Mai rovantunkban azzal a közismert szólással foglalkozunk, amit akkor használunk ha fújunk valakire, orrolunk, neheztelünk, haragszunk vagy duzzogunk, azaz a begyünkben van valami. Ennek az eredére ad felvilágosítást O. Nagy Gábor a Mi fán könyvében. Elmeséli Hargitai István.
Nagyon finom téli leves és az eredeti változata íróval készül.
Hozzávalók:
Elkészítése:
A csontos húst átmossuk és annyi hideg vízben, amennyi bőven ellepi, főni tesszük. Ha felfőtt, leszedjük a habját és csendesen főzzük, amíg a hús a csontról leválik.
Ezalatt megpucoljuk a zöldséget, és tetszés szerint karikára vagy kis kockákra vágjuk.
Ha a hús megfőtt, szűrőkanállal kiszedjük a levesből, a húslét ízlés szerint sózzuk, hozzáadjuk a fűszereket és a zöldségeket a burgonya kivételével.
Amikor a sárgarépa roppanósra főtt, hozzáadjuk a burgonyát is, és addig főzzük, amíg minden zöldség megpuhul.
Ezután hozzáadjuk az írót vagy savanyútejet és a finomra vágott tárkonyt és még egy utolsót forralunk a levesen.
A tojást egy tálacskában elhabarjuk a tejföllel és hőkiegyenlítéssel (lassan adagolt forró levessel) behabarjuk a levest.
Tálaljuk ropogós friss kenyérrel. Tegyünk ecetet, tejfölt és borsot az asztalra, hogy mindenki ízlés szerint tovább ízesíthesse a levest, ha úgy tetszik
Jó étvágyat!
Cirkuszról álmodtam az éjszaka.
Emberek, az álom szörnyű volt!
Még le sem ment a nap egészen
s már följött véresen a hold!
Indulót kürtölt frakkosan a Halál!
Körben a világ valamennyi népe
megtöltötte a páholysorokat
s minden szem az arénát nézte.
Ott gyilkolták egymást a magyarok,
Torz jelmezekben részegen!
Szemükben láz, kezükben kés
s csorgott a vér a késeken…!
Mindenki küzdött ott mindenki ellen
és ezer bohóc röhögött!
A világ jelszavakat ordított
és fogadásokat kötött:
– Én arra a vörösre fogadok!
– Enyém a zöldinges legény!
– Szorítsd, te Árpád-címeres!
– A gatyás paraszt az enyém!
S a magyarok csak ölték egymást.
Tombolt a halál-zenekar.
S Európa cirkusz-porondján
fogyott, fogyott a magyar.
Aztán a végin egy maradt csak.
Ezer sebéből folyt a vére.
Bámult fáradtan, eszelősen
a véráztatta csatatérre.
A nézők elszámolták a fogadásokat.
Aki vesztes volt, fizetett.
Nehányan már ásítottak is.
Aztán mindenki hazament.
Pár kapzsi suhanc még összeszedte
az elesettek rongyait.
Aztán már csak a hold bámulta
borzadt szemével, vörösen
az új magyar Kaint.
Bajorerdő, 1947
A szakember szerint a magyar apák szerepe ugyan pozitív irányban változik, ám a családon belüli szerepük még mindig másodlagos. A fiatalabb generációk viszont általában már tudatosabban közelítenek ahhoz a kérdéshez, hogy mi az apa feladata a gyermeknevelésben.
A magyar családokra jellemző, hogy az édesanyák beszorulnak otthonra. Van egy ezt irányító társadalmi modellünk: az anya otthon marad a gyerekekkel, minden idejét velük tölti, míg az édesapa dolgozik. Habár sok apát és anyát frusztrál ez a helyzet, sokszor meg sem tudják pontosan fogalmazni, mi a gond és hogyan lehetne megoldani.
Magyarországon az elmúlt években még nőtt is az elvárás azzal kapcsolatban, hogy a férfiak legyenek a család kenyérkeresői. Közben legyenek kemények, és még számtalan más tulajdonsággal is rendelkezzenek, vagyis a férfiak is többszörös elvárás alatt kell hogy működjenek.
