„Mi Szent István népe vagyunk” – Nemzeti ünnep Clevelandben

A kedvezőtlen időjárás ellenére sokan érkeztek Clevelandből és Ohio távolabbi részeiről is augusztus 16-án a Szent Imre-templom hagyományos Szent István-napi fesztiváljára. Az ünnep ünnepi szentmisével és kenyérmegáldással kezdődött, majd közösségi ebéd, a Clevelandi Cserkész Regös Csoport táncbemutatója és templomtörténeti bemutató várta a résztvevőket. A rendezvényen nemcsak a helyi magyar közösség tagjai, hanem olyan családok is megjelentek, amelyekben már csak egyik ágon él tovább a magyar kötődés.

Bóna Richárd, a Szent Imre-templom plébánosa szerint a Szent István-napi rendezvény mára a templom életének hagyományos részévé vált. Az ünnepséget több mint hét-nyolc éve rendezik meg, kezdetben nagyobb keretek között, az elmúlt években azonban kisebb formában folytatva. Idén azonban ismét sokan érkeztek, a szervezők pedig kifejezetten arra törekedtek, hogy az egész clevelandi magyarságot megszólítsák. A vendégek között olyanok is voltak, akiknek házastársa, édesanyja vagy nagymamája magyar, de már nem beszélnek magyarul. Akronból, Medinából, Youngstown környékéről és Ohio más részeiről is érkeztek ünneplők.

„Ez a Szent István-ünnep mindenkit összefog, mert ő az államalapító” – fogalmazott a plébános. A nemzeti ünnepen szentmisét mutattak be magyar szentünk tiszteletére, valamint egésznapos közösségi programmal készültek a szervezők. A kenyéráldás után a Clevelandi Cserkész Regös Csoport táncbemutatója, a közös étkezés, majd a Szent Imre-templom történetét bemutató körbevezetés következett. Bóna Richárd szerint erre azért is szükség van, mert sokan ugyan ismerik az épületet, de annak történetét kevésbé: a templom sorsát tűzvész, bontás, vasútépítés és többszöri átalakítás is formálta. A templomtörténeti séta így az ünnep kulturális részévé vált.

Az ünnepi szentmise homíliáját Mezei András atya, a Szent Imre-templom korábbi plébánosa mondta, aki keszthelyi állomáshelyéről érkezett vissza Clevelandbe. A találkozás számára különösen megható volt: mint mondta, korábbi amerikai missziós szolgálata életének meghatározó időszaka volt, ezért olyan, mintha hazatérne a clevelandiek közé. Különösen fontosnak nevezte, hogy az ünnepre ennyien eljöttek, és hogy a Szent István-napi hagyomány tovább él.

Reklám

Prédikációjában Szent István Imre herceghez intézett intelmeit állította középpontba. Szerinte ezek a tanácsok nemcsak egy leendő királynak szólnak, hanem ma is útmutatást adhatnak az emberi, családi és közösségi élethez. Az intelmekben megfogalmazott alapelvek stabilitást és folytonosságot adhatnak egy olyan korban, amikor különösen fontos tudni, honnan érkezünk. A clevelandi magyar közösségek történetében pedig éppen ennek a folytonosságnak a megőrzését látja.

Mezei András szerint a Szent István-napi fesztivál újraindítása 2017-ben szintén a közösségi magvetés része volt. A rendezvény akkor sem gyengítette a többi magyar programot, hanem inkább újabb érdeklődőket kapcsolt be a közösségi életbe. Úgy véli, az örökségünket a gyermekeknek és unokáknak is meg kell mutatni: hogy értsék és átérezzék, kik vagyunk, milyen hithez, kultúrához és közösséghez tartozunk.

Az ünnepségen Magyarországot Bakondi Bálint, a Chicagói Főkonzulátus ideiglenes ügyvivője képviselte, aki a kenyéráldás előtt mondott ünnepi beszédet. Szent István napját elsősorban az államalapítás ünnepeként éli meg, ugyanakkor személyes jelentőséget is tulajdonít neki. Elmesélte, hogy amikor Magyarországra utazik, feleségével rendszeresen felkeresik a Budai Várat, és a Halászbástyáról tekintenek le Budapestre Szent István szobra mellől. Az államalapítóhoz fűződő kapcsolatát az évek múlásával egyre inkább az Imre hercegnek szóló intelmek határozzák meg.

„Ahogy egyre inkább felnő az ember, családot alapít, gyerekei vannak, azt nézi, hogy ő mit tud adni a gyerekének, a közösségnek” – mondta saját élethelyzetére utalva. Szerinte ez az a pont, ahol Szent István több mint történelmi alak: életműve az apai felelősségről és a következő nemzedék iránti kötelességről is szól.

Bakondi Bálint a diaszpórában élő magyarok helyzetéről is beszélt. Budapesten felnőve számára természetes volt a magyar környezet, Chicagóban azonban megtapasztalta, milyen tudatos munkát igényel az identitás megőrzése egy amerikai közegben. Szerinte ebben a közösségi ünnepeknek és a magyar kultúrának is fontos szerepük van. Még a gasztronómia is összeköthet: a fesztivál ételei, a lángos és a töltött káposzta nem pusztán egy közös ebéd részei, hanem a magyar kultúra megismertetésének eszközei is. Mint fogalmazott, a vendéglátás révén egyre többet értesz meg a másik emberből, a rítusaiból – és ez akár a diplomáciában is működhet a kapcsolatteremtés eszközeként.

A Szent István-napi fesztivál végül az időjárás ellenére is betöltötte azt a szerepet, amelyet szervezői szántak neki: egy asztalhoz és egy közösségi térbe hozta a clevelandi és a környékbeli magyarokat. A szentmise, a kenyéráldás, a tánc, a közös étkezés és a templom múltjának bemutatása ugyanannak az örökségnek különböző oldalait mutatta meg.

Mezei András atya egy mondatban, rendkívül frappánsan összefoglalta az ünnep lényegét: „legyenek szeretettel, függetlenül attól, hogy ki milyen felekezetű, ki milyen gondolkodású, de legyünk magyarságunkban összetartóak, szeressük egymást”.

Dorgay Zsófia