Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

A Torontóban élő ifj. Magyar Kálmánt és családját a tavalyi michigani Csipketáborban ismertem meg. Édesapjával, az amerikai magyar néptáncmozgalom alapítójával már korábban beszélgettem, így fiáról is hallottam már, de azt csak ebben a néptánctáborban láthattam személyesen, milyen lelkes hegedűoktató és milyen szenvedéllyel táncol. Ügyvédi karrierjéről pedig csak akkor hallottam, amikor vele is készítettem egy interjút, de e két, látszólag nagyon különböző érdeklődés akkor állt össze egymást erősítő egységgé, amikor elolvastam életrajzi ihletésű könyvét. Ezt először kicsit idegenkedve vettem kézbe, ugyanis címe alapján amolyan tipikus amerikai életvezetési tanácsadó könyvre számítottam, amelyekből már Dunát lehetne rekeszteni. Amióta viszont elolvastam, örömmel ajánlom.

ifj. Magyar Kálmán

Ifj. Magyar Kálmán (Öcsi) háromgyerekes családapa, másodgenerációs amerikai magyar, sikeres nemzetközi ügyvéd és tanár, aki több mint két évtizedes, széleskörű, egyesült államokbeli és kanadai tárgyaló- és tanácstermekben szerzett üzleti tapasztalattal rendelkezik; egyben közismert magyar népzenész, aki szülei örökségét továbbéltetve a világ legkiemelkedőbb koncerthelyszínein és legeldugottabb közösségi termeiben is számos alkalommal fellépett. Könyvében rendhagyó családi élettörténeteken vezet végig minket, amely során legalább annyit tanulhatunk az általa bátran felvállalt tévedésekből és kudarcokból, mint a sikerekből.

Magyar Kálmán: Kösd fel a gatyád és állj neki a munkának

A szerző már a bevezetőben meglepi az olvasót, azt állítva, hogy bár nagy megtiszteltetés számára, hogy egy tekintélyes nemzetközi jogi praxist építhetett ki, és kiváltságosnak érzi magát, hogy hozzájárulhatott a magyar népzene folyamatos újjáélédéséhez és terjesztéséhez, mégis a legnagyobb büszkeség számára az, hogy az emberek „hitelesen lelkesnek”, vagyis „boldognak, lendülettel telinek és energikusnak” tartják. (Személyesen megismerve, én is így látom őt.) Mint írja, annak tudata, hogy „szívvel-lélekkel él; úgy, hogy az mások számára is nyilvánvaló”, fontosabb számára, mint bármely jogi vagy zenei területen elért teljesítmény.

ReklámTas J Nadas, Esq

Hogy mi is az a „lelkes élet”, amit a szerző szerint élni érdemes és hogyan lehet ezt az állapotot elérni? Erre kapunk választ a könyv során, kiindulva abból, hogy mindez nem igényel különösebb erőfeszítést, készségeket, oktatást vagy pénzt. Mindössze az ifj. Magyar Kálmán családtörténetéből, a magyar zene és kultúra iránti tiszteletéből, valamint jogi tapasztalataiból leszűrt tíz alapelv követésére van szükség, amelyek a szerző szerint általános érvénnyel bírnak életkorra, származásra, tartózkodási helyre, politikai hovatartozásra, vallási meggyőződésre vagy társadalmi helyzetre való tekintet nélkül. Bár az elveket ő maga fogalmazta meg, a szerző hangsúlyozza, hogy azokat „nemzedékek sora alakította és csiszolta […], hogy rugalmasan alkalmazkodjanak viharos és örömteli időszakokhoz egyaránt”. Öcsi tehát nemcsak azt osztja meg velünk, hogyan vezetik az elvek őt a mindennapokban, hanem azok forrását is megjelöli, és leírja, hogyan illeszthetők be mások életébe.

