A magyar válogatott végig nagyszerűen játszva, teljesen megérdemelten győzte le a kicsit nagyképű, mélyen tudása alatt játszó osztrák válogatottat első Európa-bajnoki csoportmeccsén. Szalai Ádám góljával vezettünk, Stieber Zoltán már emberelőnyben duplázta meg az előnyünket.
Európa-bajnokság, F csoport Ausztria-Magyarország 0-2 (0-0) – Élő közvetítésünk Bordeaux, Nouveau Stade de Bordeaux, vezette: Turpin (FRA)
Ausztria: Almer – Klein, Dragovic, Hinteregger, Fuchs – Baumgartlinger, Alaba – Harnik (Schöpf, 78.), Junuzovic (Sabitzer, 59.), Arnautovic – Janko (Okotie, 65.). Szövetségi kapitány: Marcel Koller
Magyarország: Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy Á. – Dzsudzsák, Kleinheisler (Stieber, 79.), Németh K. (Pintér Á., 89.) – Szalai (Priskin, 69.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck
Bernd Storck nem csak szavakban bátor, kimondottan támadó szellemű csapatot rakott fel az Ausztria elleni Eb-nyitómeccsre. Igazi védekező középpályás nélkül (Gera Zoltán és Nagy Ádám volt a két belső középpályás), a balszélső helyén is egy csatárral, Németh Krisztiánnal kezdett a magyar válogatott, amelyben pályára lépett a vasárnap kisebb sérülést szenvedett Kádár Tamás is.
A támadó felállás nemcsak minket, szurkolókat lepett meg, hanem az osztrákokat is. Igaz, az első percben egyből kapufát lőtt David Alaba (óriási faultból indult az osztrákok támadása), de ezen a helyzeten kívülremekül játszotta át az osztrák letámadást a bátran kezdő magyar csapat.Kleinheisler László kétszer is ígéretes helyről lőhetett, és bár igazi veszélyt nem tudtunk kialakítani az ellenfél kapuja előtt, az első negyedóra minden várakozásunkat felülmúlta.
Martin Harnik és Kleinheisler Forrás: AFP/Tobias Schwarz
Ez azért is volt fontos, mert korábban Dárdai Pál azt mondta, az első 20 percben kiderül, milyen formában érkeztünk az Európa-bajnokságra. Az első félidő fele azt mutatta, kiválóban, hiszen nemhogy egyenrangú felek voltunk, de a mezőnyben jobbak voltunk Ausztriánál, a magyar válogatott irányította a játékot.
Dzsudzsákot kivették a játékból
Gera és Nagy bátor játéka tartást adott a középpályának, a bal oldalon pedig Németh Krisztián és Kleinheisler játszott össze többször is biztatóan. Az osztrákoknak nem ízlett a magyarok lelkes, szervezett játéka, ami elsősorban a passzaikon érződött:az első fél órában 66 százalékkal passzoltak, azaz minden harmadik átadásukat elrontották.Könnyebb lett volna kihasználnunk ezt, ha Dzsudzsák Balázst nem veszik le a pályáról az osztrákok, de a magyar csapat kapitányát nagyon szorosan őrizte az ellenfél.
Az első félidő végére kiegyenlítettebbé vált a játék, de ekkor sem szorultunk be, bár a játék áttevődött a magyar térfélre. A védelem nem állt rosszul a lábán, Guzmics Richárd kicsit bizonytalannak tűnt, és ekkor többen is eltűntek a mezőnyben néhány percre, aminek köszönhetően többször is helyzetbe kerültek az osztrákok, de sem Arnautovic megindulásából, se Harnik komoly helyzetéből nem született gól.
Az első félidő remekül sikerült Fotó: Polyák Attila – Origo
Az első félidő végén aztán ziccerig is eljutott a magyar csapat,egy gyors kontra végén Kleinheisler parádés labdával találta meg a védője mögé belépő Dzsudzsákot,aki rosszul vette át a labdát, ami így a jobb lábára került. A magyar csapatkapitány elvállalta így is, de a lövése keresztbe elpattogott a kapu előtt.
Dzsudzsáknak jobbal kellett lőnie Forrás: Getty Images/2016 Getty Images/Dennis Grombkowski
Az első félidőben tökéletesen megvalósítottuk Storck taktikáját, sok rövid passzal játszottuk át az osztrák letámadást, és több remek egyéni teljesítmény (Gera és Kádár mellett Nagy Ádám és időszakosan Kleinheisler és Németh) is összejött.
Stabilak maradtunk a szünet után is
A második félidő elején előbb az osztrákok, majd mi is helyzetbe kerültünk, Király kapuja előtt Guzmics takarított jól, a magyar ellencsapásnál pedig Kleinheisler passzolt rossz irányba. Az 54. percben aztán Dzsudzsák is jelezte, hogy a pályán van: 30 méterről bődületes lövést küldött a kapura, de Robert Almer szögletre paskolta a labdát.
Végig a magyarok hangja hallatszott Fotó: Polyák Attila – Origo
Szalai Ádám minden szempontból a szokásos játékát hozta: jól zavarta az osztrák labdakihozatalokat, rengeteget harcolt a védőkkel, kiharcolt egy sárgát Dragovicnak, de a támadójátékot nem igazán tudta segíteni. A 62. percben aztán a Hannover csatára egyszerre intette csendre kritikusait, és robbantotta fel a lelátót.
Lassan mondom: ve-ze-tünk!
Egy felívelést tett le mellel Kleinheislernek, aki visszatette a labdát a védőjétől elszakadó, a leshatárról meginduló csatárnak. Szalai nem a legjobban vette át a labdát, de még így is előbb ért oda rá, mint a kapujából kirontó Almer, és becsúszva eltette az osztrák kapus alatt.
A gól után nagyon megindultak az osztrákok, és gyorsan helyzetbe is kerültek. A magyar csapat meleg pillanatokat élt át a 16-osán belül összevissza pattogó labda miatt, amit végül be is lőttek az osztrákok, de csak sípszó után. Dragovic ugyanis csúnyán rácsúszott Kádárra, és mivel már volt egy sárgája (Szalai harcolta ki), megkapta a pirosat is. Ember- és gólelőnyben folytathatta a magyar válogatott.
Szalainak mindent megbocsátunk Fotó: Polyák Attila – Origo
A következő percekben kétszer is eldönthettük volna a mérkőzés sorsát, de Nagy Ádám lövése elkerülte a kaput, Németh bombáját pedig kipiszkálta a kapufa mellől az osztrák kapus.A mieink emberelőnyben pont azt csinálták, amit kell:okosan passzolgattak, lassították a játékot, és ha lehetőségük nyílt, azonnal megindultak a kapu felé.
A hajrában eldöntöttük
Storck csapatát nem nyomta össze a tét, hogy emberelőnyben kell megharcolnia a győzelemért, az osztrákok pedig képtelenek voltak ritmust váltani, a mieink a labdaszerzésekből szinte mindig felértek az ellenfél kapuja elé.
