Az alábbi sorok a köszönet és hála sorai. Címzettje elsősorban a clevelandi római katolikus Szent Imre-templom közössége, feladója pedig – az én tollamon keresztül – a kárpátaljai Szürte római katolikus egyházközsége. Tiszteletbeli clevelandi díszpolgári kinevezésem óta a diaszpórában élő magyarok többször tüntettek ki bizalmukkal, és bíztak meg adomány eljuttatásával szülőfalumba. Írásomban a karácsonyi támogatás történetéről írok, valamint jelentést teszek az összeg fogadtatásáról, továbbá a várható felhasználásról.
(A videó felvétel megnézhető itt a weboldalunkon is a vasárnapi élőadás után.)
A Bocskai Rádió jóvoltából novemberben tíz napot ismét Amerikában tölthettem. A tavalyi látogatásnak köszönhetően már egy egész komoly arányát ismerem a clevelandi magyar közösségnek, sokan meleg öleléssel, rég nem látott ismerősként üdvözöltek. Ez a kirándulás is tartogatott olyan alkalmakat, ahol szerettem volna tisztességesen megfelelni, felelősségteljesen helytállni. Ilyen volt például a Cserkész Regös Csoport fennállásának 50. évfordulója, ahol riporterként vettem részt, illetve a Magyar Társaság éves konferenciája, ahol Nádas Gabriella és János jóvoltából az előadók soraiban lehettem. Jövőt építő magyar családok – e köré a tematika köré épült az idei esemény, ahol a kárpátaljai családok jelenlegi életéről szóltam. Nem érzem úgy, hogy eleget lehetne hangsúlyozni azt, hogy a fegyveres harcok hiánya Kárpátalján nem jelent nyugalmat, nem egyelő a békével és a kiegyensúlyozott mindennapokkal. Ez a kis vidék derekasan kivette a részét csaknem két évvel ezelőtt a belső menekültek ellátásából, és jelenleg is, nagy erőfeszítéssel próbálják megtartani a családok a vidék, a falu, a porták korábbi képét, példás rendezettségét. De egyre jobban nyomják vállukat a gazdasági változások, erősen terhelik lelküket a szinte mindennapossá vált katonatemetések, a frontról érkező hírek. Nincs olyan család, akinek ne lenne oka most valamiért, valakiért aggódni. Vagy azért, mert túl fiatalok a családfők, vagy azért, mert túl hamar érték el a nagykorúságot a fiú gyerekek. Előadásom címének egy kérdést választottam: Otthon vagytok? Ebből a két szóból kiindulva tudtam az amerikai magyar közönséget beavatni azokba az érzésekbe, mindennapos dilemmákba, amelyek egyaránt foglalkoztatják azt a családot, amelyik ugyan Kárpátalján maradt, de csak a kiürült templompadokat, a munkahelyről hiányzó kollégákat, az ismerősök hiányától kongó üres utcákat látja maga körül; foglalkoztatja azt a házaspárt, akik egymástól elszakítva, a határ két oldalán várják a békét, és ünnep számba megy, ha találkozhatnak; és azok számára sem egyértelmű, hogy otthon vannak, akik ugyan hiányzó családtag nélkül körülülhetik az asztalt most karácsonykor, de nem a szülőföldjükön, hanem például Magyarországon. Hogy arról a szintű féltésről már ne is beszéljünk, akik a frontról várják egy szerettük életjelét nap mint nap. Az iskolai, az egyházi és a kulturális életből választottam szemléletes példákat, emeltem ki megküzdési stratégiákat, összehasonlítottam a háború előtti és a jelenlegi életet Szürtén és környékén. Ide járok haza, tehát az ungvári járási falvakra van a legnagyobb rálátásom. Itt megtekinthető:
A konferencián jelenlévők végtelen empátiával fogadták a felszólalásom, bele tudtak helyezkedni ezekbe a szürreális mindennapokba, és már a prezentáció végén többen csekket írtak ki, kérdezték, vállalom-e támogatás eljuttatását földijeimnek. Bevallom, számomra a megtiszteltetés! Ezt a meglepetést tetézte Bóna Richárd plébános úr döntése értelmében a Szent Imre-templom 2700 dolláros adománya. Ők már másodszor küldenek nagyobb összeget Szürtére. Tavaly is, ez alkalommal is a Szent-László napi ebéd bevételét különítették el a kárpátaljai magyarok megsegítésére. Mostani clevelandi tartózkodásom alatt még arra is volt módom, hogy a vasárnapi mise utáni agapén személyesen mutatkozzak be a nagyobb közösség előtt és köszönetet mondjak az eddigi jótéteményért. A konferencián résztvevő magánszemélyek (név szerint: Szakály Anna, Kerekes Judit, Németh Iván) és a Bocskai Rádió hozzájárulásával az összeg 3000 dollárra nőtt.
Advent harmadik vasárnapján örvendeztettem meg Szürtén Pohareczky Róbert plébános urat és az egyházközség tagjait. Köszönetüket és szeretetüket egy kisfilmen keresztül szeretném tolmácsolni Önöknek. Plébános úron kívül megszólalnak a filmben olyan egyháztagok, akik második alkalommal részesültek az adományból. Többen közülük arról is beszámolnak, mire fordították tavaly ezt az ‘amerikás’ ajándékot. Róbert atya iránymutatása és jóváhagyása alapján elsősorban a közösség legidősebb nyugdíjasai, özvegyei, nehezebb családi helyzetben élő tagjai osztoznak a clevelandi támogatáson. A listára 59 személy került fel, akik 1900 ukrán hrivnyát kapnak majd (a jelenlegi árfolyam és a váltás szerint ez 51 dollárt jelent). A közel egy nyugdíjat kitevő pénzösszegből a támogatott ki tud fizetni például egy gázszámlát, ha nincs különösebb betegsége, 1-2 havi gyógyszerét, vagy akár meg tudja teríteni az ünnepi asztalt karácsonyra vagy újévre úgy, ahogy saját erejéből nem tehette volna.
Elcsépelt azt mondani, hogy a karácsony a jótékonykodás ideje, de valahogy ezen az ünnepen még inkább megmelengeti annak a szívét aki kapja, és biztos vagyok benne, hogy annak is, aki adja. Ugyan én csak postás voltam, de még számomra is különös boldogságot okoz ez a közbenjárás. A pénzt hosszútávon nem tudják félretenni a családok, a jelenlegi élelmiszerárak mellett hamar elfogy. De az a szeretet, ami az adományon keresztül átsugárzik a tengerentúli felebarátoktól, az nem múlik el jövő karácsonyig sem!
Istentől megáldott boldog, békés karácsonyt és kegyelmekben gazdag új esztendőt kívánok a szürtei római katolikus közösség nevében Bóna atyának és azoknak a családoknak, akik hozzátettek ahhoz, hogy ez az adomány egyáltalán létrejöjjön! Köszönöm Önöknek, hogy szívükön viselik Kárpátalja sorsát, és azért is hálás vagyok, hogy a nagyobb, ismertebb városok mellett egy kicsi, kétezer lelket sem számláló település is lehet célállomása adománynak. A kis falvakba sajnos kevesebbszer jut segítség, ilyen jelentős összegre pedig még nem is volt korábban példa! Isten áldja Önöket!
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