Vegyük például az első alapelvet („Kösd fel a gatyád és állj neki a munkának”), amelyből minden további alapelv fakad. Annak forrásaként Conor McCourt-ot és feleségét, Marguerite Ethiert jelöli meg, akik „szuper ügyvédek és szuper személyiségek”. Előbbi ügyvédi sikere legnagyobb titkának tartja, hogy „minden reggel felkelt és elment dolgozni” – a hangsúly a rendszerességen és a munkavégzésen van, nem pedig a képességeken vagy a munkahelyen. Mint a könyvben bemutatott minden elvhez, a szerző ehhez is több családi történetet társít, az első fejezetben röviden bemutatva Magyarország történetét is. Megtudjuk: anyai dédnagyapja, Zygmund Piatek, az osztrák-magyar hadsereg tisztje volt, aki a határmenti Magyaróváron ismerkedett meg magyar feleségével, Redle Melánia tanítónővel. Szülei válása után Olga lányuk Budapestre költözött, ahol megismerkedett férjével, majd 1963-ban lányával, Judittal emigrált az Egyesült Államokba. Öcsi sajnos nem ismerhette meg anyai nagymamáját, mert ő a születése előtti évben hunyt el. Az apai dédapa, Jovanovits Dusán vajdasági szerb volt, de folyékonyan beszélt magyarul is, és a monarchia vasúti rendszerének egyik állomásfőnökeként Szegeden ismerkedett meg későbbi feleségével, Juliannával. Az esküvő után hamarosan besorozták, és hadifogolytáborban halt meg, Sarolta lányával nem is ismerhették meg egymást. Az apa nélkül felnőtt lány keményebb lett társainál: fodrászként és parókakészítőként neves budapesti színházaknál dolgozott, ikerlányait és minden tiltakozása ellenére fiát is beíratta a balettiskolába, majd a ‘56-os forradalom kitörésekor lányaival Amerikába menekült, férje és fia csak évekkel később, a dédmama halála után tudták követni. Az erős, magabiztos és vidám nagymama volt Öcsi egyik korai támogatója, aki azt éreztette vele: bármi lehet, amit szeretne. Az első fejezetben még megismerhetünk néhány gondolatot és történetet a munkához viselendő nadrág méretéről (fogyókúra) és a munkavégzéshez szükséges alapszintű jártasságról, valamint a szívósságról.

Kalman Magyar: Put Your Pants on and Get to Work

Hasonlóan épül fel a többi fejezet is, a családi történetek mellett vagy helyett munkahelyi élményekkel, tanulságokkal fűszerezve. Egyik kedvencem a harmadik alapelv („Találd meg a hivatásod”). Amint a szerző is hangsúlyozza, a hivatás nem feltétlenül teljes munkaidős elfoglaltságot (jövedelemszerző munkát) jelent és nem is egy szenvedélyt (pl. focinézést), hanem azt, „ami meggyújtja a belső tüzedet, felemészti a szabadidődet és általa adhatsz valamit a világnak. Ez az oka annak, hogy létezel”. Családi példaként itt a II. világháború alatti legsúlyosabb bombázások közepette született édesapját említi, aki édesanyja és ikertestvérei ‘56-os menekülése miatt kikerült a balettintézetből és „osztálybohóc és lázadó csínytevő lett”, s akit ma hiperaktívnak diagnosztizálnának, de akkoriban csak „gyakran a sarokba ültettek és időnként elnáspángoltak”. Id. Magyar Kálmán 17 évesen, angol nyelvtudás nélkül került Amerikába, az iskolában megismerkedett egy másik magyar diákkal, aki elhívta a Hungária Néptáncegyütteshez. Ők azonnal bevették a balettiskolában nevelkedett, kiváló tánctehetségű és nagyszínpadi előadói tapasztalattal rendelkező fiatalembert, aki hamarosan a csoport vezetője, majd az amerikai magyar néptáncmozgalom ikonikus alakja lett. Több mint ötven éve népszerűsíti a magyar népi kultúrát Amerikában, miközben már több mint tíz éve újra Magyarországon él, ahol cége az ország egyik legnagyobb csomagolásforgalmazó vállalkozása. Hivatása azonban „örökre az előadó-művészet marad”: öt évtized alatt több száz turnét, előadást és kiállítást szervezett magyarországi és kárpát-medencei művészeknek, zenészeknek, táncosoknak az USA-ban és Kanadában, több százezer embert megismertetve és a jövő nemzedékeket „megfertőzve” a magyar népi kultúra örömével.