Ez történt a 87. percben is, amikor egy felívelést kifejeltek a védőink, Priskin azonnal megindította a jobb oldalon vágtázó Stieber Zoltánt. A pár perccel korábban beállt szélső kapura vezette a labdát, felnézett, majd 22 méterről, jobbról szemtelenül átlöbbölte a labdát a kapujából messze kifutó Almer fölött. Klasszisgólt lőttünk, ezzel minden el is dőlt.
A hátralevő percekre már nem maradt sok izgalom, az osztrákok erőtlenül próbálkoztak a szépítéssel, de nem volt benne a gól a játékukban. Inkább még mi lőhettünk volna gólt, de már nem koncentráltak eléggé a játékosok. Annyi baj legyen.
A lefújás után óriási örömünnep tört ki Bordeaux-ban, a szurkolók és a stáb is elérzékenyült a váratlan, de teljesen megérdemelt győzelem láttán. Nem csoda, elképesztő bravúrt hajtott végre a magyar csapat.
Óriási öröm fogadta a magyar egyenlítő gólt (Fotó: Action Images)
Óriási öröm fogadta a magyar egyenlítő gólt (Fotó: Action Images)
A magyar labdarúgó-válogatott 1–1-es döntetlent játszott Izlanddal a franciaországi Európa-bajnokság F-csoportjának második fordulójában. A szigetországi együttes az első félidőben tizenegyesből vezetést szerzett, de a mieink a 88. percben Birkir Már Saevarsson öngóljával pontot mentettek.
LABDARÚGÓ EURÓPA-BAJNOKSÁG F-CSOPORT, 2. FORDULÓ IZLAND–MAGYARORSZÁG 1–1 (1–0) Marseille, Stade Vélodrome, 60 842 néző. Vezette: Karaszjov (orosz) IZLAND: Halldórsson – Saevarsson, R. Sigurdsson, Árnason, Skúlason – Gudmundsson, G. Sigurdsson, Gunnarsson (Hallfredsson, 67.), B. Bjarnason – Sigthórsson (Gudjohnsen, 84.), Bödvarsson (Finnbogason, 69.). Szövetségi kapitány: Lars Lagerbäck és Heimir Hallgrímsson MAGYARORSZÁG: Király – Lang, Guzmics, Juhász (Szalai, 85.), Kádár – Gera Z. – Dzsudzsák, Nagy Á., Kleinheisler, Stieber Z. (Nikolics, 67.) – Priskin (Böde, 67.). Szövetségi kapitány: Bernd Storck Gólszerző: G. Sigurdsson (40. – 11-esből), ill. Saevarsson (88. – öngól)
Nem túlzás, a továbbjutásért lépett pályára Bernd Storck együttese szombaton Marseille-ben. Az Izland elleni összecsapásra több mint 15 ezer, közel 20 ezer magyar drukker kísérte el a nemzeti együttest, és a szurkolók fenomenális hangulatot teremtettek a kikötővárosban – már az összecsapás kezdete előtt is.
Storck Fiola Attilára sérülés miatt nem számíthatott, a felcsúti jobbhátvéd posztján Lang Ádám kapott lehetőséget, így középen Juhász Roland lett Guzmics Richárd párja. Juhásznak ez volt a 92. fellépése címeres mezben, amivel az örökranglista harmadik helyén beérte Fazekas Lászlót, és már csak Bozsik József (101) és a kapuban 105. alkalommal álló Király Gábor van előtte. Az osztrákok ellen gólt szerző Szalai Ádám helyén Priskin Tamás kezdett, az első fordulóban ugyancsak betaláló Stieber Zoltán pedig Németh Krisztiánt szorította ki kezdőből.
A magyar drukkerekre nem lehetett panasz (Fotó: Hegedüs Gábor)
Bátran kezdtük a találkozót: az UEFA statisztikái szerint az első húsz percben 69 százalékban volt nálunk a labda, de igazán nagy helyzetet nem tudtunk kidolgozni. Priskin fejese a kapu fölött szállt el, az ezúttal is jobbszélsőként játszó Dzsudzsák Balázs első löketét blokkolták, a második pedig mellé ment.
Aztán a 31. percben egy pillanatra elcsendesült a fantasztikus magyar tábor, amikor Kádár Tamástól játszi könnyedséggel vette el a labdát Jóhann Berg Gudmondsson, aki közelről lőtt, de Király hatalmas bravúrral hárított. Nem sokkal később Kleinheisler László csavart ballal kevéssel a jobb felső mellé.
Hiába támadtunk többet és hiába játszottunk jobban, Izland mehetett boldogan szünetre. A 39. percben Király kiejtette a labdát egy szögletet követően, majd Kádár előtt Aron Gunnarsson nagyot homorított, az orosz Szergej Karaszjov pedig a tizenegyespontra mutatott. A büntetőt Gylfi Sigurdsson magabiztosan bevágta, az izlandiak egygólos előnnyel várhatták a folytatást. 1–0
Ez volt az első, Európa-bajnokságon kapott gólunk, amely tizenegyesből született.
Óriási csatát vívott egymással a magyar és az izlandi válogatott (Fotó: Hegedüs Gábor)
Storck nem várt sokáig: a 67. percben pályára küldte Nikolics Nemanját és Böde Dánielt. Utóbbinak jó emlékei vannak az északi szigetországokról – októberben Feröer ellen a kispadról beállva duplázott.Fordulás után is mi voltunk aktívabbak, ami a támadásokat illeti, az első olyan lehetőségünk, amelynél felpattantunk helyünkről, a 64. percben adódott, de Nagy Ádám túl sokat hezitált az ötös sarka közelében.
Aztán Dzsudzsák kísérletezett kétszer szabadrúgásból, de mindkét alkalommal Hannes Halldórssoné lett a labda. Böde fordulásból lőtt, de lövése gyengére sikeredett.
A hajrában bosszantó hibákat követtünk el, egyre frusztráltabbak lettünk, de erőfeszítéseinknek meg lett a gyümölcse: a 88. percben sikerült egyenlítenünk. Nagy Ádám nagyszerűen passzolt Nikolicshoz a jobbon, akinek centerezését követően Birkir Már Saevarsson – a gólra éhesen a nyakában lógó Bödét megelőzve – a saját kapujába juttatta a labdát. Öngól! 1–1
Az utolsó percben az izlandiak a tizenhatosunk vonaláról, középről lőhettek szabadrúgást Lang szabálytalansága után, de szerencsére a labda elakadt a sorfalban, és az ismétlés sem talált kaput.
Ezt megúsztuk! (Fotó: Hegedüs Gábor)
A magyar válogatott négy ponttal áll az F-csoportban. Az esti Ausztria–Portugália meccs eredményétől függetlenül a harmadik helynél hátrébb már nem végezhetünk a kvartettben, ami továbbjutással kecsegtet.
A csoportok első két helyezettje és a négy legjobb harmadik helyezett továbbjut a nyolcaddöntőbe. Jelen állás szerint a legjobb harmadikak a három-három ponttal álló Szlovákia, Észak-Írország páros.
Járt a köszönet a közönségnek (Fotó: Hegedüs Gábor)
Felvetődik a kérdés, hogy hol a határ az ártalmatlan poharazgatás és a komoly alkoholizmus között.
Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert minden ember másként reagál az alkoholra. Sokat számít az is, hogy valaki nő vagy férfi, mekkora testmérettel rendelkezik, mennyi idős és milyen az anyagcseréje.
Mennyi alkoholt lehet inni?
Minden nehézség ellenére is időről-időre megpróbálják meghatározni, hol is kezdődik az alkoholizmus. Az Ontario Research Foundation definíciója szerint, ha valaki naponta csak 60 gramm alkoholt (1dl pálinka, 2 korsó sör vagy 3 dl bor) iszik meg, akkor még a biztonságos sávon belül marad, és nem lesz alkoholbeteg. Ezzel szemben, ha 150 grammnyi alkoholt fogyaszt, akkor szinte biztosan szervi elváltozásokat okoz nála az italozás. Az amerikai Addiction Research Foundation szerint egy férfi hetente maximum 120 gramm, egy nő 90 gramm alkoholt fogyaszthat el büntetlenül, de ebből egyszerre, egy alkalommal csak 30-40 grammot ihat meg. Javasolják továbbá, hogy az italfogyasztások között legalább 3 nap szünetet tartsanak.
Az alkoholizmus legjellemzőbb tünetei
Ha valaki a fenti mennyiségeknél többet, vagy rendszeresebben iszik, akkor nagy valószínűséggel kialakul nála az alkoholbetegség. Ennek legjellemzőbb tünetei:
sóvárgás, azaz leküzdhetetlen, kínzó vágy az ital után
kontrollvesztés, ha elkezd inni, akkor nem tudja abbahagyni
tolerancia, az alkoholhoz hozzászokik a szervezet, vagyis egyre többet kell inni azonos hatás eléréséhez
megvonás, az ivás felfüggesztését követő órákban-napokban heves testi tünetek alakulnak ki (remegés, izzadás, szapora szívverés, hányinger)
Szomorú statisztikai adat, hogy Magyarországon minden harmadik 15-29 éves férfi közvetve vagy közvetlenül az alkohol miatt veszíti el az életét. Erre a korra egyébként is jellemző, hogy ekkor kezdődik a rendszeres alkoholfogyasztás, majd ezt követően a harmincas években mérséklődik. Vannak azonban olyanok, akik ilyenkor sem csökkentik a bevitt alkohol mennyiségét, hanem folytatják az ivást. Ezeknél szinte biztosan kialakul az alkoholbetegség, és 40 éves korukra komoly szervi elváltozásokkal kell számolniuk. Az alkoholisták átlagban 10 évvel hamarabb halnak meg, mint egészséges társaik.
Ön vagy ismerőse már rabja az alkoholnak?
Ha esetleg nem tudja eldönteni, hogy Ön vagy hozzátartozója rabja-e már az alkoholnak, akkor az alábbi kérdések őszinte megválaszolása segít eldönteni a kérdést.
Érezte már valaha, hogy sokat iszik, és abba kellene hagynia az ivást?
Aggódott már valamelyik barátja, ismerőse, családtagja amiatt, hogy Ön túl sok alkoholt fogyaszt?
Érezte már magát rossznak vagy bűnösnek az ivási szokásai miatt?
Kezdte már a reggelt egy feles elfogyasztásával, csak hogy megszabaduljon a másnaposságtól, vagy hogy megnyugtassa az idegeit?
Ha csak egyre is a fenti kérdések közül igennel válaszolt, akkor Önnek vagy ismerősének gondja van az ivással. Ha egynél több kérdésre mondott igent, akkor több mint valószínű, hogy Ön alkoholbeteg, érdemes lenne segítséget kérnie!
A mai Szólás-mondások rovatunkban azzal a szólással fogunk foglalkozni, ami a megkötöttségek, a tilalmak alól való felmentést fejez ki. De vajon miért mondjuk úgy hogy Szabad a vásár? Erre a kérdésre megint csak a Mi fán terem című könyvhöz fordulunk további magyarázatért. Elmeséli Hargitai István.
Arisztokraták a lóversenypályán a 30-as években - Forrás: mek.oszk.hu
A felvétel meghallgatható a vasárnapi élőadás után itt is.
A két világháború közötti Magyarország mindennapi élete sokszínű képet mutat. Az arisztokrácia tagjai magas, de még a felső középosztály családjai is jó életnívón éltek. A középosztály alsó része már kevésbé jól, az alul lévő széles tömegek még szerényebben, a szegényparasztság pedig nem egyszer nyomorogva tengődött. A társadalmi helyzet alapvetően befolyásolta a szokásokat és hatott az életmódra. Divatozás, külföldi- vagy balatoni nyaralás csak a kevesek kiváltsága lehetett, a lakosság többsége hétköznapi gondokkal küszködött. A mindennapi élet a Horthy korszak Magyarországán.
Arisztokraták a lóversenypályán a 30-as években – Forrás: mek.oszk.hu
A társadalmi piramis csúcsán a nagybirtokosok, a történelmi arisztokrata-családok tagjai és a korszakban fokozatosan melléjük emelkedő új nagypolgárság helyezkedett el. A századelőn még mintegy kétezernyire becsülhető nagybirtokosok száma a harmincas évekre a harmadára – körülbelül 750 főre, az arisztokratáké pedig a felére – mintegy 350 főre – csappant. Ebben nagy szerepet játszott, hogy az elcsatolt területekről származó nagybirtokosok elveszítették több ezer holdra rúgó birtokaikat. Ezt követően a trianoni Magyarországon vásároltak, vagy béreltek földeket, esetleg különleges érdemeik és magas pressztízsük miatt – mint például Apponyi Albert gróf esetében – az állam vásárolt földbirtokot a számukra. Akik nem volt pénzük elvett földbirtokaik helyett Magyarországon újat vásárolni sokszor a középosztály tagjai közé süllyedtek. A nagy földbirtok-tulajdonosok és a történelmi arisztokrácia mellett néhány száz főre tehető azoknak a nagypolgároknak a száma, akik felemelkedésüket hatalmas vagyonuknak köszönhették. Amíg az arisztokrácia tagjai döntően katolikusok – kisebb részben reformátusok – voltak, az új bankigazgatók, gyárosok és más nagytőkések nem kis részben a zsidósághoz tartoztak, többen pedig gazdasági sikereiknek köszönhetően magas rangokhoz is jutottak. Előfordult, hogy a földbirtok és kastélyvásárlások mellett valamely történelmi családba való beházasodással igyekeztek az arisztokrácia irányából érkező ellenszenvet és fitymálást ellensúlyozni.