Ám csak mostanában jelent meg a közbeszédben az, hogy egy férfi nehéz, és nagyon szép érzelmi állapotokon is keresztülmegy, amikor apává válik. Sajnos általános, mindkét nem fejében élő kép az, hogy a család az anya és a gyerek együttese, és az apa csak egy ezután következő szereplő. Holott ez nem így van, pszichológiából régóta tudjuk, hogy a gyermeknek egyformán fontos az anyához és az apához fűződő lélektani viszony.
A hétköznapi életben nagyon sok helyen megjelenik a férfiak másodlagos szerepe felé mutató nyomás. Személyes példát is mondhatok: a kislányom óvodájában az ünnepségeken általában anyukák vannak és csak egy-két apuka megy el. Ráadásul ezek az események sokszor kora délután vannak, így már maga az intézmény is – habár minden rossz szándék nélkül, de – azt sugallja, hogy a férfiak úgysem jönnek el, nyugodtan lehet munkaidőre szervezni. Először tehát mindenhol a fejekben kellene változtatnunk.
A kérdéseket Veress Sándor állította össze.
Helyes megfejtők: Jakab Márta, Thurner Klára, Kaczvinszky Borbála.
Minden helyes megfejtést beküldő személy a Clevelandi Magyar Múzeum felajánlásából:
Cím:
Magyar Múzeum, Galéria
1301 East 9th Street
(földszint)
Cleveland, Ohio 44114
Telefon:
(216) 523-3900
Nyitvatartási idők:
Keddtől Péntekig de. 11-től du. 3 ig.
Szombaton csak rendezvények alkalmával.
Műsoridő: KELET-ÉSZAK AMERIKAI idő szerint vasárnap du. 2-5 óráig
Kedves hallgatóink, ismét egy év repült el, amióta a WJCU adománygyűjtő éves programja keretén belül, adománygyűjtésünk az önök nagylelkű jóvoltából második helyen végzett az összes rádióadás közül. Nagyon szépen köszönjük. Most újra itt az idő, hogy ismét bebizonyítsák önök, hogy szükség van erre a 3 órás tiszta magyar nyelvű rádióadásra. Nemcsak felénk, hanem az egyetem vezetősége felé is ez egy pozitív jelzés az önök részéről. A következő két hétvégén lesz az adománygyűjtés és adományaikat többféle képen is benyújthatják
Mint tudják ezen adományaikat az adóbevallásukból le tudják írni, alább az adományok ajánlott összegeit megtalálják, mellékelve a kis figyelmességet, ajándékot, amit adományuk viszonzásául az összeg értékétől függően postázzuk önöknek a későbbiekben.
Ezzel a gyűjtéssel a köszönetünket fejezzük ki a John Carroll egyetemnek, hogy lehetőséget ad arra, hogy a clevelandi magyar közösség számára hétről hétre megszólalhatunk egy magyar rádióprogrammal, segíthetjük a magyar összetartást, hogy megtarthatjuk szép magyar nyelvünket és gazdag kultúránkat. Az idén immár 31. éve, hogy kimondottan magyar nyelven hallgathatják a Bocskai Rádiót.
A WJCU rádió az adományozókat különböző prémium csomaggal köszöni meg:
Ha problémát jelent önnek a számítógépes fizetés és regisztrálás kérjük, műsoridőben, vasárnap du. 2 és 5 között, telefonáljon be a stúdióba a (216) 397-4438 –as vagy (216) 202-0486 számon és mi regisztráljuk adományát.
Ha csekkel szeretnék beküldeni adományukat, akkor is kérjük, hogy regisztrálják adományukat a weboldalon. Regisztrálás után kérjük, hogy a csekket állítsák ki a WJCU RADIO számára és küldjék el a következő címre:
WJCU RADIO
1 John Carroll Boulevard
University Heights, OH 44118
Fontos: Minden adományért csak egy prémiumot tudunk ajánlani! Például ha egy $120-os adomány szeretne küldeni, nem kaphat két pólót csak egyet. Hogy kettőt kapjon kérjük kétszer töltse ki az adományozó ívet ( online űrlapot ) $60-$60 dollárral. Köszönjük megértésüket.