A szerző édesanyja példáján keresztül mutatja meg, hogy a hivatás lehet a család és a kulturális gyökerek ápolása is. Judit szintén családegyesítési céllal emigrált édesanyjával Amerikába 1963-ban, követve az ‘56-os forradalom után eltűnt édesapját és bátyját. Később férjével magyar kulturális szervezeteket alapítottak, antropológiai szakdolgozatát pedig a passaic-i (New Jersey állam, ahol a Hungária is évekig működött) magyar közösségről írta. A család a nyarak nagy részét Magyarországon töltötte, de rengeteget utazhattak Európába és Amerikán belül is, amikor az anya a Malév New York-i értékesítési igazgatója lett. Mégis, ahogy a szerző írja, az erdélyi falvakba tett kirándulásai „alázatosságra és szerénységre” intették, és a kommunista diktatúra idejében tett kalandos utakért ugyanolyan hálás, mint például egy vatikáni látogatásért. A fejezet második része a szerző hivatásáról és arról az igyekezetről szól, hogy maradandót alkosson. Öcsinél gyermekkorban felmerült, hogy főállású, hivatásos komolyzenész lesz, de a gyakorláshoz való megfelelő hozzáállás hiányzott belőle, így végül nem lett profi zenész, a zene „csak” a hivatása lett, ahogy édesapjának is. A Covid-járvány alatt hozta létre a Táncház Talk nevű podcastjait. Mint írja, „a tartalomkészítés sokkal lendületesebb; örökséget hagyunk magunk után, izgalmas, az élet vezetőülésébe helyez minket még akkor is, ha ez nagyobb igénybevételt jelent”, mint a tartalomfogyasztás. A fejezet legutolsó része a tehetség/talentum megosztásáról szól, amit szerinte érdemes önkéntes szolgálattal kezdeni. Példaként említ két magyar diplomatát (Erdős André volt korábbi ENSZ-nagykövetet, illetve Székely Levente tajvani magyar nagykövetet), akik zenei tehetségükkel hozzájárultak a diplomáciai fogadások kulturális gazdagításához és Magyarország zenei diplomáciájához. Végül két újabb példával illusztrálja azon gondolatát, miszerint „nem tudok jobb módját elképzelni, hogy itt hagyjuk ezt a világot, mint hivatásunk gyakorlása közben”.

Az utolsó fejezet, a tizedik alapelv („Alakítsd a saját jövődet”) méltó lezárása a kötetnek. Ahogy a szerző fogalmaz, a saját jövő alakítása nem „álmodozásról szól, hanem türelmes gondolkodásmódról, ami a legbiztonságosabb és legbiztosabb módja a megvalósításnak is”. Az első jótanács a mentor felkutatása, majd a (nem feltétlenül fizikai) helyszín megtalálása, „amely megnyugtat, és ahol a jövőre vonatkozó ötletek megszületnek”. Megtudjuk, hogy az ő  „boldoghelye” a floridai Naples nyaralóvárosában található konkrét pezsgőfürdő, ahova egyébként családi tragédiák sorozata vezette el. Ott képzeli el élete második felét, amire évek óta folyamatosan és tudatosan készül, szakmai életét (saját, majd partnerekkel közös ügyvédi iroda kialakítása), sőt hivatását (Gyanta zenekar) is aszerint alakítva. Ahogy a könyv 2023-as megjelenése után készült tavalyi interjúból is kiderül, a tudatos tervezés, és jövőalakítás azóta is folytatódik: a zenekarba beszervezte a fiát is, így mostanság ő inkább szervez, és létrehozta a Hungarian Folklife Association szervezetet, amit Floridából is tud irányítani.

A tíz alapelv fenti három példája reményeim szerint illusztrálja a teljes könyv stílusát és hangulatát, és igazolják azt, amitől a tartalma – címe és alcíme ellenére – kellemes meglepetésként ért: a történelem viharaiban edződött magyar ősök életereje, szívóssága és kitartása ötvöződik benne az Amerikára jellemző önbizalommal és bátor kreativitással.

Antal-Ferencz Ildikó

Először megjelent a hungarianconservative.com portálon angol nyelven.

Borítókép: Kralovanszky Balazs

SZÓLJON ÖN IS HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here

Ez a honlap Akismet szűrőt használ, hogy kevesebb spam legyen. Olvasson többet arról, hogy hozzászólása, hogyan van feldolgozva.