Korzózók Abbáziában egy két világháború közötti képeslapon – Forrás: mazsike.hu
A felső tízezer életnívója jelentősen eltért az alacsonyabb társadalmi pozíciókban levőkétől. Az arisztokraták az évet általában kastélyaik között ingázva töltötték, amelyeket nagy park és uradalom vett körül, a falakon belül pedig nagyszámú személyzet gondoskodott a kényelemről. Az arisztokraták legfeljebb uradalmaikat igazgatták, de többnyire csak reprezentáltak, klasszikus pénzkereső munkát nem végeztek. Egy-egy család a hazai mecenatúrában komoly szerepet játszott, a kastélyokon belül pedig többnyire gazdag könyvtárak is voltak, amelyek megalapozták a tulajdonos klasszikus műveltségét. Budapesten kívül gyakran rendelkeztek palotával az ország más részein, de az osztrák fővárosban is. Az év különböző szakaszaiban „körbelátogatták” birtokaikat, és gyakran tartózkodtak külföldön is. Kedvelt helyszínnek számított a francia és az olasz riviéra, vagy az országhoz közel az Adria partvidéke. Különösen Abbázia számított felkapott helynek. A századfordulón a balatoni nyaralás az arisztokrácia körében kevésbé volt elterjedt. A „magyar tenger” csak az igazi tengeri kijárat elvesztését követően értékelődött fel. 1923 nyarán Bethlen István miniszterelnök, Gödöllőn, Horthy Miklós kormányzónál vendégeskedett. Egy fővárosi lap a miniszterelnök kikapcsolódásáról így számolt be: „A park bejárata előtt csendőr áll, a közönségnek teljesen szabad bejárata van, a nagy fák mint természetes és hatalmas nagy védőgátak visszatartják a sűrű port és a profán hűhót.[…] A gödöllői nyaralás semmit sem változtat a kormányzó életmódján. Kora reggeli óráktól egész ebédideig intézi a sulyos államügyeket, üdülése mindannyi, hogy délután egy-két órára kimegy az évszázados parkba friss levegőt szivni. Most vasárnap szórakozott.Vendége van: az ország miniszterelnöke. A park belsejében felállított teniszpályán Bethlen István gróf miniszterelnök őfőméltóságos családjával teniszezik.[…] Természetesen ebből mit sem lát a parkban sétáló közönség. Ők csak a titokzatos, kastélyt bámulják vágyó szemmel, mindenkinek a lelkében ott settenkedik az a titkos gondolat: Be jó volna itt nyaralni! Csak a park pompáját látják és a környezet ünnepies csendjét érzik.”
Horthy Miklós, kormányzó, sikeres vadászat után – Forrás: https://tortenelemportal.hu
A pénzarisztokrácia tagjai néha maguk is – a történelmi családokhoz hasonlóan – az újonnan vásárolt kastélyba költöztek, leginkább azonban villákban vagy nagypolgári lakásban éltek. Ez utóbbinak általában 7–8 szobája volt, és a főváros valamely exkluzív környékén helyezkedett el. Egy-egy nagypolgári család kiszolgálását ugyanúgy cselédek és inasok látták el, mint az arisztokratákét. Az arisztokratákkal szemben ugyanakkor politikai tevékenységgel csak ritkán foglalkoztak, többnyire gyárigazgatóként, vagy a bankszektor valamely vezető pozíciójának birtokosaként dolgoztak. Műveltségeszményük általában eltért az arisztokraták klasszikusokra alapozott sekélyebb tudásától, és nyitottabbak voltak a tudományok, az irodalom, a kultúra és a divat új-, modernebb formái iránt. Körükben is megtalálhatók azok, akik kultúraszervezőként, az irodalom és a tudományok támogatóiként tevékenykedtek. Ezek egyike volt a Hatvany család is.
Weiss Manfréd villája az Andrássy úton – Forrás: index.hu
Az arisztokraták és nagypolgárok 1–1,5 ezres száma mellett a középosztály sem számított igazán széles társadalmi rétegnek: tagjai közé az összlakosság 9%-a tartozott, de ez a réteg is roppant differenciált volt. Lecsúszott és elszegényedett arisztokratákat, polgárokat, köznemeseket, középbirtokosokat, papokat, hivatalnokokat, katonatiszteket és értelmiségieket – tudósokat, mérnököket, orvosokat, írókat – is találunk a középosztálybeliek heterogén táborában. Azok, akik az úri középosztály felső részén helyezkedtek el, életvitelükben sokszor csak alig különböztek a nagypolgárságtól. Egy-egy jónevű orvos, író, festőművész, vagy zeneszerző pedig maga is megengedhette az évenkénti külföldi tengerparti nyaralást. A középosztály mintaadó szerepe a társadalom szélesebb rétegei számára is meghatározó volt: a korszak filmjeiben és irodalmában középosztálybeli szereplők hangsúlyosan vannak jelen. Aki csak tehette közülük, a romló életkörülmények ellenére igyekezett lépést tartani a legújabb párizsi divattal, és ruhatárát az újságokban gyakran hirdetett darabokkal kiegészíteni. Ahogy egy 1936-os magazinban az öltözködés várható újdonságairól olvashatjuk: „A politika, irodalom, művészet, öltözködés nagy változáson ment keresztül a háború óta[…] A háború előtt talán nem lehetett volna jobban megbántani egy divatdámát, mint azzal, hogy készen veszi kabátját, ruháját és az nem valamely előkelő szalón, hanem a konfekció produktuma. Ezek az idők elmúltak és ma már a konfekció szónak egészen más jelentősége van.[…] [A] ruhatermelés az olcsóság mellett az ízlés, a csinosság elveit is felvette programjába.” A külföldi divat és reklámozott termékek propagálásában építettek a korszak ismert színészeire is, akiknek az ázsiója jelentősen megnőtt. Az egyik ismert filmcsillagról, Muráti Liliről 1943-ban ezt írták: „Mindenki tudja, hogy Muráti úgy diktálja Pesten a divatot, mint Párizsban a Vogue vagy New-Yorkban a Harpers Bazar. Ő az eleven divatlap”
Polgári lakásbelső „szalonjának” kellékei – Forrás: bibl.u-szeged.hu
Az „átlagpolgár” minimálisan 2, leginkább azonban 3–4 szobás lakásban lakott, amelyhez hall és cselédszoba is dukált. A szalonban 8–10 személyes ebédlőasztal, tálaló, esetenként kártyaasztal is el volt helyezve, az asztalon vázák, a vitrinben porcelánedények, a falakon pedig festmények voltak. Sok lakásban pedig már megjelent a rádió, de legtöbb fővárosi lakásban már vezetékes víz és áram is volt, a polgári lakásokba pedig fürdőszobát is berendeztek, és vízöblítéses wc-t is felszereltek. Egy átlagos hivatalnok többnyire reggel 9 és délután kettő között dolgozott, és ha nem tudott hazajutni, akkor valamely közeli étterembe, járt ebédelni. A társadalmi réteg anyagi helyzetének differenciáltságát jelzi, hogy amíg egy elemi iskolai tanár fizetése 160 pengő volt, egy középiskolaié már 220, egyetemi tanáré közel 600. Az elképzelt anyagi határ, ami fölött viszonylag könnyebben lehetett élni a 200 pengő volt. Az olyan ember, akinek legalább ennyi fizetése volt – ahogy a korszak slágere fogalmazott – már „könnyen viccelt.”
