Különleges ünnepre gyűlt össze augusztus 30-án a chicagói magyar református közösség: ünnepélyesen felavatták a templom udvarán felállított új haranglábat. A harang ugyan már hosszú évek óta a gyülekezet tulajdonában volt, méltó helyet azonban most kapott, így ismét betöltheti jelképes szerepét. Az ünnepi alkalomról Nt. Trufán Áron lelkipásztorral és Megyeri Józseffel beszélgetett Molnár Zsolt. A rádió vendégei a kezdeményezés hátteréről és a harang szimbolikájáról is meséltek.
Augusztus 30-án különleges eseménynek adott otthont a chicagói magyar református közösség: ünnepélyesen felavatták és megáldották a templom udvarán felállított új haranglábat. Az alkalom úrvacsorás istentisztelettel kezdődött, majd a harangláb avatása és közös ebéd következett. A kezdeményezés mottója – „akikért a harang szól, az összetartozás hangja” – jól összefoglalja mindazt, amit az új építmény jelent a gyülekezet számára.
A harang története jóval korábbra nyúlik vissza. Trufán Áron református lelkipásztor elmondása szerint a harangot egyik takarítás alkalmával találták meg a templom épületében. Sokáig egyszerű állványon állt, de már akkor felmerült a gondolat, hogy méltóbb helyet kellene számára kialakítani. A harang ugyanis nem csupán egy tárgy: a magyar és erdélyi református hagyományban a templomba hívás, az ünnep és a gyász hangja, a közösség életének egyik fontos jelképe.
„Mikor egy erdélyi vagy magyarországi református meghallja a harang hangját, akkor érzi, hogy valahol itt van Isten, nem messze” – fogalmazott a lelkész. A chicagói körülmények természetesen mások, mint egy magyarországi faluban, ahol a templom harangját akár az egész település hallhatta. Mégis, a harangszó ma is képes arra emlékeztetni az arra járókat és a közelben élő magyarokat, hogy ezen a helyen működik egy gyülekezet, amely vasárnapról vasárnapra összejön, imádkozik és közösséget alkot.
A lelkipásztor szerint éppen ezért különösen fontos, hogy egy közösség életében ne csak a hiányokat vegyük észre, hanem azt is, amikor valami új születik. A harangláb felállítása ilyen értelemben egy élő gyülekezet jele is.
A projekt megvalósításában Megyeri József is fontos szerepet vállalt, a kivitelezésben pedig Csontos György karcagi asztalosmester munkája is meghatározó volt. Többféle terv is készült: szóba került magasabb, szélesebb, díszesebb, faragott változat is, végül azonban egy egyszerűbb megoldás mellett döntöttek. Ennek szépségét éppen az adja, hogy nem vonja el a figyelmet a harangról és annak hangjáról.
A mintegy nyolc láb magas harangláb impregnált fából készült, és a templom bejárata mellett kapott helyet, az 1956-os emlékszobor közelében. Maga a harang körülbelül 1,2 méter magas és hasonló szélességű, súlya pedig 400–500 kilogramm lehet. A rajta található felirat szerint 1938-ban készült, és a régi templom harangtornyából került a jelenlegi gyülekezethez.
A beruházás helyi és magyarországi összefogással valósult meg. A chicagói magyar református közösség tagjai mellett a magyar állam támogatása is hozzájárult ahhoz, hogy a harang végre méltó környezetben állhasson. A gyülekezet életét ráadásul nemcsak az istentiszteletek és az egyházi alkalmak teszik mozgalmassá. A közösség rendszeresen szervez nagyobb eseményeket: a Magyar Klub idei piknikjén mintegy négyszázan vettek részt, a nyári gulyásfesztivál pedig több ezer embert vonzott.
Az emlék felállítása egy újabb jel arra, hogy a chicagói magyar közösség él és tervei vannak. Az új harangláb egyszerre őriz múltat és mutat a jövő felé. Egy régi harang kapott új otthont, egy közösség pedig újabb látható és hallható jelét adta annak, hogy nemcsak megőrizni szeretné hagyományait, hanem tovább is adni azokat.
Dorgay Zsófia
Ha tetszett ez a riport, esemény összefoglaló, kérjük, támogassa a Bocskai Rádiót működtető Magyar Média Alapítványt. Számítunk az önök nagylelkűségére! Évi 52 dollár, azaz heti 1 dollár sokat jelent a külhoni magyar média működésében!