Műsor időn kívül, esetleges kérdéseiket írják meg a következő e-mail címre: studio@bocskairadio.org. Azt is, hogy milyen telefonszámon érhetjük el önöket.
Megkérjük önöket, hogy a következő hetekben és a jövőben is biztassák a magyar ajkú ismerőseiket, hogy támogassák a clevelandi Bocskai Rádió vasárnaponkénti 3 órás adásának fennmaradását.
Tisztelettel és köszönettel,
A Bocskai Rádió munkatársai
Csibi Lóránd, Simon Benedek Zsuzsanna, Hargitai István, Stróber László, Molnár Zsolt
2017. február 5-én az éter segítségén keresztül a stúdiónk vendége volt Orosz Sára, aki Bostonban segíti az ottani magyarság tevékenységét, mint Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjas.
Az interjú során röviden bemutatkozott a bostoni ösztöndíjas, aki Kárpátalján született, de Magyarországon élt és nevelkedett. Itt is végezte tanulmányait, Debrecenben magyar-néprajz szakon, mely időszak alatt több gyermekprogram és tábor szervezői közt volt. Tevékenysége során főképp a Háló (Katolikus Közösségek Hálózata) szervezetén belül szolgálta a közösséget az Államokba való kiutazása előtt.
A beszélgetés során megtudhattuk, hogy Sárának több fogadószervezete is van, a Bartók Béla magyar iskola és a 2. Bodnár Gábor cserkész csapat.
A tevékenységei közt szerepel a bostoni magyar iskolában a segítségnyújtás, vagyis a Boskola keretében is tevékenykedik az ösztöndíjas, de emellett a cserkészek munkáját is segíti Bostonban, de Wallingford városában is alkalmanként az ottani magyarok közösségében is tevékenykedik.
Élménybeszámolóként kiemelte Orosz Sára, hogy rögtön a megérkezése után részt vehetett a Wallingfordi Magyar Fesztiválon, ahol rengeteg emlékkel és tapasztalattal gazdagodott. Ugyanakkor lelkesedéssel számolt be arról, hogy a bábozás a bostoni magyar gyermekek körében az ő vezetése alatt milyen sikereknek örvend. Emellett pedig a gyermekek zenei műveltségének is a tágításában segítségére van a közösségnek.
Az interjú során a Kodály hétvégéről is röviden beszámolt a KCSP-s, amelyet alig egy hónapja tartottak New Brunswick-on, amely esemény több mint száz cserkészt vonzott be és ő is az egyik korcsoport tevékenységéért felelt.
A jövőre nézve, a terveket szemlélve a bábszínházat szeretné mindenképp kibővíteni, melyben a mentora, Fogarasi Miklós cserkészvezető is támogatja. Ugyanakkor a tavaszi programok során a már megszokott események lebonyolításánál is számítanak a segítségére, így például a március 15-i megemlékezés során is. Emellett versmondó versenyt készülnek még a térségükben szervezni.
A bostoni ösztöndíjassal készült teljes interjút alább hallgathatják meg:
Igét hirdet Márton Marius lelkipásztor.
Ha minden így marad, hamarosan elfogynak a papok – közölte híveivel a múlt héten sajtóbeszámolók szerint Veres András győri püspök. A helyi egyházmegye templomaiban felolvastak egy levelet, amelyben a főpásztor megkongatta a vészharangot. Ha a tendencia nem változik, erre pedig komoly esély nincs, számolni lehet azzal, hogy a működő százból minden második plébániát bezárnak, így keresve ideiglenes gyógyírt a bajra. A győri egyházmegyéről közzétett adatok valóban megrendítőek: 2016-ban 8 pap halt meg, a szolgálatot teljesítőknek pedig több mint a fele 73 évesnél idősebb; a hatalmas szemináriumi épületben hat évfolyamon összesen hét növendék készül a papi hivatásra. Veres püspök a súlyos helyzet miatt imaszövetségbe hívta a híveket, mint írja, ennek „a folyamatnak megállítása érdekében”.