Polgári lakás fürdőszobája a harmincas években – Forrás: szombat.org
A középosztálybeliek étkezése változatos volt: a drágaság, az infláció és a gazdasági válság miatt a húsfogyasztást heti 1–2 alkalomra redukálták, és gyakran ettek főzelékeket és leveseket. Még a régi dzsentri hagyományból fakadt, hogy körükben gyakori volt a vendéglátás, amit egyre nehezebb volt fenntartani, és ez a szokás hovatovább a régi „jó világ” látszatának őrzésére szolgált. Ugyan „papíron” a középosztálybeliekhez tartoztak azok a menekültek is, akik az elcsatolt terültekeről kerültek Magyarországra, a többnyire középosztálybeli- és tisztviselőcsaládok sokszor még évekig tengődtek valamelyik vasúti pályaudvar külső vágányára tolt szerelvényben úgy, hogy az egyik vasúti kocsiban laktak, holmijaik pedig a másikba voltak bepakolva.
Többnyire középosztálybeliek látogatták az információ- és véleménycsere, valamint a szórakozás egyik kedvelt helyszínét: a kávéházat. Ha drágább árakon és szűkösebb kínálattal, a kávéházi kultúra másodvirágzását élte. A két világháború között több, mint száz új kávéház nyílt. Ekkor élte fénykorát a Nyugat írói által gyakran látogatott Centrál és a Hadik, és Rejtő Jenő kedvencei a Japán kávéház, és az Abbázia is. A harmincas években terjed el a hétvégi nyaralás a Dunántúl gyógyfürdőibe, a Mátra vidékére, vagy a Balatonhoz. Ekkortól épülnek ki a szervezett turistaútvonalak is az országban.
Két, a magyar idegenforgalmi hivatal által készíttetett az erdélyi turizmust népszerűsítő plakát, 1940-ből – Forrás: erdelyikepek.blogspot.hu
A korszak kispolgársága is sokféle csoportot foglalt magába. Tanítók, kiskereskedők, vasúti altisztek, kisiparosok, tanítók és az ápolónők sorolhatók közéjük. Életkörülményeik sokkal szerényebbek voltak a középosztály felsőbb csoportjainál. Általában egy-, legfeljebb két szobakonyhás bérlakásban éltek. Fürdőszoba alig volt, – többnyire lavórból mosakodtak – wc pedig a folyosón volt, amit az emelet lakói közösen használtak. A lakások berendezése is szegényesebb volt, így nagyobb szerepe volt a funckiónak. Az ágy, és a ruhásszekrény mellett többnyire csak egy asztal négy székkel jelentette a berendezést. A lakások, ha nem a város bérházában, akkor a külvárosok kisebb kertes magánházaiban voltak.
Budapesti bérház udvara – Forrás: cultiris.com
Legrosszabb helyzetben a városban dolgozó szakmunkások, kocsisok, varrónők, inasok, mosónők és cselédek voltak. A sokszor a paraszti munka elől cselédnek szegődöttek helyzetéről Márai Sándor, az 1934-ben megjelent Egy polgár vallomásaiban így írt: „a konyhában aludtak. […]Reggel ott mosakodtak a konyha vízcsapjánál, melynek leöntőjébe a moslékot és a szennyvizet is öntötték. Ocsmány és érthetetlen helyzet volt ez, de senki nem törte a fejét rajta, a társadalom így rendezkedett be.[…] Nagyon rosszul fizették[…], agyondolgoztatták, s a legelső veszekedésnél kitették a szűrét […]A kvártély az a fiókos láda volt, mely a konyhában állott, megrakva vörös és csíkos-cihás “cselédágyneművel” – éjszakára kinyitották a láda tetejét, kihúzták az alsó fiókot, s ebben aludtak a cselédek. […][A] legtöbb helyen a cselédeknek, megjelölték a falatokat, melyeket elfogyaszthatnak a tálak maradékaiból, levágták számukra a napi karaj kenyeret, kimérték a tejet, kávét- persze csak frankosat kaptak a cselédek -, s kiszámolták hozzá a cukordarabkákat. Ha a cselédet kidobták, a jó háziasszony utolsó pillanatban számba vette a távozó holmiját, valóságos testi motozást tartottak, a becsomagolt cselédmotyót apróra megvizsgálták, törülköző, ezüstkanál után kutattak, mert köztudomású volt, hogy “minden cseléd lop”.
A magyar társadalom jelentős része – több mint 60%-a – a parasztsághoz tartozott. Ugyanakkor az alapján, hogy kinek volt, és ha igen, akkor mennyi földje, további éles különbségek voltak. A gazdagparasztok szinte már a polgárok életszínvonalán éltek, földjeikből tisztes jövedelmük volt, megtehették, hogy gyermekeiket iskoláztassák. A szegényparasztok sárból tapasztott – az utcára többnyire merőleges – vályogházakban laktak, amelyeknek kicsi ablakai voltak, zsúpfedelét pedig csak lassan szorította ki a cseréptető. A házakban többnyire egy szobában aludtak, ezen kívül volt a központi helységnek számító konyha és még egy „tisztaszoba”. Fürdőszoba nem volt, az udvaron lévő kútból húzott vízben mosakodtak. A falusi házak berendezéséhez faragott bútorok, petróleumlémpa, ruhatárolásra szolgáló láda, asztal és székek tartoztak, néha pedig tükör is volt a falon. A paraszti élet munkarendjét az évszakok határozták meg. Kora tavasztól őszig a mezőn dolgoztak, télen pedig a házkörüli munkákat látták el. A szórakozási lehetőséget a – leginkább a férfiaknak fenntartott – kocsma, vagy egy-egy lakodalom, bál szolgáltatta, de volt, hogy hetente mozielőadást is levetítettek.
Kisparaszti ház belseje – Forrás: mek.niif.hu
A legsanyarúbb élete még a falvaktól is távolabb élő tanyavidéki lakosságnak volt. Az ő sorsuk és mindennapi életük a korszak végére is csak alig változott. Weis István a tanyavilág lakosságának megrendítő viszonyait így festette le: “mindenki oda épít, ahová akar; kivétel nélküli szabály a földeletes szoba; a hatóság távollétében teljesen túlteszik magukat a kút és istállótávolságokon, az illemhelyekre vonatkozó szabályokon. A télére gondosan bedugaszolt ablakon át friss levegő nem hatol be, pedig a többnyire egyetlen szobát nemcsak a számos kisebb- nagyobb családtag, esetleg cseléd kigőzölgése és kapadohányfüstje, hanem a behozott aprójószág és az eltüzelt “magyar tőzeg” bűze teszi illatossá.”
Gyula környéki tanya – Forrás: gyulaanno.hu
Felhasznált irodalom:
Gyáni Gábor: Hétköznapi élet Horthy Miklós korában. Budapest, Corvina Kiadó, 2006.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 206–222.
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 188–206.
A játék az ember alapvető biológiai szükséglete, amely nélkülözhetetlen szerepet játszik számtalan készség elsajátításában és az idegrendszer megfelelő érési folyamatában. A kóros játékszenvedély esetében azonban már nem az elsődleges biológiai szükségletek kielégítése jelenik meg.
