsz bármibe?
Megmutatom neked, mert ha el tudnád képzelni, biztos nem mennél soha ennyivel.
Még eltemetni is csak a fényképedet fogják maximum.
S mi történik, ha csak százzal ütközöl és nem fallal, hanem egy gyűrődő anyaggal, amilyen egy előtted haladó autó?
Itt sincs sok esélyed, akármilyen autód is van.
A gond az, hogy a törésteszteket 64 km/órás sebességnél végzik el, és ott nem is rohan még 3-4 autó bele a roncsba, mint gyakran az autópályán. Ezért aztán sokan úgy gondolják, hogy baj nem lehet, az ő autója ötcsillagos, tehát az autópályán is biztonságban van. Nézd meg a fenti videót, hogy szerepel egy ötcsillagos autó egy kicsit nagyobb sebességnél. Spoiler-veszély: egycsillagossá válik már 100 km/óránál is.
Akkor ezek után számoljunk egy kicsit.
Mennyit is nyersz az egész ostobaságon? Magyar viszonylatban egy Budapest-Győr vagy egy Budapest-Szeged táv már soknak számít. Az egyik esetben durván 110 kilométert mész autópályán, miután elhagytad a Budapest melletti sebességkorlátozást, Szeged felé úgy 150 kilométert mész ugyanilyen feltételek mellett.
Ha te nyomod, mint az eszetlen 180-nal, akkor rá kell hamar jönnöd, hogy az állandó fékezgetések és a sávodban 130-cal tötymörgők miatt maximum 150 kilométer per óra lesz az átlagsebességed, de ez is erős felfelé kerekítés, csak akkor igaz, ha nincs számottevő forgalom.
Ha betartod a 130-as korlátozást, ugyanilyen feltételek mellett mondjuk 120 km/óra lesz az átlagsebességed.
Ha szabályosan közlekedsz és a forgalom is engedi, Győr felé 55 perc alatt teszed meg az autópályaszakaszt, ha őrült módon vezetsz inkább, akkor 44 perc lesz a menetidő. Vagyis nem több, mint 11 perc a különbség. Ha nagy a forgalom, még ennyit sem nyersz.
Ugyanígy Budapest-Szeged távon combos negyed óra lesz a maximális nyereséged. (Le sem merem írni: ha nagypapa módra váltasz és beállsz az első kamion mögé és végig 90-nel mész, akkor is megteszed a távot egy óra negyven perc alatt, vagyis alig negyven perccel kell több, mint a 180-as tempónál. S kipihenten érkezel és nem szétesve, mint egy feszült 180-as vezetés után.)
Engedd meg, hogy megkérdezzem: megéri?
Megéri ennyi időért potenciális gyilkosnak és öngyilkosnak lenned minden egyes alkalommal? Megéri, hogy jobb esetben életed végéig pelenkázzanak és mossák a nyálat a szád széléről, vagy azzal a tudattal élj, hogy másik néhány embert megöltél, vagy miattad örökre megnyomorodtak?
Azért a 10 percért furakodsz, villogsz és mész mint a bolond az M7-esen? Mi van akkor, ha 10 perccel később érsz oda a strandra? (Már ha nem állsz a balesetek miatti dugóban két órát, vagy nem te vagy, esetleg a gyereked az, akit éppen koporsóba tesznek, vagy légágyra.)
Azt gondolod, vagány vagy, amikor mész, mint egy bolond? Nem, pont úgy nézel ki, mintha egy gondolkodni képtelen bolond vezetné az autót.
Hogy hány literrel eszik többet az autód és hány évvel fog hamarabb elromlani, az most lényegtelen, mert az legyen a te bajod. De mások életével ne játssz légy szíves! Ha veszélyt keresel, menj el hegyet mászni biztosítókötél nélkül, vagy ugrálj a hotel negyedik emeletéről a medencébe, mint a többi elmeroggyant. Ha pedig a frusztrációdat és a kisebbrendűségi érzésedet akarod az utakon levezetni, inkább járj pszichológushoz, az egész világ jobban jár.
Köszönöm, hogy ezt elmondhattam. Ha csak páran elgondolkodnak rajta, máris kicsit jobb hely lett az ország. Ha ez most betalált, légy szíves ne rám haragudj. Inkább gondolkodj el rajta, nem szégyen beismerni, ha eddig valamit rosszul csináltál.