Hogy nagy a paphiány Magyarországon, azzal a katolikus közvélemény eddig is tisztában volt. A hír azonban, hogy ilyen válságosak a körülmények, valószínűleg hideg zuhanyként érhette a hívek nem kis részét. (Már ahol a főpásztor levelét felolvasták. A Szemlélek Blog beszámolója szerint ez több templomban elmaradt, hogy miért, az nem pontosan világos. Könnyen lehet, hogy érthető okokból a pánikhangulat kialakulásától akarták megóvni a híveiket a plébánosok.) Ráadásul éppen tíz éve az akkori győri püspök, Pápai Lajos sokkal optimistábban nyilatkozott a kérdésről. Az egyházmegyében, mondta 2007-ben, reménykeltő tendenciák érzékelhetők, hiszen a Győri Papnevelő Intézetbe évente 5-6 elsőst vesznek fel, s az idősebb lelkészek nagy része is hadra fogható.
Igaz, a kilencvenes években valóban lelassult nálunk a papok számának apadása, s ebben két fontos tényező játszott közre: egyrészt a rendszerváltozás után többen választották a papi hivatást – mint ahogy többen jártak templomba is, mint a diktatúra idején –, másrészt az újjáalakuló szerzetesrendek papjai is vettek le terheket az egyházmegyés lelkészség vállairól. A halvány reményt keltő folyamat azonban hamarosan megtorpant, s nagyjából visszaállt a korábbi helyzet.
A fogyás a római katolikus lelkészek körében azóta is folyamatos: Európában a papi halálozások és pályaelhagyások együttes aránya nagyjából kétszer akkora, mint a szenteléseké. Az öreg kontinens sovány adataiból nem tűnik ki ugyan, ám az egész világot tekintve egyáltalán nem rossz a helyzet, sőt az ezredfordulón fordulat állt be: az apadás megállt, majd néhány év múlva a papság száma növekedni kezdett. Az Annuarium Statisticum Ecclesiae, vagyis a vatikáni évkönyv 2012-es adatai szerint majdnem ezerrel emelkedve elérte a 414 313-at. Ez elsősorban Afrikának, Ázsiának és Latin-Amerikának köszönhető; a legnagyobb a növekedés Ázsiában, ahol 2007 és 2012 között csaknem 15 százalékkal több hivatásost tartottak számon.
Tomka Ferenc vallásfilozófus is a paphiány mára kialakult félelmetes méreteire hívja fel a figyelmet, s arra a logikus következményre, hogy a papság terhei szinte az elviselhetetlenségig növekedtek. Megoldást szerinte a világiak jóval nagyobb számú bevonása jelenthet az egyházközségi élet vezetésébe. Ezen a téren egyébként sajnos igen jelentős az elmaradásunk: Európában 1977-ben 21, 1986-ban 521, 1995-ben 1017 plébániát vezetett laikus. A házasságra lehetőséget kapó állandó diakónusok száma (ők misét nem, de azt helyettesítő igeliturgiát tarthatnak, áldoztathatnak, de nem gyóntathatnak például) ugyan jelentősen nőtt nálunk is az elmúlt évtizedekben – ma 125-en vannak –, azonban nagy az egyenetlenség, ha területi elosztásukat tanulmányozzuk. Legtöbben, mintegy 34-en a Beer Miklós vezette Váci Egyházmegyében szolgálnak, a vácit az Esztergom-Budapesti Egyházmegye követi 24-gyel. Előfordul viszont olyan püspökség is, ahol egyáltalán nem működik állandó diakónus, közéjük tartozik a győri is.
A megoldási lehetőségek keresése ma is folyik. A kötelező cölibátus eltörlését a magyar egyházon belül is sokan, köztük papok is felvetették már. Másként gondolja mindezt például Osztie Zoltán budapest-belvárosi plébános; lapunknak adott korábbi nyilatkozatában úgy vélte, csak az elkötelezettséget tudatosan vállaló létforma jelentheti a kiutat, s ez a nyugati hagyományban a nőtlenség állapota. Viszont az is tény, hogy fizikai és lelki terhelése, elmagányosodása miatt egyáltalán nincs jó állapotban a hazai papság. A jelenlegi plébániai struktúra Magyarországon, mint Osztie Zoltán mondja, összeomlással fenyeget. Helyette olyan missziós centrumokra lenne szükség, amelyeknek megfelelő lelki kisugárzásuk van, ahol közösségben élnének a papok, s együtt dolgoznának a laikus munkatársakkal.