A játékszenvedély előfordulása
Napjainkig nem készült felmérés, arról, hogy Magyarországon milyen mértékű a kóros játékszenvedély jelensége, de az Amerikai Egyesült Államokban végzett felmérések alapján a teljes népesség körülbelül 2-5%-át érinti a kóros játékszenvedély, míg ez az arány a 14-18 évesek körében körülbelül 7%. A férfiak aránya nagyságrendileg kétszeres a nőkhöz képest. A kóros játékszenvedélyről nehéz azonban előfordulási arányokat megadni, mivel rendkívül heterogén betegségcsoportról van szó, amelyben megtalálható a lottótól kezdve a sportfogadásokon és kártyajátékokon át a kaszinóig számos forma, sőt tágabb értelemben véve ide sorolhatók a számítógépes és internetes játékoktól függők is.
A játékszenvedély tünetei és lefolyása
A betegség lefolyása négy fázisra bontható.
Az első fázis a nyerő időszak. A betegek egy részénél a játék jelentős nyereséggel indul, ami miatt gyorsan kialakul a tolerancia és kontrollvesztés állapota. A beteg erősnek, győztesnek, gazdagnak érzi magát, illetve a későbbi beszámolóiban így látja ezt az időszakot.
A második fázis a veszteség időszaka. Nem várt veszteség, vagy a győzelem küszöbéről történő veszítés indítja be ezt a szakaszt. A szerencsejáték függő sorscsapásként éli meg ezt a szakaszt, és beindítja benne a veszteségek „hajszolását”, azaz a kényszert a veszteségek visszanyerésére. A környezet elől titkolja veszteségeit, egyúttal állandóvá válik a kölcsönök felvétele.
A harmadik fázis a kétségbeesés időszaka. Kifogynak a kölcsönök, teljes az anyagi csőd. Megjelennek az immorális ésvagy illegális cselekedetek – csalás, sikkasztás, tolvajlás. Ez a szerencsejátékos mélypontja, amely gyakran végződik letartóztatással.
A negyedik fázis a feladás vagy reménytelenség szakasza. A játékos már nem kergeti tovább a „mindent visszanyerek” illúzióját, ugyanakkor a szerencsejáték továbbra is fennmaradhat, de már csak az „akcióban lét” miatt.
A játékszenvedély diagnózisa
Az Amerikai Pszichiátriai Társaság úgynevezett DSM-IV-TR kritériumrendszere szerint, az alábbi felsorolásból öt viselkedésforma megléte megadja a diagnózist, amennyiben a játékszenvedély nem magyarázható mániás epizóddal (mániás depresszió fennállása esetén).
– A szerencsejátékokkal való intenzív foglalkozás (tervezgetés, élmények). – A kívánt izgalom eléréséhez egyre nagyobb összegű tétek megjátszása. – Ismételt sikertelen erőfeszítések a játék feletti kontroll megtartására, a játék csökkentése vagy abbahagyása érdekében. – Nyugtalanság, irritabilitás, ha megpróbálja a játékot csökkenteni vagy abbahagyni. – A szerencsejáték folytatása a problémáitól vagy rossz hangulattól való megszabadulás módja. – Miután szerencsejátékon pénzt veszít, gyakran visszatér másnap, hogy veszteségét kiegyenlítse. – Hazudik a családjának, kezelőorvosának és másoknak, hogy eltitkolja a játékszenvedély mértékét. – Illegális cselekményeket követ el, hogy finanszírozza szerencsejátékát. – A játékszenvedély miatt veszélyeztet vagy elveszít fontos kapcsolatot, állást, továbbtanulási vagy karrierlehetőséget. – Másokra támaszkodva gondoskodik a pénzről, hogy a játékszenvedély okozta reménytelen anyagi helyzetén könnyítsen.
A játékszenvedély terápiája
A kezelésben mind gyógyszeres, mind pszichoterápiás eljárások szerepet kapnak. Kutatások alapján eredményesen alkalmazható az opiát ellenes (antagonista) nalmefen, vagy a kedélybetegségekben alkalmazott paroxetine. A pszichoterápiás módszerek közül elsősorban az önsegítő csoportoknak van szerepe, de elterjedtek a kognitív, illetve a kognitív-behaviorista terápiák is. Ezen terápiák hatékonysága azonban egyelőre nem igazolt.
Forrás:
Demetrovics Zsolt: Az addiktológia alapjai, ELTE Eötvös Kiadó, 2007.
Mai adásunkban azt szólást kívánjuk analízis alá vetni, ami úgy szól, hogy Jön még a kutyára dér, azaz, amit csinál az illető, abból még lehet kellemetlensége. De talán nézzük meg mit mond erről O. Nagy Gábor a Mi fán Terem című könyvében. Elmeséli Hargitai István.
A hússzeleteket besózzuk, borsozzuk és forró olajban mindkét oldalát megsütjük. A visszamaradt olajba beletesszük az aprított hagymát, eldörzsölt fokhagymát, a paradicsompürét. Meghintjük liszttel, felengedjük a vörösborral, visszarakjuk a sült hússzeleteket, egészben a sárgarépát, megfűszerezzük a babérlevéllel, kakukkfűvel és felengedjük annyi vízzel, hogy a húsokat ellepje. Lassú tűzön puhára pároljuk, majd a répát és a hússzeleteket kivesszük, és meleg helyen tartjuk. A mártást átpasszírozzuk kis vajdarabokkal. A szalonnát felszeleteljük, majd kakastaréj szerint bevagdossuk, és ropogósra sütjük.
Tálalásnál a hússzeletekre karikázzuk a répát, tetejére tesszük a sült szalonnát,
Részlet a Szőts István által rendezett Emberek a havason című filmből (1942) - Forrás: magyarhirlap.hu
A két világháború közötti Magyarország kulturális és szellemi élete roppant sokszínű képet mutat. Az ó- és újkonzervatív szerzők valamint a progresszív radikális értelmiségi csoportok mellett a harmincas években megjelentek a falukutató népi mozgalom irányzatának szerzői is. A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat, és még ennél is jobban kitágult az újságolvasók köre. Ekkor vált ugyanakkor igazán hangsúlyossá a népi–urbánus vita, amely végigkísérte az egész időszakot. Kultúra, szórakozás és művelődés a Horthy-korszakban.Cselényi József, magyarnóta énekes a rádió stúdiójában (1930-as évek) – Forrás: tankonyvtar.hu
Folyamatosság és változás. Ezekkel a fogalmakkal lehetne nagyvonalakban a két világháború közötti Magyarország kulturális életét jellemezni. Folyamatosság, hisz a Horthy-korszak sok mindent megőrzött az első világháború előtti idők – és a századforduló – világának irodalmi tradicionalizmusából. És változás, hisz a háborús évek és a forradalmi időkben teret nyert szocialista avantgárd mellett a polgári radikális szerzők által képviselt irodalmi irányzatok is nagy súllyal jelentek meg.
