A depresszió nem rosszkedv vagy gyengeség, hanem betegség, amelyben pl. a clevelandiek 20%-a szenved, különösen a téli időszakban, amikor kevés a napfény. És ez csak az orvosilag diagnosztizált, ha úgy tetszik, bevallott szám. Nem véletlen, hogy sokan erre az időszakra elköltöznek az Államok déli részére, Floridába. Életmód rovatunkban ezért ezzel a témával foglalkozunk – a divany.hu cikke alapján, amelynek szerzője Szalay Ágnes pszichológus, coach.

A depresszió nem rosszkedv.

“Szedd össze magad! Ne hisztériázz! Nézd a dolgok pozitív oldalát! Mindened megvan, mégis mi bajod?” Ezeket gondolatokat szokták az emberek mondani azoknak, akik rosszkedvről, depresszióról panaszkodnak. Ami még rosszabb, az ember önmagának is ezt mondja, ha úgy érzi, nincs minden rendben vele. Pedig ezek nagyon nem érvényes mondatok a depresszió esetében. A depresszió ugyanis láthatatlan betegség. Kívülről nehéz megérteni, akik pedig benne vannak, nehezen tudják elmagyarázni. Leginkább irodalmi szövegek, műalkotások vihetnek közelebb annak az elárvult, önmagába zárt, a világtól eltávolodott tudatállapotnak a megértéséhez, amit a depresszióban szenvedők éreznek. József Attila, Sylvia Plath vagy Vincent Van Gogh művei talán sejtetnek valamit.

Pedig a depresszió népbetegség, 2020-ra számítások szerint a második leggyakoribb egészségügyi probléma lesz a szív- és érrendszeri betegségek után. Mégis keveset beszélünk róla, és amikor említjük, gyakran tévhitekkel vagyunk tele. A társadalom a depresszióban szenvedőket is, mint sok más, nehéz és sokak számára érthetetlen helyzetben lévőket, stigmatizálja. Allison Abrams pszichoterapeuta, aki sokat tesz azért, hogy leválassza ezeket a stigmákat a mentális betegségekről, a Psychology Today-en elmagyarázza, hogy melyek azok a tévképzetek, amelyeket sokan még mindig a depresszióhoz kötnek. Amíg nem ismeri el a közvélekedés ennek az állapotnak a valódi betegség voltát, addig sok ember nem is mer kezelésért folyamodni, hogy elkerülje a szégyent és a megbélyegzést.

Melyek tehát ezek a mítoszok a depresszióról, amelyeket ideje lenne elfelejtenünk?

1. tévhit: A depresszió olyan valami, amitől megszabadulsz, ha végre összeszeded magad

A depresszió nem választás kérdése. Nincs olyan ember, aki önszántából ilyen tüneteket akarna magának. A depresszió az agy kémiai állapotának, az ember működésének és a környezetének bonyolult kölcsönhatása nyomán alakul ki – és ebben a kémiának jelentős szerepe van. Az ember az akaraterejével nem tudja megváltoztatni, hogy milyen neurotranszmitterek váltódnak ki az agyműködésében. Ez simán kiválthat valakinél depressziót, vagy bent tarthat a betegségben – bár a környezeti hatások sem elhanyagolhatók.

A depresszió nem a negatív gondolkodás eredménye.

2. tévhit: A depresszió a negatív gondolkodás eredménye

Az önsegítő könyvek és néhány pszichoterápiás irányzat is azt hangsúlyozza, hogy kezdjen el az ember pozitívan gondolkodni, lássa azt a poharat végre félig telinek. Ez bizonyos esetekben hasznos javaslat. Annyi a gond vele, hogy ez erős kognitív képességet feltételez. Ugyanakkor ha valaki depressziós, akkor a gondolkodása leszűkül, merevebbé válik, és pont azt a gondolkodási erőfeszítést képtelen megtenni, ami szükséges lenne az új hozzáállásmód elsajátításához. Ha az állapot elhatalmasodott, akkor a felkeléshez sincs ereje, nemhogy gondolkodási trükkök betanulásához. (…)

3. tévhit: Okod van rá, hogy depressziós légy

Abrams szerint a depresszió olyan megtévesztő és meggyőző, mint a korrupt politikus, aki bármi hazugságról meggyőz: „Nincs jogod depressziósnak lenni, hiszen mindened megvan. Hálásnak kéne lenned.” Pedig ez nagyon nem így van. A klinikai depresszióhoz nem kell több jogalap, mint ahhoz, hogy elkapd az influenzát. A fentihez hasonló, környezetből jövő biztatónak szánt mondások azonban csak még tovább építik a bűntudatot a betegben, segítség helyett csak rontanak az állapotán. A depresszió betegség, nem azon múlik, hogy kinek milyen „oka” van.

4. tévhit: Ha normálisan éled az életed, nem lehetsz depressziós

Ha influenzás vagy, otthon maradsz. A depressziónak viszont nincs kívülről látható tünete. Sok depresszióval küzdő ember éppen úgy bejár a munkahelyére, teszi a dolgát, mint amikor nem volt beteg. A környezete nem is tud róla, hogy belül mit él át a betegsége miatt – mondja Madisyn Taylor mentálhigiénés szakember.

A depresszió önmagába zárt állapot, de nem kell vele egyedül megküzdenünk.

5. tévhit: Ha elég erős volnál, kutya bajod sem lenne

A depresszió nem erő kérdése. Sőt, tulajdonképpen ahhoz kell az erő, hogy valaki segítséget bírjon kérni akkor, amikor szüksége van rá. A pszichés fájdalomtól való megszabadulás, a gyógyulás sokszor igazán erőssé teheti a jellemet. Aki meggyógyult, az gyakran nagyra tudja értékelni a gyógyult állapotát, és erősen, másokat segítve éli az életét. Sokak, akiknek a depresszió a társuk volt éveken át, korábbi traumák túlélői. Ha segítséget kaptak, és meg tudtak gyógyulni, akkor ők is képessé, erőssé válnak ahhoz, hogy segítsenek másokat, támaszt adjanak a rászorulóknak.

Abrams azt mondja, hogy ha valakit depressziósként diagnosztizálnak, akkor azt ne vegye életfogytiglani ítéletnek, hanem inkább egy olyan akadálynak, amit le lehet küzdeni. És ha leküzdi, akkor megerősödve kerülhet ki belőle. Ehhez persze első lépésként az kell, hogy tudjunk, és merjünk beszélni róla. Szűnjön meg az a közhiedelem, ami stigmatizálja a mentális betegségben szenvedőket. Ha a témát nem a szőnyeg alá söpörjük, hanem kihozzuk a fényre, akkor rögtön kezelhetővé is válik. S ha már beszélünk róla, merjünk szakembertől segítséget is kérni.

Forrás: https://divany.hu/eletem/2018/10/29/depresszio-betegseg/

A cikket Miklós Melánia, KCSP-ösztöndíjas választotta.

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.