A kiútról fel-fellángolnak ugyan viták, ám abban, hogy a világiaknak jóval nagyobb szerepet kell kapniuk az egyház életében, egy-egy közösség vezetésében, úgy tűnik, konszenzus van.
A balkáni útvonal ellenőrzése és az illegális embercsempészet megelőzése érdekében közös biztonsági tervet dolgoznak ki a közép- és délkelet-európai országok – jelentette be Hans Peter Doskozil osztrák védelmi és Wolfgang Sobotka belügyminiszter az érintett európai országok belügy- és védelmi minisztereinek szerdán Bécsben tartott találkozóját követően.
A megállapodás értelmében a közös biztonsági tervet áprilisig dolgozzák ki. Az osztrák miniszterek tájékoztatása szerint a közös terv a helyzet elemzését, a technikai és létszámigényeket, a válsághelyzet megoldására tett lépéseket és a közös intézkedések lehetőségét tartalmazza.
Wolfgang Sobotka belügyminiszter a sajtótájékoztatón kijelentette: a migrációs útvonal által érintett régió stabilitásáról van szó. Egyúttal arról is beszélt, hogy minden eszközzel fenntartják “az embercsempészet kiszűrésére irányuló hatékony határellenőrzést”. Kiemelte, hogy az érintett országok, mint Görögország, Bulgária és Macedónia támogatásukról biztosították az együttműködést.
Az európai megoldás mindig a legjobb
“Az európai megoldás mindig a legjobb, azonban nem várunk tovább és megvalósítjuk az akciótervet” – mondta az osztrák védelmi tárca vezetője. Mint fogalmazott: a bécsi konferencián pedig a régió érintett országai keresik a választ arra, hogy mit lehet tenni ha növekszik a migrációs nyomás és nem tart az unió és Törökország között létrejött menekültügyi megállapodás.
Hans Peter Doskozil hangsúlyozta: a 2015-ben tapasztalt menekülthullám nem ismétlődhet meg, ezért intézkedéseket kell tenni. A miniszter ismertetése szerint a balkáni útvonalon ugyan nem tömegesen, de továbbra is zajlik az embercsempészet, az év első hónapjában mintegy 1000-1500 illegális bevándorló érkezett Ausztriába ezen az útvonal keresztül. Úgy vélte, hogy Európában közösen kell megszervezni a külső határvédelmet.
Éber és időben hozott biztonsági intézkedésekre van szükség
Az osztrák belügyi és védelmi miniszter közös nyilatkozatukban hangsúlyozták, hogy Európa túl későn reagált a balkáni útvonalon felmerülő kihívásokra, ezért most éberségre és időben meghozott biztonsági intézkedésekre van szükség. “Elsődleges célunk, hogy a nyugat-balkáni útvonalon hatásos határvédelmi intézkedéseket hozzunk” – olvasható a közös állásfoglalásban.
Simicskó István honvédelmi miniszter a munkaülések végén elmondta: “Az értekezlet megmutatta, hogy a térség országai a válság kezelésének koncepcionális megközelítésében hasonló állásponton vannak, a gyakorlati együttműködés terén pedig szolidárisak. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a megvalósulás együttműködés az Európai Unió számára is hasznos, hozzájárul a hatékony, európai szintű összefogás megteremtéséhez.”
Megvalósul a Válságkezelési Akcióterv
A résztvevők – mint arról a honvédelmi minisztérium közleményében beszámolt – áttekintették a 2017-es év várható forgatókönyveit a migrációs válság alakulása szempontjából, és döntést hoztak a rendőrfőnökök és a vezérkar főnökök által 2017 áprilisáig elkészítendő Válságkezelési Akcióterv összeállításáról, ami a konferencia záró nyilatkozatában is szerepel.
Kontrát Károly a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy értékelte: a balkáni útvonal ellenőrzése és az illegális embercsempészet megelőzése érdekében elhatározott közös biztonsági terv fontos lépés az illegális migrációval szembeni küzdelemben. Az államtitkár egyúttal fontosnak nevezte, hogy az unió hasonló döntéseket hozzon, mint az osztrák fővárosban tárgyaló országok, hiszen szerinte akkor lehet egész Európában hatékonyan fellépni az illegális migrációval szemben.
