Első sátorozás a szülőktől távol, vízipisztoly-csata, kenutúra, kézműves foglalkozások és egy titokzatos varázstűzhely nyomába vezető kaland – felejthetetlen élményekkel gazdagodtak a clevelandi kiscserkészek. A Cserkész Rádió/TV júliusi adásában bepillantottunk a háromnapos kiscserkésztábor hangulatába, ahol a legfiatalabb cserkészek játékosan, észrevétlenül szippantották magukba a közösség, az önállóság és a természet szeretetét. A tábor kulisszatitkairól Csajka Tesza kiscserkészvezető és Szentkirály Júlia csapatparancsnok mesélt.
A híres Hiram-i székelykapus magyar park ismét gyerekzsivajtól volt hangos: a clevelandi kiscserkészek háromnapos tanyázásra költöztek ki a természetbe. A legfiatalabbak számára ez nemcsak egy újabb cserkészprogram volt, hanem sokuk életének első igazi sátortábora, ahol először töltöttek több éjszakát a szülőktől távol. A vezetők szerint azonban a vártnál sokkal könnyebben ment az elszakadás. „Nagyon sok gyereknek ez az első idő, amikor sátorban alszik cserkésztáborban a szülőktől távol, és ahhoz képest nagyon jól bírta mindenki.”
Csajka Tesza örömmel számolt be arról, hogy a tábor minden várakozást felülmúlt. „Nagyon jól sikerült, nagyon szép időjárás volt végig, a gyerekek végignevették az összes programunkat. Volt sok jó kézügyesség, meg nagyon sok futkározás is volt, szóval mindenki élvezte.”
A csütörtöktől vasárnapig tartó táborban az összes clevelandi kiscserkész részt vett: két fiú- és három lányőrs táborozott együtt. A résztvevők többsége tíz év alatti volt, ezért különösen nagy jelentősége volt annak, hogyan élik meg az első önálló táborozást.
A gyerekek számára a sátorozás nem félelmet, hanem izgalmat jelentett. A gondosan összeállított pakolólistán még a kedvenc plüssállat is helyet kapott, így mindenki magával vihette az otthon egy darabját. „Mindenki inkább izgatott volt, mint félős… nagyon izgatottak voltak, hogy sátorban alszanak, mint a nagy gyerekek.”
A programok összeállításakor a vezetők arra törekedtek, hogy a kiscserkész-módszerek minél több eleme megjelenjen. A kézműves foglalkozásokon lapos köveket festettek, babokból baglyokat készítettek, bábszínházat játszottak, közösen énekeltek, néptáncot tanultak, miközben már a cserkésznapi fellépésre is készültek. A legtöbb energiájukat azonban természetesen a mozgás kötötte le. „Ezeknek a kicsiknek a sport az inkább a legfőbb módszer. Amikor van egy szabad húsz percünk, játszunk egy gyors játékot… futkároznak, cigánykerekeznek, mindenkinek tele van az energiája.”
A tábor egyik legnagyobb élménye a kenutúra volt. Sok gyermek ekkor ült először vízi járműben, mégis bátran és kíváncsian vágtak neki a folyónak. A kenukban mindig két gyermek és egy vezető evezett együtt, így mindenki biztonságban próbálhatta ki ezt az új élményt. Csajka Tesza szerint különösen örömteli volt látni, hogy a legkisebbek sem féltek. „Nem volt meg az a félelem, hogy most vízbe megyünk vagy csónakban vagyunk. Mindenki izgatottan evezett, nézték a vízibogarakat, a vízimadarakat, a tavi hínárt – mindent nagyon élveztek.”
A tábor egészét egy mesére épülő kerettörténet fogta össze. A gyerekek egy titokzatos levelet kaptak, amely szerint egy elvarázsolt erdő mélyén rejtőzik egy különleges tábortűzhely. Az odavezető térképet azonban öt darabra tépték, és a részeket különböző helyeken rejtették el. A három nap során az őrsök folyamatosan keresték az elveszett térképdarabokat, mígnem az utolsó estén végre összeállhatott a teljes térkép. Szentkirály Júlia csapatparancsnok felidézte a történet alapját:
„Az erdő védelmezője félt, hogy rossz kézbe kerül ez a varázslat, ezért kioltotta a tüzet és összetépte a térképet.” Amikor az öt őrs mindegyike megtalálta a saját darabját, kezdetét vehette a tábor legjobban várt eseménye. „Ma este találtuk meg az utolsót, ami azt jelenti, hogy ha minden igaz, találunk egy varázstűzhelyet ma este.”
A keretmese végig fenntartotta a gyerekek kíváncsiságát, miközben szinte észrevétlenül kapcsolta össze a játékot, a természetjárást és a közös élményszerzést.
A tábor talán legfontosabb üzenete mégsem egyetlen programhoz kötődik. A vezetők számára az igazi siker az, amikor ezek a kisgyermekek néhány év múlva már őrsvezetőként térnek vissza ugyanabba a közösségbe, amely most életre szóló élményekkel ajándékozta meg őket.
Az első sátorozás, az első kenutúra vagy egy varázslatos tábortűz emléke talán évek múltán is megmarad. Ahogyan a clevelandi cserkészet több generációja bizonyítja, ezekből a gyermekkori élményekből születnek a jövő vezetői – akik egyszer majd ugyanilyen lelkesedéssel adják tovább a következő nemzedéknek a cserkészet örömét.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
