2019-es életrajzi dokumentumfilm vetítésével indult a Bocskai Filmklub második évada, 2019. november 3-án a Szent Imre templom melletti Cserkészházban.
A születés jogán! – életrajzi dokumentumfilm Czene Ferencről, akinek a keze munkája ma is fent van a Holdon.
A Bocskai Filmklub 2019 márciusában indult, Miklós Melánia akkori KCSP ösztöndíjas szervezésében. Hiátustöltő szerepe hamar beigazolódott. A clevelandi magyarok szerették és várták a folytatást.
Legfeljebb egy éves magyar filmeket, a diaszpóra egyik legnagyobb amerikai-magyar közössége körében levetíteni, nem kis feladat. Célkitűzéseket egyeztetni elvárásokkal, korosztályhoz, hangulathoz, érdeklődési körhöz, eseményhez kapcsolni, igen komoly kihívás. De én szeretem a kihívásokat. Az alapvető feladataim felsorolásakor, Molnár Zsolt elsőként emelte ki a filmklub jelentőségét. Két hónap clevelandi tartózkodás után, kezdem érteni miért.
Miután ezeken átrágtam magam, csak azt kellett kitalálni, hogy a következő kilenc hónapban milyen filmeket fogunk vetíteni és mikor. Az elhatározás megszületett: havonta egy-egy filmmel jelentkezünk. Minden korosztályt és igényt igyekszünk kiszolgálni. Váltakoztatjuk a műfajokat, témákat. Egyetlen dolog lesz állandó: a cél, hogy kikapcsolódást, szórakozást, együttlétet generáljunk, miközben magyar kultúrát, magyarságtudatot, közösséget igyekszünk ápolni, mindezek megtartásához hozzájárulni.
A születés jogán! – szembejött velem és azonnal éreztem helye van, helye lesz. Joggal gondolhatja a kedves olvasó, “Már megint egy 56-os film!”
Van kockázat, hiszen Ötvenhatosok, sajnos egyre kevesebben vannak közöttünk. A fiatalok jellemzően inkább előre néznek, mint vissza. Egy perces összevágott beharangozót láttam a filmből és tudtam, hogy bevállalom, nemcsak Clevelandben a Bocskai Filmklubban, hanem Kaliforniában, a legújabb magyar múzeumban is (Orly Múzeum a Magyar Kultúráért), amelynek szintén programszervezője vagyok.
Czene Ferenc lányával, Czene Gizellával többször beszéltünk telefonon és számtalan e-mailt is váltottunk. Szavaiból minden alkalommal olyan sok szeretetet, hazaszeretetet hallottam ki, hogy azt éreztem ismeretlenül is, nagyszerű ember lehetett az édesapja, és én tudni akarom ki volt.
Aztán a 108 perces Portré dokumentumfilmből megtudtam. Pont annyit amennyi kellett, pont annyit, amire szükségem volt, hogy biztosan tudjam, meg akarom osztani másokkal is.
Így kerül bele a programszervező akaratlanul is egy család életébe, válik részesévé egy hazáját nagyon szerető, évekig elhagyni kényszerülő, végül hazatérő ember életének. Czene Ferenc a hontalanság évei alatt (soha nem volt amerikai állampolgár) folyamatosan a magyarságért dolgozott. Saját bevallása szerint, sokszor a családnál is előbbre helyezte a “magyar ügyet”.
Szeretett szülőföldjére, hazájába, úgy ment vissza, ahogy annak idején elhagyni kényszerült, a határon át.
Saját kezével építette meg “A szabad gondolatok otthonát”, amely Gyulán kulturális központként működött.
2018. június 28-án búcsúztatták szerettei és helyezték el hamvait a háza alapzatában, saját kívánsága szerint.
Varga Árpád Zsolt, a film rendezője, “jó barátja volt édesapámnak”- mondogatta többször is Czene Gizella, és ez érződik. Erőteljes kameraképek, hihetetlenül gazdag 56-os film- és fotóanyag, megmozgatott feketén-fehéren rögzített pillanatok segítenek benne.
Drónos felvételek: pont annyi, amennyi kell, hogy a szem gyönyörködni tudjon időnként a tájban, és így könnyebben tudja befogadni a szavak, gesztusok mögötti érzelemdús világot.
Ritka, hogy majdnem két óra alatt közel ötven ember, “levegőt ne vegyen”, ne járkáljon, ne egyen-igyon. Ritka és számomra pont ezért, igen értékes. A Czene film alatt, éppen erre lettem figyelmes. Köszönet érte minden résztvevőnek! Köszönet és hála a teremért, a segítségért, az apró gesztusokért, de legfőképpen az együtt megélt pillanatokért!
Szabó Éva, programszervező, KCSP-ösztöndíjas
2019. november 4.
Cleveland