Magyarország “súlyos áldozatokat vállal”
Mint fogalmazott: Magyarország gyakorlati, konkrét lépésekkel “súlyos áldozatokat vállal”, hogy a magyar emberek és az unióban élők biztonságban legyenek. ”Magyarország kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy meg kell állítani az illegális migrációt, ma már az unió jelentős tagállamai is ezt gondolják” – mondta Kontrát Károly. “Azonban a veszély nem múlt el, mert ugyan a nyugat-balkáni útvonalat lezárták, azonban jelentős a nyomás a déli határon” – mondta.
“Ma már elfogadott nemzetközi gyakorlat, hogy a korábban a magyar kormány által felvetett javaslatnak megfelelően a rendőrség és a honvédség határozzák meg azokat a feladatokat, amelyek az illegális migráció elleni fellépéshez szükségesek” – mondta és hozzátette: ezt a konferencián lefektetett közös cselekvési terv is tartalmazza.
“Elismert ma már az is, hogy az illegális migráció és a terrorizmus összefügg, ezért Magyarország szigorítani akarja a terrorizmus elleni törvényeket és a tervek szerint a menedékjogról és a migrációról szóló törvények módosulnak” – mondta Kontrát Károly.
Az osztrák fővárosban osztrák, magyar, bolgár, cseh, horvát, lengyel, román, szlovák, szlovén, albán, boszniai, montenegrói, macedóniai, szerb, koszovói és görög tárcavezetők és a Közép-Európai Védelmi Együttműködés (CEDC) illetékesei vettek részt.
MTI / polgarportal.hu
Több száz csíkszéki polgár gyűlt össze hétfő kora este, hogy szolidaritását fejezze ki a Csíki Sör manufaktúra munkaközösségével. A megmozduláson a Gyergyószentmiklósi Progym jégkorongcsapat több játékosa és szimpatizánsa is jelen volt. A tüntetésen közreműködtek a Csíkszentsimon Ifjúsági Fúvószenekar. A rendezvény a székely himnusszal kezdődött.
Elsőként Boros Árpád, az esemény szervezője szólalt fel. Beszédében kiemelte a betiltott termékek a manufaktúra termelésének 90%-át teszi ki és olyan gazdasági helyzetben, amikor munkahelyeket létrehozó cégek nem igazán jelentkeznek környékünkön igenis a jelenlegi 140 munkahely rendkívül fontos a környék számára.
Utána Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke kijelentette a legrosszabb helyzetekből is ki lehet jönni, ugyanakkor tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a megyei tanács frakciói pártállástól és nemzetiségtől függetlenül támogatják a helyi vállalkozást és meg fogják keresni a Heinekent.
Majd Csibi Barna szólalt fel a Székelyek Világszövetsége nevében. Ő arra tért ki, hogy nem csak a sörről van szó, a címkéjén a magyar nyelvet és a székely motívumokat védjük.
A felszólalókat Tőke Ervin, az Erdélyi Magyar Néppárt csíkszéki elnökének beszéde követte:
„Az, hogy üldözési mániám van nem jelenti azt, hogy nem is üldöznek –szokták mondani. És milyen igazuk van, mintha minden mindennel összefüggne.
Valahogy mindent szeretnek ebben az országban betiltani, korlátozni vagy elrontani ami a székelységgel, a magyarsággal valamilyen összefüggésben áll.
A zene, a sport és a mindennapi fogyasztási cikkek amivel kapcsolatba kerülünk nagyobb hatással vannak ránk mint gondolnánk és ezt ők pontosan tudják. Micsoda véletlen, hogy a Kárpátia nem léphet Erdély földjére, betiltják a székely szimbólumokat, a magyar feliratokat, betiltanak egy székely terméket és hogy-hogy nem a csíkiak büszkesége, a sport is gyengélkedik.
Ha van hátsó szándék és összefüggés ezekben a történetekben akkor mi a cél? A válasz kézenfekvő: hitünkben, elhatározásunkban akarnak bennünket megtörni. Hiszen hitből építünk családi házat, hitből maradunk itthon, hitből alapítunk családot és hitből hozunk létre vállalkozást.