Az irodalom legerősebb irányzata mindvégig a konzervativizmus volt, amely a kormányzat ellenforradalmi ízlésvilágát és keresztény nemzeti revizionizmusát is képviselte. A korszak legelismertebb írójának, – ahogy emlegették: „írófejedelmének” – Herczeg Ferenc számított, akinek történelmi regényei és színműi az úri középosztály legtöbbet olvasott könyvei voltak. Munkásságáért a kormányzat is többször is kitüntette, a Magyar Tudományos Akadémia pedig 1925-ben – Az élet kapuja című történelmi regényéért – még Nobel-díjra is jelölte. Az általa közel ötven éven át szerkesztett Új Idők című lap előfizetőinek száma meghaladta a 30 ezret is, ami példátlanul magasnak számított. Az elismertsége miatt Herczeg a harmincas évek elejétől a Magyar Revíziós Liga elnöki tisztét is betöltötte. Az általa képviselt „ókonzervativizmus” mellett az 1923 januárjában indult Napkelet folyóirat körül csoportosultak az újkonzervatív irányzat képviselői. A „keresztény” és „nemzeti” szellemben íródott új lap indítását a kultúrpolitika részéről maga Klebelsberg Kunó vallás-és közoktatásügyi miniszter kezdeményezte. Már a folyóirat címe is „mutatta”, hogy szerzői radikálisan szembehelyezkedtek a Nyugat folyóirat köré szerveződött „modernebb” és demokratikusabb elveket hirdető írókkal.
Herczeg Ferenc, a korszak írófejedelme a Horthy családdal (az író a bal oldalon) – Forrás: irodalmijelen.huz 1941 októberében indult, Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag – Forrás: szolnokinaplo.hu
Az irodalmi élet legjelentősebb lapjának ugyanakkor továbbra is a Nyugat számított, amelynek szerzőgárdájából Ignotus az első forradalom alatt Svájcba utazott, Ady pedig elhunyt 1919-ben. Ugyanekkortól vette át Osvát Ernő szerkesztői helyét Babits Mihály. És továbbra is publikált itt Móricz Zsigmond is. A huszas években tűntek fel a folyóirat második nemzedékéhez tartozók közül – Tamási Áron, Gelléri Andor Endre, Zelk Zoltán és Szabó Lőrinc is. A gazdasági válság időszakát a lap csak nehezen tudta áthidalni, komolyan felmerült még a megszűnés lehetősége is. 1933-tól a lapot Babits már egyedül szerkeszti, nagy veszteség ugyanebben az évben Krúdy Gyula halála. A harmincas éveket a széppróza művelői helyett a Nyugat újabb nemzedékének költői dominálják. Ebben az évtizedben publikál itt Vas István, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, ottlik Géza és Jékely Zoltán is. A folyóirat 1941-ben, Magyarország második világháborúba való belépésének – és Babits halálának – évében szűnt meg. Utóda az Illyés Gyula és Schöpflin Aladár által szerkesztett Magyar Csillag lett.
A harmincas években tűntek fel az új modernizációs irányzatnak, a falukutató népi mozgalomnak a képviselői. Szerzői egyfajta harmadikutas politikát képviseltek és a szegényparasztság nyomorúgásos viszonyainak a bemutatására vállalkoztak. Emellett egyszerre kívántak a magyarság szociális és nemzeti problémáira is megoldást találni. A legtöbben maguk is falusi sorból származtak és szimpátiával – többnyire szubjektíven – fordultak a paraszti világ felé. Szabó Lőrinc Aszfalt és föld című 1935-ös írásában a falu világát a városéval összevetve az előbbi előnyeit hangsúlyozta. „A nagy szabad terek, a felhők, az eső, a nap, a virágos mezők és dombok, a folyók, erdők, az ég mosolya és haragja, az egész föld éppoly rejtelmes erővel és sokkal régebben hatnak a lélekre, mint a város aránylag fiatal csodái.” Szellemi útravalót leginkább Szabó Dezsőtől, Ady Endrétől és Kodály Zoltán munkásságától nyertek. A maga nemében heterogén csoport tagjai között ott találjuk Veres Pétert, Féja Gézát, Illyés Gyulát, Erdei Ferencet, de Bibó Istvánt, Kovács Imrét, Németh Lászlót is. A harmincas években fokozatosan Móricz Zsigmond is egyre inkább azonosul velük. Az elnevezésük Németh Lászlótól származott, aki egyik, 1929. februári írásának címének már a „Népi író-t” adta. Tamási Áron egy 1935-ben vele készült beszélgetésben így fogalmazta meg a népi írók előnyeit: „A népet az jellemzi, hogy emberibb, mint a többi osztály, látóköre egyetemesebb, a világot a maga teljességében látja. Az új népi írók a népi szellemet a legművészibb s a legmodernebb formában fejezik ki. Nincs szükségük magyarkodásra, a magyarságot az emberen keresztül látják, éppen ezért ők a legeurópaiabbak. […]A nép élete – mondja – gazdag és széles, Isten és a csillagok éppen úgy élnek benne, mint a valóságos lények. A népi író éppen ezért csak egyetemes arcú műveket bír alkotni. Más a „proletárirodalom”: a munkás élet szegényebb, szűkebb, s ez meg is látszik az egész proletárirodalmon és művészeten.”
A népi mozgalom két emblematikus tagja, Féja Géza és Veres Péter az 1943-as könyvnapon – Forrás: manda.blog.hu
A politikai baloldalhoz kapcsolódott az avantgárd irányzata, amelynek szerzői a Ma és a Munka című folyóiratok körül csoportosultak. Céljuk a társadalomnak és az embernek egy „szociálisan igazságosabb” formára való átformálása volt. Legfontosabb képviselőjük az ezeket a lapokat is szerkesztő Kassák Lajos volt. Az Érsekújváron született szerző háború alatt írt antimilitarista lapjait betiltották, a Tanácsköztársaság bukása után börtönben ült, majd Bécsbe emigrált, az osztrák fővárosból pedig csak 1927-ben jött haza. Az egy évvel később indult – 1939-ig megjelenő – Munka című lap céljának azt tartotta, hogy helyet adjon „a társadalmi fejlődést szolgáló, az ember szocialista gondolatait és érzéseit kiszélesítő és elmélyítő kultúr és civilizációs produktumoknak és politikai észrevételeknek”. A népi írók szociográfiáikban többnyire élesen szembehelyezkedtek a Horthy-korszak „úri” és „városi” világával, így az ezt megtestesítő Nyugat és a Napkelet konzervatív, polgári és polgári radikális szerzőivel. A kialakult népi-urbánus vita végigkísérte a korszakot. A vitának nem volt központi témája, de hangsúlyos elemeként jelent meg benne a hazai zsidókérdés és az erről folytatott polémia is. Az értékítéletek különbözősége így antiszemita–filoszemita szembenállást is takart.
