A Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) idei Akadályversenyének különleges vendége volt Dr. Tóth Tamás atya, aki nemcsak a pünkösdi szentmisét mutatta be a fillmore-i Sík Sándor Cserkészparkban, hanem régi cserkészként maga is otthonosan mozgott a táborban. A Cserkész Rádió/TV mikrofonja előtt a diaszpórában élő magyarság megtartó erejéről, a cserkészet közösségformáló szerepéről és a Szentlélek időtálló üzenetéről beszélt. Útmutatója egyetlen kérdésre keresi a választ: hogyan lehet hitben, közösségben és magyarságban megújulni a hétköznapok sodrásában.
Dr. Tóth Tamás atyát a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) küldött Észak-Amerikába, hogy a diaszpórában élő magyar közösségekkel együtt imádkozzon a Szentlélek eljövetelének ünnepén. „A cserkész szívem hozott ide” – fogalmazott mosolyogva az atya, aki azt is felidézte, hogy az 1989-es újraindulás után kapcsolódott be a magyar cserkészetbe, fogadalmát pedig még a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) keretében, Mainzban tette le. „A Sík Sándor Cserkészpark már akkor is fogalom volt számunkra. Most nagyon hálás vagyok, hogy itt lehetek, és ezt a saját szememmel is láthatom.”
Amerikai útja Washingtonból indult, ahol a helyi magyar közösség és az ottani cserkészcsapat fogadta. Részt vett a magyar iskola évzáróján, találkozott a nagykövetség munkatársaival, bekapcsolódott a washingtoni cserkészek szombati foglalkozásába, majd magyar nyelvű szentmisét mutatott be a híveknek. Mindez lehetőséget adott arra, hogy közelről lássa, hogyan működik a diaszpóra egyik legfontosabb közösségszervező ereje.
A cserkészet számára azonban nem csupán fiatalkori emlék. Kecskeméten, a 118. Kalazancius cserkészcsapatban őrsvezetőként és segédtisztként szolgált, miközben egyre közelebb került papi hivatásához is. Saját bevallása szerint a kettő szorosan összefonódott. „Tulajdonképpen a cserkészeten keresztül ismerkedtem meg a papsággal, a papi hivatás szépségével. Az a cserkészlelkiség, amelyet ott magamba szívtam, a mai napig meghatároz engem.”
Külön hálával emlékezett vissza a piarista Szabó István atyára és azokra a lelki vezetőkre, akik egyszerre mutattak példát emberként, cserkészként és papként. Mint mondta, a cserkészetben megtapasztalt szolgálat, felelősség és közösségi élet természetes módon vezette el az egyházi hivatás felé.
Az észak-amerikai magyar cserkészetet figyelve egyszerre látott ismerős és sajátos vonásokat. Úgy véli, a közös gyökerek ma is ugyanazok, még ha a diaszpórában egészen más körülmények között is kell megélni a magyarságot. „Itt azt a cserkészetet láttam viszont és éltem újra át, amivel én is a kilencvenes évek elején megismerkedtem Magyarországon.”
Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy míg Magyarországon természetes közeg a magyar nyelv, addig a diaszpórában a cserkészet sokkal többet jelent egy szabadidős mozgalomnál. „A cserkészmozgalom a diaszpóra magyarsága számára a magyar nyelv és kultúra megmaradásához nagyon sokat tesz hozzá. Talán az egyik legfontosabb bázisa a magyar nyelv és kultúra ápolásának.”
Ezt a tapasztalatát nemcsak Észak-Amerikában alapozta meg. Tavaly Buenos Airesben is találkozott magyar cserkészekkel, ahol negyedik generációs magyar családok őrzik identitásukat. Egy különösen megható élményt is felidézett: egy magyar mise végén közösen énekelték el a Himnuszt, és akik már nem is beszéltek magyarul, azok is cserkésztisztelgéssel kapcsolódtak be: „Annyira benne van az életükben a cserkészet.”
Pünkösdi prédikációjában Fillmore-ban a tábortüzet állította a középpontba szimbólumként. Ahogyan a szél új erőt ad a lángnak, úgy tudja a Szentlélek is újra és újra fellobbantani az emberben a hitet, a reményt és az elköteleződést.
„A Szentlélek ott fúj, ahol akar. Ahogy a szelet sem látjuk, csak a hatását, ugyanígy dolgozik bennünk is.” Ehhez azonban – hangsúlyozta – az ember együttműködésére is szükség van. „Nekünk ki kell nyílnunk a Szentlélekre. A hétköznapokban ezt sokszor elfelejtjük, mert rohanunk. A Szentlélek akkor tud bennünk működni, ha néha egy picit megállunk és beengedjük a szívünkbe.” Dr. Tóth Tamás szerint ez az egyik legfontosabb üzenet nemcsak a hívők, hanem minden közösség számára. A megújulás nem egyszeri esemény, hanem folyamatos feladat: családban, cserkészcsapatban, egyházban és nemzetben egyaránt.
A szentbeszéd másik fontos vezérgondolata az egyház közösségi dimenziójához kapcsolódott. Pünkösd az egyház születésének ünnepe, de ez arra is emlékeztet, hogy hitünket nem egyedül, hanem közösségben éljük meg. „A cserkészközösség is egy olyan közösség, amelyben megtapasztalhatjuk, hogy egy hatalmas keresztény közösséghez tartozunk. Ez óriási dolog.”
Személyes példával is érzékeltette, hogy a lelki és emberi fejlődés soha nem ér véget. Ahogyan a jó pap holtig tanul, úgy minden embernek újra és újra meg kell találnia a megújulás útját. „A tűz, ami bennünk van, időnként kell, hogy újra lángra lobbanjon, ahogy a tábortüzet is a szél egy kicsit meg tudja táplálni.”
Talán éppen ez az a gondolat, amely túlmutat egy pünkösdi hétvégén vagy egy cserkésztáboron. A hit, a közösség és a magyarság megőrzése nem egyszeri feladat, hanem mindennapi döntés – olyan belső nyitottság, amely teret enged annak a szélnek, amely újra és újra életre kelti a lángot.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