Az utóbbi időben pozitív jelek kezdtek felbukkanni arra, hogy a székelyek elkezdtek jövőt építeni magunknak – már akik itthon maradtak. Elég ha csak néhány példát hozok fel: létesült csokimanufaktúra , táskamanufaktúra, sörmanufaktúra és a technikában is kezdünk remekelni. És ez is lenne a jövő, minden faluba üzemeket, nem vigyenek el innen semmi nyersanyagot csak készterméket. Mert a székelyek leleményessége, kreativitása és élni akarása Székelyföld legnagyobb és legfontosabb erőforrása.
Most, amikor látható módon egész generációk hiányoznak itthonról, éppen ezért a rossz gazdasági helyzetért, egy székelyföldi vállalkozást létét veszélyeztetik? Úgy látszik valakiknek nagyon szúrja a szemét, hogy még nem adtuk fel, nem hagytuk el végérvényesen nagyapáink által ránk hagyott szülőföldünket. Talán nagyobb szükség van ma mint valaha a székelyek sajátos észjárására és makacsságára.
Mi az amit le kell győzzünk? Elsősorban önmagunkat, a bennünk rejlő félelmet és kishitűséget. Ide kapcsolódik két történet: A napokban szervezték itt, Csíkszereda főtéren az országban zajló korrupcióellenes tüntetések melletti szolidaritási akciókat. Én is készülődtem, mert nem szeretem, hogy ellopják az emberek megtermelt javait, nem szeretem azt, hogy ebben az országban csak az érvényesül akinek sok pénze és kapcsolata van. Ekkor édesanyám ijedt arccal odajött és megkért, hogy ne menjek oda mert én magyar vagyok és nekem ebből bajom lesz. Ugyanakkor nagymamám is felhívott az este és mondta, hogy lássa a tévében, hogy nagy baj van az országban. Ne menjek oda, ne vigyem a zászlót, nehogy valami bajom essen.
Ez az a félelem amit szüleinkbe, nagyszüleinkbe és talán belénk is neveltek. Ebből a félelemből alakulnak ki az ilyen válaszok, hogy: „Igen, de…”; „Úgy sem lesz belőle semmi”. Ha nem csak túlélni, hanem élni akarunk ezen a földön, bátorságra van szükségünk.
Többek között olyan bátorságra is, mint amilyen annak a csíki vállalkozónak volt aki a helybeli emberek szívéhez közelálló névvel termelt egy fogyasztási cikket. Egy sörgyárat meg lehet vásárolni, de azt a nevet, hogy Csíki, azt nem. Az a név a miénk, az a mi tulajdonunk és annak adjuk kölcsönbe akinek mi jónak látjuk.
Tudom, vannak olyanok akik azt nehezményezik, hogy valaki a nemzeti érzelemhez kötötte az árucikkét. Gondoljuk át. Nem kéne mi is oda eljussunk ahová már a svájciak rég eljutottak? Ők mikor nem kapnak egy árucikket hazai kiadásban, elgondolkodnak azon, hogy egyáltalán szükségük van-e arra árura.
Az, hogy megtörténhetett egy ilyen ebben az országban, hogy európai döntésekkel szembemenve egy helyi vállalkozást kényszerítenek térdre, ez igazságtalanság és az igazságtalanságokat többnyire korrupcióval szokás elérni ebben az országban. A napokban százezrével vonultak emberek az utcára mert úgy érezték igazságtalanság érte őket és egy megbízhatóbb, normálisabb környezetben szeretnék felnevelni gyerekeiket. Nem is állnak ők tőlünk annyira távol, csak minket duplán nyomnak el.
Visszakanyarodva arra a gondolatra, hogy minden mindennel összefügg, szilárd meggyőződésem, hogy ez a szégyenletes bírósági döntés nem születhetett volna meg ha ezt az ügyet az autonóm Székelyföld bírósága döntötte volna el a székely gazdasági törvények alapján.