A Kassák Lajos által szerkesztett aktivista lap, a MA 1924. évi 3–4. száma ( a folyóirat 1920–1925 között Bécsben jelent meg) – Forrás: 444.hu
A korszakban egyre többen olvastak szépirodalmat: a kiadott könyvek száma a háború előtti időkhöz képest a korszak végére megduplázódott és 1941-re elérte az évi 5000 példányt is. A példányszámot megnézve ugyanakkor azt láthatjuk, hogy a kiadott kötetek zöme – mintegy 70%-a – nem az igényesebb szépirodalmi munkáihoz, hanem az olcsóbb – a szórakoztatás igényeit jobban kielégítő – ponyvairodalomhoz tartozott. A magyar irodalom legkedveltebb szerzőjének továbbra is Jókai Mór számított, de sokan olvasták Gárdonyi Géza, Zilahy Lajos, Herczeg Ferenc, Mikszáth Kálmán és Arany János munkáit is. Kiszélesedett az újságolvasók köre is. A harmincas évek végére már majdnem kétezerre nőtt a különböző újságok és lapok száma , ezek zöme – mintegy 70%-a – ugyanakkor a fővárosban jelent meg. Legkedveltebb lapoknak Az Est, a Pesti Hírlap és az Új Nemzedék számítottak. Vidéken pedig a legkeresettebbek a képekkel és humoros történetekkel teletűzdelt kalendáriumok voltak.
A „katolikus radikális” lap, az Uj Nemzedék 1937-es száma – Forrás: hotdog.hu
A komolyzenében a korszak kiemelt szerzőinek számított Kodály Zoltán és Bartók Béla is. A Psalmus hungaricus kompozíciójának szerzője, Kodály, és a Kátpát-medence népeinek folklórvilágára építő Cantata profanát jegyző Bartók munkásságát 1930-ban Corvin díjjal ismerték el. Továbbra is népszerűnek számított az operett, noha a háború előtti sikereit a műfaj nem tudta megközelíteni. Az operettszerzők közül Lehár Ferenc és Kálmán Imre mellett sikert arattak a dzsessz zenei világából is táplálkozó Ábrahám Pál könnyűzenés darabjai, Fényes Szabolcs klasszikus darabjai, valamint Zerkovitz Béla és Farkas Imre pesties, magyaros tematikái. Reneszánszukat élték viszont a népies műdalok és a nóták is. Már a világháborút követően megjelent a New Orleansból és Chicagóból világhódító útjára indult dzsessz is. Ez különösen az országban vendégszereplő külföldi zenészek, a nagyobb kereskedésekben kapható gramofonlemezek és az itthon is vetített külföldi filmek slágerei hatására terjedt el. Emellett a divatos szórakozóhelyeken egyre többen táncoltak swinget, a charlestont, foxtrottot, rumbát és a tangót is.
Az építészetben terjedt a konzervatív szellemű historizmus és az eklektika is, de továbbra is születtek a szecesszió modernebb stílusjegyeit hordozó épületek is. A mondernebb építészet előretörését jelzi a Magyarországon a huszas évek végétől fokozatosan terjedő Bauhaus, amelynek hazai gyökereire nagyban hatottak az avantgárd szellemű szerzők elképzelései a dekorativitás helyett a célszerűség irányába elmozduló építkezési formák fontosságáról. A gazdaságosabban kivitelezhető és olcsóbb családi „minimál-házak” szép példáját mutatják a Napraforgó utcában felépített – más-más építészek által tervezett – mintalakótelep házai.
A festészetben meghatározó irányzatok között találjuk az Aba Novák Vilmos és Molnár C. Pál által űzött, a szobrászatban Pátzay Pál által képviselt „római iskola” művészetét, amely leginkább az olasz neoklasszicizmus hagyományára épített. A festészetben pedig továbbélt a még a Monarchiában létrejött nagybányai iskola hagyománya is. De új művészeti tematikák is létrejöttek. Ezek egyike a népi írókhoz hasonaltosan falu világának a festészetben való megörökítését szorgalmazó úgynevezett alföldi iskola volt.
A nagybányai festőiskolához tartozó Patkó Károly Nagybányai részlet című festménye – Forrás: hung-art.hu
A korszak legkedveltebb kikapcsolódási és szórakozási formája a mozi volt. A nemzeti filmgyártás 1925-ben került állami kézbe, 1928-ban pedig létrejött a Hunnia Filmgyár Rt., amelynek feladata a hazai játékfilmgyártás irányítása lett. Az első hangosfilmet 1929-ben mutatták be Magyarországon. A mozik iránt növekvő igényt mutatja, hogy a mozgóképszínházak száma a korszak végére megduplázódott, ráadásul falvakban is rendeztek alkalmi filmvetítéseket. Ezt segítette az is, hogy a jegyek olcsók voltak. A bemutatott filmek többsége ugyanakkor nem hazai készítséű volt, hanem leginkább amerikai, német, francia és brit produkciók. A hazai jétékfilmgyártás a harmincas években futott be. 1931-ben mutatták be az azóta is nagy sikernek örvendő vígjátékot, a Hyppolit a lakájt, amelyben a polgár prototípusát Kabos Gyula alakította. Az 1934-ben bemutatott Meseautó sikere azonban még a Hyppolitén is túltett. A könnyen emészthető és jobbára sablonkarakterekkel dolgozó produkciók mellett a korszak végén már maradandóbb művészi jegyeket hordozó és mélyebb erkölcsi tanulságokat is felmutató film is született. A Szőts István által rendezett – 1942-ben bemutatott – Emberek a havason a hazai siker mellett a velencei filmfesztivál első díját is elnyerte.
Részlet a Szőts István által rendezett Emberek a havason című filmből (1942) – Forrás: magyarhirlap.hu
A film mellett gyorsan terjedt a rádiózás is, elsősorban a középrétegek körében. Csak a harmicnas évektől, az olcsóbb rádiók elterjedését követően jutott el egyre nagyobb számban a hírközlés eme formája a falvak lakosságához, ott is jó ideig még nem egyénileg, hanem összegyűlve, közösen hallgatták.
A Horthy-korszak számít a szabadidő aktív testmozgással való eltöltése, azaz a sport elterjedése időszakának is. Több ezer sportkomplexum épült: pályák, céllövöldék, tenisz- és futballpályák, tornatermek és uszodák is. Ezeknek köszönhetően a sport a kevesek hobbijából tömegessé vált. 1941-re a fővárosban felépült a Nemzeti Sportcsarnok. Az ország sporthatalmi státuszát jelezték a korszak olimpiai játékain szerzett érmek is. Az 1928-as amszterdami nyári olimpiai játékokon Magyarország 4 aranyat, 1932-ben Los-angelesben már 6-ot, az 1936-os berlini olimpiai játékokon pedig már 15 érmet, ebből 10 aranyat szerzett. Az aranyérmek számát tekintve az ország az éremtáblázat 3. helyét foglalta el.
Az 1936-os berlini olimpia aranyérmes magyar vízipóló csapata – Forrás: hvg.hu
A sport terén elért sikerek az első világháború következményeit figyelembe véve, egy akkora országtól, mint amekkora Magyarország volt óriási teljesítménynek számítottak.
Felhasznált irodalom:
Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, 3. kiadás, Budapest, Osiris Kiadó, 2001. 206–222.
Magyarország politikai és szellemi élete a két világháború közötti években. (https://tudasbazis.sulinet.hu/hu/tarsadalomtudomanyok/tortenelem/az-i-vilaghaborutol-a-ketpolusu-vilag-felbomlasaig/magyarorszag-politikai-es-szellemi-elete-a-ket-vilaghaboru-kozotti-evekben/a-horthy-rendszer-szellemi-elete-oktatas)