Kedves csíkiak, kedves székelyek! Ezeket az összefüggéseket azért mondtam el, hogy pontosan lássuk mivel állunk szembe, hogy tudjuk mit kell tennünk. Mert ezek olyan ügyek melyek az egész közösséget megpróbáltatás elé teszik, ezeket nem tudja egy funkcionárius elintézni, elrendezni, megoldani.” – zárta sorait a Néppárt csíkszéki elnöke.
A szimpátiatüntetést a magyar himnusz eléneklésével zárták:
https://www.facebook.com/ErdelyiMagyarNeppartCsikszereda/videos/1387306487999497/
Forrás: szekelyfold.ma
A magyar szólásokat és mondásokat analizáló rovatunkban, ma azt a szólást fogjuk boncolgatni, melynek a címe: Kiverte az ág a szemét. Nos, ez a szólás élesen ábrázolja, hogy egy közönséges bármikor előfordulható szerencsétlen jelenség leírása miként alakult át idővel átvitt értelmű szólássá. O. Nagy Gábor Mi fán terem című könyvéből merítve, elmagyarázza Hargitai István.
Kevés ember van, aki ne szeretné a tél egyik legfinomabb eledelét, a kocsonyát. Nemrég azonban az is kiderült róla, hogy nem csak finom, de ez az egyik legegészségesebb elkészítési formája a húsnak. Amikor friss húst fogyasztunk, a szervezetünk túlságosan leterhelődik, nehezen tudja egyszerre befogadni, és megemészteni. Ezért van az, hogy közvetlenül a húsfogyasztás után fáradtnak, és túlterheltnek érezzük magunk. Ilyenkor a szervezet egy csomó energiát kell fektessen abba, hogy megeméssze a húst. A szakemberek szerint sokkal jobb, ha a disznóhúst kocsonya formájában fogyasztjuk, hiszen fele annyit kell dolgozzon vele a gyomrunk, és az emésztőszerveink. Régen úgy tartották, hogy a kocsonya túl zsíros, és nem tesz jót az egészségünknek, azonban mára ez a szemlélet megváltozott. A táplálkozásszakértők szerint a kocsonyában található zsírok nagyon gazdagok aminosavakban. Éppen ezért például nagyon hasznosak lehetnek a kozmetikaiparban is, hiszen kiváló regeneráló hatással rendelkeznek. A kocsonya lizintartalma miatt erősíti az immunrendszert, C-vitamin tartalma miatt pedig elősegíti a kollagén felszívódását, és termelődését, így nagyon jót tesz a bőr, és a köröm egészségének is. A tökéletes kocsonya titka a zselatinban rejlik, ezért használjunk az elkészítéséhez minél több csontot. A bőr, a fül, és a köröm szintén elősegíti, hogy minél hamarabb megkössön a kocsonya. A kocsonyát fogyaszthatjuk egy nagy adag salátával, így hozzájárulhatunk ahhoz, hogy még egészségesebb legyen.
Hozzávalók:Elkészítés: A megmosott, feldarabolt kocsonyahúst annyi vízben tegyük főni, ami jócskán ellepi. Az első forrás után leszűrjük róla a kicsapódott szürkés-fehér habot. Beledobáljuk a fazékba a fűszereket, megtisztított zöldségeket,sózzuk. Lefedjük, nagyon kis lángon komótosan puhára főzzük a kocsonyának valót. Amikor teljesen megpuhult a kocsonyahúsunk, akkor a levet átszűrjük egy nagy lábosba. A megfőtt húsokat hagyjuk kicsit hűlni, majd csontozzuk ki. Szépen porciózzuk ki, testvériesen vagy igazságosan elosztva annyi mély tányérba, amennyit gondolunk, hogy szükség lesz a léhez. Törjünk 5-6 gerezd fokhagymát egy levesszűrőbe és azon át szűrjük a levet a tányérokba. Majd sorakoztassuk őket jó hideg helyre. Ha megdermedt, könnyen leszedhetjük a tetejéről a feleslegesnek ítélt zsírt, és szórhatunk rá kevés őrölt piros paprikát és borsot is.
Együk friss kenyérrel és adjunk mellé ecetes hagymát, vagy frissen reszelt tormát, vagy ecetes fokhagymát, de csalamádéval is nagyon finom; vagy aki úgy szereti, felszeletelt kemény tojást is ehet mellé.
